Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-11-24 / 47. szám

Hadifogoly E héten a következő hadi­foglyok üzennek Pápára és a pápai járásba: Kocsis László, Nagyacsád. Molnár Lajos thdgy. hozzá­tartozójának, Pápa, Jókai-u. 54. szám. (270|3.) Dr. Székely József törv. bíró, Pápa. Braun Ede feleségének (328) Pápakovácsi. Mara dics Vince (228) Yaszar. Péter János Rédey Tibornak, Pápa. Gergye Zoltán Pápa, feleségé­nek (147). Weisz JenŐ (10013), Pápa. Kovács Tibor, Pápa. Vadas Béla ,, B'au Adolf Harcsa Tamás, Pápa, 234(2 Szabó József Kerék István Kassa Kálmán László János, L. Dezsőnének, Pápa, Jókai-u 53, (Karpinszk) Imre József, szerelőmester, Pápa, 333|5. Dr. Rédey Tibor, közjegyző, Pápa. 333j2. Fejes Sándor, Pápa, 333|3 ref. plébánia. wiímEBEMtm forint Sorsjegyek ára: Egész: 5 Ft: Fél: 2.50 Ft. 16.650 drb különböző kész­pénznyeremény 500.000 forint összértékben. Budapesten, 1946 dec. 5-én déli 12 órakor a Székesfővárosi M. Pénzügyigazgatóságnál (Bp. V. f Szalay-u. 10 -14- alagsor 7. sz.) A sorsjegyek kaphatók a Székesfővárosi M. Pénzügy­igazgatóságnál (Bp. V, Szalay u. 10—14. félemelet 1.) azon­kívül minden dohányárusnál és osztálysorsjegy árusnál. A pénz előzetes beküldése esetén a M. Pénzügyigazgatóság a sorsje­gyeket portómentesen küldi meg Egy nagyobb, két kisebb helyiséget üzemrészére keresek GÜIiYÁS és flPMTHY Korvin-utca 6. szám. jár a magyar demokrácia — szokták mondani. Ez igaz, hi­szen miben is járjon, ha csak kétéves? De a magyar demokrá­cia magyar demokratákból áll és ezek egy része egyáltalán nem tud cipőben járni, mert nincs cipője. A magyar demo­krácia majd csak kinövi gyer­mekcipőit. De mit nőjenek ki a proligyerekek (csak Budapesten 50.000 gyereknek nincs cipője), mit húzzon fel ha . kimegy a cuppogó sárba, az Őszi szántás nagy munkáját elvégezni hiva­tott paraszt, hol vegyen kapoás lábára bakancsot a vizenyős tár­nák mélyére leszálló bányász, miben álldogálljon a savakkal, lúgokkal, cserző anyagokkal ás má* roncsoló szerekkel síkos gyári padlón, a forró hamutól égető, reszelékektŐl szúrós tala­jon a munkás lába, mit húzzon fel lyukas harisnyájára a tanító és a tanár, hogy ne kelljen szé­gyenkeznie tanítványai előtt? Olyan kérdés ez, amelyre könnyen felel az, aki végignézi a körúti és belvárosi cipőüzletek zsúfolt kirakatait. De nehezen felel az, aki tudja, hogy ez a sok lábbeli, — rámánvarrott luxuscipő, gojzerer varrású, vas­tagtalpú bilgeri-csizma és női teletalpú — csak a kiválasztottak számára elérhető. Se a paraszt, se a munkás, se a bányász, se a kis köztisztviselő nem tud 250 — 300 — 400 forintokat fizetni egy pár lábbeliért, amikor egész hó­napban nem kap több pénzt a kezébe^. Nagy baj, hogy & leg­hanyagább hivatal, az*Anyagiig" vatal szívesebben ad bőrt a luxuscipőket készítő üzemeknek, mint a munkás-, paraszt-, bá­nyászbakancsok és típuscipők gyártására. De még ennél is nagyobb baj, hogy ami van, az sem jut el a legjobban rászorulókhoz. 300 ezer bakancs van raktáron az UNRRA küldeményéből és a ha­zai gyárak termeléséből. Miért porosodnak ezek a raktárakban? Egyre nagyobb a vágóhidak for­galma, a bőrgyárak dolgoznak; hol van ez a bőr? Külföldről nyers és kész bőröket hozunk be; mi lesz ezekkel? Megindult a gumigyártás, lehetne gumitalpú cipőket készíteni; miért nem csinálják? Ha valamiből nincs, vagy ke­vés van, a lemondás elviselhe­tőbb. De ha tudjuk, hogy egyre nagyobb készletek halmozódnak fel, nehéz megérteni: miért kell annyi gyereknek ós dolgozó fel­nőttnek rongyokba burkolt lá­bakkal Vagy vásott sarukban ós a cipőre már csak szétdúlt formában emlékeztető repedt, lyukas bőr-alkalmatosságban lé­pegetnie a tél elé.' A fogyasztásra szolgáló javak termelésének éppen az a jelen­tősége, hogy fogyasztásra kell szolgálnia. Messze mögöttünk van már az az idő, amikor fegy­verkezésre kellett minden anyag ós a nép rongyaival senki sem törődött. De túl akarunk egyszer már lenni