Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-08-07 / 32. szám

fj)etö4i um t J uiat mutat Ünnepség Lovászpaíonán Most Sinka Józsej ielvtárs lép az asztalhoz. Ö tartja az ünnepi beszé­det. Megemlékezik a szabadságharcoíi megelőző ' politikai eseményekről. S ezekbe hielyiezi Petőfit úgy, ahogy va­lójában volt, nem pedig, ahogy a mult elferdítette. — Ő tisztán látott mindent. A feu­dalizmust és az osztrák uralmat rab r ságnak tartotta. Harcolt is mindkettő ellen. A kunyhók diada'át hirdette a paloták felett. *—' S most, amikor nincs többé »szeretett királyt, nincse­nek paloták, a dolgozó nép maga irányítja sorsát, ki kell állnunk a Szovjetunió mellett a béke megvédé­séért, hogy ezután szabadon dolgozva \elérjünk a kommunizmushoz, amire a költő is célzott, mikor megírta ver­sét: Ha maid a bőség kosarából... — olvassa Sinka elvtárs a sorokat. Majd rátér arra a gondolatra, hogy Petőfi nemcsak elődünk, hanem har­cos társunk is. — Megtanulhatjuk tőle az igazi hazaszeretetet és az ádáz gyűlöletet azok ellen, kik ma is )>belső bitang ként" ellenünk áskál ódnak. Sinka József beszédét nagy éljen­zés követte. Utána időszerű - Petőfi­verseket szavaltak. Barta Tibor még a tenyerét is ökölbe szorította, úgy harsogta a szavakat. Akik hátul áll­tak, felágaskodva figyelték a vers lázas megjelenítését. A tüzes szava­kon áthatolt a valóság: Petőfit jel­telen sír őrzi, de verseivel ma is csatáz, m'a is utat mutat.. • Pár perccel mult 11 óra. A lovász, patonaiak készülnek az ünnepélyre. Az úttörők zárt rendben vonulnak az árnyas parkon, ahová néhány év­vel ezelőtt a falusiak közül senki em­berfia nem tehette be lábát. A lányok összekarolva jönnek. Páran a kastély falán feszülő plakátokat szemlélik. »Petőfi a nép fia<< — olvassa valaki hangosan az egyik plakát feliratát. A másikon pedig ez áll: >Petőfi a dolgozók költője/« Kezdődik az ünnepély, a Himnusz akkordjai hagyják el az ajkakat. — Utána Deák Sándorné lép a fél­kör közepén álló asztalhoz.* — Száz évvel ezelőtt — hallani hangját — esett el Petőfi és vele együtt bukott a forradalom is. S ma mégsem gyászt ülünk, hanem dia­dalt, mert szabad hazában ünnepel­hetjük. Petőfi valóságot nyert vá­gyát ... Ebben a pillanatban talán minden izom, minden gondolat, minden ajk a vers címét utánozza, amelyet Dik István szaval: /petöfi éF Mindig is él, mindig is élni fogj Hogy mennyire a népé volt költé­szete, mi sem bizonyítja jobban, hogy verseit úgy énekelték, mint saját da­lukat. A nővénynemesítő-telep kultúr­csoportja is Petőfi 'versét énekli: »Befordultam, a konyhára« ... A dal otthonos érzést kelt fel mindenkiben, rtfó-iott dúdolva kísérik a -szöveget. SZTÁLIN SZÜLŐVÁROSÁBAN . Grúzia csodálatos szépségű kertjei, mérhe­tetlen gazdagságú szán­tóföldjei közepén, egy hegy lábánál fekszik a kis Gorki városka. Az év minden napján szá­zan és százan, diákok és aggastyánok, leányok iés asszonyok, turisták és dolgozók zarándokolnak ide, — de nem a helyi­ség természeti szépsége, sem pedig egyébb neve­zetessége vonzák őket, egyes-egyedül az