Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-11-24 / 47. szám

Hadifogoly E héten a következő hadifoglyok üzennek Pápára és a pápai járásba: Kocsis László, Nagyacsád. Molnár Lajos thdgy. hozzátartozójának, Pápa, Jókai-u. 54. szám. (270|3.) Dr. Székely József törv. bíró, Pápa. Braun Ede feleségének (328) Pápakovácsi. Mara dics Vince (228) Yaszar. Péter János Rédey Tibornak, Pápa. Gergye Zoltán Pápa, feleségének (147). Weisz JenŐ (10013), Pápa. Kovács Tibor, Pápa. Vadas Béla ,, B'au Adolf Harcsa Tamás, Pápa, 234(2 Szabó József Kerék István Kassa Kálmán László János, L. Dezsőnének, Pápa, Jókai-u 53, (Karpinszk) Imre József, szerelőmester, Pápa, 333|5. Dr. Rédey Tibor, közjegyző, Pápa. 333j2. Fejes Sándor, Pápa, 333|3 ref. plébánia. wiímEBEMtm forint Sorsjegyek ára: Egész: 5 Ft: Fél: 2.50 Ft. 16.650 drb különböző készpénznyeremény 500.000 forint összértékben. Budapesten, 1946 dec. 5-én déli 12 órakor a Székesfővárosi M. Pénzügyigazgatóságnál (Bp. V.

f Szalay-u. 10 -14- alagsor 7. sz.) A sorsjegyek kaphatók a Székesfővárosi M. Pénzügyigazgatóságnál (Bp. V, Szalay u. 10—14. félemelet 1.) azonkívül minden dohányárusnál és osztálysorsjegy árusnál. A pénz előzetes beküldése esetén a M. Pénzügyigazgatóság a sorsjegyeket portómentesen küldi meg Egy nagyobb, két kisebb helyiséget üzemrészére keresek GÜIiYÁS és flPMTHY Korvin-utca 6. szám. jár a magyar demokrácia — szokták mondani. Ez igaz, hiszen miben is járjon, ha csak kétéves? De a magyar demokrácia magyar demokratákból áll és ezek egy része egyáltalán nem tud cipőben járni, mert nincs cipője. A magyar demokrácia majd csak kinövi gyermekcipőit. De mit nőjenek ki a proligyerekek (csak Budapesten 50.000 gyereknek nincs cipője), mit húzzon fel ha . kimegy a cuppogó sárba, az Őszi szántás nagy munkáját elvégezni hivatott paraszt, hol vegyen kapoás lábára bakancsot a vizenyős tárnák mélyére leszálló bányász, miben álldogálljon a savakkal, lúgokkal, cserző anyagokkal ás má* roncsoló szerekkel síkos gyári padlón, a forró hamutól égető, reszelékektŐl szúrós talajon a munkás lába, mit húzzon fel lyukas harisnyájára a tanító és a tanár, hogy ne kelljen szégyenkeznie tanítványai előtt? Olyan kérdés ez, amelyre könnyen felel az, aki végignézi a körúti és belvárosi cipőüzletek zsúfolt kirakatait. De nehezen felel az, aki tudja, hogy ez a sok lábbeli, — rámánvarrott luxuscipő, gojzerer varrású, vastagtalpú bilgeri-csizma és női teletalpú — csak a kiválasztottak számára elérhető. Se a paraszt, se a munkás, se a bányász, se a kis köztisztviselő nem tud 250 — 300 — 400 forintokat fizetni egy pár lábbeliért, amikor egész hónapban nem kap több pénzt a kezébe^. Nagy baj, hogy & leghanyagább hivatal, az*Anyagiig" vatal szívesebben ad bőrt a luxuscipőket készítő üzemeknek, mint a munkás-, paraszt-, bányászbakancsok és típuscipők gyártására. De még ennél is nagyobb baj, hogy ami van, az sem jut el a legjobban rászorulókhoz. 300 ezer bakancs van raktáron az UNRRA küldeményéből és a hazai gyárak termeléséből. Miért porosodnak ezek a raktárakban? Egyre nagyobb a vágóhidak forgalma, a bőrgyárak dolgoznak; hol van ez a bőr? Külföldről nyers és kész bőröket hozunk be; mi lesz ezekkel? Megindult a gumigyártás, lehetne gumitalpú cipőket készíteni; miért nem csinálják? Ha valamiből nincs, vagy kevés van, a lemondás elviselhetőbb. De ha tudjuk, hogy egyre nagyobb készletek halmozódnak fel, nehéz megérteni: miért kell annyi gyereknek ós dolgozó felnőttnek rongyokba burkolt lábakkal Vagy vásott sarukban ós a cipőre már csak szétdúlt formában emlékeztető repedt, lyukas bőr-alkalmatosságban lépegetnie a tél elé.' A fogyasztásra szolgáló javak termelésének éppen az a jelentősége, hogy fogyasztásra kell szolgálnia. Messze mögöttünk van már az az idő, amikor fegyverkezésre kellett minden anyag ós a nép rongyaival senki sem törődött. De túl