Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-06-19 / 25. szám

\ Mariin Andersen Nexő : A bérfizetés napja. rA hegy ormon jent alszik az erdő, fehéren, pazarul beburkolózva tiszta, téli ruhájába. Csak oít, ahol madár ereszkedett le és rázza le a 'havat, tűnik \élő egy-egy csupasz ág feketén, hűvösen és barátságtalanul. A szakadékok is be Vannak havazva, a sima lejtők is és a meztelen, kékszínű sziklafoltok. A kecses, ciprusszerű borókabokrok meghajlanak a fehér kristályok tömegének súlya alatt és a kökénybogyók lassan érlelődnek párnáik enyhe hűvösében. A hegycsúcs alatt lévő mély kőbányában is oly magas a hó, hogy ia munkásoknak kelleit ellapátolni és két oldalt felhányni, hogy el lehessen jutm a sziklához. A fenyők gyökereiről pedig, melyek csupaszon merednek elő a kőbánya felső szélén, hosszá jégcsapok csüggenek alá. ' Az egész vidék, amerre csak a szem, ellát, hóval van beborítva. Hó fekszik túlnan is, amerre elhalad az ember a bokrokon átal, a mezőkön, ahol a fiúk korcsolyáznak, a falusi legelőn, le egészen a tengerig, mely egy félmérföld távolságban van és amelyet úszó jég takar. És a nap leragyog az egész tájra, szelíden, kék-fehéren és olyan színtelenül és erőtlenül, mint egy anyóka mosolya. A parton kis falu terül el. A szikláknak köszönheti létezését. Házainak kis ablakai, mint őrködő szemek néznek a kőbánya felé, — ahol a gazdáik dolgoznak. A föld sovány, nagyobbára kő, de a kő kenyér lesz és hétről-hétre megadja, ami az élethez szükséges, néha kevesebbet, soha többet, legtöbbször épp, hogy elegendőt. A falucska tetői átvöröslenek a fehér havon. Vörös és fehér — mintha a szegénység részére lenne jellobogózva. A messzeségben a nap lebukóban Van és a fehér hó könnyű, rózsaszín színezetet kap. A falu, minden tűzhelyéből füst ^száll, kék füst, egyenesen száll fel a levegőbe, mintha a szeszélyes istenek kegyesen fogadnák a tőzegből és tehéntrágyából álló egyszerű, pogány áldozdtot. A tehénlepény meggörbül, a tőzeg serceg és a szombatesti tűz fellángol, készen arra, hogy átvegye, amit a ház gazdája hazatérőben bevásárolt. A gyerekek odadugják arcukat \a lángokhoz. A lángok fénye visszatükröződik nagy szemeiken és esurgó orrukon. Az anya nyugtalanul szaladgál a konyhaablakig és vissza. Most eltűnt a nap. A férfiaknak már jönniök kellene. A zegzugos utat egész á kőbányáig be lehet látni. Ám hol marad az ü vonuló sor, mely egyébként ilyentájt ballag lefelé az ösvényen? Csak nem zuhantak útközben a sza kadékba? Némelyik asszony összekulcsolja a kezét feltörő aggodalmában, mások elkeseredetten szitkozódnak és UUott felsír az éhségtől egy gyermek. Sírása messzire elhallatszik. A munkások látták a napot lebukni és á kunyhók füstjét felszállni. MegtisztítdMák és félretet-, íék szerszámaikat és most kis csoportokra oszolva várják a" üzem tulajdonosát. Az úriház, ahonnan annak jönnie kell, ott alt a he

