Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-08-28 / 35. szám

t Versenyben a vetésterv pontos teljesítéséért 'ftápa város 1949150. tol oethteroét tÚMpjalM a oáms dolq&zé p araszt $áqa A szocialista építésnek alapfeltétele ügy az iparban, mint a mezőgazdaságban a tervszerű termelés és a megtermelt termények tervszerű felhasználása, illetve értékesítése. A tervszerű termelésben népi demokráciánk eddig is szép eredményeket ért el, azonban mindennek ellenére a tervszerű gazdálkodást évről-évre fokozni kell. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével rendelte népi demokráciánk kormánya a jövő évi vetésterv mielőbbi elkészítését s azt aug. 20-án terjesztették megtárgyalás végett minden községben a parasztság elé. Pápán a városháza nagytermében jöttek össze a város dolgozó parasztja, hogy megvitassák az 1949— .1950. évi vetéstervet. Horváth Lajos elvtárs ismertette azt a nagyjelentőségű fordulatot, ami a magyar mezőgazdaságban a felszabadulás óta beállt. — Ez az értekezlet azért jött össze, hogy a parasztság maga vitassa meg jövő évi terveit, hogy a dolgozó parasztság maga döntsön afelől, hogy miként végezze el a jövőben a munkáját. Amikor ezen az értekezleten döntéseket hozunk, tartsuk szem előtt mindig azt, hogy a nép államában, a dolgozók érdekében kell itt minmindennek történnie s amit a népi demokrácia kormánya iránymutatásként elénk tár, azt a mi érdekünkben teszi! Ilyen szempontok figyelembevételével döntsünk jövő évi vetéstervünk ügyében, mondta Horváth elvtárs. Az előadáshoz elsőnek Busa Kelemen az MDP nevében szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép a kommunisták vezetésével új irányba terelte a mezőgazdaság fejlődését s ma a tervszerű gazdálkodás teret hódított a mezőgazdaságban is. A parasztságnak érdeke az, hogy tervszerűen végezze munkáját és olyan terményeket vessen, aminek piacot tud találni. Pintér László örömmel üdvözölte a vetési tervet, s annak megvalósítása érdekében jó munkára hívta fel minden dolgozó paraszt figyelmét. Bolla Gyula ugyancsak a vetési terv pontos teljesítésének fontosságáról beszélt, majd felhívta az illetékesek figyelmét, hogy a pápai határban a dűlők között induljon verseny, az őszi és tavaszi vetési munkálatok sikeres teljesítése érdekében. A jelenlevők ezután egyhangú lelkesedéssel fogadták el Pápa város 1949—50. évi vetéstervét, amely egy új korszakot, a tervszerű gazdálkodás minden téren érvényre jutását hozza, s komoly lehetőséget biztosít dolgozó parasztságunknak, hogy mi- n nél nagyobb lendülettel vehesse kirészét a szocializmus építőéből. A Heiíer pusztai Növény nemesítő telepen A hintó könnyedén fordul be a dűlőúton, mely Heilter-puszta felé vezet. A fák eltakarják az épületeket. Csak akkor villan ki egy pillanatra a laboratórium teteje, mikor a szél íhajtja ;a fák lombját. A telepvezető lakásához érkezünk. Horn Miklós szívesen fogad. Beszélgetünk. A Növénynemesítő telep múltját eleveníti fel. Elmeséli, hogy mennyire más volt a régi törekvés, mint ma. — Az uraság nem engedte meg a tudományos nemesítő kísérleteket nagyobb mértékben, mert áldozatot kellett volna hozni. S az eredményeket is csak önző módon hasztiál\ta fel. Nem akarta, hogy a parasztok tanuljanak belőle. A haszon, az ér. dek kormányozta. Ma egészen más. Három szakember ül még az asztal mellett. Forgács Gyula, Szúnyog Ist. \ián és Gyulavári Lajos. Az utóbbi nemrég került ki az egyetemről. — Mivel foglallkoznak most a telepen ? A kérdésre többen is válaszolnak. Készülünk a vetésre, a la bora tó. riumban pedig a termények osztályozására. — Ami igen fontos — tolja fel Horn Miklós a szemüvegét — mert d legjobb minőséget, a legtöbbet termő növényt akarjuk meghonosíta. ni. A tervhez hozzáfűzi azt is, hogy a rozsból, amelyet itt nemesítettek, már az idén 1000 hold vetés volt az országban. —• De nézzünk áj alaboratór'umba — tanácsolja a vezető. Az épület ca/JJ... szcwfel munkái átfa Történetünk Anasztaz Babarkinról