Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-09-22 / 38. szám

Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja 31 harcos !I!!liIli;i![!!!Ii!!i!i:iIl lliíl'illl A Szakszervezetek és a közbenjárására A Horthy-rendszer nacionálista szellemtől fűtött fényt és pompát mutató, de nyomort rejtegető Szent István-napi ünnepségei óta először jelentek meg a magyar parasztok népviseletei a budapesti utcákon. Ezúttal nem az úri Magyarország szolgatartó gazdái előtt hódoltak, hanem a fö!d üzenetét vitték el a gyárakba és az egykor reakciós kornak szentelt milienéumi térségen tettek hitet, a nemzeti összefogás, MAGYAR MbNKÁSPARASZT SZÖVETSÉG mellett. Kézfogó volt ez az ünnep: az ásó és kapa jelképe fogta itt egybe a kapa forgatóját azzal, aki gyártója a szerszámoknak. Lejárt tehát a kor, amikor az osztály elfogultság és a tőkés haszonlesés éket verhetett a nemzet két hatalmas rétege; a paraszt és munkás közé, hogy a butítás eszközével és terjesztésével építse fel az uri nemzetség előjogokból én eh"!tfletekflsrretákoH várait. Lejárt a kor, melyben az alkotmány sáncai mögé húzódott feudális rendszer éppen azok ellen védekezett a legkeményebben, akik a leghűségesebb őrzői lettek volna — és voltak így is — a magyarságnak, melynek hazafias mezbe öltöztetett hazug lovagjai ahelyett, hogy a népet védelmezték volna, árulóivá váltak. Vége a kornak, melyben a legfőbb politikai cél, az államférfiúi bölcsesség abban merült ki, hogyan lehetne a legbiztosabban távoltartani egymástól a két dolgozó réteget: a magyar paraszt józan akaratát és a magyar munkás törekvő harcos szellemét. Az ékverés kudarcot vallott. Az elválasztó hazugságok, a mindkét tábor felé szórt rágalmak ideje fejeződött be ezen a budapesti parasztnapon, amit oly nagy igyekezettel, hazug propagandával szerettek volna a ma reakciósai saját céljukra felhasználni. A demokrácia mellett esküdtek fel az ország paraszti kiküldöttei és a munkapad mellett keresték meg az ország másik felét; köszönettel és Ígérettel. Elválasztódás helyett szövetség, ez lesz az uj kor, amely ott Pesten vette kezdetét. Mert nemcsak beszédek hangzottak el azon a gőgös rendszernek és elnyomó zsarnokságnak épített térségen, nemcsak felvonulás volt ott, olyan mint a többi, hanem ott volt a valóság szemléletessége is. Ott jártak a magyar parasztok, hogy lássák a gyárakban, megrongáltfalu üzemekben, a téli hólétől, őszi esőtől üregesre mosott betonon álló, a rongyos cipőjű munkást az esztergapad mellett, hogy szerszámot, gépét adjon verejtékes két kézi munkájával a barázdák népének. Ott látni kellett és látták is valamennyien, hogy mit is jelent az az új egyetemes hazugság, az olyan érdekképviselet Azonnali hatállyal leváltották a B-Hsía bizottságot Az ország egyikg legégetőbb kérdése, a munkanélküliség gondja. Az infláció nehéz korszaka után minden munkás előtt felcsillant a reménység: a holnap reménye; a falat kenyér biztonsági érzete. E helyett azonban olyan jelenségek tapasztalhatók, amelyek egyáltalán nem azt a célt szolgálják, hogy az infláció alatt fillérekért dolgozó munkásság a jói megérdemelt sztikös mindennapi Uenyerét biztosítva látná. A tőkés spekuiáció: a lelkiismeretlen kufárok agyafúrt mesterkedése újabb és újabb furfanggal feszegeti a demokrácia idegzetét. Ahelyett, hogy azt a sokat sulyfott munkásságot nehéz heiyzetéből előbbrevinné, még mélyebbre akarja nyomni, hogy elégedetlenséget, zűrzavart okozzon. Hogy elhitesse az ö nélkülözhetetlen uralmát a munkásság felett, hogy megingott hatalmának támaszpontot nyerjen. Mert a zűrzavar, a bizonytalanság, az elégedetlenség ma csak a tőkések céljait segítik előre. Munkásokat bocsájtanak el az üzemekből. A munkáspártok és szakszervezetek mindent elkövetnek, hogy ez a hitvány merénylet a munkásság és a demokrácia ellen, ne sikerülhessen. A Perutzgyár után a Dohánygyár ís munkás elbocsátással akarja építeni a demokráciát, illetve csak akarta, mert munkáspártok és a szakszervezetek gyors közbelépésére a tervük dugába dölt. A dohánygyári „B'listázó bizottság jogtalanul olyan munkásokat akart elbocsájtani, akik ellen sem politikai, sem a munka szempontjából kifogás nem esett. Ellenben 5 6 gyermekes hadigondozottak, anyák, akik az ilyen szellemű bizottságok miatt vesztették el férjeiket, kenyérkeresőjüket. 