Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-08-24 / 34. szám

• ' 1947 augusztus 24 PAPAI NÉPLAP A textilgyári dolgozók gyermekeiért harcot indít az NKP Pápa város textilgyáraiban több, mint 2000 munkás dolgozik, akik élenjárnak az újjáépítésben. Az ő nagy erőfeszítéseinek és áldozatuknak köszönhető, hogy az üzemek elérték a békebeli termelést. Minden egyes méter a forintot erősíti, a magyar nép felruházását segíti elő. A kirakatok ma már tele vannak áruval. Nem a textil® ipari dolgozók hibája, hogy a magyar dolgozó nép nagy többsége ma még nem tudja megfizetni. A Hároméves Terv hozza majd meg a nagy változást. Az ország minden üzemében ujjítások, uj gépek, uj üzemrészek szolgálják majd a tőbbtermelés. Egyre több és több áru jut a magyar népnek a textilipari dolgozók erőfeszítése által és a harmadik é^ végére bővében leszünk minden fajta árunak. És a legfontosabb: megfelelő áron, hogy minden dolgozó megvásárolhassa — ha a választások is ügy sikerülnek, ha döntően megerősödik a MKP, — a hároméves terv kezdeményezője és megvalósításának legnagyobb biztosítéka. A textilipar hároméves tervének azonban legfőbb feltétele; Javítani kell a textilmunkások helyzetén! A szakszervezet eddig is nagy eredményeket ért el a tőkésekkel szemben a textilipari dolgozókért folytatott harc^ ban. Fizetett szabadságidő, fize* tett ebédidő, évi 3 méter szövet mutatják a harc eredményességét. Idén nyáron a textilipari dolgozók ezrei nyaraltak a legszebb üdőlőhelyeken. A napközi, ottho* nok, mosdók, fflrdők, kultúrtermek tucatjával létesültek mindenfelé az ország textilgyáraiban. De esak ott mutatkoznak eredmények, ahol a dolgozók maguk is harcolnak saját érdekükben. Cbben a harcban a szakszerzezet irányt mutat, támogat. És ennek a harcnak kezdeményezője mindenütt a MKP. A három pápai texíilgyárban nem egyforma a dolgozók helyzete, nem egyformák az üzemi bizottságok sem. A Leipnik-gyár egyike az ország mintaüzemeinek. A dolgozók helyzete itt sem rózsás, itt is még sok tennivaló van. Mégis: a napközi-otthon, az új kultúrterem közvetlenül felavatás előtt van, gondoskodás történik az öreg munkásokról, folyik a tüzelőbeszerzés, a dolgozók munkaruhája már elkészült, már jóejőre beszerezték az évi 3 méter szövetjárandóságot. De gondoskodnak az üzem fejlesztéséről is: uj kazánházak épülnek. Ha bemegyünk az üzembe és a helyi Hároméves Terv felől érdeklődünk, világos, icális tájékoztatást kapunk, tervrajzokat mutatnak. És semmi okunk sincs kételkedni, hiszen a tervrajzok egy része már valóság, más része építés alatt van. Bizo* nyos, hogy a többi is megfog valósulni. Mindez nem véletlen, mert az üzem Wmelési és szociális fejlesztését a MKP két tagja irányítja : Németh Imréné elvtársnő üb. elnök, a MKP veszprémvármegyei képviselőjelöltje és Förstner Sándor igazgató elvtárs. A munkásság szeretettel kíséri munkájukat. Már nem ilyen a helyzet az ország negyedik legnagyobb textilgyárában, a Perutz-gyárban. Itt a munkásság az elnyomás, a megfélemlítés érzésével dolgozik. Az üzemnek nincsen világos Hároméves Terve. Ez azt jelenti, hogy a szociális viszonyok ennek megfelelően elhanyagoltak. Es különösen csúnya játék folyik a dolgozók munkaruhája kö» rül. Nem tagadták meg nyíltan, hiszen tudják, hogy előbb-utóbb meg kell adni. De halogatják és a követelésekkel szemben egy papírt lobogtatnak, mintákat mutat nak. Annyi tény, hogy az ország majd minden textilgyárál^an a dolgozók kaptak munkaruhát, a Perutz-ban még nem. De általában az ország textilmunkásságának egyik legsúlyosabb problémája. A gyermek A textilipari dolgozók gyerme kei súlyosabb helyzetben vannak, mint más munkásrétegek gyerme kei. A textilmunkásság nagy több* sége nő, családanya. Férje vagy dolgozik, sok esetben hadifogoly, gyakran munka nélkül van. A családfenntartás, a háztartás és a a gyermeknevelés gondja három súlyos gond a textilmunkásnők vállán, amiből egy is elég volna. Jogos követelése tehát a