Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-08-31 / 36. szám

1 l-es lista első párt: a Magyar Kommunista Párt! III. évfolyam, $6. mzÁm. Ara: 60 fillér. 1947 augusztus 31. Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja Irta: Rákosi Mátyás A választási hadjárat folyamán kiderült, hogy gyűléseinkre sokkal nagyobb számban jönnek el falu és város dolgozói, mint bármely más párthoz. Különösen új jelenség, hogy rengeteg a gyűléseinken „résztvevők közt az aszszony és lány, akik, a férfiakkal vállvetve lelkesednek és helyeseb nek mindahhoz, amit pártunk elvégzett munkájáról, vagy jövendő terveiről mondunk. Az ]945«ös választásokhoz képest kétségkívül nagyon komoly a változás. Ma dacára annak, hogy harmadik éve van aszály, hazánkéi -;.f». uSSSg!"ííclyzeíc"c$ az összpolitikai légkör hasonlíthat taílanul egészségesebb és bizakodóbb, mint két évvel ezelőtt. Ennek megfelelően a demokrácia — ás benne elsősorban a Magyar Kommunista Párt — a jól vég* zett munka tudatában néz a választások elé. A régi úri rend hí* vei, akik 45 őszén olyan magabiztosok voltak dolgukban, most a népellenes összeesküvés lelép lezése után, csüggedten, megzavartan és sok egymással acsarkodó kis pártra töredeave mennek a választások elé. Gyűléseinken gyakran szóba kerül, hogy ami* kor a felszabadító Vörös Hadse* reg közel volt, a fasiszták három rémhírrel ijesztgették az embereket. Az első az volt: ha a kommunisták szabadon működhetnek, azzal kezdik, hogy megnézik mindenkinek a tenyerét. Akinek a te= nyere puha, azt mint űriembeit jólirányzott laikólövéssel mindjárt ki is végzik. A másik teendőjük — a fasiszták szerint — az lett volna, hogy a templomokat azonnal lezárják és csak akkor nyitják meg, amikor mozivá, vagy színházzá alakították át. A harmadik ijesztgetés a kolchoz volt. A kommunisták első dolga esze* rint az lett volna, hogy a paraszti birtokokat azonnal nagy kolchozzá ragasztották volna össze és ezek* ben a kolchozokban a fasiszták leí:ása szerint — mindenki egy válvúbó! meríti a csajkájába a közös zupái, egj'kozos' laltaro alatt alszik a paraszti nép és közben persze a feleségeket is ösz* szecserélgetik. Amikoi ezekről a fasiszta rém* hírekről beszélünk, a hallgatóság rendszerint jóízű kacagásban tör ki. Ilyenkor hozzátesszük: most kacagnak, pedig annak idején bizonyára maguk is hittek ezeknek a rémhíreknek. Amire rögtön elhangzik a válasz: „De most máinem hiszünk!" És valóban: ma már nem hisz a magyar nép gondolkozó zöme ezeknek a rémhíreknek, melyek még az 1945-ös választásokon is annyi kárt okoztak a Kommunista Pártnak. A magyar dolgozók azóta meggyőződtek róla, hogy a kommunisták rengeteg háborúban megrongált templomot hoztak rendbe. Meggyőződtek róla, hogy nem kolchozt akarunk, hanem minden gondunk a földhözjuttatottak, a kisbirtokosok, a paraszti gazdaságok megerősítése és felvirágoztatása. Megismertek bennünket mint rendes, munkás, sza* vatartó, énfeláldozó és fegyelmezett magyarokat. Ismerik és értékelik azt a kezdeményező és vezető szerepet, amit Pártunk a földosztás körül, az újjáépítés terén, a jópénz megteremtésében a 3 éves terv kidolgozásában és megindításában, a hadifoglyok hazahozatalában és száz más téren végzett. Elsősorban ezért jönnek I n3zíanK."js.zeit üeiyetenicK lelke* sedve és piruló orcákkal nemcsak a város és a falu dolgozé férfiai, hanem egyre növekvő számban a parasztasszonyok és parasztlányok, de a város munkásasszonyai és leányai is. De van még egy ok, ami döntő szerepet játszik abban, hogy gyor* suló iramban fordul felénk a magyar nép bizalma. Az összeesküvés, mely vissza akarta állítani a régi úri rendet, hogy a földhözjutott parasztok helyére újra a régi nagybirtokosokat tegye, mely az ipari munkásoka't a régi rabszolgaságba akarta visszalökni, sokszázezer gondolkodó ember szemét nyitotta fel. Az újgazdák, akiket a suttogó propaganda eddig is azzal ijesztgetett, hogy fordul meg a világ és akkor elveszik tőlük a földet, jól tudják, hogy az ezer és tízezer holdak volt urai, a grófok és hercegek még évtizedek múlva is azon törik a fejüket, hogyan ragadhatnák vissza a paraszttól a birtokot. A földhözjuttatottak csak úgy, mint a magyarság többi dolgos rétege, keresik azt a pártot, amelyre bizton támaszkodhatnak s amelynek működéséből meggyőződhettek ar* ról, hogy egyedül és kizárólag a dolgozók érdekeit védik.' A felszabadulás óta eltelt idő megtanította Őket arra, hogy ez a párt a mi pártunk, a Magyar Kommu* nista Párt. Megtanultak bennünket mint becsületes, önfeláldozó, regyeimezcü es dojgozni íkuO pártot tisztelni. Tudják, hogy a felforgatásra, a demokrácia véres leverésére vagy szörnyű háborúra spekuláló régi úri renddel szemben a mi Pártunk akarja megteremteni azt a békét, nyugalmat és rendet, melyben újjáépülhet annyit szenvedett szegény hazánk. Meggyőződtek róla, hogy mivéá* jük a leghatározottabban a kisemberek vagyonát és biztosak ab* ban, hogy ezt fogjuk tenni a jövőben is. Mégpedig minél erősebbek leszünk, annál több sikerrel és eredménnyel. Ezért jönnek hozzánk, ezért bíznak bennünk és fognak augusz* tus 31.én az l-es listára szavazni, arra a listára, amely felett ott áll a Magyar Kommunista Párt és az egész dolgozó nép jelképe, a vörös csillagos nemzeti lobogó 1 AZ Les KOCKÁBA TEDD A. KERESZTET Szavazólap EO^IJ . n i _• j L—J '. • — n • • I f-i ^.-j-o- '- ' i.... M. U Ilyen s^avazócédulát kap minden szavazó atajjus^tfis 31-én