szól. Falun született, s már gyermekkorában értett a falusi munkához. De a cári Oroszország könyörtelen kizsákmányoló rendszere hamarosan rákényszerítette az ifjú Anasztazt a gyári munkára is . . . Anasztaz épúgy, mint abban az időben minden hozzá hasonló fiú meg lány kénytelen volt beérni a végtelen robottal, s csak a Nagy Októberi Forradalom tette számára is lehetővé a tanulást, az emberhez méltó életet. . . Ekkor nyilt meg előtte az iskola kapuja. Elvégezte a technikai szakiskolát, majd a dnyepropetrovszki kohászati üzem cementműhelyébe került. Nem kellett £zzel végleg lemondania a további fejlődésről, sőt képességeire. Az ismeretségből hosszantartó, komoly barátság lett, s ő abban az örömben részesült, hogy ugyanezt a fiatal . mérnököt nevezték ki az esti iskolán tanárjává. A két barát néhány év múlva boldogan szoríthatott egymással kezet, — akkor már mint szaktársak. A mezítlábas falusi gyermekből lett mérnök teljesen a tudásnak szentelte magát, s céljául tűzte ki a fiatalabbak nevelését. Emellett a termelő munkából is alaposan kivette a részét. Munkatársait és vezetőit valósággal csodálatba ejtette kiváló munkájával, magas technikai képzettségével, s azzal az óriási érdeklődésével, melyet a kohászat iránt tanúsított. Gyors iramban felfelé ívelő pályácsak most kezdődött a ján rövid idő alatt ért java! A metallurgiai in- el komoly, felelősségteltézet esti tanfolyamára iratkozott be. A műhelyben egy fiatal mérnök hamarosan felfigyelt Anasztaz kiváló jes állásokat, egyre több vállalathoz küldték, mint kiváló szakembert, s a volt tanár büszke lehetett tanítványára! Büszkesége a Zaporozssztalj hengerlő műhelyei voltak. Fájdalma leírhatatlan volt, melyet a hitleri banditák pusztításának láttán érzett! Anasztaz akkor kedvelt és szeretett munkahelyének építője lett, —• immár másodszor életében 1 Újult erővel, lelkesen fogott isméi munkához. A mérnökkel, volt tanárával való barátsága a háború idején még bensőségebbé szövődött. S az 1948-ban Sztalindíjja! kitüntetettek névsorában mindkettőjük nevét megtaláljuk ! Anasztaz Babarkin ma a „Zaporozssztálj" igazgatója. Kétszer tüntették ki Lenin renddel, — a Sztálin díjon kívül. Ilyen minden szovjet ember útja, akit az Anasztázéhoz hasonló munkaszeretet és lelkesedés vezérel. így jutalmazza fiait a szovjet haza, — s igy állítják egész életüket hazájuk szolgálatába a szovjet emberek. egyszerűnek tűnik. Belépünk a rakraktárhelységbe. Ide hozzák a gabona kévéket, külön-külön zsákba téve. Nem szabad a magoknak öszs zeke vered ni, mert akkor az elfajulás veszélye forog fenn. A munkaterem az emeleten van. Itt sok érdekesség fogad. Harminc-negyven darab parcellás búza van felállogatva. Egyegy fürtben tizenkét szál van, ez a tizenkettő egy szem búzából termett. Ezek az »elit-növények«, ezeket keresztezik, hogy legjobb minőség teremjen. — Mert az országnak arra kell tc-: rekedni, hogy a lehetőség szerint legtöbbet és legjobbat termeljen. Mi ezt akarjuk elősegíteni — mondja Horn Miklós. t De látogassunk csak ki a kertbe. Az ajtóval szemben van a melegház. Egyszerű, de amint Gyulavári újságolta, jövőre az állami támogatással már szépet, tágasat építenek. A kísérleti burgonyát figyeljük. Fagy, állót és olyat akarnak termeszteni, amelyiknek nem árt semilyen féreg. A bíborherét már sikerült kinemesíteni. — Az egyik burgonyabokornái megállunk, a száron paradicsom és paprika csüng. Ügy ojtottak bele. Persze először nemesítették mindegyik növényt, azért, hogy a kromozómák száma egyforma legyen. Kukoricával, napraforgóval szintén komoly kísérleteket folytatnak