a kis ház, melyben a világ dolgozóinak vezére, a nagy Sztálin született. A házacska csak két szobából áll. Berendezése egyszerű, s ma is érin­tetlenül olyan, mint mi­kor Sztálin született. Egyszerű ebédlöaszial áll a közepén, körülötte fából készült, támla nél­küli székek, s az aszta­lon ugyanaz az agyag­korsó, melyből valami­kor Sztálin édesanyja adott inni fiának. Már­ványból és gránitból ké­szült védőfal veszi körül a házat, hogy minden rongálástól védje, — de márványnál s gránitnál szilárdabb az az odaadó hűséges szeretet, mellyel a nép őrzi nagy vezető­jének szülőházát. . . A ház mellett hatal­mas épület emelkedik a magasba: Muzeum, melyben a Sztálinra vo­natkozó történelmi anya­got gyűjtötték össze. „ . . . Oroszlánszívű városnak" nevezték va­lamikor Gorkit, mikor még a népek országútja volt. Itt nyomultak előre a támadó sergek nyugat­ról keletre. A régi ország­út helyett ma már szépen kiépített müut vezet a vá­roson át a köztársaság fővárosába, Tbiliszibe. A mult. század végén Gorkij is járt itt, s el­ragadtatással irt Goriról, az utas elé táruló ked­ves és barátságos képről, melyet a hegy tövében sorakozó apró, hófehér mészkőből épült házacs­kák nyújtanak. Nagyon megváltozott azóta a városka képe! Ma már Grúzia egyik legjelentősebb ipari köz­pontja, hatalmas gyá­rakkal, számos iskolával, szállodával, sportstadi­onnal ... 5 állandóan építkeznek itt: Lakóhá­zak, újabb és újabb is­kolák, napköziotthonok, bölcsődék, kórház, áru­ház épül. De minden szépsége, minden nevezetessége el­lenére a messziről érke­zők százait az a kis há­zacska vonzza, melyben Sztálin látta.meg a nap­világot ! Cf űdú v ~Jiiwí cikksorozata: Tapasztalataim az Iljics kolhozban IFJÚ a A un A. Az Ifjú Gárda Krasznodon szov­jet bányaváros hősi halált halt ifjú kommunistáinak szervezete volt, a fiatal komszomolok megtanították az utókort, a mai korunkat arra, hogy nülyen legyen az ifjúság. Az Ifjú Gárdából készült film első kockáin megismerkedünk a főhősökkel. 1942. A hitleri csapatok megszáll­ják Krasznodont. Útjukat, uralmu­kat, garázdálkodás, öldöklés, fősz* togatás jelzi. De az internacionálé győzelmes hangjait, a kínzások nem tudják elfojtani. Százak a fkán elné­mítják és ezer torokból hangz'k újra. Oleg Kosejov és Ljuba Sevcova ve­zetésével földalatti szervezetbe tő. Vnörül a Városka bátor ijjúsága. Éle-) tűk legnagyobb élményé az a pilla­nat, amikor felesküsznek az Ifjú Gár­dára. »Vért a vérért, halált a ha­lálért!« — Ez a jelszavuk és a közös ügy diadalába vetett hit földöntúli erőt kölcsönöz az, ifjú gárdistáknak. Mindegyiküknek fontos hivatása van a csapatban. Sevcova színésznőt ját­szik és magábabolondítja a némát tiszteket. Hangversenyterem. Az egyik német Ljuba Sevcova jelléptét kö­veteli. A fiatal komszomolka titkos megbízatásából a legkritikusabb perc­ben visszaérkezik és táncolni kezd. Kint is megindul a tánc: ég a német stáb. Így dolgozik az Iffú Gárda. Boldogan ünneplik a jól siker ült mun­kát, amikor bombaként robban a hír, hogy három társukat lefogta a Ge­stapo. Nemsokára