20—25 éve dolgoznak a gyárban, munkabírók és ugyanakkor — ha le kell építeni? — 45 évi munkaszolgálattal birók, 65 éven felüli nyugdíjképes munkások pedig a gyárban dolgoznak. Nem beszélve azokról, akik jobboldali multjukka! továbbra is nyugodtan végezhetik munkájukát. A szakszervezetek és a munkáspártok vezetői ez ügyben Pesten jártak. Eredmény: a munkások jórésze viszszakerii í munkahelyére, ellenben a „B" listázó bizottság elnökét azonnali hatállyal leváltották. Q ^Végrehajtó Bizottság Veszprémmegyei a teljük a dolgozó parasztság érdekében az elfogadását. Páris és a lakosságcsere A legújabb párisi jelentések szerint Masaryk csehszlovák külügyminiszter legutóbbi beszédében kijelentette: hogy Csehszlovákia továbbra sem zárja be az ajtót a kétoldalú tárgyalás előtt. Ez a kijelentés némileg enyhíti az eddigi merev csehszlovák álláspontot és mód nyílik a lakosságcsere ügyében a közvetlen tárgyalásra a két állam között. N i iniiiii! HÜM: IIIIIIÍIÍÍIUIIÉIII Rákosi Mátyáshoz intézett levelében. A levél a következőket tartalmazza : A Baloldali Blokk Végrehajtó Bizottsága szeptember 3-i ülésén foglalkozott a malmok községi ellenőrzéséről, községesítéséről és államosításáról szóló törvényjavaslattal, melyet Szabó Imre MKP képviselő terjesztett a nemzetgyűlés elé. A Baloldali Blokk Veszprémmegyei Végrehajtó Bizottsága egyetért a törvényjavaslattal és helyesli teljes egészében Kérjük a mielőbbi letárgyalását és kövelétrehozása, ami a szegény parasztság nyakára akarja ültetni régi urait. Ez újból csak a két munkás réteg elválasztását az összefogás gyengítését szolgálná, ami leghőbb vágya azoknak, akiken nem fogott a történelmi lecke. De ez a törekvésük is — mint minden nép ellenes tett — csődöt mondott, mert itt látták a falu dolgozói, a munkás munkájának értékét, az ipari munkásság elszántságát a munkára, tettre és látták, hogy a munkás élete sem könnyebb és küszködése, munkájának eredménye ér annyit, mint az övék. Látták és tudják ma már, hogy ez a szövetség, amelyet oly hevesen elleneztek azok, akik saját érdekeiket mindennél többre, a magyarság érdekeit pedig oly kevésre értékelték; elválaszthatatlanul összeforrott. Megtanulták, hogy csak ez; a munkásnak, parasztnak és az igazi haladni akaró és tudó értelmiségnek eggyéválása hozhatja meg a felemekedést abból a mocsárból, ahová önző árulók kényszerítették. Itt most már meg kell szűnnie annak a kétféle politikának, mely hitet hirdet a fővárosban, a nagy nyilvánosság fórumain és gyűlölködést szit a vidéki piacokon. A parasztság öntudatos és érett része, mely az összefüggésekkel megismerkedett és a fővárosban jártában személyes barátaivá fogadta a munkapadok proletárjait, el kell, hogy végezze történelmi feladatának még elvégezetien részét. Meg kell tisztítania a vezetői sorait is, akik között még ott lézengenek a régi kor ige-magyarázói, akik konkolyt hintenek a tiszta búzába, parasztnak, munkásnak, érte/miséginek ételébe. A kor lejárt, ujat kezdtünk. A városban el kell tűnni annak a szellemnek, amely a magyar parasztban a „bő-gatyás tudatlant" látta. El kell tűnni a falu bizalmatlanságának a város felé, hogy paraszt és munkás, kéz a kézben harcoljon azokért a közös célokért, melyek kivívásával lépésről-lépésre több tér nyílik a népi demokrácia kibontakozására. Ez a szövetség egyformán fontos akkor, ha az ipari munkásságot folytogató tőkés spekuiáció, vagy a parasztságot nyomorító malom-uzsora ellen sikraszállni. A két dolgozó réteg harcos szolidaritással fog kiállani minden olyan törekvéssel szemben, mellyel éket próbál verni ellensége e harcos szövetségben. Egy azon akarattal küzd az ipari munkásság a MALMOK KÖZSÉGESITÉSÉÉRT, mint ahogy hű harcos társ lesz a parasztság és segíteni fog az ipari munkásságra nehezedő munkanélküliség veszedelmének leküzdésében.