textilipari dolgozóknak, hogy a gazdag tőkés vállalatok enyhítsenek a dolgozó anyák súlyos nehézségein. Kfllönösen. hogy a magyar ipar éleljáró munkásairól van szó. Ratkó Anna, aki maga is textilipari dolgozó anya, átérezte a munkásanyák nehéz helyzetét. Mint a szakszervezet főtitkára és főleg, mint a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja, levélben fordult a textilipari dolgozónőkhöz. Rámutat a munkástársnői nehéz helyzetére és felállítja a követeléseket a tőkésekkel szemben: létesítsenek napközi otthonokat, illetve bővítsék ki azokat, nyári gyermekfelruházást a textiliparban dolgozó családanyáknak, babakelengyét, vándor babakocsit az újszülötteknek, taníttassák a gyárak a textilmunkások tehetséges gyermekeit és lássa el tanszerekkel, gondoskodjanak a dolgozók téli burgonyájának és tüzelőjének beszerzéséről. Ezért elsősorban a Magyar Kommunista Párt küzd és én, mint a szakszervezet főtitkára latba fogom vetni minden befolyásom ezeknek a követeléseknek teljesítéséért, írja: RATKÓ ANNA. A MKP a gyermekekért! A Magyar Kommunista Párt pápai textilüzemi szervezetei megindítják a harcot a Ratkó Anna elvtársnő által kitűzött célokért. A dolgozók legdrágább kincséről, a gyermekről van szó. özv. Németh Imréné a Leipnik-gyár ÖB. elnöke példát mutatott: üzemében a gyermekek részére 100 pár cipőt harcolt ki és ezzel újra a Leipnikgyár MKP-csoportja jár az élen. Azt akarjuk, hogy a Hároméves Terv kezdetén az újjáépítés első vonalában küzdő textilmunkásság családjaiban ne legyen rongyos, elhanyagolt. éhes gyermek! Munkaruhát, bakancsot a „Bacon" dolgozóinak Mindezideig lenki sem próbálkozott a Bacon húsgyár dölgozóí* nak kérdésével foglalkozni. Pedig ez sem a legkisebb üzem váro» sunkban. Jelenleg 50 munkás szorgoskodik, hogy élelmet juttasson ne csak városunk dolgozóinak, hanem az ország több városának is, céljuk az, hogy nemsokára a magyar húsipar odajusson, hogy ismét keresett legyen a külföldi piacokon is. Az infláció alatt a gyár vezetősége mindig legjobban gondoskodott az üzemek közül a munkásairól. A dolgozók, mint átlagosan minden üiemben, nincsenek belenyugodva sorsukba. Nekik sem tetszik, ami az Öss2munkásságnak, hogy még óriásán felette állnak az ipar- és élelmieikkeknek az ára az ő fizetésük felett. Az üzemi bizottság elnöke számol be az üzem terveiről, mikor munkatársunk érdeklődik, hogy miként kapcsolódik bele az Üzem a három éves terv keretébe. „Arra kell törekednünk, hogy az üzemet olyan kapacitásúvá tegyük, mint az háború előtt volt. Ha sikerűi az üzemünket fejleszteni, akkor mielőbb megtudjuk duplázni az üzemben dolgozók számát. Arra kell törekednünk, hogy üzemünket olyanná tejlesz* szük, hogy az ismét bekapcsolódhasson a külkereskedelembe, újra piacképes legyen az angliai piacon. A gyár fejlesztése nehézségekbe ütközik. Külföldi (belga érdekeltség) tulajdont képez. De a terület a városé. Csak abban az.esetben lehet rá építkezni, ha az épület átszáll a város tulajdonjogába. Erre a tőkések me£ nem nagyon hajlandók. Kellene új hűtőüzem, mert városi jéggyár kezdetleges berendezése nem tud ' elegendő mennyiségű jeget a város közön* sége részére és a gyár részéi e bocsájtani. Ahhoz, hogy mi a termelésünket komolyabb méretekben emelni tudnánk, szükséges lenne, hogy maga a város is korszerűsítené jéggyárát. Ez szükséges is ahhoz, hogy az országos három éves tervhez készült üzemi terv megvalósuláshoz jusson. A munkásoknak most csak az a kívánságuk, hogy a sok ruhát szaggató mun« kához adjon a gyárvezfetőség munkaruhát és bakancsot. A munkások bizakodnak. Bíznak a választások kimenetelének, ami végkép megalapozza majd a gyár munkásainak jólétét" — fejezte be kérésünkre felvilágosítását Eisenbeck elvtárs. Sezlon, rekamiér, fotelok nagy választékban, olcsó árban átalakítások, javítások kedvező részletfizetése PAPLANOK készítését és átdolgozását vállalom NEffVjtKH SÁNDOR x *kárpitos és paplankészitő PÁPA,

( KOSSUTH-UTCA 9. SZÁM