Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-08-17 / 33. szám

akkor előre haladnunk, az újjáépítés, a demokratizálódás útján — mondotta Losonczy Géza elvtárs a pedagógusok nagygyűlésén — * Egy újabb lépéssel került az értelmiséghez közelebb a Kommu nista Párt helyi szervezete. Szombaton délután a Bencés gimnázium tornatermében értelmiségi gyűlést rendezett a MKP értelmiségi frak­ciója Losonczy Géza a pedagógusok harcos támogatója és Kossá István a szakszervezet főtitkára részvéteiével. A szépszámban megje­lent hallgatóság bizonyítéka volt annak, hogy mindjobban dőlnek le azok a mesterségesen meghúzott falak* pártunk és a haladó értelmi­ség között. A megjelentek nagyrésze az az értelmiségi réteg volt, ki mindeddig távoltartotta magát minden politikai megmozdulástól. A jelenlévők a legtökéletesebben megértették Losonczy elvtársnak komoly, tárgyila> gos előadását az értelmiséget is jelenleg foglalkoztató kérdésről; a választások kérdéséről. A haladó értelmiség sem tudhatta, hogy a most kialakuló pártok valóban milyen célzattal indulnak a választások elé. Szükséges volt tehát e gyűlésnek megrendezése, hogy városunk értelmiségi rétege tiszta képet kapjon a pártok összetételéről és azoknak egymáshoz és a Függetlenségi frontba tömörült pártokhoz való viszonyukról. Az előadás elérte célját, elérte felvilágosító munkáját, bizonyíték arra, hogy városunk értelmiségei lelkesedéssel köszönték meg Losonczy Géza elvtársunknak, hogy előadásával előbbre vitte őket is a tisztán­látás felé. Losonczy elvtárs előadásában felsorakoztatta a választáson induló pástok esélyeit. így megállapította a következőket: A demokratikus pártok annyi viszálykodás után eljutó; tak oda, hogy éppen a legkritikusabb pil­lanatban szövetségre tudtak lépni, addig a jobboldalon sokkal na­gyobb a szétforgácsolódás és a tanácstalanság is. 1945 ben egy­szerű volt a jobboldal helyzete, mert a jobboldali elemek a Kis­gazdapártban tömörültek. Ma nem ilyen egyszerű a helyzet. Kompli­kálja a helyzetet az, ami saj óban, szónoklatokban kifejezésre jut, hogy ez a Kisgazdapárt nem azo­nos azzal, ami 1945 őszén volt, — ez szellemében megváltozóban van. Korántse lehet tehát azt ta nácsolni reakciós köröknek, hogy ezt kövessék, mert ez már nem a Nagy Ferenc féle kisgazdapárt, ez a Dinnyés és Dobi féle kis­gazdapárt ! A Pfeiffer-párt a jelek szerint a Sulyok-párt utódjának tartja magát. Átvette belföldi és kül­földi kapcsolatait Balogh István pártja közelebb áll a demokratikus fejlődéshez, mint Pfeifferé. Munkájuk a npoU gári életforma" védelme. A Polgári Demokrata Párt a régi magyar és angol liberális tradíciók örökösének tartja ma­gát. Érre vall ennek a pártnak ingadozó, habozó politikája sok kérdésben. A Barankovics-pártról sokat nem lehet mondani. Ez katolikus szí­nezetű pártot óhajt indítani, de hogy ez progresszív #Iesz-e, vagy a jobboldalhoz szít, erről nem lehet jósolni. A Magyar Radikális Párt Zsolt Béla vezetésével működik. Ez a párt Peyer Károly belépése foly­tán előtérbe került. Slachta Margit keresztény női tábora a hatodik. Ennek a karak­terét még nera igen látjuk, A jelenlegi időpont a válasz­tási szövetségnek kedvez és a többieknek nem kedvez. Az új pártoknak nem volt módjukban azóta szervezettségre szert tenni, hogy soraikban a szükséges ideo­lógiai egységet és tisztázottságot kikovácsolják és ezért a válasz­tások jelenlegi időpontja számukra id&előttinek mondható. Viszont a választási szövetségben levők szá­mára jóval kedvezőbb a helyzet. Ha tovább megyünk, ott talál juk a Nemzeti Per ásztpár tot, mely Kovács Imre távozása után Erdei Ferenc vezetése alatt demokrati­kus vonalat követ. Számol azzal, hogy a Kisgazdapártból nem mennek rögtön a Kommunista Pártba és ebből az ő pártjuk bi­zonyos mértékű felduzzadása fog következni. A Szociáldemokrata Pártban tapasztalható optimista hangulat egypár hét óta mintha felváltódott volna a realizmus józanabb hang­jaival, főként azóta, hogy Peyer és társai kiváltak pártjukból Mi mindig mondottuk, * hogy Peyer ügye jelentéktelen ügy, nem ér­.demes zajt csapni, a peyer izmus azonban már más, ennek a lényege a mun» kásegység megbontása, a bal­szárnnyal való szövetkezés he* lyett a jobbszárnnyal való szövetkezés. Hogy ez mennyi kárt tudott tenni — természetesen erre válaszolni korai lenne. A Kommunista Pártban is tanúi lehettünk egy változásnak, de ez ellenkező előjelű, mint a Szociál­demokrata Pártban. A hangulat­nak ez a megváltozása bennünket is gondolkodóba ejtett és speku­lálni kezdtünk azon, hogy mi lehet ennek a hangulatváltozásnak az oka. A választási bizottságok össze­állítása kapcsán az összes többi pártnál nagyobb lendületet és félkészültséget tanúsított és ez meglepetésként érte az ország közvéleményét. A második az, hogy a Kommunista Párt elsőnek jött ki a képviselőjelöltjeinek lis­tájával, a Kommunista Pártban ilyen erős az egység, nálunk még ilyen nehéz kérdésben sincs ellen­tét. A harmadik tényező az, hogy a Kommunista Párt hozta ki el­sőnek a maga határozott és vi­lágos választási programmját. Az összes többi pártok legfeljebb a pártvezérek beszédeiben mondot* ták el, hogy mit akarnak. De ter­mészetesen nem ez a deklaráció dönti el a választás sorsát. Sok más kérdésben összeütköznek az ellentétek. Egynéhányat hadd em­lítsek meg, A vallás, a magán­tulajdon, a nemzeti gondolat kér­dése és az értelmiség kérdése. 