Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.
1947-01-12 / 2. szám
Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja Mélíó büntetési! Az ország demokratikus közvéleménye megdöbbenéssel,ökölbeszorított kézzel olvasta a lapok közleményét: a Köztársaság elleni merényletet. Ha méreteibeu és hatásában nem is egy átütőerejü merényletről volt szó, mégis mint jelenséget, felháborodással kell soroznunk a magyar reakció demokrácia ellenes kísérletei közé. Az árdrágítás, spekuláció, panama és a határcsempészés szellemének egyenes folytatása ez a merénylet, melyek célja a gazdasági, mig ennek pedig a politikai demokrácia megdöntése; a régi rendszer visszaállítása, Tervük sokkal nagyobb volt, mint a megvalósítás lehetősége, mert céljuk ma már a magyar közvélemény igen kis részénél talál csak szimpátiára. Gyerekes elképzeléstik; a honvédség és demokratikus rendőrség igénybevételére arra enged következtetni, .hogy hatalmi vágyukban v^iakfi i VM\ Í «•<•.•tek szellemi fogyatékosságinak megnyilvánulása csupán. Jogfolytonosságról beszélnek, a véres emlékű horthy-rendszer jogfolytonosságáról. Hogy képzelték ezek az urak, hogy a magyar anyák százezreinek könnyáradata jeltelen tömegsírok felé, a megcsonkult karú és lábú fiatalok tömege hajlandó lesz mégegyszer az átkos horthy-brigantik és kiszolgálóik érdekéért harcba állni? A gyári munkás, aki véres verejtékkel rendbehozta átkos munkájuk következményeképen szétrombolt gyáraink, a magyar paraszt, kinek uralmuk alatt az elnyomás, jogfosztottság, iskolázatlanság jutott ki csak osztályrészéül, hajlandó lesz mégegyszer föláldozni az urak hatalmáért keservesen megszerzett jogait? Határozottan felelhetjük: nem. Ennek ellenére nem térhetünk a kérdésről napirendre, foglalkozni kell mint egy újabb bizonyítékával annak, hogy a reakcióval kesztyűs kéz. zel bánni nem lehet és nem szabad. Felesleges az összeesküvés részleteit itt elemeznünk, hisz a napi sajtó annak részleteiről tájékoztatta az olvasó közönséget. Azonban kötelességünknek tartjuk, hogy minden becsületes magyar figyelmét felhívjuk saját és hazánk érdekében a fokozott figyelemre, az erélyesebb harcra a reakcióval szemben. Sokaknak a túlsó oldalon fáj az, ha nevén szólítjuk a gyermeket. Fáj nekik az igazság, ha a soraikba megbújt fasisztákat leleplezzük, nyilvánosság elé tárjuk Akik azt szeretnék, ha a magyar munkások és parasztok újból sirt ásnának maguknak az urak érdekeiért. ők azt szeretnék, ha a takácsi református lelkész? „Aztán be ne kerüljek a Pápai Néplapba ! u — mondotta Szijj Józseí takácsi református lelkész úr, miközben soviniszta, reakciós kijelentéseit szórta a 13 éves kis népi kollégista felé. Lelkiismeretlen, felelőtlen módon tett fasiszta izü szólamait igyekezett ugyan visszavonni, de elfeledkezett egy súlyos tényről : arról, hogy a Népi Kollégium neveltjei a kimondottakból fel tudják mérni azt, ami a demokráciának jó és azt, ami rossz. Amit Szijj lelkész űr mondott, az demokratikus szemmel nézve, nagyon is rossz. Annál is inkább, mert mindezt egy fiatal, serdülő léleknek mondta, számítva arra, hogy fellépésével megfélemlíti ós elfogadtatja szólamait a fiatal tanulóval. De nem elég, ha csak rossznak jelezzük, hanem mindaz, amit mondott és tett, gonosz üfzknáik'jKíit -tu fe'j, "auj- uen lehet egy papi lélek sajátossága. De vájjon mit is tett és mit is mondott Szijj lelkész úr ? Karácsony második napjára egy népi kollégista. Takács Sándor nagylegátus, takácsi községben szándékozott prédikálni. A község kis népi kollégistája elment, hogy a lelkésznek erről jelentést tegyen. Mindez eddig rendbe is lenne, ha a lelkész úr nem érdeklődik a legátus származása után. Miután meghallotta, hogy az szlovákiai, kivette zsebkését s a fiúnak szegezve mondván : „az nem Szlovákia, te, hanem Felvidék és az is lesz, csak a nagyfejű zsidók eladták!" Mikor rádöbbent mondása soviniszta és demokrácia ellenes súlyára, visszakozót fújt. Viccből mondtam — mentegette magát — és szabadkozott, hogy be ne kerüljön mindez a Pápai Néplapba! Mindezt egy 13 éves gyermeknek mondotta Szijj úr. Egy gyermeknek, aki demokratikus szellemben nevelődik és igazság érzetével rögtön