Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-03-17 / 11. szám

ii. évfolyam, ti. szám. Ára; 35.000 penqő. 1946 március 17 r NÉPL Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja DR. TARJÁN IMRE: Március öröksége Az első szabad március . . . Habozva írjuk le ezeket a szavakat, hiszen annyiszor volt már első szabad márciusa a magyarnak. E dicsőséges nap glóriás fényét 1867 is, 1926 és a Hőrthy-kor terrorista-generációja is magáénak vallotta és nincs a történelemtel dítésnek olyan alantas eszköze, melyet fel ne használtak volna az 1848-as magyar csjda busás jövedelmet hozó kegyhellyé torzítására a maguk javára, i848, hála oktatásunk, közszellemünk, politikánk generációkon áthúzódó szellemi pénzhamisítóinak és kútmérgezőinek, mind a mai napig úgy él a magyar tudatban, mint a nemzetfenntartó elem, a magyar nemes, a gentry. mondhatni az e^ész államappar átus ingyenes örökbérlőinek, vérszívó, sorvasztó parazitáinak kizárólagos teljesítménye, önfeláldozóan heroikus, hő sien áldozatkész vívmánya és a „késői utódok" joggal tarthatnak igényt a nap örökségére, a megünneplés jogára és jogaik, pozícióik örök érvényének e nappal mindig megújuló kizárólagos és teljhatalmú birtoklására. 1867-tol napjainkig minden politikai irány vagy ugyanannak a politikai iránynak minden színű és árnyalatú kifejeződése többkevesebb nekibátorodással sajátította ki a magyar történelem legnagyobb dicsőségének napját és a forradalmi táblát, melyet maga>an az európai horizont felé emelt néhány bátor ifjú, a nemesség legjava és mindenekfelett a NÉP, sunyi kezek festegették és> ragasztgatták át azokkal a hazugságokkal, melyek hitelt és hatályt tudtak aduiba" íb^pan soron! -#»hUcíós iskolának A 48-33 dicsőségből mindenkinek jutott", az aahkusnak, a pecsovicsnak, a konzervetivnak, a klerikálisnak, de még a munkáspribék, gondolatgyilkos keresztény kurzusnsk, a pietasiszta mérgezőnek, a politikai mániákuaok csodaszarvasos trónkövetelőinek és még akkor is tartott március megcsalása, amikor a német csizmák szögei esikorogva vágtak bele a magyar ország megszentelt testébe. Mindenkinek jutott eddig a magyar március égigáramló vaiáz-iából, mindenkinek, csak azt lopták meg, azt zárták ki belőle, aki nélkül március 15-e sohasem lehetett volna, a magyar népet • Ezen az első március 15-én, amikor nem a szolgabíró — csendőrszürony terrorkettőse az ünnepelt nemzeti tánc, amikor a magyar nép szive őszinte szavát hallathatja a megdicsőült nemzeti hősök emléke előtt, most 98 évvel a nagy nap után lehet először elmondani a nemzeti ünnep igaz történetét. Azt, hogy a nemesi országgyűlés soha sem szavazta volna meg a pompás pesti nekilendülés, a Petőfi s a többi márciusi ifjak 12 pontját, ha mögöttük az égbolton Jel nem tornyosul Dózsa rémítő sziluettje árnyában 40 000 paraszt könyörtelen alakja és harcos követelése. Hiába lett volna a Nemzeti dal és hiába a szabad sajtó, hiába lett volna a politikai foglyok kiszabadítása, hiába került volna a ,,vörös republikánus'

1, az első magyar szocialista, Táncsics Mihály a forradalomért kiizdok harcos csapatába, ha ott nem szaladgál a nemesi hátakon a ludbőrös viszolygás : Pest határában, a rákosi mezőn 40.000 paraszt, áll kaszával és máris gyújtogat. És ez a rémhír igaz volt. Ha nem ís volt 40.000 ember, na nem is a llt közülük egyetlenegy sem a rákosi réten, de a már^ ciusi ifjak mögött egy emberként állt ott a pesti nép maga, ácslegóny és pincér, harangozó ós kovács, varga és kőmíves, ügyvédbojtár és kubikus, a pesti utca minden randű ós rangú embere, hogy tömeghátvédet szolgáltasson annak a maroknyi nemesi ós értelmiségi csapatnak, mely felkapta az európai forradalmak zsarátnokát és lángoló fáklyával világította meg azt az ösvényt, melyet a Habsburg-feudalizmus és nagybirtokosi reakció áthatolhatatlan őserdejében meg kellett nyitni a szabad gondolat, a rabszolgasorig süllyedt magyar jobbágy kátyubajutott szekere előtt. Ez a pesti nép, mely maga is az osztrák abszolutizmus, az osztrák fináncmágnások gyarmati függésében élők rendezetlen, szervezetlen tömege volt s melyet a mag}