1945 őszén ezek voltak a jobb­oldal propagandavonalai. A jobb­oldal szövetségesévé szegődött az irtózatos nyomor, lerongyolódás, stb. Természetes, hogy a jobb­oldali pártok fel is használták ezt s pl. az értelmiség felé a követ­kező volt a szólam ; mindenkit ki fognak irtani, akinek nem kérges a tenyere. Hát ezt nem tették, — akkor továbbmentek és azt mond­ták, hegy egy fokkal lassúbb ha­lálra ítéltek benneteket: éhen* halasra. Ma, 1947 nyarán nagyot fordult a helyzet, de ez még tá­vol van attól, amikor a bőség kosarából mindenki vesz. És ugyanígy vagyunk a mostani jel­szavakkal : meg kell védeni a baloldallal szemben a vallást, védeni kell, hogy ne legyünk szovjet tagállam ... stb. A történelem megtanit arra, hogy a népek nem könyvek­bői tanulnak, nem is újsá­gokból, — lassan tanulnak, nehezen tanulnak, de meg­tanulják azt, ami történelmi tapasztalat, emit maga a tör­ténelem égetett a bőrükbe és ha azt az alapvető törvényt már megtanulták, hogy a régi uralkodó osztályok ka­tasztrófába döntöttek bennün* ket, megértették, hogy új tár­sadalmi erőknek kellett jön­niök, akiknek kezében a nemzet sorsa a béke, a gaz­daságifelemelkedés szempont­jából biztosabb kezekben van, mint a letűnt osztályok ke­zében. Az Egyház és Kommunista Párt viszonyáról szólva mondotta: A kommunista párt lapja és az Uj ember között figyelemreméltó vita zajlott le. A vitát Pénzes Balcluin cikke váltotta ki, melynek lényege az volt, hogy vájjon a kommunista párt részéről tanúsított magatartás taktika-e csupán, vagy valami más rejlik mögötte. A kommunista párt azt igaz@lja a gyakorlat erejével, hogy* a kommunisták nem ellen­ségei az egyháznak és nem akar ják az Egyházat és a vallást el­választani és a kommunisták is keresik a hivőkkel való megegye­zést. És semmiféle áldozatot nem ismernek az egyházakkal való megegyezésre. Természetesen eb-' ben a tekintetben a kommunisták hizatkozhatnak arra a tényre is, hogy a földreformot úgy hajtották végre, hogy számos kis eklézsiá­nak jusson és ahol a tulkapás az egyháztól földet vett- el,* azt igye­keztek visszajuttatni. Az Egyház és demokrá­ciának viszonya nemcsak a magyar demokráciának, hanem a megbékélés ügyé­nek is határköve. A másik kérdés, a magántulaj­don kérdése és a polgári életforma védésének kérdése. Egy héttel ez előtt, a Világ című lap tudósítója elment azokra a helyekre, ahol Sántha Dezső járni szokott. Sántha a bárokban ritkán kö tött el 3— 400 forintot esténként, ellenben igtn gyakran 3—4000 forintot. Egy embernél, aki 3—4000 forin­tot költ el ez abszolúte nem fel­tűnő egy körben, ahol textilesek ugyanannyit elköltenek ... Melyik polgári életformát védi Balogh István, melyik polgári életforma védelmére kei fel a jobboldal? Viszont kötelezettsége a demokrá­ciának azokat a rétegeket emberi életformához juttatni, amelyek még mindig ennek a küszöbéig sem jutottak el. És ha ezt a program­mot megfogalmazzuk, eljutunk a hároméves tervhez, amelynek köz ponti gondolata ez: Emberi életformát bizto­sítani, jobb életformát biz­tosítani azoknak, akiké le­züllött, az értelmiségi nyomor megszüntetése és azoknak a dolgozóknak, akik az életforma hatá­rain kívül estek, megadni a lehetőséget. Ha nemzeli politikát akarunk kül­politikai vonatkozásban, akkor, olyan politikát kell követnünk, amely a nemzet függetlenségét mindenkivel szemben megvédi. Minden kommunista megnyilat­kozásnak és cselekedetnek az egység a veleje és tartalma. Ha sikerül elérni a nemzet egy tá­borba tömöi ítését és ha minékünk sikerül elérni katolikusok, refor­mátusok, evangélikusok és zsidók egységét, ha sikerül elérni, ho*gy a dolgozók semmiféle ürüggyel egymásba ellenséget ne lássanak akkor sikerült előrehaladnunk az újjáépítés és a demokratizálás utján. Legyenek bármilyen válasz­tási megnyilvánulások, bármilyen események, ehhez a vonalunkhoz a választások alatt és után is tö­retlenül ragaszkodni fogunk — fejezte be mély hatású beszédét Losonczy Géza elvtárs. SZÖVETEK SELYMEK PAMUTÁRUK Lj Kossuth-u. 16, sz, SZÖVETEK SELYMEK PAMUTÁRUK

Next

/
Thumbnails
Contents