Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-04-20 / 16. szám

Öngyi Mikor a fegyverek elnémultak mifelénk — azt hittük vége van az esztelen pusztításnak. Sajnos rövidesen be kellett látnunk tévedésünket. Hogy katonák, akik ebben éltek évekig s nem a magukét prédálják, nem változnak meg máról-holnapra, az megérthető, ha elitéljük az eljárásukat, de hogy maga a polgári lakosság saját földjén önön közössége vagyonát pusztítja — az egyértelmű az öngyilkossággal, só't annak is legesztelenebb formája. Mintha valaki részletenként, végezne magával. Szétlövi mondjuk a kezét, hogy ne kelljen dolgoznia s nem gondolja meg, hogy élete végéig nyomorék marad . . . A pusztítás démona beférkőzött a lelkekbe s anyag: értékek, természeti kincsek, sőt pótolhatatlan kultúrális javak, műemlékek esnek áldozatául. Egy lakás vagy épület szabaddá lesz a hatósági igénybevételtől s ahogy leszáll az est, mint a patkányok a föld alól úgy lepik el a pusztító tolvajok. Ajtók, ablakok, kitörhető farészek s minden ami mozdítható lábra kel. S ha akad intézmény, mint városunk egyik iskolája, hol a tanulók s tanárok éjjeli őrsége szembeszáll a rablókkal — legyen elkészülve hogy nem lesz könnyű dolga. De bűnösök az orgazdák is, akik megveszik a nyilvánvalóan rablott holmit, ezekre is le kellene sújtani az igazságszolgáltatásnak. Természeti kincseink közül a fák pusztítása ellen szigorú plakát volt az egyetlen vétó. Azóta is rohamosan fogynak a fák a várkertből, temetőből, ligetből s egyetlen esetről sem hallunk, hogy valakit példásan megbüntettek volna. Pedig egy 40 éves fát csak újabb 40 év alatt lehet pótolni. Itt nincs bravúrra lehetőség. Hát senki sincsen aki számon tartja természeti kincseinket? Senki, aki a fényes nappal lopakodó tolvajokat felelősségre yonja? Itt kell szóvátenni legázolt közkertjeinket is, bár e téren az oktalan tervezésben is van hiba. Mert ahol tömegmegmozdulásokat rendezünk — lásd a Szabadság szobor — oda nem kell fa, sövény és gyep, hanem szabad tér. Ahol a forgalom „az idő pénz" elve alapján utat tör, ne ültessünk növényt, mert legázolják. Kérdezzenek meg szakembereket s figyeljék meg az életet, akik ezt intézik. Hamarosan kiderülne hol lehet sőt kell parkírozni. Széttiport parkok a pusztulás eszméjét terjesztik s nem nyújtanak felüdülést a dolgozóknak. Mikor juthatunk el így odáig, hogy padok kerülhetnek ismét a sétautak mellé ? Legfájóbb a pusztítás pótolhatatlan műemlékeink terén, amikben amúgy is szegények voltunk. Hová lett a párisi Tuileriák híres vaskapuja a kastély fő bejárata ? Kinek érdeke, hogy Flórián rokokó szobrán az arc rom s angyalkák fejetlenek ? 200 éves kőbe vésett gyermeki báj tűnt el velük, ami még öregapáink öregapáit is üdvözölte életútjukon. Miért jó céltáblának Petronius Licco és családja római síremléke a várkertben ? Mikor Pápán még a Bakony terpeszkedett, ez a sirkő már az emberi alkotókészség bizonysága volt. Mennyivel lesznek szebbek a régi.várkapu főldreszállott vörösmárvány oroszlánjai — ma gyermekeink népszerű paripái — ha orrukat szétroncsolják ? Ott állt a Várkert kálvária felőli kapujának oszlopain egy biedermeier szobor-pár : parasztfiucska — parasztlányka. Csak utóbbit sikerült biztonságba helyezni. Hová lett a fiúcska? Ki tud róla? Nem indul eljárás ellene, bárki vitte is el, hisz gazdátlanul hevert a földön, csak juttassa vissza a közösségnek. (Minden értesítést a lap szerkesztőségébe kérünk.) Hiábavaló sziszifuszi munka az újjáépítés, ha meg nem szűnik előbb a rombolás, legalább polgári vonalon. Meggyőződésünk, hogy többen vannak jóérzésű közösségi gondolkozású emberek, akik anyagi, természeti és művészi javaink oktalan pusztítását egy rombolószellemű kisebbség részéről csak felháborodva tudják elnézni. Vessünk véget ennek az állapotnak, hogy ne kelljen pirulnunk unokáink előtt, akik számon kérik tőlünk a jelen közkinccsé vált s elprédált értékeit. A felszabadulás nem jelentheti felszabadult romboló ösztönök korlátlan garázdálkodását ! A. T. S. FAJELMÉLET VAGY FELVILÁGOSÍTÁS? M clgányzeRószek válasza a „FÜGGETLEN KISGIZDÍtflK" Kedves Cikkíró! A minap kezembe került a „Pápai Független Kisgazga" újság azon száma, melyben az ön cikke beteg lélek abortusaként