Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.
1946-10-20 / 42. szám
11. é m4G októ&es* 20 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja J)r. Tarján Jmre: Felszabadult ifjúság Fiatal demokráciánk egyik legjelentősebb társadalmi szervezete, a jYíagyar Jjemokiatikus Díjúsági Szövetség a minap fejezte be második kongresszusát. Ezen a kongresszuson a maguk teljes jelentőségében tárultak fel ifjúságunk problémái és teljes őszinteségében jutott kifejezésre az a magatartás, melyet az ifjúság demokratikus része tanúsít e problémákkal szemben. Az országos fontosságú éitekezleten az ifjúság vezetői hangot adtak kívánságaiknak, de beszámoltak elvégzett munkájukról, terveikről is és minden megnyilvánulásukból sugárzott az építő száqdék, a sorsvállalás, az ifjúság örök lendülete és haladó akarata. A közelmúlt egy másik kongresszussal irta be dátumát a magyar nemzet történetébe. A jYtagyar kommunista párt III. kongresszusa volt ez, melyen - Je^zsbato-nbb megfogalmazásra találtak a baloldali demoKrácia követelései, melyeket korunkkal és társadalmunkkal szemben támasztott a munkásság és parasztság és rqindennenjü haladó gondolkozású réteg legkövetkezetesebb, meg nenj alkuvó pártja. Őszinte megelégedéssel látjuk, hogy az ifjúság pártokon kivül álló demokratikus részének szervezete olyan hangokat ütött meg a maga értekezletén, mely biztosítékot nyújt afelől; hogy a harc a reakció ellen nem kizárólag a felnőtt társadalom vállaira hárul, hanem abból az ifjúság is kiköveteli a maga részét. így az az egyre sötétebbé váló aggodalom, mely a magyar demokráciát éppen attól a tömegtől féltette, mely mirjden időkben a demokratikus eszmények hordozója volt: az ifjúságtól, lekerül a nemzeti gondok feketéllő listájáról. Országos viszonylatban és helyileg is számos alkalommal foglalkoztunk azzal a kísérlettel, mely az ifjúság számára tilalomfákat kívánna állítani a politika mesgyéire. Hivatott vezetők igyekeztek bizonyítani megcáfolhatatlan érvekkel, hogy az az irányzat, mely az osztályura/om új feltételeit az osztály-e'őitélstes nevelés utján akarja újból biztosítani, eáuttal az ifjúság politika-ellenségét iktatta propagandája céljai közé. Nagy megkönnyebbüléssel vesszük tudomásul, hogy a demokratikus ifjúság átlátta az őszinte érvelés helyességét és amikor a döntő kérdésekben állást foglal a politikai meggyőződés vezeti s nem is akármilyen politika, hanem az ország jövőjét egyedül biztosítani képes népi demokratikus politika njellett tör lándzsát. Az ifjúság ma már tudja és Takácsi és Marcaltő határában 120 holdnyi földet vettek Nagy Testvérek a galgagyörki és ajkai tanítók. Kihasználva a szegény megszorultak helyzetét, árverésen, vagy az árverés elől menekülő gazdáktól potom áron felvásárolták a földet. Azonban, — hogy tévedés ne essék — nem azzal a szándékkal, hogy dolgozzanak, hanem gazdagodási hajlamaik hajtották. Gazdagodni pedig saját kezük munkájából természetes nem tudnak, amiért is kiadták kis bérletekben birtokukat, főleg takácsi szegényparasztoknak, akik a magyar parasztember jól ismert szorgalmával művelték a földet, hogy legyen a családnak mit a tejbe aprítani. No meg a bért is ki lehessen fizetni. De Nagy úréknak nemcsak a jogos járandóság Kellett. ÍjZ a ket „tanító mélyen magukon visélik a mult rendszer minden sajátosságát, gorombán, erőszakosan arra törekedtek, hogy kiforgassák bérlőiket a hosszú évek keserves, kemény munkával megszerzett javaikból. Fenyegetőztek internálással, mert mint Nagy Sándor mondotta, hogy ,,ő mint főhadnagy 24 órán belül elintéz egy gazember kommunistát." Pereskedések sorozatát indították a kisparasztok ellen és a hasonszőrűek segítségével — ügyvédek, bírók - kergetik könyörtelenül a nyomorba áldozataikat. Megfizetett összegeket követelnek, amit a fizetés idejében — mivel Nagy urék nem fogadták el — bírósági letétbe helyezték és ennek ellenére a bíróság helyt adott jogtalan követeléseiknek. Ha természetben akartak fizetni, ők pénzt követeltek és fordítva. Éhes zsebük nem elégedett meg a pénzzel, nekik könny és íájdalom, a, parasztok nyomora volt a kifizető, mert ,,ők tanítók, a nép nevelői, támogatói ós irányítói." Egy kérdés marad hátra. Meddig nyúzhatják még a Nagyok és hasonló elemek a parasztságot és meddig fogják az ügyvéd urak becstelen törekvésüket támogatni ? Mert ha így folytatják, nem lesz ajánlatos sem nekik, sem ügyfeleiknek Takácsi községbe járni — mondják a vagyonukból kiforgatott parasztok. Hűek leszünk peföfi szelleméhez. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség nagy érdeklődéssel kísért II. kongresszasa bezárult. A kongresszuson összeült az ország ifjainak színe-java, hogy megbeszéljék az ifjúság kérdéseit, rámutassanak a hibákra és utat jelöljenek a jövőre. A kongresszus az ifjúság harcos kiállása volt a demokrácia mellett. Itt fogadalmat tett a demokratikus ifjúság, hogy „hűek maradunk Petőfi szelleméhez és ennek értelmében a MaDISz feladata, hogy művelt, erkölcsös és hazaszerető ifjúságot neveljen. A pápai ifjúság is elindult ezen az uton. A városunkban működő két MaDISz csoport is képviseltette magát a kongreszszuson. A pápai ifjúság küldöttei vállalták a kongresszus határozatait és azon lesznek, hogy ezt minél teljesebben meg is valósítsák. Az az elismerés, ami különösen a Perutz üzemi MaDISz-t érte, nem tesz bennünket elbizakodottá, hanem fokozottan arra niiiiutiiiiii^ j késztet, hogy városunkban is ér! vényt nyerjen a tiszta erkölcsű, \ müveit, hazaszerető ifjúság elve. ] !!'!?"*T*!!:!"!"! T?!í :!' !!TIT! ;: rl íTS'EBB'i'i'HJ 1!"!' SZcikaSláS ÁJHP&Cl szegedi beszédéből: Veszélyben látjuk a magyar demokráciát és bármennyire szeretjük is a békességet, harcról, ellentállásról, utcáról és ökölről kell beszélnünk, mert még a békességnél is jobban szeretjük népünket ós országunkat és nem akarjuk, hogy újra Bethlen és Nagyatády útjára, a katasztrófa útjára kerüljünk. Nagy Ferenc kecskeméti beszéde óta még az eddiginél is jobban féltjük a Kisgazdapárt jobboldalától a magyar demokráciát, mert a miniszterelnök úr ebben a beszédében a Kisgazdapárt mindenegyes tagjával azonosítja magát." nillllllllMtH érzi, hogy nem válhatik hűtlenné azokhoz a nemes indulatokhoz, melyek 48 fiataljait a nemzeti történelem legdicsőségesebb generációjává avatták s tudatában van annak a hivatásnak, melyet be kell töltenie a magyar nép életforma-váltásában. Teljes öntudattal áll ki a maga céljai mellett, részt kér a nagy feladatokból, melyeket az ország újjáépítése és a magyar demokrácia felépítése ír elő. A kongresszus után biztosak vagyunk abban is, hogy azok az ifjúsági tömegek, melyek ma még a reakció karmai között, utvesztetten tévelyegnek, egyre nagyobb számban áramlanak majd az egyetlen helyes útra, a haladó demokrácia, a népi demokrácia útjára. Amikor elismeréssel beszélünk az ifjúság végzett munkájáról, az egészséges szellemről, mely a kongresszusokról feléjük árad, a a magunk, a felnőttek mulasztásáról is beszélnünk kell. Az ifjúság eddig magárahagyottan birkózott a saját tehetetlenségével és hatalmas ellenségeivel, a haladásnak, a mesterségesen keltett zűrzavarral. Abbban a hatalmas lendületű összefogásban, mely a magyar politikai életben a teljes tisztaságot akarja megteremteni, mely létre akarja hozni a népi demokratikus politika feltételeit, már maga rqelleít talália a feleszmélt ifjúság a feleszmélt felnőtteket is. A felnőtteknek s az ifjaknak sok pótolnivalója van egymás iránt és népe iránt. A ránkváró harc egy táborban talál bennünket. Nemzeti létünk, jövő fejlődésünk egyik sarkalatos kérdése került napvilágra, az ifjúság kérdése, mely most már sohasem kerülhet le a nagy feladatok programmjából. Az ifjúság, mely vállalta a harcot, maga mellett látja a harcot vállaló felnőtteket. A Madisz ifjú Vörősmarthy idézetet írt a zászlajára. Külömb ember akar lenni, mint az apja volt. Az apák minden erejükkel azon lesznek, hogy büszkék lehessenek fiaikra, akikre már ma is nagy reménnyel tekinthetnek, mint a maguar nép nagy harcának letéteményeseire és a nagy jövő öntudatos várományosaira.