Tar nagybirtokos, az osztrák elnyomók megértő tanácsadója és édes érdektestvéi e ezernyi láncon tartott, egyik pillanatról a másikra a jobbágyok mellett állt ki, mert felismerte, hogy e hármas célú harc az osztrák abszolotizmus gyarmatosító elnyomása, a magyar nagybirtokosi osztály feudális uralma és a maradi belső reakció ellen voltaképpen nem más, mint harc a nemzeti függetlenségért, a magyar nemzet életéért a jövőben. A nép, ez a föld alól, homályos műhelyekből; tömegszállásokról, pincelakásokból, gyárakból ós irodákból előrobbanó új veszedelem volt az, mely a polgári átalakulás programmját megvalósította, mert ott állt Petőfi mellett, aki a vulkán erejével röpítette magából a forradalom lángcsóváit és ott állt a lángelméjű politikai fenomén Kossuth mögött azon a rémhírekkel borzadályos pozsonyi nemesi országgyűlésen és utána mindvégig, a forradalom beteljesüléséig. Kilencvennyolc éve ennek. Majd egy évszázadnak kellett eltelnie, míg a jogszerinti törvényes örökös átvehette a nagy örökséget, a küzdelem jogát és parancsát a szabadabb, jobb, igazságosabb életért. Ma újra él, mert feltámadt, mert elpusztítani soha nem lehet, a dolgozó nép. erőteljesebben, tömöttebb sorokban, a közös sors, a magyar érdek és a világ dnígozói közös-ségének élményével gazdagabban, vállalva a nemes örökséget. jYíég itt vannak a régi ki sértetek, itt éf a reakció njiqden ármányával, miqderj dirjok fondorlatával, szervezettebben, céltudatosabban, érdekeihez még keményebben ragaszkodva, mint valaha. A Habsburg reakciót felszámolta a történelem, de, a jellegzetes magyar reakció még harcbanáll a dolgozó tömegekkel. Körömszakadtáig ragaszkodik az évszázadon át bitorolt társadalmi, politikai, gazdasági fölényéhez, kiváltságaihoz, előjogaihoz, az uzsora és rabszolgatartás minden jogához. a négyszázezer dolgozó, aki kikövetelte a dolgozók jussát az „ötödik hadosz/op^-tól, ettől a mérgező,' bujtogató, kiállni gyáva, otrombán lapuló, de szervezett és örökö-en szervező reakcióval szemben, tudra jól, hogy a szembenálló reakciós türqeggel végre le kell szárrjdnia. Itt már nincsen vissza út, amint 1848-ban sem volt. A küzdelem nr'gibdult és a küzdeiem ma sem lehet kétes. A dolgozók soraiban valamennyien ott állnak a 48-as küzdők. Ott a paraszt, ott a munkás, ott a haladó értelmiség, csakhogy most nem széteső laza formációkban, hanem keményre edzett harci fegyverekkel, a szervezettség, a pontos célok hatalmas ütegeivel. Nem véletlen, hogy a magyar dolgozók vezetői éppen márciusban, ebben a forradalmi tradicióju hónapban indították meg első csatájukat a dolgozók jógáiért. Neín véletlen, hogy a dátumok gyors pergése közben március 15-e újra a magyar dolgozó ünnepe lehet. Az örökség súlya kötelez, a reakció első veresége csak ezen a napon következhetik be, a magyar dolgozó első szabad márciusára. Feladataink ós sorskérdéseink a márciusi nap fényében tisztán látszanak előttünk. Hivatalosjelentések számolnak be elégedetlenségről az egyre szembeszökőbb társadalmi egyenlőtlenség miatt. Ma a reakció egyre hevesebb aknamunkával rohamozza a dolgozók hadállásait. Rémhírek terjednek futó/üzként, álhírek fertőzik a levegőt, példátlanul szervezett hadjárat folyik a dolgozók elrettentésére. A válaszunk csak egy lehet. A harc, még sohasem látott keménységgel. A felemelt ököl harca, ha rnáskeppen nem megy és a sújtó ökölé, ha erre kerül a sor. Az 1848-as forradalom elbukott az összeszövetkezett reakció és a sokszoros túlerő csapásai alatt. Elbukott, mert állandó megegyezésre törekedett legádázabb, legkörmönfontabb ellenségeivel. Elbukott, mert nem számolta fel a feudális rendszert teljes egészében. Elbukott, mert a sokfajta reakció, amikor egymaga nem győzhette 1h n magyar forradalmárok hős csapatát, segítségül hívta a cári reakciót is. Ne igyekezzünk a valóságot elkendőzni és korunknak, harcunknak más nevet adui, mint ami megilleti. Forradalom ez, de nem a megalkuvást, a békés kiutat kereső forradalomé, hanem a magyar népi demokráciát követelő és megszerző forradalomé. Küzdelmünket többénem lehet lokalizálni és nem lehet elszigetelni. A világ oszthatatlan ós oszthatatlan az akarat is, mely a dolgozók világát és e világ sorsát egymásra utalja. A magyar dolgozó törekvései mögött pedig ezúttal ott áll a két félteke minden dolgozójának oszthatatlan rokonszenve ós ott mindenekelőtt az a hatalom, mely harcával példát mutatott az elkövetkező évezrednek, amely a cári magyargyilkos reakció romjain a magyarszabadító Szovjetuniót építette fel. A magyar dolgozó nem áll társak és támasz nélkül. De ha az első szabad és máris diadalmas március 15-e ünneplésére egybegyűlünk, csak ugyanaz lehet a gondolatunk, mint a márciusi ifjakó volt. Saját dolgunkat csak magunk végezhetjük el. S ha a felszabadításból nem vehettük ki a részünket, a magunk megszabadításával, iogaink kikövetelósével, a reakció letörésével, azfigazságos életért való lankadatlan, kemény háborúval kell. megmutatnunk, hogy a nagy örökséget méltó kezekbe tették le. hogy 1946 magyar ozója méltó az 1848-as hagyományokhoz. __________