r. csács szegélyén. Az ördögbe is, h^gy a keservesen megszerzett néhány fillérért egyszer sem tud a keltő idői ben itt lenni! Ha ugyan el nem utazik, mint az elnuilt szombaton. Végre' nagy kutyája kíséretében megjelenik. Böriszákját a kezében tartja, úgy látszik, van ma pénz a vásárra. Jó fél óm alatt otíhon lehet az ember a heti keresettel, igen hegynek lefelé megy az ember és nyolc koronával a zsebben mégegyszer olyan gyorsan lent lehet. A kőbánya tulajdonosa és munkásai elszámolták a hetet. Járdakő, törmelékkő, lép csökő. A nagy darab ember szitkozódik egy öl kavics miatt, mely nem sima felületén fekszik. »Ez becstelen mérése — mondja. A svéd Andres a gyalázkodó szavakat lehajtóit fejjel fogadja, azt reméli, hogy kár nélkül megússza egy kis csipkelődéssel, igen, ma a munkaadónak megvan a joga belátása szerint felbecsülni a munkát, ahelyett, hogy a tisztességes, becsületes ölmértékét használná. A tulajdonos gondolkozna méricskéli a férfit: »Na, ez egyszer még mehet• A hármas ikreid miatt teszem csak, nuattuk tudsz Csak becsapni, ha ugyan nem tönkretenni, Anders« — mondja kielégülten és nekikészül a borzsák kinyitásának. Hirtelen szán lármája hangzik fel a hegyháton. Kis szán száguld le az úriházhoz^ vezető úton. Szőrmébe, kucsmába öltözött f

:atal legény ugrik, "le a bakról. A tulajdonos fia, — aki most apjához lép. »Nem jössz a városba> apám?« Nagy kártyaparti van a szállóban.« »Nincs pénzem ma esi te* válaszol az üzem tulajdonosa. A jiá ostora hegyével rábök a bőrzsákra, — de ő csak megrázza a fejét. »Á, ostobaság, a munkások legfeljebb várnak hétfőig! Ma este igazán lehet keresni... A Schláchter egy kicsit már túl vidám lett — és egy új partner van egy nagykereskedő! Revwisot kell kapnod Slhlácliter töh. Egy pillanatig tanácstalanul áU a bányatulajdonos. Azután bedugja kezét az iszákba, hogy az első munkásnak kifizesse a bérét. Ám ebben a pillanatban észreveszi azt a \szinte fenyegető félelmet, amely minden szemből feléje irányul. Hirtelen nyers tekintettel megszólal: »Emberek, várunk hétfőig az elszámolás sala. Fia mellé ül a szánba és visszahajtat az úriházba. A hosszú munkássor lefordul a zeg-zugos úton, ki az országútra, a tenger melletti kis házak felé, ahol most a fények felragyognak. Ember-ember után oson előre, meggörnyedve, fáradtan, mint valami szomorú illusztráció ahhoz a mondáshoz: a járás szakadatlan esés. Hátuk mögött újból felhangzik a szán csengése, gyorsan közeledik, előtte száguld a nagy kutya. Egyik munkás a másik után ereszti le ernyedten a fejét, még mielőtt a .szán hozzájuk ért volna —• megismerik urukat a kutyájával. És egyik a másik után lassan újra félné? és küldi fáradt, közönyös pillantását a szán után, mely elhúz mellettük. Csak a sorban a. legkisebb, aki elöl vonul, nem süllyeszti le tekintetét. »Ez egy kötekedő — mondja a bányatulajdonos a fiának. ».Ez azokhoz az átkozott szocialistákhoz tartozik, akikből odaát annyian vannak. De a. legközelebb megkapja a felmondását — csak nélkülözhessem őt.