Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-10-20 / 42. szám

11. é m4G októ&es* 20 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja J)r. Tarján Jmre: Felszabadult ifjúság Fiatal demokráciánk egyik leg­jelentősebb társadalmi szervezete, a jYíagyar Jjemokiatikus Díjú­sági Szövetség a minap fejezte be második kongresszusát. Ezen a kongresszuson a maguk teljes jelentőségében tárultak fel ifjúsá­gunk problémái és teljes őszinte­ségében jutott kifejezésre az a magatartás, melyet az ifjúság de­mokratikus része tanúsít e prob­lémákkal szemben. Az országos fontosságú éitekezleten az ifjúság vezetői hangot adtak kívánságaik­nak, de beszámoltak elvégzett munkájukról, terveikről is és min­den megnyilvánulásukból sugár­zott az építő száqdék, a sors­vállalás, az ifjúság örök len­dülete és haladó akarata. A közelmúlt egy másik kong­resszussal irta be dátumát a magyar nemzet történetébe. A jYtagyar kommunista párt III. kongresszusa volt ez, melyen - Je^zsbato-nbb megfogalmazásra találtak a baloldali demoKrácia követelései, melyeket korunkkal és társadalmunkkal szemben támasztott a munkásság és pa­rasztság és rqindennenjü haladó gondolkozású réteg legkövetke­zetesebb, meg nenj alkuvó pártja. Őszinte megelégedéssel látjuk, hogy az ifjúság pártokon kivül álló demokratikus részének szer­vezete olyan hangokat ütött meg a maga értekezletén, mely bizto­sítékot nyújt afelől; hogy a harc a reakció ellen nem kizárólag a felnőtt társadalom vállaira hárul, hanem abból az ifjúság is ki­követeli a maga részét. így az az egyre sötétebbé váló aggoda­lom, mely a magyar demokráciát éppen attól a tömegtől féltette, mely mirjden időkben a demok­ratikus eszmények hordozója volt: az ifjúságtól, lekerül a nem­zeti gondok feketéllő listájáról. Országos viszonylatban és he­lyileg is számos alkalommal fog­lalkoztunk azzal a kísérlettel, mely az ifjúság számára tilalomfákat kívánna állítani a politika mes­gyéire. Hivatott vezetők igyekez­tek bizonyítani megcáfolhatatlan érvekkel, hogy az az irányzat, mely az osztályura/om új felté­teleit az osztály-e'őitélstes neve­lés utján akarja újból biztosítani, eáuttal az ifjúság politika-ellen­ségét iktatta propagandája céljai közé. Nagy megkönnyebbüléssel vesszük tudomásul, hogy a de­mokratikus ifjúság átlátta az őszinte érvelés helyességét és amikor a döntő kérdésekben állást foglal a politikai meggyő­ződés vezeti s nem is akármilyen politika, hanem az ország jövő­jét egyedül biztosítani képes népi demokratikus politika njel­lett tör lándzsát. Az ifjúság ma már tudja és Takácsi és Marcaltő határában 120 holdnyi földet vettek Nagy Testvérek a galgagyörki és ajkai tanítók. Kihasználva a szegény megszorultak helyzetét, árveré­sen, vagy az árverés elől mene­külő gazdáktól potom áron fel­vásárolták a földet. Azonban, — hogy tévedés ne essék — nem azzal a szándékkal, hogy dol­gozzanak, hanem gazdagodási hajlamaik hajtották. Gazdagodni pedig saját kezük munkájából természetes nem tudnak, amiért is kiadták kis bérletekben birto­kukat, főleg takácsi szegénypa­rasztoknak, akik a magyar pa­rasztember jól ismert szorgal­mával művelték a földet, hogy legyen a családnak mit a tejbe aprítani. No meg a bért is ki lehessen fizetni. De Nagy úrék­nak nemcsak a jogos járandóság Kellett. ÍjZ a ket „tanító mélyen magukon visélik a mult rendszer minden sajátosságát, gorombán, erőszakosan arra tö­rekedtek, hogy kiforgassák bér­lőiket a hosszú évek keserves, kemény munkával megszerzett javaikból. Fenyegetőztek inter­nálással, mert mint Nagy Sándor mondotta, hogy ,,ő mint főhad­nagy 24 órán belül elintéz egy gazember kommunistát." Peres­kedések sorozatát indították a kisparasztok ellen és a hasonsző­rűek segítségével — ügyvédek, bírók - kergetik könyörtelenül a nyomorba áldozataikat. Meg­fizetett összegeket követelnek, amit a fizetés idejében — mivel Nagy urék nem fogadták el — bírósági letétbe helyezték és ennek ellenére a bíróság helyt adott jogtalan követeléseiknek. Ha természetben akartak fizetni, ők pénzt követeltek és fordítva. Éhes zsebük nem elégedett meg a pénzzel, nekik