1. Sok minden sikerült már itt a telepen, de ezután méginkább fog sikerülni, merít a munkások odaadással dolgoznak. A kísérletezők pedig a nagy Szovjet tudósok: Micsurin és Liszenko nyomán haladnak. AtlfJU-S^ÍOS ünnepélyes nagygyűléssel bezárul 5 világrész 70 nemzetének felejthetetlen harcos békedemonstrációja: a 1Világ lf júsági Tatáik o zó. I Közeleg \az idő, amikor a tízezer küldött a szélrózsa minden irányába Visszatér hazájába folytatni az elszánt harcot a demokrácia, a tartós béke megvalósításáért. Az Ifjúsági Egység megtererritésé•> ivei, a közvetlen baráti kapcsolat ki. 'építésével, — a világ ijjúságát vezető Elittel —' a Lenini Komszotnollal kötött baráti kapcsolat hatalmas győi zelem a békéért vívott harcban és súlyos vereség az imperialistákra — Bevinre, Tramanra és lakájaikra, Frankóra, Titóra és a többi hasonszőrűre. A Világ Íj júsági Találkozó beje. jezéshez közeledik. Jóleső büszke érzéssel tölt el bennünket, hogy a világ minden tájáról összejött fia. tatok hazájukba visszatérve népi demokráciánkról, dolgozó népünkről, csak jóról és irigylésre méltó ereA^ ményekröl számolhatnak be. % Elmondhatják, hogy hazánkban megindult a boldog jövő építése, s a magyar nép egységes akarattal távolítja el a jólét, ia békés jövő, a szocializmus ellenségeit, legyen az akár kizsákmányoló, kulák, vagy Trurrian, Bev'n imperialista zsoldja, ban álló áruló. Alkalma volt 5 világrész ijjúságának meggyőződni, hogy népünk kiolthatatlan szeretettel és megbecsüléssel gondol a nag'y Szovjetunióra, amelynek dicső Vörös Hadserege népünk részére szabadságot és demokráciát hozott. A VIT résztvevői meggyőződhettek arról, hogy topunk és ifjúságunk drága áldozatok árán kapott demokráciánk, szabadságunk és békénk megvédésére elszántan egy emberként áll a békétábor megingathatatlan vezetője, \az ijjúság és a: magyar nép nagy barátja, Sztálin által Vezetétt Szovjetunió mögött. Meggyőződhetett a Fest'val valamennyi résztvevője, angolok, franciák, kő-, reaiak, lengyelek, románok, színesek, \fehérek s a többiek egyaránt, hogy országunk visszavonhatatlanul rálépett a fejlődés útjára és bárhogy is 'rágalmaz, csahol »Amerika Hangjai, Magyarország a jólét, a dolgozó nép szabad, boldog ottlwna. Jutalmai kaptak az. úttörők Augusztus 20. Délután. A várkert fái közül messzehangzó induló száll fürgén, lázasan. Egy a jelszónk, a béke... Az úttörők énekelnek. A felállított színpad előtt sokan álldogálnak. Hallgatják a kis pajtásokat, akik mindent odaadással csinálnak. A szavalat és a tánc élénk éljenzést vált ki a figyelőkből. »Szép volt... ügyesek...« — hallani minegyik szám után a szemlélők köréből a szóbaöntött tetszést. Most éppen egy népdalt fejeztek be. Az éneklő lendületük* egyszerre csak izgalommá változik. » Vájjon' ki kap vörös nyakkendőt ?« — tépelődnek a kis úttörők. Nem kell sokáig várakozniok

1, mert már olvassák is a neveket: Berta Piroska, Szédelyi Margit, Kóréh Éva, Nagy Endre, Sebő Károly. Ezek a pajtások azok, akik jó munkájukkal kiérdemelték iazt a nyakkendőt, (amelynek színe Petőfinek, József Attilának, Ságvárinak a vágyát idézi és azt a lobogót juttatja eszünkbe, amelyik alatt a győzelmes Szovjet iiép vívta ki harcát. És azt, amelyik faliattt a kínaiak, a vietnamiak, a gö(rögök, a spanyolok ma is harcolnak a szabadságért, a győzedelmes Holnapért. A jutalmazottak szemében láz és büszke öntudat csillog. A többi pajtásokéban szó nélküli fogadalom, amely szóba formálva így hangzanék: Érdemes tanulni, dolgozni, merít laki dolgozik, jutalmat, elismerést kap. ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD® . . . hogy Lang László bakonytamási kereskedő az utóbbi időben egyre jobban barátkozik a kétes politikai multu személyekkel, s azokkal, akik nyugodtan nevezhetők a reakciós körök szekértolóinak. Lang a napokban már annyira beleélte magát a mai rendszerrel szembeni agitációba, hogy kijelentette: Magyarországon üldöznek egyes embereket. Ezúton hozzuk tudomására Lang úrnak, hogy nagyon téved ! Magyarországon minden becsületes dolgozó megtalálja a helyét, de nem szívesen nézi dolgozó népünk a mások bőrére spekuláló és feketéző „urakat". Ezek a spekulánsok sem szenvednek azonban üldözést, hanem a dolgozó nép igazságszolgáltatásának keze fog előbb, vagy utóbb rájuk sújtani és üldözés helyett méltó büntetésüket kapják meg!