« A fiú azonban megragadja az ostort, vidáman meg csattogtat ja a tnünkás feje fölöttnyélé 'el leveri annak sapkáját, úgy, hogy az az árokba perdül.. Tisztújító rendkívüli közffvűlést tart a Panirfeldolgozó KikéS7ítő Termelő Szövetkezet, mint az OKISz. ta^ja folyó évi június hó 20-án délután 6 órakor Pápán, Széchenvi-tér 8. szám alatt. Érdekelteket meghívja az Igazgatóság. A szovjet gépállomások 20 éve Irta: P. Poljakov. A Szevcsenkóról elnevetett állami gazdaság 1927-ben már. jelentős eredményekkel dicsekedhetett a" mezőgazdasági termelés területén. Munkájukat jóval a k'tűzött idő előtt végezték ei. így született meg az a gondolat, hogy traktoraikat elküldik a parasztok földjeire : hadd segítsenek nekik a munkában. A • gondolatot tett követte, melynek sikere minden elképzelést felülmúlt. Sztálin elvtárs a párt IV. kongresszusán már felolvasta azt a levelet, amelyet ezek a megsegített ukrán parasztok írtak: „Láttuk, hogy milyen munkát végeznek a traktorok, ezekután nem akarjuk tovább folytatni a szegényes magángazdálkodást. Elhatároztuk, hogy megszervezzük a társas traktoros gazdálkodást." Sztálin elvtárs ehhez a levélhez csupán ennyit fűzött: „Még több ilyen példát elvtársaké Az első gépállomás 1928-ban alakult meg és fél évvel később, 1929 júniusában már törvényt hoztak a gépállomások rendszeresítéséről. Az első világháború előtt, 1910ben" 10 millió faeke, 4.2 millió vaseke, 17.7 millió faborona volt minden, az orosz parasztok *gépáliománya

u. A gazdaságok egyharmadának nem volt lova és 34%-nak semmiféle felszerelése. Ezzel szemben 1941-ben, a hitleri támadás megindulásakor 500.000 traktor, 162.000 kombájn, több tizezernyi teherautó állta szocialista gazdaság rendelkezésére és már több mint 7.000 gépállomás küldte traktorait és mezőgazdasági gépeit a termelő szövetkezetekbe és állami gazdaságokba. Ebben az időben a termelő szövetkezetek földmunkáinak 70—'75°/o-át már a gépállomások traktorai végezték. így lett a szovjet mezőgazdaság a világ legkitűnőbben gépesített mezőgazdasága, ahol a gépeket három-négyszer gazdaságosabban használták ki, mint az Egyesült Államokban, vagy Európa bármelyik országában. A pusztító fasiszta hábor

ú mindezt nagyrészben szétrombolta. Amit nem romboltak szét, azt kihurcolták Németországba. A háború után a szovjet nép még nagyobb erővel látott hozzá az ország újjáépítésének. Az új gépállomások, a traktorok, a kombájnok, vagy más mezőgazdasági gépek száma ma már felülmúlja a háború előttit. Nemcsak számbelileg, de minőségileg is hatalmasat fejlődött a traktorhálózat. Az elmúlt évben Ukrajnában egy 15 lóerős traktor átlag 655 hektár területet művelt meg. De a legkiválóbb traktoristák, mint Pásá Angalina, Ivan Bortakovszkij — és sokan mások is — ennél jobb eredményt értek el: 2700 hektárt műveltek meg. Ezek a számok ékesszóló bizonyítékai annak a hatalmas fejlődésnek, amelyet a gépállomások jelentettek a szovjet mezőgazdaságnak. A gépállomások, a traktorok és kombajnok legyőzték a szovjet parasztok millióinak félénkségét és maradiságát,. megkedveltették velük á nagyüzemi gazdálkodást.. Megváltoztatták a szovjet földművelés termelési módját, a földművelést az. ipari munkához hasonlóvá tették, ezzel megkönnyítették a szovjet parasztság azelőtt oly nehéz életét és> segítségükkel a nyomorgó' paraszt helyébe a megelégedett, biztos megélhetésü kolhozparaszt lépett. A gépállomások új é