a krasznodoni sö­tét éjszakában utolsót lélegzetek Oleg Kosevoj és hűséges bajtársai. Fagyejev világhírű regényéből a legnagyobb szovjet rendezők egyike Goraszinov készítette a film »Ifjú Gárdád-ját. Fodor Imre veszprémmegyei or­szággyűlési képviselő kint járt a ma­gyar paraszküldöttséggel a Szovjet­unióban. Tapasztalatairól és élmé­nyeiről cikksorozatban számol be ol­vasóinknak. A voronyezsi kerület dobrinkai járás egyik földesúri birtokán 18 paraszt gazdálkodott. Ezek a parasztok 1929 márciusában elhatározták, hogy háttér­inek a nagyüzemi kollektív gazdálko­dásra, s megalakították a Leninről elnevezett y>Iljics-kothózt«. A kolhoz alakításánál ezeknek a parasztoknak egyetlen házuk és 20 igavonó állatra befogadó istállójuk volt. — A kez­déskor nagy nehézségekkel küzdöt­tek, mivel kevés állatjuk és gazda­sági felszerelésük volt. Az állam se­gítségükre sietett, vetőmagot és egyéb támogatást nyújtott. Rátértek a jobb életlehetőséget t biztosító, tájegysé­güknek megfelelő állattartásra, az orlovi lótenyésztésre, s baromfite­nyésztésre. is három­szorosára Az állattenyésztés emelkedett. Először az építkezés ko­moly gondokat öltött, de a kolhoz parasztsága téglagyárat létesített és maga termielte ki az építkezésekhez szükséges anyagokat. Mindig több és több kolhózcsaládnak építettek csa­ládi házat. 1933-ban már akkora is­tállót épített a kolhoz, amelybe 1100 tehén és ló fért be. Ugyanebben az évben minden lakásba bevezették a villanyt. Ebben az évben már sajtot, vajat, kolbászt is dolgoztak fel piacra eladásra. Szorgalmas munkájuknak köszönhető,, hogy ma már 430 db. tehénből álló tejgazdaság van. Ma a világhírű dobrinkai saját kitenyész­tésű zsírsertések vannak, amelyből 7000 db.-ot adtak át cserébe a többi kolhozoknak és most 380 db. dobrin­kai faj anyasertésük van. A Szovjet­unió mezőgazdasági kiállításán, 5 db. sertéssel vett részt a kolhoz, melyek az első díjat nyerték. Lenin érdem­renddel tűntették ki a kolhozt, amely büszkén viselheti Lenin elvtársnak, a szocializmus nagy tanítómesterének nevét. A nagy honvédő háború alatt szünetelt a fajdisznó tenyésztés, de 1947-ben újból megkezdték és a kolhoz legkiválóbb munkásai dolgoz­nak a disznótenyésztésnél. 1947-ben 26 db. anyadisznótól 1 év alatt 24 tonna és 200 kg. húst termeltek k.i élősúlyban. Az anyadisznók kétszer szaporodnak évente. A két szaporo­dás évi átlaga 1 anyadisznótól 19— 20 db. Micsurin tanai alapján válo­gatták ki a fajt. 1948. évben 723.000 rubel tiszta jövedelmet adott a disznó­állomány. a leg­Szimentáli teheneik vannak jobb tejelők. A kolhoz gazdaságban a munkában a nők is kiváló jó mun­kát végeznek. A tehenészet vezetője is Lenin renddel kitüntetett nő. — A tejgazdaság tavaly 800.000 ru­bel jövedelmet adott. 880 db. juha !is van a kolhoznak. Nagy szerepe van a kolhozban a lótenyésztésnek. 1933. év óta megkezdték az orlovi lovak te­nyésztését. 180.000 rubelt kapnak évente a kitenyésztett lovakért. 