Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-02-09 / 6. szám

1947 február 9 pápai néplap Az űjtelepeseknek kevés a kenyerük: míg Horn úr a marhákkal eteti a rozsot Vicsepusztán Vicsepuszta, Veszprémmegye, Dunántúl = reakció. Gyakori jelenség e tgijon a nópgyülölet, de ez a kispuszta kiemelkedik,, elsők között áll. Horn úr az intéző, Ozigány Géza az állami növónynemesitő gazdatiszt — egyébként a demokrácia jóvoltából földet kapott — és Hordi Vince bognármester keseritik az újbirtokosokat, szítják az ellentétet a demokratikus pártok között ós fasiszta propagandát fejtenek ki. Hordi úr örül az. összeesküvésnek és kijelentette — mert ő jól tudja —, hogy az Összeesküvés nem csökken, hanem fokozódik És akasztani akar Hordi úr, vérgőzös-szadista mámorában, persze kommunistákat. Természetesen nem csodáljuk mindezt akkor, ha megvakarjuk e dicső urat és családostól együtt a nyilas uralom zöldelö figurái elevenednek meg előttünk. Cigány úr, a „gazdatiszt" csak pan&mázik és szidja a demokratikus pártokat. Pálinkát vásárol Szerecsenyben literjót 40 kg. búzáért (!!). A búzát persze az állami magtárból ,,nemesítette" ! De a főintéző", Horn Miklós úr, a magyar kenyér e jogtalau fogyasztója, míg a puszta újbirtokosai kenyérszükében állnak — a marhákkal eteti a rozsot. Kevés a tüzelőjük az újbirtokosoknak, Horn úr azonban még a galyakat sem engedi összeszedni, magának pedig — tilalom ellenére — kivágja a major környékéről a fákat. Iskola kellene a pusztára, mert a 26 iskolaköteles fiú és leány ruha hiányában nem tud a hét Nyersbőrt Szőrmét Tollat legmagasabb á,ron veszek LÖWY és BACHRACH VÁSÁR UTCA 3. (Lebombázott ház) km-re fekvő Nyőgérre bejárni. Szabó Miklós, az intéző úr talpnyalója „képviseli" a vicsepusztaiak ezirányú érdekeit. így néz ki egy kis puszta, tele jajjal, bajjal. Türelmetlenek a vicseiek. Meddig tűrik az illetékes hatóságok megtorlás nélkül a nép ellenségeinek gaztetteit ? Meddig nyargalhatják a szegény parasztokat a Horn urak ós talpnyalóik ? Az összeesküvők atán, azokat is börtönbe kell juttatni, akik annak szellemét terjesztik ! Az illetékes hatóságok figyelmébe ajánljuk a díszes galériát,! Sláruljátok % Petőfi szellemét. . . A diákiíjuság és a demokrácia J Reméljük, hogy a diák-ifjúság magatartása, amelyet az elmúlt napokban megtartott „ifjúsági megbeszélés" során tanúsítottak egyesek, kizárólag egyének és nem az összesség gondolkodását tolmácsolták. Azonban a diák ifjúság egyeseinek véleményével foglalkoznunk kell, biztosabbnak ós sólszerűbbnek látjuk, ha a hibákat nagyobbaknak tételezzük fel, mert úgy csak kellemes csalódás várhat ránk vagy számításunk igazolódik. Az egyik hozzászóló diákifjú, kinek nevét nem akarjuk cikkünkben megemlíteni, mert reméljük, hogy tévedését, amelyet ugyan bátran nevezhetnénk hazugságnak is, fel fogja ismerni, — megállapította, hogy a diákifjúság nem fog csatlakozni a demokrácia úttörőihez, nem hajlandó megteremteni az együttműködést az ifjúsági egyesületekkel, vagyis a munkás ifjúsággal. Eme vélemény okául olyan véleményeket és megállapításokat hozott fel, amely kifejezéseket mi nem óhajtunk lapunk hasábjain megismételni, s amely kifejezéseknek a gyűlésen való hangos használatát minden jóérzésű ember elitéli. Ezeket a „diákifjúhoz" nem méltó kifejezéseket, mint az ifjúsági egyesfiietekről való megállapításokat, egyszer és mindenkorra kikérjük magunknak. A gyűlést antidemokratikus hozzászólásaikkal ékesítők véleményével egyébként, kizárólag a demokratikus fejlődés érdekében kívánunk foglalkozni Tisztában vagyunk azzal, hogy az'ifjúság jelenleg gyökértelen, elvesztette — tömegeiben — tér ós időérzókét. A régi világ , fotelok Sezlon, nagy választékban, olcsó árban, átalakítások, favitások kedvező részletfizetésre. Paplanok