Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.
1945-10-20 / 28. szám
I. évfolyam, 28. szám. ÁY&.Z 16 peiigŐ. 1945 október 20 DEMOKRATIKUS HETILAP MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztő-bizottság NÉMETH ERNŐ LENGYEL ISTVÁN POLGÁR GYULA Magyar Kommunista Párt Szociáldemokrata Párt Nemzeti Parasztpárt lJ|bói Adv kerül a porondra. Szegény Ady, ha tudná egész biztos, hogy megfordulna a sírjában! Az utóbbi években különböző rendszerek mind meggyőző érveikkel igyekeztek maguknak kisajátítani. A sok jóhiszemű ember nem is tudja már, hogy mit is képzeljen nagy lírai költőnk^ ről, ki mindegyik érába megtalálja a helyét, illetve minden rendszerbe belemagyarázzák. így volt ez a múltban és így van ez most is. A jelen kor hamis magyarázóit láthatjuk meg a kisgazdapárti plakátok néhány példányain. Nem mehetünk el ezek mellett a kis epizódok mellett szó nélkül. Kikényszerítik, hogy az ember egy lélekből fakadó rosszalást küldjön a plakát felé, azontúl pedig a kisgazdapárt nagyon mélyen dolgozó propagandistái felé. Kitűnik ebben is oolitikai iránvvonalnélkülisé^ gük, hogy minden következetesség nélkül rángatják elő nagy költőnket Adyt, mintha az az átmeneti rendszerek fűzfapoétája lenne. Látszik, hogy mennyire értenek a költészethez ezek a nagy irodalmárok! Ha a kisgazdapárt urai nem tudnák, Ady, az forradalmi Ady, aki a magyar munkás dolgozó tömegeké, az úri, a földesúri világ megvetője és eltörlőjének a híve. Ady. azé a magyarságé, ki előtt a jövő proletársága kibontakozva jelenik meg. Ki jövendőként látja és veti papírra a magyar munkásság célját és küzdelmét odaadással segíti. Hogy ne tévedjenek az Andrássy-úti »kisgazdák«, mi sok versét ismerünk Advnak^ de egyben sem emlékszünk arra,, hogy az úri bitangokhoz kedves dédelgető hangján szólna, sőt v ha valóban nem tudnák, úgy meg kell mondanunk, hogy az urinép kiirtását célozza a magyar ugaron, ami mélyen szántott a kínzó magyar korbácsok ütése alatt. Ezt csinálták a mostani Andrássy-úti kisgazdák. Igyekezzünk egy kicsit a multat is úgy látni, mint ahogy volt és nem megszépíteni az idő távlatával. Ezek a »kisgazdák« már eleget.-tapasztalhattak volna a múlton, hogy nem csépázunk el ilyen hatalmas zsenit, kinek nem csak a mi kis országunkban, de a külföld előtt is nagy elismerésben van része. Elegünk volt a múltban abból, hogy azok a hírhedt fasiszta gyilkosok szájukra vették költőink nevét, most már ebből elegünk volt, nem vagyunk hajlandók ezeket a gazságokat tűrni, hogy úgy húzkodják elő és akkor, a mi számunkra oly sokat jelentő harcosainkat, amikor a politikájukban valamit palástolni szeretnének. Természetes az, ha ezek az emberek előjönnek a munkások nagy hőseivel, így is igyekeznek megtéveszteni azokat az egyszerű embereket és polgárokat, kik nem tudják azt, hogy Ady a dolgozóké. így akarják fedni igazi ábrázatu r kat, így akarnak hatni az emberek érzéseire. Valóban el kell ismernünk, hogy nagyon iigye:sek és biztosak vagyunk abban is, hogy nagyon sok embert meg tudnak ezzel téveszteni. De mondhatjuk, csak ideig-óráig. Mert ha az emberek rájönnek arra, hogy ezek az úriemberek milven kisgazdák, azt hiszem meg lesznek elégedve azzal v amennyit eddig is tévedésből tettek az új >;kisgazdák« számára. Szeretnénk, ha már egyszer a különböző politikai feketézők kihagynák játékukból Adyt, Petőfit. Jó lenne, ha az emberek végre megismerhetnék a magyarság nagy költőit abban a leírásban, amik fedik a valóságot és nem pedigi hazúg céloknak feláldozva megismerni néhány versszakát, vajgy mondását nagyjainknak. Kíváncsiak vagyunk, hogy ezek a propagandisták is„Osi biríok" címén visszakövetelik a földet a Kisgazdapárt tagjai Mihályházán. Hitler és Szálasi képét rejtegette a Kisgazdapárt mihályházai megalakítója. A földosztással és házhelyosztással kapcsolatban gyakran merültek és merülnek fel nehézségek és nem egyszer előfordul, hogy a földosztó-bizottság kénytelen egy-egy gazda földjét elvenni, hogy azt házhelynek kioszthassa. Természetesen a gazdákat ilyen esetben más földből kárpótolják. Ez történt Mihályházán Csizmadia Dezső esetében. Földjét elvették házhelynek, helyette a Közbirtokosság földjéből