Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-12-30 / 39. szám

I. évfolyam, 39. szám. Ára; 400 pengő. 1945 december 30 DEMOKRATIKUS HETILAP MEGJELENIK VASÁRNAP Beszélgetés Lityin őrnaggyal Áz orosz városparancsnok nyilatkozik a pápai közállapotokról Örömmel tapasztaljuk, hogy a kezdetben oly gyenge pápai köz­biztonság az utóbbi időben ör­vendetes javulásnak indult. Fel­kerestük tehát Pápa orosz város­parancsnokát, hogy megkérdez­zük, milyennek látja Ö a pápai állapotokat és milyen intézkedé­sek történtek a rend hathatós helyreállítása érdekében. Az orosz parancsnokság épü­letében Magdalénaa fiatal tol­niácsnő vállalta a közvetítést köz­tünk és az orosz tisztek között. Először Spic őrnagyhoz men­tünk, aki azonnal fogadott ben­nünket. Igen. udvarias, rokonszen­rer, készséggel állt ren­RUFezésünkre. Sajnos, a kérőé seinkre nem tudott megfelelő vá­laszokat adni, hanem Litvin őr­nagyhoz utasított minket, aki in­kább tájékozva van a bennünket érdeklő dolgok felől. Éppen indulni készültünk, mi­kor kihívták Magdalénát, hogy fordítson le egy magyar nyelvű jelentést. Ugyanis a magyar rend­őrség jelentette, hogy tudomást szereztek egy szökött civilről, aki orosz egyeiruhában, géppisztol­lyal garázdálkodik a városban. Pár percnyi várakozás után megérkezett Litvin őrnagy. Magas, nyilttekintetü ember, állandóan barátságos arckifejezéssel. Igen kedvesen fogadott minket, azon­nal helyet mutatott a kényelmes fotelekben és cigarettát tett elénk. — Kérdéseinkre készségesen, de megfontoltan válaszolt. Kifejtette, hogy a kezdetben sűrűn előforduló atrocitásoknak az okát egyes külvárosi házak hölgylakóinak magatartásában kell keresni. Ezek a nők a kezük közé került katonákat rávették arra, hogy különböző értékeket szerezzenek nekik, habár jól tud­ták, hogy az ilyen „szerzések" csak a magyar lakosság rovására történhetnek. Minden ilyesmi megakadályo­zására keilő intézkedések történ­tek. Az orosz katonáknak tilos a szállásukat elhagyni. A szolgála­tot teljesítők is csak kúion en­gedéllyel közlekedhetnek az utcá­kon. Állandóan járőrök cirkálnak a városban, akiknek az a felada­tuk, hogy ellenőrizzék az intézke­dés végrehajtását. Búcsúzásnál az őrnagyúr örö­mének adott kifejezést, hogy ezen­túl nem a suttogó propaganda, rosszindulatú, felelőtlen beállítá­sából, hanem az újság nyilt, tár­gyilagos soraiból értesül á város lakossága a Vörös Hadsereg működéséről. Ő maga mindent megtesz, hogy zökkenésmentesen folytatódjon a pápai élet. Végezetül egy szebb, boldogabb újesztendöt kíván minden pápai dolgozónak. Sü. A MaDISz karácsonya A MaDISz pápai Szervezete az Országos Központ, felhívására megrendezte a hadi fogtok és hadiát vák karácsonyát. Az egész országban ezen a vasárnapon gyűltek össze a MaDISz székházakban a hadi­árvák. hogy a MaDISz-ifjak és leányok által gyűjtött ajándé­kokat átvegyék. Erre az alkalomra a pápai szervezetbe* nagy lelkesedéssel és szorgalommal szinpadot. állí­tottak fel. Horváth István, Vass Cndre, Szabó Bé'a, Mészáros Manci, Soós Sárika, Dömötör János, Boncz István, Birkás Tibor, Horváth Miklós és Fekete József szereplésével kedves kis műsort adtak elő. mely őszinte és nagy sikert aratott. A délután fényét emelte Kere­kes János polgármester úr meg­jelenése és nagyhatású beszéde, melyben a Krisztusi szeretet gyakorlati értelmezésére hívta fel a magyar ifjúságot. A műsor végén kedves volt a hadiárvák ajándék átvétele. Meg­hatott kis arcukon a hája könnye csillogott, mikor a meleg ruhái tartalmazó csomagot átvették. A MaDISz ezúton mond kö­szönetet a város kereskedő tár­sadalmának, élükön Mika Antal­nak, a MaDISz elnökének, hogy hozzájárulásával lehelve tette ezt a kedves kis ünnepélyt. Újévi köszöntő! Az oly sokszor magyar vérbe hullatott anyák és apák ma is hulló könnyeit kellene belevegyítein és úgy megírni ezt, az újévi köszöntőt.