Pápai Néplap – IV. évfolyam – 1948.

1948-07-11 / 28. szám

IV* évfoSyam, 28, Mám. Ara 1 60 fillér jullus 21 A Magyar Dolgozók tártja hetilapja A jugoszláv helyzetről (L. I.) A Szabad Nép „Az egységes szociálista front és Jugoszlávia" című vezércikké* ben ezeket írja a jugoszláv helyzetnek arról a motívumáról, — Titóék kétségbevonhatatlan múltbeli érdemeiről — amely leginkább alkalmas arra, hogy egyesek tiszta ítéletét elhomá* lyosítsa: „A jugoszláv vezetők múltbeli érdemei egyrészt ellentétben állnak mai helytelen és végzetes politikájukkal, de másrészt — bizonyos fokig — meg is magyarázzák. A jugoszláv vezetők hibái jórészt épp abból származnak, hogy a dicsőség a fejükbe szállt". Ha valaki nem délszláv nacionalista, akkor a jugoszláv ellenállást úgy állítja a legjobban a maga történelmi helyére, ha azt mondja, hogy az összes európai ellenállások között a jugoszláv volt az, amely a legnagyobb segítséget nyuj tolta a Szovjetuniónak ahhoz, hogy felszabadítsa Európa né< peií. Ebben az ellenállásban igen széles rétegek vettek részt. Természetesen azok vezették, akik a németben a nemzeti* és az o$2táiyelnyomót együtt látták ; tehát a kommunisták. Kezdeményezésükhöz a nemzeti szabadságharchoz csatlakoztak azok a polgári elemek, akiknek politikai látóhatárán a fasizmus csupán mint a nemzeti önállóság ellensége jelentkezett. (Természetesen burzsoá részről olyanok is voltak, akik behódolással folytatták a Sztojadinovics-Pál herceg vonalat, mert az európai kollaboráció közös „ideológiája" alapján a németekben osztályprivilégiumaik védőörsét látták.) A világháború befejezése után Jugoszláviában igen széles rétegeket dekorált az aktiv németellenesség érdeme. A rendkívül primitív indokolással illegalitásba szorított Kommunista Párt nem tudatosította, nem emelte ki kellőképpen a tömegek előtt a maga döntő, kezdeményező szerepét; a heterogén összetételű Népfron ot a németellenesség egységes köpenye, a szabadságharc egységes dicsősége takarta le, bár ez a dicsőség egyáltalán nem volt egységes. Ilyen körülmények között természetesen ne hezebb volt észrevenni, köny nyebb volt elkendőzni azt a körülményt, hogv a korábban fasisztaellenes burzsoázia le csatlakozott a maga osztályfrontjára ; már nem a nemzeti fejlődésre, hanem osztályérde keire helyezte tétjét; a felsza badító háború kollektivizált kitüntetése osztályprivilégiumot takart, ápolt és kendőzött; letagadhatatlan osztályharcot igyekezett elkeli. A VESZPRÉNlNlEéYEI FUNKCIONÁRUSOK ÉRTEKEZLETE hatalmas lelkesedéssel nyilatkozott meg a Szovjetunió, a Tájékoztató Iroda határozata és pártunk központi vezetősége mellett Szombaton délután tartották meg Veszprémben — az ország többi megyei székhelyeihez hasonlóan — az MDP funkciónáriusainak értekezletét, amelyet megyeszerte feszült várakozás előzött meg. A Tájékoztató Irodának a jugoszláv Kommunista Párt helyzetével foglalkozó határozatának megjelenése óta a tagság figyelme e kérdés felé fordult. A Szabad Nép nagyjelentőségű vezércikke után is várták a mindennel közvetlenebb szóbeli tájékoztatást; a kérdés megvitatását Köböl József elvtárs a központi szervezési bizottság tagja beszámolójában hangoztatta, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt politikája mindenben indokolttá tette a Tájékoztató Iroda súlyos bírálatát, amely kommunistákhoz méltó megfon' toltsággal hoztak meg. A iu« goszláv elvtársak döntő hibáit döntő kérdésekben találjuk meg. Súlyos