készítését és átdolgozását vállalom. Heimlich Sándor jsslí, PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 9. SZÁM rombadőlt, ideáljai összeomlottak. Erkölcsi világképük tükörcserepei elpaaradtak valahol a háborúban. Az épülő uj világ még nem tudott kifejezett erkölcsi normákat adni, legfeljebb a pomádós .tánciskolákat vette ki a tánc ós 'illemtanárok kezéből. Érzékük végzetesen romlott a jó ós a rossz megfogalmazása felől. Ideáljaikat szétzilálta az idő, az „összeomlás" magaalá temette eszményeiket, a polgári világ tanai hamisaknak bizonyultak. Az uj Istenek még nem nyilatkoztak meg nekik, az uj ideálok még nem az övék, hisz azelőtt ezeket meg kellett vetni. Ifjúságunk önnön érzéseinek örvényében hányódik magánosan, tanácstalanul s valóban az élvezetekben, táncban és más szórakozásban keres kielégülést. A diákifjú éppúgy, mint a munkásifjú. Továbbiakban azonban meg kell állapítanunk, hogy már megszülte az idő a tézis antitézisét és sokan leszűrték már a szintézist, megtalták az egyedül kivezető utat,-a demokratikus irányvonalat. Ezek az ifjak az ifjúsági egyesületekben nemcsak táncolni, szórakozni, hanem elsősorban tanulni akarnak. Magasabb tudást akarnak maguknak szerezni, vagy másoknak adni, megtanulnak demokratikusan élni. Mindezt bizonyítják az elmúlt néhány hónap műsoros estjei, a SzIM kultúrversenye, a MADISz szabadegyeteme, ifjúsági napjaink, amelyeken bárki meggyőződhet állításunkról. Bizonyítja munkánkat az elmúlt kultúrnapok, amelynek rendezésé' ben az ifjúsági egyesületek nagy részt vállaltak maguknak. Ennyit ért el két év alatt a munkásifjúság a szabadságával. A diákifjúság pedig elérte azt, amit mi néhány óv előtt végzett-diákok arcpirulva vettünk tudomásul, hogy éppen a „szabadságban" .van önkéntes elnyomatásban. Tapsol, ha a Tanár Űr akarja, vagy a Tanár ur szájaíze szerint beszél,, mint a fentemlített hozzászóló is, akinek szavaiból egy előttünk jól ismert „Tanár Úr" hangját véltük hallani, aki mindig szerette a német és idegen kifejezéseket egymásra halmozni, akár az előadó teremben, akár a szószéken hangzottak el. Részükre a szabadság csak esti hót óra utáni szabad csatangolást, mozibajárást, szabad dohányzást jelent és semmi egyebet. Fegyelmet is kórt az ifjúság, adhatunk neki, de nem tudjuk mi tesz az ujabb véleményük, ha a fegyelem az általuk szabadságnak vált szabadosságokat, fogja megszüntetni. Kérjük tehát a diákifjúságot, hogy gondolkodjék egy kicsit a kérdéseken. Nem szeretnénk, végleges állásfoglalásuk előtt a mi véleményünket kialakítani, mert jelenleg az részünkre csak szomorú lehetne, de a diákság részére pedig végzetes. —- gató — Korózza ki a tisztelendő űr . Jól sikerült tea-estet rendezett a takácsi ref. ifjúság. Jól sikerült színdarab, jó tea, kellemes kiszolgálás sok vendeget vonzott az estélyre. Megnyitó ós ünnepi beszédében Szijj ref. lelkész a szeretetről beszólt. Szeretetről, melyben a gyűlölet tüskéit vegyítette ravasz cinizmussal. Méltatta a földreform jelentőségét, mondván: „az nagyon szép é? jó, de ha már felosztották a földet, miért nem osztották föl az eget és a csillagokat is ?

u E fanyar szellemesség hallatán, a demokratikusan gondolkodók — az ünnepi hangulatra való tekintettel — nem okoztak botrányt, de kérdik; meddig gúnyolódhat a tisztelendő úr a magyar demokrácia legnagyobb vívmánya és a magyar parasztság évszázados álmának megvalósításán ? A Földigénylő Bizottság egyik tagja megadta ugyan a feleletet: „Elosztjuk az eget is, ha a tisztelendő úr kikarózza", de mi mégis ajánljuk —; a pap legyen pap, a nép barátja ós ne az ellensége. Ideje lenne ezt megértenie a tisztelendő úrnak!! Szövetek Selymek Pamutáruk Legfob legolcsóbban MIK.A divatházban Kossuth-u 16. Szövete k Selymek Pamutáruk