snagy feladatok végrehajtásán dolgoznak. A nagy erdősítési terv jelentős részét ők hajtják végre. 570 erdősítési gépállomás létesül, amelyek közül 114 már ebben az évben megkezdte munkáját és; tavasszal már 208.000 hektár területen végezték: el az erdősítési ültetést Ugyancsak ez évben, kezdték meg munkájukat az első villamos traktorállomások, amelyek a szovjet mezőgazdaság; fejlődésének új perspektívát nyitnak. A gépek a Szovjetunióban a milliós tömegek céljait szolgálják. A gépek fokozott igénybevétele azt jelenti, hogy, mind könnyebbé válik az emberi munka, egyre jobban emelkedik a munka termelékenysége és ennek következtében jövedelmezősége is. így közeledik mindjobban a szovjet mezőgazdaság a nagy célr. a kommunizmus felé. Y A \1V I HÍREK 1949 június 7—13. Születtek: Vincze János fonógyári munkás és Kemenes Rozália fia: János. — Horváth Kálmán államrendőr és Kovács Irén fia: Kálmán István. — Fillér István fodrászsegéd és Sági Terézia leánya: Mária, — Illés István kőművessegéd és Bálint Terézia leánya: Magdolna. — Csehi István államrendőr és Horváth Mária fia: István. — Eisenbeck Lajos földmívelö és Kiss Rozália fia: Lajos. — Koller Béla gépkocsivezető és Ferenczy Mária fia: László András. — Nagy Béla szövőgyári munkás és Dolgos Ilona leánya: Edit Ilona. — Dr. Vincze Lajos kórházi orvos és Mármarosi Magdolna fia: Lajos Antal. Házasságot kötöttek: Witz Iván magántisztviselő és BánValéria. — Császár Imre (özvegy) asztalosmunkavezető és Kuti Margit. — SzólásZsigmond asztalossegéd és Bornemisza. Magdolna fonógyári munkásnő. Meghaltak: Özv. Ráth Gyuláné Réman Ilona 76 éves,, agyvérzés. — Keskeny Zsuzsánna Mária 4 hónapos, agyvelőlob, bélhurut. — Csizmadia Imre nyugb. szövőgyári munkás 86 éves, elaggulás. Nyugatdunántúl—Nyugat 0:0 Köztársasági kupamérkőzés Kőszegen, a pápaiak közül Besenyei, Vámos, Rauch, Simon játszottak. SzMTE—Brennberg SE 5:0 (2:0) I. o. bajnoki. A jó formában játszó SaMTE ilyen arányban ís megérdemelten győzött. Góllövők: Kebely (3), Kerekes, Murai. SzMTE kölyök—Borsosgyőr 3:0 Vasutasok—Városháza 1:0 NyLASZ I 1. Perutz II. 2. Magyaróvár 3. Gy. Postás 4. GyVSE—DAC II. 5. V. ETO II. 6. Ajkacsingervölgy 7. Pápai SzMTE osztályai 28 20 3 5 77:36 43 27 13 7 7 81 :49 33 26 12 8 6 70:46 32 27 14 4 9 69:48 32 26 12 7 7 63:58 31 26 13 4 9 66:53 30 26 12 5 9 56:43 29 Alapfokú bafnoki Ihászi—Nagyacsád Naggyimót—Pápa Ajkai uvtiggy.-Vanyola Pápateszer—Szűcs Nagyalásony—Csékut Dáka—Kéttornyúlak Perutz ifi—Takácsi Leipnikgyár—Vaszar mérkőzések 7:0 Vez.: Cswtí 2: 1 „ Kiss 6:1 „ Mikóczy 3; 2 „ Farkas 1 :0 „ Iványos 3: 2 „ Mayer 6:0 „ Kőszegi 2:1 „ Kovács Mezőlak—Mihályháza és a Perutz SzIT Gimnázium mérkőzés elmaradt. Sport műsor. 16-án csütörtökön PSzMTE—Hutter UTE előmérközés Perutz Dinamó-Vaszar 19-én vasárnap PSzMTE-Perutz II. bajnoki előmérkőzés: Kereskedők-Rendőrség és tűzoltók. PÁPAI NÉPLAP A Magyar Dolgozók Pártja hetilapja Felelős szerkesztő-és kiadó : Baranyai György Szerkesztőség és kiadóhivatala Pápa, Fő-utca 2. szám. — Telefon: 11-35 Nyomatott a Főiskolai könyvnyomdában Pápa, Petőfi-utca 13. — Telefon; 12-82 Felelős vezető: MÓROCZ ZOLTÁN