hiba tagadni a Szov jetunió vezető szerepét a népek békéjéért, függetlenségéért és szabadságáért vívott harcban, akárcsak ,a fasiszták elleni felszabadító háöoiúban. „AÍíi eltávolodik a Szov. jetuniótól, — mondottá Köböl elvtárs, — az eltávolodik a szociálizmustól és sa< ját népe érdekétől is". Bírálta még Köböl elvtárs a jugoszláv KP szerepét a Népfronton belül is. „Nem a Jugoszláv Kommunisa Párt ve j zette a Népfrontot, hanem Kellenkezőleg, a rendkívül heiero> gén összetételű Népfront befo! lyásolta a Kommunista Párt politikáját

1

1. Súlyos hiba volt még az is, hogy a jugoszláv vezetők si- [ kereiktől elkapatva nemzeti ér* dekeiket szembeállították a haladás frontjának érdeke vei és egy kispolgári nacionalizmus sodrába kerültek. A parasztkérdésben súlyos hiba volt a jugoszláv vezetők; részéről a munkásosztály vezetőszerepének marxi elvéről való letérés, Tito részéről annak hangsúlyozása, hogy a parasztság a jugoszláv népköztársaság legbiztosabb alapja. Különösen nagy hiba ez, ha tekintetbevesszük, hogy az egé z parasztságról — a kuláksággal egyetemben — nyilatkozik így. Mindez természetesen csak úgy következhetett be, — hangsúlyozta Köböl elvtárs, — hogy a jugoszláv párt vezetői elvetették maguktól azt, ami legtöbb segítsége a kommunista pártok munkájának: a kritikát és önkritikát. | A hozzászólások és kérdések során kialakult az a kép, hogy a veszprémmegyei funkcionáriusok teljesen magukévá teszik a Tájékoztató Iroda állásfoglalását a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének állásfoglalását. Erről határozati ja* vaslatot is fogadott el az értekezlet. A hozzászólók hangoz* jtatták a magyar dolgozó nép hűségét és szeretetét a Szov* I jetunió és annak nagy vezére, Sztálin iráni. A funkcionáriusok minden alkalmat megragadtak, hogy tüntessenek a szocialista Szovjetunió és Sztálin mellett Városházi hangos híradó fogja közölni Páp at l&ö^ércieJ&ut közleményeket an é® ass ipari munkayerseny állását Németh Gyula elvtárs, városi tanácsnok mondja: „Az országban elsőnek fogjuk megvalós tani a városházi hangos híradót. Az adását a mostani városháza egyik olyan szobájából közvetítjük, amely a Főtérre és a Kossuth-utcái a nyílik. *A közérdekű közleményeken kívül rendszeresen közöl, jük az ipari munkaversenyek állását, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen az a hatalmas erőfeszítés, amelyet Pápa város munkássága az ország lakossága életszínvonalának j kítjuk. Egyelőre hetenként emelése érdekében végez Ke- kétszer, pénteken d. e. 8—9'ig, reskedőinknek és iparosainknak és d. u. 4—5-ig, valamint vaalkalmuk lesz a hangos hira«sárnap délelőtt 10 —12=ig renddón keresztül arra, hogy üzle- szeresítjük „rádió Pápa" teiket, árucikkeiket reklámozzák, j adásait." Az adást hanglemezekkel tarGERŐ~EWŐTÜ7TÁRS PÁPÁRA JÖN ? közlekedési kongresszusról. Szó van arról, hogy vagy a kongresszust, vagy magát az Ünnepi Hetet az ország első élmunkása, Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter nyitja meg. A posta meghívást hozott a „Pápai Ünnepi Hetek" vezetőségének címére, amelyben hétfőn, július 12 én tárgyalásokat óhajt folytatni az Ünnepi He. tek keretében megrendezendő A helyzet egészen más volt, mint Magyarországon, ahol különös módon, a világháború után, az a szomorú tény, hogy nem volt ellenállási mozgal munk, sőt az, hogy a kollaboráció széles rétegekre terjedt ki, tiszta helyzetet teremtett. Nem csak egyének, politikusok, csoportok, hanem