könny és íájda­lom, a, parasztok nyomora volt a kifizető, mert ,,ők tanítók, a nép nevelői, támogatói ós irá­nyítói." Egy kérdés marad hátra. Med­dig nyúzhatják még a Nagyok és hasonló elemek a parasztságot és meddig fogják az ügyvéd urak becstelen törekvésüket támogatni ? Mert ha így folytatják, nem lesz ajánlatos sem nekik, sem ügyfe­leiknek Takácsi községbe járni — mondják a vagyonukból ki­forgatott parasztok. Hűek leszünk peföfi szelleméhez. A Magyar Demokratikus Ifjú­sági Szövetség nagy érdeklődés­sel kísért II. kongresszasa be­zárult. A kongresszuson összeült az ország ifjainak színe-java, hogy megbeszéljék az ifjúság kérdéseit, rámutassanak a hi­bákra és utat jelöljenek a jövőre. A kongresszus az ifjúság harcos kiállása volt a demokrácia mel­lett. Itt fogadalmat tett a de­mokratikus ifjúság, hogy „hűek maradunk Petőfi szelleméhez és ennek értelmében a MaDISz feladata, hogy művelt, erkölcsös és hazaszerető ifjúságot nevel­jen. A pápai ifjúság is elindult ezen az uton. A városunkban működő két MaDISz csoport is képviseltette magát a kongresz­szuson. A pápai ifjúság küldöttei vállalták a kongresszus határo­zatait és azon lesznek, hogy ezt minél teljesebben meg is való­sítsák. Az az elismerés, ami kü­lönösen a Perutz üzemi MaDISz-t érte, nem tesz bennünket elbi­zakodottá, hanem fokozottan arra niiiiutiiiiii^ j késztet, hogy városunkban is ér­! vényt nyerjen a tiszta erkölcsű, \ müveit, hazaszerető ifjúság elve. ] !!'!?"*T*!!:!"!"! T?!í :!' !!TIT! ;: rl íTS'EBB'i'i'HJ 1!"!' SZcikaSláS ÁJHP&Cl szegedi beszédéből: Veszélyben látjuk a magyar demokráciát és bármennyire sze­retjük is a békességet, harcról, ellentállásról, utcáról és ökölről kell beszélnünk, mert még a békességnél is jobban szeretjük népünket ós országunkat és nem akarjuk, hogy újra Bethlen és Nagyatády útjára, a katasztrófa útjára kerüljünk. Nagy Ferenc kecskeméti beszéde óta még az eddiginél is jobban féltjük a Kisgazdapárt jobboldalától a ma­gyar demokráciát, mert a mi­niszterelnök úr ebben a beszé­dében a Kisgazdapárt minden­egyes tagjával azonosítja magát." nillllllllMtH érzi, hogy nem válhatik hűtlenné azokhoz a nemes indulatokhoz, melyek 48 fiataljait a nemzeti történelem legdicsőségesebb ge­nerációjává avatták s tudatában van annak a hivatásnak, melyet be kell töltenie a magyar nép életforma-váltásában. Teljes ön­tudattal áll ki a maga céljai mel­lett, részt kér a nagy feladatok­ból, melyeket az ország újjáépí­tése és a magyar demokrácia fel­építése ír elő. A kongresszus után biztosak vagyunk abban is, hogy azok az ifjúsági tömegek, melyek ma még a reakció karmai között, utvesztetten tévelyegnek, egyre nagyobb számban áramla­nak majd az egyetlen helyes útra, a haladó demokrácia, a népi de­mokrácia útjára. Amikor elismeréssel beszélünk az ifjúság végzett munkájáról, az egészséges szellemről, mely a kongresszusokról feléjük árad, a a magunk, a felnőttek mulasztá­sáról is beszélnünk kell. Az ifjú­ság eddig magárahagyottan bir­kózott a saját tehetetlenségével és hatalmas ellenségeivel, a haladás­nak, a mesterségesen keltett zűr­zavarral. Abbban a hatalmas len­dületű összefogásban, mely a ma­gyar politikai életben a teljes tisz­taságot akarja megteremteni, mely létre akarja hozni a népi demo­kratikus politika feltételeit, már maga rqelleít talália a felesz­mélt ifjúság a feleszmélt fel­nőtteket is. A felnőtteknek s az ifjaknak sok pótolnivalója van egymás iránt és népe iránt. A ránkváró harc egy táborban talál bennünket. Nemzeti létünk, jövő fejlődésünk egyik sarkalatos kér­dése került napvilágra, az ifjúság kérdése, mely most már sohasem kerülhet le a nagy feladatok programmjából. Az ifjúság, mely vállalta a harcot, maga mellett látja a harcot vállaló felnőtte­ket. A Madisz ifjú Vörősmarthy idé­zetet írt a zászlajára. Külömb ember akar lenni, mint az apja volt. Az apák minden erejükkel azon lesznek, hogy büszkék le­hessenek fiaikra, akikre már ma is nagy reménnyel tekinthetnek, mint a maguar nép nagy har­cának letéteményeseire és a nagy jövő öntudatos váromá­nyosaira.

Next

/
Thumbnails
Contents