napvilágot látott! Hogy fiu avagy leány?... Sajnos ezt nem tudtuk eldönteni ! Arcra mindenesetre hasonlít a jobblétre szenderült „Magyar Futárához és a „Harc" c. igen tisztességes szülőktől származó kis nyilacskáihoz, mely volt olyan beképzelt, hogy a címlapon villámnak adta ki magát. ... Na de meg is kapta a büntetését 1 A „falra" festett mennykő alaposan belécsapott 1 Nem állítjuk, hogy ide is becsap /— a „Harc" mégis csak nyíltabban feszegette a faji kérdést, — de azért nem kell megijedni, végre is ez még a jövő titka ! De egy biztos ! És pedig az, hogy demokráciában élünk és fajgyűlöletre szítani demokrácia ellenes tett! Megnyugtatjuk, hogy vannak dolgok, melyekben egyetértünk Önnel, de figyelmeztetjük, hogy Ön a rövidlátók tulajdonsága szerint általánosított és szándékai alkalmassá tették volna, hogy a a mult dicső sajtóförmedvényeinek ,,faji-rovat" vezetését Önre bízták volna. No, de hála Isten ez már a multté, így csak jótanáccsal szolgálhatunk: a jövőben jobban tanulmányozza át azt, amiről írni akar. Nem árt azonban tudnia a következőket: 1. a magyar muzsikuscigány épen olyan munkát végez, mint bárki más, 2. hogy a magyar cigányzenész dicséretreméltóbb munkát végzett a magyar népdal mentése terén, — melyet mikor divatbajött az urak által szerzett műzene hajhászása, csak Ö ápolt to"vább — mint a meggondolatlan cikkírók. 3. hogy a magyar zenészeknek szakszervezetük is van és a sértegetést nem tűrik ! !! 4. hogy mindennek meg van a szükségképpeni oka, még annak is, hogy cigányzenészek vannak, akik a szegény elfáradt dolgozókat mosolyogni és a régi szép magyar nótákon keresztül magyarnak maradni megtanítanak és végül : 5. hogy a magyar társadalomnak minden dolgozóra szüksége van, legyen az hivatalnok, iparos vagy zenész. (Az egyetlen amely felesleges : a kétesmultu, rosszindulatú cikkíró 1) Hogy pedig mentesüljünk minden gyanú alól, ezennel kijelentjük, hogy sértegetési szándék éppoly messze van tőlünk, mint a cikkíró jóindulata a cigánykérdés felvetésében. „Enyhe kivétel a muzsikus cigányság., ezek még valamiképpen nem a dolgozók eltartottjai," írja „Ön". Hát vegye tudomásul kedves „cigánykérdés" úr, hogy „valamiképpen" — egyáltalán — nem a dolgozók eltartottjai ! Mindnyájan dolgozók, akik egyáltalán nem vállalnak semmi közösséget a „jósló cigányok"-kal. Ezt szíveskedjék elraktározni engrammái közé és a jövőben a zenész-társadalmat az wi egyéni torzszülött véleményeitől megkímélni ! — szi — fl kisipar fejlődéséről tartott siőailást Bodolay 3enS ip. ig. az IparosMeben SZIGETI IMRE PÁPA, KOSSUTH-UTCA 5. SZ. Békebeli minőségben mindent egy helyen vásárolhat Mottónk: A jóból is a legjobbat, legolcsóbban! Fj és használt jfyer me kkocstk nagy választékban, Tízes-, boros- likőrös és kompótkészletekjátékáruk, utibőröadök tányérok, cvőszerek, rövidáruk háztartási cikkek sib. Az Iparoskör f. hó 13 án tartott kultúrális estjén Tamás József elnök nyitotta meg, röviden ismertetve a magyar ipar fejlődését. Utána Bodolay Jenő ipariskolai igazgató tarlott elfadást. Előadó ismertette az ipar történetét az ó kortól napjainkig. Rámutatott arra, hogy mik voltak azok a tényezők, melyek az ipart létrehozták. Beigazolta, hogy az ipari államok mfgasabb műveltséggel rendelkeznek, mint az iparral nem foglalkozók. Ismertette a céhrendszer előnyeit és hibáit. A magyar ipar elmaradottságát abban látja, és állapítja meg, hogy a Habsburg császárok és királyok mindenkor elnyomták úgy politikailag, mint gazdaságilag Magyarországot. Reményét fejezte ki, hogy ezután a szabad Magyarországon az ipar oly magas fokra fog emelkedni, hogy utoléri a legműveltebb ipari államokat is. Az előadást nagy tetszéssel hallgatta a termet zsúfolásig betöltő közönség. Az előadás után az ifjúság kabaré számok-kai szórakoztatta a megjelenteket. Igen szépen énekelt Lendvai József magyar dalokat. A különben ügyes szereplőknek azt üzenjük, hogy azzal a készséggel és lendülettel máskor olyan számokkal szepeljenek, ami építő hatású. Sezlon, rekamiér, fotelok nagf yéSasziékbsn, olcsó árban, Javítások kedvszö részlstfiseiésre. f2£fcg3l€!üriOl& készítését és átdolgozását vállalom. Heimlich Sándor -tí;;^ PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 9. SZÁM.