egész széles rétegek leplezték le önmagukat az egész ország színe előtt, mint hazafiatlanokat, népelleneseket azzal, hogy szőröstől bőröstől eladták magukat a nácizmusnak. Jugoszláviában ez máskép történt és azok, akik privilégiumokat védték, bizonyos rétegeket sikerrel fordíthattak a Szovjetunió ellen, mint ahogy bizonyos rétegek mindenütt szovjetellenesek, illetve osztályhelyzetüknél fogva, természetes ellenségei a szociálizmus legnagyobb hatalmi, anyagi, erkölcsi és szellemi kifejezőjének, amit a Szovjetunió jelent. A jugoszláv KP ideologiai — ennélfogva természetesen szervezeti — hiányosságainál fogva nem lépett fel kellő eréllyel ez ellen, sőt bizonyos fokig az uszályába került ennek az áramlatnak, ^amelynek jelenlegi szovjet — tehát szociálista — ellenességét az elhajlók sze* mében a régi németellenesség rehabilitálta és hitelesítette. Magától értetődő dolog — és ezt kommunista soha nem tévesztheti szem előtt — hogy érinthetetlen és zavartalan kizsákmányolás tulajdonképpen növekvő kizsákmányolást jelent és ennek a gazdasági alapépítménynek politikai befolyása — ha nem gátolják — nem egyhelyben megmerevedett, hanem fokozódó politikai befolyást jelent. Ahol pedig ezekhez nem nyulunk, nem nyulunk a szovjeíellenességhez sem, mert ez a gazdaságilag kellően alátámasztott politikai Letérni befolyás feltétlenül az impe- j tokban kráciák természetes szolidaritásának útjáról és azt képzeljük, hogy olyan légürestérben lebegő szociálizmust alapítót, tunk, amelynek nem adhat segítséget és útmutatást a Kominform és amely ennek dacára hermetikusan el van zárva az imperialista befolyástól. Tudnunk kell, hogy csak egy lépést kell eltávolodnunk a marxizmus-leninizmustól, a nemzetköziségtől és máris — ha más nem — az osztályellenség tapsa figyelmeztet arra, hogy mit tettünk. Mit jelent mindez a Magyar Dolgozók Pártja számára tanuságként? Az egész ország területén összegyűlt funkcionárusaink hangulata, tagságunk helyeslő reagálása választ adott. akármilyen árnyalaa marxista leninista rializmus kiszolgálása felé akarja útról, Sztálin útjáról annyit hajtani a nemzetet. A kulák- jelent, mint elárulni a dolgozó barát belpolitika egyenlő a osztályokat, a szociálizmust; Szovjettől, a szociálizmustól el- ezekkel együtt az egész dolhajló külpolitikával. Ehhez a;gozó magyar nép fejlődését, stádiumhoz tulajdonképpen már! Feladni a Függetlenségi Fron abban a pillanatban eljutunk, amikor letétünk a népi derno. REFORMÁTUS FŐISKOLAI KQNYVTjjJ F k ton belül a legképzettebb, legszervezettebb tömegekből álló párt vezető szerepét, ugyanennyit jelent. Nem egyformán küzdeni a bal- és jobboldali elhajlás ellen ugyanannyit, mert ezek között csekély az eltérés: Trockijtól Bucharinig csak egy lépés az út; a baloldali és a jobboldali elhajlás végső ered* ményként ugyanazt jelenti. Feladni a harcot a szegény- és a középparasztsággal együtthaladva a kulákság ellen, csak azt jelenti; a kispolgári nacionalizmust elkenni, egy pilla* natig is sodrába kerülni, ismét csak ugyanazt. A jugoszláv eseményeket csak úgy foghatjuk fel, hogy az ottani osztályharc fejlődését pillanatnyilag akadályok gátolják. Az egész világ szociálizmusának fejlődését nagy . egységben csak úgy, hogy ezeket az akadályokat a jugoszláv szociálizmus hatalmas erőtartalékai a marxizmus-leninizmus segítségével úgy elfogják távolítani, mint minden más akadályt, amely eddig a végső diadal felé haladó eszmének ellenállt.