- Olyan magyar köszöntőt hogy nem kell többé kiontani idegen érdekekért magyar vért, merly annyiszor patakokká vált. Ha a jövő képét meg akarjuk rajzolni, először nézzünk vissza a múltba, lapozzuk vissza a történelem lapjait. Ha akadtak olyanok, kik a szegénynek mindig hulló könnyeit le akarták törölni, börtön, bitófa volt érte fizetés. Szegény magyar dolgozók, kiknek egy százaléka, ha olvasta a humanisták könyveit, -mégis érézték, hogy vannak, bár kevesek, kik rájuk, a dolgozó proletárra is gondoltak, miből és hogyan él? O, ti humanisták, kik a szolgalelkekért is irtatok, ti is páriái voltatok annak a társadalomnak, mely annyi sok idő után összeomlott. Most, hogy a mnlt társadalom összeomlása után, ti, kik hisztek a jövő társadalmának a szebbéválásában, Ieg3'etek újra a vezetői. A csüggedő magvarnak, kik annyi század óta lelket ön­töttek bele, újra vegyétek elő a tollat'és vessétek papírra Magyar­ország feltámadásának Verescsagin vonásait. Kiáltsátok az íráson át szerte az országban, ha minden elveszett is, egy nem : az óini­akarás ! Kiáltsa írástok a parasztnak, hogy szántson, vessen, mert akkor lesz kenyér az iparosnak, hogv dolgozzon ekéért, traktorért, cipőért, ruháért és tégláéit, hogy a romok eltűnhessenek. A bá­nyásznak szénért, hogy gördüljön az élet. A hatalomnak megérté­sért, a törvényhozónak a törvény er jóért, menjen az újság, házról­há/ra lázítsa az embereket munkára és bizalomra. Mert a ma hu ujj könnyek csak ú-jy múlnak el, ha a nagy magyar család minden .tagja dolgo/.ik. írók, kültők, ti, kik az élő lelkiismeretnek voltatok a íenntartói, most újra öntsetek hitet, mint a hitetlenbe a pap, mely az Igével tartja a híveit a boldogabb holnapért Nem lehet a letargia úrrá az elcsüggedt, lelkek lelett, m^rt a pusztulásra meg kell jönni május terméstígérő esőjének is. Ti, csüggedő lelkek kik oly nehezen várjátok a májusi eső áldását, várjatok még egy kicsit. A balsors, mely elérte a magyart, érte ne a mát ültessétek a vádlottak padjára, hanem a tegnapot, a multat, de hol van a múlt ? — a dohos kripták lakói, vagy azok maradványai félelnek-e a máért? Nem! A holnapért azonban ti vagytok, illetve lesztek a felelősek, mert a minden dolgozó kezében ott a jog, meltyel csak élni kell tudni. S ha ésszerűen éltek vele, a holnap kárpótol mindenért. Az a jog, amit ma megkapott a nép, bármennyire lássék is csak szimbólumnak, holnap nagyobb daiab kenyerét adó vali­sággá lesz. Holnapután mindenből neked is lesz, ami a múltban nem volt, lesz szavad, a falú, a város sorsának intézésében és nemcsak a követválasztásokon leszel polgártárs, ezután liajtókerekei lesztek a nagy magyar gépezetnek, a magyar társadalomnak. A.z eddig minden szépet és jót rendező kiváltságosok falragaszon téged is meghívtak képkeretnek, hogy az ünnepük teljes legyen. Most, hogy nem tudják a pártok még közösen sem kiharcolni a munká­tokért a fizetést, ahogy szeretnék, vagy kellene, az nem a mai rendszer hibája, hanem a tegnapé Azoké az Endre Lászlóké, kik arcpirulás nélkül merik mondani, hogy nem érzik magukat bűnös­nek. Kik 35 000 kg. aranyat, kiloptak az országból, kik az itthon maradni akaró dolgozókat, is kivitték a német militarizmus szolgá­latára. Minden bűn innen ered. írók ! Vegyétek kezetekbe Magyar­ország mai gazdasági háboiújának azt a fáklyáját, mellyel bevilá­gítatok minden csüggedő lelkébe, hogy ezt a háborút egyedül csak a dolgozóknak lehet megnyerni. Vigyétek a zászlót az egész országban, hogy a mostani harcotokban nem az élet ellen, hanem az életért vau. a küzdelem. Azért az életért, metyet ma kell meg­nyerni a jövő számára. Vigyétek az élet zászlóját az elesettekért, mondjátok a dolgozóknak ez lesz a ti háborútok, melyből nem a sí-hantok emelkednek, nem a bombák robbannak, hanem az ember­szeretet hangjától új élet fakad. 1942-től 1945-ig, amit rombadön­töttek, azt l94f> elkezdi újjáépíteni, újjáépíti először az emberek lelkivilágát a közösség érdekében. Újjáépíti azt a társadalmi rend­szert, mely törvénybe iktatja, hogy soha többé háborút ! - Magyar

Next

/
Thumbnails
Contents