kapott. Á Közbirtokosság Csébi Gyula elkobzott földjét kapta kárpótlásul. Ezt a megoldást helyesnek találta annakidején Pál Lajos úr is, v aki a Közbirtokosság vagyonkezelői tisztségét viseli. Most hirtelen meggondolta a dolgot és táborával együtt (talán a budapesti választások hatása alatt!?) a kisgazda r pártra hivatkozva visszaköveteli a földet azon a címen, hogy az »ősi birtok«. Csak úgy mellékesen jegyezzük meg, hogy a JFöld egy részét Pál úr vette igénybe kiosztás előtt — így törekvése nem érthetetlen. Az »ősi birtok« visszakövetelői azonosak a kisgazdapárt azon tagjaival, akik nem is olyan régen talicskaszám hordták szét a közellátás részére összehordott zsírt! Nem kisebb mennyiségről van szó, mint a mihályházi gazdák egy évre beszolgáltatott zsírjáról. De ez még nem minden. Ők azok, akik Vinárról szekérszám hordták el a vináriak és a bombázás elől Vinárra menekült pestiek holmiját. Nem kell és nem is lehet ezen csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy Mihályházán i a Kisgazdapárt megalakítója Szalóki István, aki állandó szállásadója volt a fő^-nyilasoknak. Igaz, nem érdektelenül. A menekülés sietségében nála felejtették ruháikat és öt rádiót. A legutóbbi házkutatás alkalmával Hitler és Szálasi képe kerültek elő Szalaiéknál. Hogy a közellátás problémáját mennyire szívükön viselik ezek az urak, azt nemcsak a zsír széthordása bizonyítja, hanem az is, hogy gabonájukat inkább hagyják megzsizsikesedni, minthogy leadják a közellátás céljaira. Szalai úr például pálinkát főzet a rozsból,! mégpedig nern is kis mennyiségben. Pártprogrammként a Kommunista Párt elleni harcot hirdetik. A Kommunista Párt győu zelme esetére kolhozokat és közös konyhákat jóísolnak. A várt hatást azonban nem érik el, a mifhályházaiak alig várják, hogy megszabaduljaL nak tőlük. Rákosi Mátyás beszélt Nagykanizsán „Aki nem a demokráciára szavaz, azokat támogatja, akik fiait idegen háborúba vitték!" Vasárnap impozáns nagygyűlésen, hatal* mas tömeg előtt beszélt Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt vezére. A hallgatóság feszült figyelme mellett emlékezett meg a inagybudapesti községi választásokról. Tömeges belépések a Kommunista Pártba — Budapest munkásai a választási eredmények hírülvétele után kimentek az utcákra és tüntetéssel adták tanújelét annak, hogy nem hajlandók elismerni a budapesti reakciós kispolgárok, bankárok, fasiszták szavazatát. A mi véleményünk az volt, hogy amíg a nagy munkáspártok ott vannak a kormányban és ott is maradnak, addig a munkásságnak van módja, hogy követeléseinek másképpen is nyomatékot adjon. A másik mód az volt, ahogy a munkások válaszoltak : tömegesen jelentkeztek felvételre a Magyar Kommunista Pártba. Rákosi ezután a földkérdésről beszélt. — A reakció azt szeretné, ha a földet az új gazdáktól valamilyen formában vissza lehetne venni. Ezért követeljük, hogy a földmunkás nyugodtan" dolgozhassék, hogy a földről a bekebelezési okiratot azonnal kapja meg. A másik legsürgősebb követelésünk, hogy vetőmaghoz juttassák az új gazdákat. Mindent el kell követnünk, hogy jövőre ne nézzünk olyan ínséges tél elé, mint a mostani. Mi azért osztottuk jel a jölclet, hogy minden szegény falusi dolgozó a maga gazdája legyen, nem kolhozt akarunk, mint ahogy most az merik-e az igazi Adyt, azt a forradalmi Ad^t, aki magát a proletársághoz tartozónak vallja? Kérdezzük, ismerik-e azt az Adyt, amelyik megteremtője akar lenni a munkás-paraszt testvériségnek? Azt az Adyt, ki örömmel vette a munkásság minden megmozdulását? Bátran merjük állítani, hogy nem, mert ha ismernék, akkor nem használnák ezt fel hazug és aljas propa r gandának, nem használnák fel arra, hogy az eddig is oly sokszor becsapott és félre vezefett magyar népet ismételten egy újabb megrázkódtatás felé vinnék. Mert ennek a földalatti átkos munkának csak ez lehet a vége! És akkor majd kik következnek Horthyk, Imrédik és Szálasik helyett, akik kezüket mossák? Kérdezni merjük már most az illetékes Andrássy-úti kisgazdabankárok, leégett arisztokrata uraktól? Üzenni csak azt tudjuk, hogy vigyázni kell most, mert a jövőben máskép kérni majd az illetékesektől számon a mult cselekvéseit!