akarunk egyszer már lenni azon a korszakon is, amikor a gyárakból kikerült árut bűvös, tiszta raktárakban Őrizték és ha el is adták, a vevő elvitte egy másik raktárba s ott őrizte, amíg megint nem jött el a költöztetés ideje. Ennek véget kell vetni! Ki az árukkal a raktárakból! Ki a fogyasztókhoz! S ha a raktár megürül, új termeléssel kell megtölteni. A rongyosok, a mezítlábasok — s az ország nagyrésze, sajnos, rongyos ós mezítlábas •— nem hagyhatták, hogy hűvösön, bezárva tartsák a nekik készült árukat. Ha a gyárosok, nagykereskedők és egyes titokban működő szervek nem értik ezt meg, őket kell hűvösön, bezárva tartani. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a magyar demokrácia kinője gyerekcipőit. Jíemes György. Harc a drágaság ellen Az MKP szerdai pártnapját Pintér Sándor városi titkár elvtárs ,,Harc a drágaság ellen" címen tartotta meg előadását. „A nagytőke és a reakció szövetsége támadásra indult a forint ellen. Meg akarják buktatni a stabilizációnkat. Ez azonban csak közbeeső cél számukra. Törekvésük végső fokon arra irányul, hogy gazdasági alapjaiban megingassák és azután megfojtsák demokráciánkat. Joggal vethető fel a kérdés, hogy akkor, amikor politikai életünkben demokratikus pártok viszik a szót és a kormányban is demokratikus pártjaink vannak képviselve, hogyan áll módjában a reakciónak komoly támadást intézni a demokrácia ellen. A felelet erre a kérdésre az, hogy a nagytőkés és reakciós előretörést komolyan támogatják a Kisgazda Pártban meghúzódó befolyásos politikai körök. Továbbá előadása folyamán Pintér elvtárs rámutatott a forint stabilitására. Felhívta a jelenlevők figyelmét a spekuláció, a drágulás és a nagytőkés reakció elleni harcra. Számos építő hozzászólás hangzott el, amelyet a pártnap elnöke, Vas Henrik elvtárs megválaszolt. A pártnap lelkes hangulatban, az Internacionáléval ért véget. í,Újfent morognak a szomszédék," és mint mindig, ezúttal is bumeráng módján lőtték ki mérgezett nyilaikat. A látszólagos jóindulat mögül kirí a rosszindulatú marakodási hajlam, mert ahelyett, hogy a valóságról meggyőződtek volna, vádolnak, de otyan ponton, ahol ezúttal is csődött mondott bomlasztó kísérletük. A cél: Bartha Gábor elvtárs — a közmunkahivatal vezetője. A multheti számunkban foglalkoztunk a közmunkahivatallal, amikor megírtuk, hogy a hivatali vizsgálat során az ő hivatalát, munkarendszerét és munkateljesítményét olyannyira jónak találták, hogy a hivatal munkásait miniszteri jutalmazásra terjesztették tel. Jól emlékszünk még az inflációs időkre, amikor Bartha Gábort heteken át látni sem lehetett, mert éjt nappallá téve dolgozott a hivatal rerjdbehozásán. És munkájának meg van az eredménye. Ma, még fokozottabb munkakedvvel végzi munkáját, hisz mint hivatalvezető kap „190 forint havi" fizetést is. Róla a szomszédék cikkírója csak példát vehet, de nem kritizálhatja. Főleg pedig azt nem, hogy jogos szabadságát hol tölti. Ami pedig a „jutalmazást'' illeti? Mi azt gondoljuk, hogy a jutalmazást nem a „cikkíróra" fogják bízni. Sőt! Kicsordult a könny a szemünkből — de nem a sírástól, hanem a nevetéstől — amikor olvastuk a .,Kisgazdában", hogy Pártközpontjuk értesítette őket, hogy a Pénzügyminisztérium visszahelyezte a munkahelyükre az elbocsájtott dohánygyári munkásokat. És még hozzáteszik, hogy „ez számunkra a legjobb propaganda." Oh! Oh! A munkáspártok hosszú harca, a szakszervezet ós Kossá István személyes közbejárása az semmi, a lényeg az, hogy a ,,Pártközpontjuk" értesítette őket. De hogy Ők mit tettek, arról egy szót sem írnak. Igen : ez a legjobb propaganda! Szerintük ! érdeke, tiog^y nálunk vásároljon! Férfi öltöny és kabát szövetek, női kabát és ruhaszövetek, selymek, harisnyák, kötszövött áruk, illatszerek susg^f választékban alecgolesoltoib áron állunk az igen tisztelt vevőink rendelkezésére Pápa, Kossuth Lajos utca 7. szá m.