Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-01-06 / 1. szám

II. évfolyam, I. szám. Ára; 400 pengő. íbab január 6 DEMOKRATIKUS HETILAP MEGJELENIK VASÁRNAP a a Hát érdemes volt?"; Jogosan kérdezd kedves munkás Elvtársam és Rendörbajtársam a fenti kérdést, amikor a „Pápai Független Kisgazda,, című politikai hetilap december 29.-i számában a vezércikket és a demokratikus ál amrendőrség pápai kapitányságáról szóló névtelen kirohanást olvasod. Jogosan kérdezed, hogy érdemes volt, kijönnöd a bunkerból, dolgozni éjjel-nappal azért, hogy víz legyen az égő városban, tüzeket, oltani, hogy maradjon tető azoknak is, akik ezalatt a bunkerokban gyors szakállnöveszt,éssel igyekeztek a nekik oly kegyetlenül lassan múló időt eltölteni ? Jogosan kérdezed: érdemes volt hevenyészett karszalaggal, de a szülővárosodért remegő szívvel vállalni az ó'etveszedelmet, mely az irodai asztalodtól, az egy-két órás éjszakai pihenésedig, sötét, árnyékként követett a Kend kialakításának keserves munkájában? Érdemes volt még megmaradt néhány rongyodat is veszni hagyni, csak azért, hogy másét megmentsed vagy visszaszerezzed? Érdemes volt vállalni a pillanatonként adódó rendkívüli felfidatok megoldását, csak azért, hogy a bunkerokból előszivárgók, a Nyugatról hazasettenkedők, olyan vádakkal illethessenek, amelyeket az egyik legpalléi ozottabb jogászi fej sem tudott „békebelien" megoldani ? Érdemes volt, ha most — amikor a politikai stratégák úgy érzik eljött az ő idejük is, — újból íUött vad lehetsz a saját hazádban, akire a névtelen sajtó-orvvadász rásütheti lesipuskáját, vagy a biztosan célzó sanda mészáros hátulról letaglózhat ? Kedves Elvtársam és Bajtársam, aki hittél a demokráciában, hittél abban, hogy az üldöztetésednek vége és most hirtelm a támadásba lendülő helyezkedőkkel nézel szembe, ne ijedj meg, mert: érdemes volt! iM'demes volt, mert most végre alka'munk nyílik férfias, becsületes kiállásra, hogy leszámoljunk a burkolt, vagy burk<*iatlan suttogással, sárdobálással, amit il nehéz éven át tűrni kellett, ha nem akartunk az elmúlt rendszer zsandárkezére kerülni, — ha nem akartuk, hogy a magunk érdekeiért újabb tanítványok fogát verje ki, a bosszút lihegő Hatalom. Felveüetem végre-a burkoltan, de egy eoész város intrikusainak kárörvendő mosolygása mellett elém dobott kesztyűt. Nyugodtan, tiszta lelkiismerettel teszem. Nem magamért, hiszen 11 hosszú éven át megtanultam tűrni az oktalan gyanúsítást, megtanultam titokban nyelni a mellőztetés keserű könnyeit,, hanem a munkástársaimért, munkatársaimért, akik bíztak és bíznak bennem ma is. Megtanultam, hogy nem jár lehetőség annak, aki alulról jön és valamilyen csoda folytán mégsem fordít hátat saját fajtájának, amikor egy kis havi 80 pengős diplomát keríthet a nyakába körgallér gyanánt. Fel kell vennem a kesztyűt, amelyet elém dobtak, már csak az osztó igazság kedvéért is, azért az igazságért, amely az igaznak igazságot, s a bűnösnek büntetést követel. Először a személyes részre vetítsünk világosságot. Mindenki tudja Pápán, — hiszen nagy népmulatsággal, görögtűzzel történt—, hogy 11 évvel ezelőtt, július 2.-áh Vácott, — hol szabó- és cipészipart tanulni tartózkodtam — minősíthetetlen körülmények között, a fantomokat kergető Rendszer, közvetett vaüomás alapján letartóztatott. Pápáról kilenc napi vizsgálati fogság után megbilincselve elszállíttatott a veszprémi ügyészségre, hol három nappal később a vizsgálóbíró — első kihallgatásom után — azonnal szabadlábra helyezett. A főtárgyaláson minden vádpontot elejtve, a nagy „gengszter- csodából, mivel valaminek mégis lennie kellett, egy egórfarknyi kihágási ügy lett. Magától értetődött, hogy ilyen fiaskót az „államrend fokozottabb védelme" nem tűrhetett, ! Újabb hajsza következett: „sejtet" építettem, „kommunistákat" neveltem, mert öntudatra neveltem a reám bízott iparos-tanoncot, „destruktív" voltam, mert megtanítottam arra, hogy az ö tudása teljesen egyenértékű a nadrágos ember tudásával ; megtanítottam arra, hogy" emberi jogait követelje és védje, mert kimertem mondani, hogy a Bedeaux-rendszer embertelen ós tisztán kapitalista célokat szolgál. Vádat emeltek ellenem és másfél' évig egyik hajsza a másikat érte. Elzártak a magvetéstől Utána elvették két évre előléptetésemet, „állássz'feiűtlen" magatartás miatt. Tanítványaimat véresre verték, hogy terhelő vallomást csikarhassanak ki