40 db. orlovi és 80 db. másfajta lovuk van. 1948. évben a kolhoz állatte­nyésztéséért 1,078.000 rubelt kapott. A kolhoz összjövedelme pénzből 2,078.000 rubel volt. Ebben a tégla­gyár és szalámigyár jövedelme nin­csen benne. A kolhoz területe összesen 2480 hek­tár, ebből szántó: 1950 hektár, 9-es és 10-es vetésforgatót használnak. 1948. és 1949. évben 25 hektár er. dősávot ültettek és még 80 hektárt fognak ültetni (1 hektár jnagyar kat. holdra átszámítva 1 és háromnegyed hold). 1937. évben a gabonatermés átlaga hektáronként 24 és fél q volt. Minden munkaképes embernek 330 és 345 munkaegysége volt. A kolhoz kulturális téren is fejlett és a politi­kai élet is folyik. Télen a kolhózta­goknak esti iskolákat tartanak, ahol mezőgazdasági és állattenyésztési elő­adók tanítják a kolhózparasztot a helyes és jó gazdálkodásra. Az ifjú­ság tanulókörben tanul. a kolhóz­A járási pártbizottság zal együtt egy építési tervet dolgozott ki. 5 év alatt a kolhozt újjáépítik és elhatá­rozták, hogy házépítési alapot szer­veznek. 5 év alatt minden családnak 3—4 szobás fürdőszobás házat építem nek, amelyért havonta két munkana­pot fognak le a kolhózcsalád mun­kanapjából. 5 év alatt letelik és a kolhózparaszt saját személyi tuiaj­jdona a ház. Ennek a kolhoznak eredményes munkája legyen példa a magyar ter­melőszövetkezeteknél, csoportjaink* előtt. Erről a kolhozról és ennek a kolhoznak dolgozó parasztságáról példátvéve építsük hazánkban a szo­cialista mezőgazdaságot és szüntes­sük meg a falu és város közötti kü­lönbséget, haladva azon az úton, ame­lyet a hatalmas Szovjet nép a Bolse­vik Párt vezetésével megjárt előttünk. ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD . . . hogy a cséplési munkálafok ellenőrzésében a hatóságon és a népi szerveken kivül a Pedagógus szak­szervezet tagjai is résztvesznek ? Pe­dagógusaink ezzel is bizonyítani kí­vánják, hogy 1 munkájukkal hozzájá­rulnak a termény betakarításának pontos teljesítéséhez. . . . hogy a pálházi ujgazdák milyen jó eredményeket ériek el a gabonatermelésben ? Németh Lajos­nénak 14 q 88 kg, Turbók Lajosnak 17 q 13 kg, Rozmatin Józsefnek 14 q 80 kg, Varga Jánosnak pedig 20 q 94 kg rozs termeit egy katasztrá­lis hold földön. . . . hogy Pápa város termény­begyüjtési versenytábláján, amely a városháza kapujában van kitéve, ér­dekes kiirás ötlik az ember szemébe ? Az áll ugyanis a táblán, hogy az eddig elcsépelt pápai gazdák közül nincsen olyan, aki ne teljesítette volna a terménybeadási kötelezett­ségét I Örömmel olvassuk ezeket a sorokat, s ebből is láthatjuk, hogy a jól végzett felvilágosító munka után a pápai dolgozó parasztok meg­értették az idők szavát mindjárt a cséplőgéptől adják be a rájuk vo­natkozó gabona mennyiséget. . . . hogy a pálházai gazdák a terménybegyüjtési versenyben is elsők között vannak ? A három első ugyanis a pálháziak közül kerül ki. Földi Pál 225°/ 0-ra, Polgár János 214°/ 0­ra, Sípos József pedig ltl °/ 0-ra tel­jesítette a terménybeadási kötelezett­séget. Orvosi hír. Dr. Kolbe Lajos nő­orvos, v. klinikai tanársegéd, rende­lőjét Kossuth-u. 9. sz. alá (emelet) helyezte át.

Next

/
Thumbnails
Contents