azon a korszakon is, amikor a gyárakból kikerült árut bűvös, tiszta raktárakban Őriz­ték és ha el is adták, a vevő elvitte egy másik raktárba s ott őrizte, amíg megint nem jött el a költöztetés ideje. Ennek véget kell vetni! Ki az árukkal a rak­tárakból! Ki a fogyasztókhoz! S ha a raktár megürül, új ter­meléssel kell megtölteni. A ron­gyosok, a mezítlábasok — s az ország nagyrésze, sajnos, ron­gyos ós mezítlábas •— nem hagy­hatták, hogy hűvösön, bezárva tartsák a nekik készült árukat. Ha a gyárosok, nagykereskedők és egyes titokban működő szer­vek nem értik ezt meg, őket kell hűvösön, bezárva tartani. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a magyar demokrácia ki­nője gyerekcipőit. Jíemes György. Harc a drágaság ellen Az MKP szerdai pártnapját Pintér Sándor városi titkár elv­társ ,,Harc a drágaság ellen" cí­men tartotta meg előadását. „A nagytőke és a reakció szövetsége támadásra indult a forint ellen. Meg akarják buktatni a stabili­zációnkat. Ez azonban csak köz­beeső cél számukra. Törekvésük végső fokon arra irányul, hogy gazdasági alapjaiban megingas­sák és azután megfojtsák demo­kráciánkat. Joggal vethető fel a kérdés, hogy akkor, amikor politikai éle­tünkben demokratikus pártok vi­szik a szót és a kormányban is demokratikus pártjaink vannak képviselve, hogyan áll módjában a reakciónak komoly támadást intézni a demokrácia ellen. A felelet erre a kérdésre az, hogy a nagytőkés és reakciós előre­törést komolyan támogatják a Kisgazda Pártban meghúzódó befolyásos politikai körök. Továbbá előadása folyamán Pintér elvtárs rámutatott a forint stabilitására. Felhívta a jelenlevők figyelmét a spekuláció, a drágulás és a nagytőkés reakció elleni harcra. Számos építő hozzászólás hang­zott el, amelyet a pártnap elnöke, Vas Henrik elvtárs megválaszolt. A pártnap lelkes hangulatban, az Internacionáléval ért véget. í,Újfent morognak a szomszédék," és mint mindig, ezúttal is bu­meráng módján lőtték ki mér­gezett nyilaikat. A látszólagos jóindulat mögül kirí a rosszin­dulatú marakodási hajlam, mert ahelyett, hogy a valóságról meg­győződtek volna, vádolnak, de otyan ponton, ahol ezúttal is csődött mondott bomlasztó kí­sérletük. A cél: Bartha Gábor elvtárs — a közmunkahivatal vezetője. A multheti számunkban foglal­koztunk a közmunkahivatallal, amikor megírtuk, hogy a hiva­tali vizsgálat során az ő hivata­lát, munkarendszerét és munka­teljesítményét olyannyira jónak találták, hogy a hivatal munká­sait miniszteri jutalmazásra ter­jesztették tel. Jól emlékszünk még az inflációs időkre, amikor Bartha Gábort heteken át látni sem lehetett, mert éjt nappallá téve dolgozott a hivatal rerjdbe­hozásán. És munkájának meg van az eredménye. Ma, még fo­kozottabb munkakedvvel végzi munkáját, hisz mint hivatalve­zető kap „190 forint havi" fize­tést is. Róla a szomszédék cikk­írója csak példát vehet, de nem kritizálhatja. Főleg pedig azt nem, hogy jogos szabadságát hol tölti. Ami pedig a „jutalmazást'' illeti? Mi azt gondoljuk, hogy a jutalmazást nem a „cikkíróra" fogják bízni. Sőt! Kicsordult a könny a szemünkből — de nem a sírástól, hanem a nevetéstől — amikor olvastuk a .,Kisgazdában", hogy Pártköz­pontjuk értesítette őket, hogy a Pénzügyminisztérium visszahe­lyezte a munkahelyükre az el­bocsájtott dohánygyári munká­sokat. És még hozzáteszik, hogy „ez számunkra a legjobb propa­ganda." Oh! Oh! A munkáspártok hosszú harca, a szakszervezet ós Kossá István személyes köz­bejárása az semmi, a lényeg az, hogy a ,,Pártközpontjuk" érte­sítette őket. De hogy Ők mit tettek, arról egy szót sem írnak. Igen : ez a legjobb propaganda! Szerintük ! érdeke, tiog^y nálunk vásároljon! Férfi öltöny és kabát szövetek, női kabát és ruhaszövetek, selymek, ha­risnyák, kötszövött áruk, illatszerek susg^f választékban alecgolesoltoib áron állunk az igen tisztelt vevőink rendelkezésére Pápa, Kossuth Lajos utca 7. szá m.

Next

/
Thumbnails
Contents