tőlük 1 • Mit tehettem ? Újabb embereket,- újabb tanítványokat kínoztattam volna ? Szelmalömharc helyett a tűrést és a csendes munkát választottam. „Társaságba" soha nem jártam, hanem kezet fogtam „Szent Ferenc szegényeivel" és a lelkek örömére igyekeztem a földön megtiport és megfáradt embert művészetemmel hite szerint magasabbra emelni. Sikereim után a Rendszer koncot dobott elém ! Meghívtak a fehérvári Fémipari Középiskola szakrajzi tanszékére, melyet visszautasítottam, mert a sváb Hómanu kezéből nem is fogadhattam el. Felszólítottak forduljak kegyelemért, visszavetésem törlésére a kormányzóhoz, — párto-ni fognak ! Elutasítom. Vártam. Vártam, mert tudtam, hogy ,.Isten malmai lassan őrölnek." Vártam és tűrtem a hátain mögött árnyékként húzódó gyanút: „Nem zörög a haraszt .•• . Nem törődtem vele, hogy jóakaróim néha szamárként neki-neki dőlnek és úgy zörgetik. Tűrtem a nyilas párt által ellenem indított újabb hajszát is. Akkor sem torpantam meg egy fél lépést sem. Most sem hátrálok meg. De most már nem is tűrök! Nem azért, mert régen volt, talán igaz sem volt, ham m azért, mert most nyugodt lélekkel tárgyalhatunk róla. Képviselő Ur! „Nálunk"' rosszul tudják, hogy ,,ez igaz"?! Még akkor is, ha kérdőjelet, felkiáltójelet és az összes elképzelhető írásjt mögéje tesszük is. Lehet, hogy rengeteg másirányu elfoglaltsága miatt, olyan kicsiny ember felett, mint, egy kis ipariskolai rajztanár el-elnézegetett, hiszen a politikai szelek figyelése a nagy hajósok figyelmét — tudom — leköti. Ezért itt hozom tudomására: nem vollam rabló ! Tudom, hogy ezzel szomorú csalódást okoztam, mert az ember igazán nem szívesen veszi tudomásul, hogy ,,a Jézuska nem olyan lovat hozott, amilyent, akartunk !'• Mégis ki kell jelentenem: szívesen veszem bármikor az ügy újrafelvételét, mert a Sors különös tréfája folytán többen jöttek vissza életben Németországból, mint rosszakaróimnak kellemes és alkalmas lenne. Most már nem kell tartani attól, hogy ,,harmadfokú" vallatást alkalmaznak, mert mindenáron terhelő vallomásra van szükség. Képviselő Ur katona volt, századparancsnok, sőt munkásszázadparancsnok ! Tudnia kell, hogy baloldali egyéneknek nem dobálták a tiszti vállzsinórt, a rablók számára sem hullott olyan könnyen a csillag, mint Schlaraffenlandban a fáról lógó kolbász. Én is katona voltam ! Talán nem tetszik emlékezni rá, de voltam. Képességvizsgálótiszt. Az általam céltalannak tartott háborúban nem vettem részt, mert inkább tudományos munkára használtam fel igénybevett időmet, hogy majd egyszer a háború után, a pápai tanonciskola részére kamatoztassam. Nem sok ilyen volt: 15—20 volt az egész országban és ,,destruktív" létemre rangelső lettem, mert alkotó munkát láttam mögötte. A rablómesével, tehát végeztünk! Most térjünk rá a második Szádra! Arra, hogy : ,,az utóbbi időben egyesek részéről, olyan törekvések nyilvánultak meg, hogy a pápai rendőrség tagjai, csak egy pártnak lehetnek tagjai és mindazokat, kik nem ezen párthoz tartoznak, helyezzék át máshová illetve, hogy ,,szótfogják őket szórni a falusi Őrsökhöz, mert a központban a politikai rendőrség tagjai között nem lehet más, csak kommunista." Kedves Olvasóim ; ezzel a Mumussal hamar leszámolunk. Az egész cikkben foglalt fenti rész elejétől végig szemenszedett valótlanság! Gondolom, elmulasztotta a cikkíró Anonymus informátorának szavahihetőségét ellenőrizni. Jótanácsuuk : máskor tegye azt! Az államrendőrség pápai kapitányságánál beosztott bármelyik tisztviselő, rendőr és rendőrbiztos a legteljesebb politikai szabadságot élvezi, soha meggyőződéséért a pápai vezető részéről, senki elnyomást nem szenvedett, épen ezért tudomásai a hozom a névtelenség homályába burkolt cikkírónak, hogy addig is, míg konkretizált váddal nem jelentkezik, cikkét a lap ,,kivattázására" szolgáló tölteléknek tartom. A toborzások előtt minden engedélyezett pártot felhívtunk arra, hogy párthiveik közül minél többen jelentkezzenek az államrendőrség kötelekébe. Nagyon kevés volt az eredmény. Nem csodálom. A redakcióban ülve kritizálni igazan konyebb, mint a sárban, lyukas talpú bakanccsal tipródva, az életünket reszkírozni, többek közölt azért is. hogy ezek a szép cikkek. il3

7en békevilági egymást szurkáló hangulatban megíródhattak! A vezércikk idevonatkozó része meg azért érdekes, mert a Képviselő Ur, kit egész Magyarország hideg logikájú, nagyutéáfii