felfogta e kijelentések lázító voltát. Hogy állításait cáfoljuk e-bősz sovinisztának, felesleges. De kell, hogy figyelmeztessük arra, hogy a dolgozók zokszó nélkül igába hajtauák fejüket, dolgoznának és termelnének, hogy az uraknak jusson a dőzsölésre, — míg a tömegek pedig éheznének. Ez volt a céljuk ezzel a merénylettel is. Elvesztett s örökre lehanyatlott hatalmukat gyerekesen naiv elképzelés alapján akarták végrehajtani, amit a demokratikus rendőrségünk felgöngyölített. Merényletük ugyan akkor, amikor a demokratikus Magyarország minden egyes tagja — pártállásra való tekintet nélkül — fájó szívvel nézi a szlovákiai magyar testvéreink kényszer kitelepítését, a magyar kormány és a demokratikus pártok mindén erejükkel odaigyekeznek hatni, hogy a cseh kormánnyal megértessék tettük demokrácia ellenes voltát és jobb belátásra bírják, ugyanakkor ilyen felelőtlen elemek kijelentései elronthatják mindazt, amiért mások annyi fáradságot és mnnkát áldoztak, Mert az, amit lelkész úr csinál, olaj a tűzre. A többi, amit még a lelkész úr mondott, talán nem is fontos. Például az, hogy búcsúzóul még a fiúra olvasta: „Azért, mert a Népi Kollégiumba jársz, még rendes ember lehetsz !" Hát igen : a lelkész úron kívül kevés magva? akad, aki ne lenne tisztába a Népi Kollégiumok orszá gos jelentőségével. Talán • is tudja, de előbbi kijelentései alapján meg kell értsük, természetes, hogy az ilyen elemeknek fáj, ha a szegény paraszti és munkás származású fiatalok tanulhatnak, mert ez az új magyar ifjúság nem fogja tűrni a lelkész úr felelőtlen kijelentéseit, nem fogják tűrni a demokrácia orvul támadását azoktól, akiket bősz sovinizmusuk és a munkásgyűlöletük elválaszt a demokratikus Magyarországtól, a dolgozó néptől. Ez táj ós ez izgatja Szijj urat. A néphez va!ó hűség, az igazi hazaszeretet és az, hogy ezek a fiatalok nem fogják tűrni a butítást, a gonoszságot, de a > sovinizmust sem. JCuítiirnapok Sapán február i-én és 2-án Szerdán este másodízben ült össze a város kultúrbizottsága a pápai kultúrnapok megbeszélése tárgyában. A demokratikus pártok, ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, város vezetősége és sajtó képviselőin kivül a szakemberekből álló bizottság nagyvonalakban kidolgozta a február 1-én és 2-án megrendezendő pápai kultúrnapok műsorát, melyeken neves irók, budapesti művészek fognak közreműködni. Előadások, vitadélután, műsoros-est, ifjúsági előadás, paraszt- és munkáskérdésekkel foglalkozó előadók között Veres Péter, Kassák Lajos, Bóka László, Laczkó Géza szólalnak fel. A budapesti Nemzeti Színház művészei, Horváth József, Palotai Erzsi országhírű zongoraművész és zeneszerző; Veres Sándor, Török Erzsi énekesnő és Kossá Klára lesznek városunk vendégei. Minden fővárosi előnem sikerült, mégis tudomásul kell vennünk, hogy a magyar reakció nem mond le hatalma elvesztéséről. Egy eltűnő korhadt politikai és gazdasági rendszer amelynek alapeszmélye a nép elnyomása és a kizsákmányolás volt a demokrácia adta legális körülményeket kihasználva demokratikuspártokba is megbújva szövi gyilkos terveit a nép uralma, a demokrácia ellen. adó mellett helyi előadó fog szerepelni. A kultúrbizottság az előkészítési munkálatok és a munkarészletek elvégzésére megbízott tagjai nagy lendülettel hozzáláttak e nagyszabású kultmr•semény előkészítéséhez, melynek célja a kétnapos szórakozáson felül az, hogy Pápa város kultúrértékeivel megismertessük országos nevű vendégeinket, tőlük pedig tanuljunk, hogy előbbrevihessük, emelhessük városunk kultúrszínvonalát. A kultúrnapokkal párhuzamosan a „Vándortűz" című folyóirat is Pápán kerül kiadásra. Városunk Íróinak tollából úgy kell, hogy legyen összeállítva ez a folyóirat, amely a demokrácia követelményeinek megfelelően tükrözi városunk szellemi értékeit. A kultúrnapok műsorát legközelebbi számunkban közöljük. Legyen ez egy végső figyelmeztetés azoknak, akik megértésről és megbocsájtásról szónokolnak. A nép ellenségeivel egyszer és mindenkorra le kell számolni. Mert a megbocsájtás és az enyhe Ítéletek is, csak bátorítóul szolgálnak a többi bujkáló ós nem bujkáló ellenségeink felé. Méltó büntetést várunk a hazaáruló bitangok felett.