Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-10-13 / 26. szám

jának kell dolgozni? Csak neki kötelessége, mert ő kommunista és minden kommunistának kötelessége élni, vagy halni a népért?! Nem, főispán úr! Önnek is olyan köteles­sége ez, mert ez nemzeti érdek. Igaz, könnyebb a Kommunista Párt ellen agitálni és a paraszti­sztrájk mellett állást foglalni, mint tenni vala­mit a dolgozó nép érdekében. Dolgozók! Anyák! Értelmiség! Iparosok! Földmunkások! Követel­jük, hogy itt ez a tarthatatlan állapot megvál­tozzon.« * A szabotálás azonban nem áll meg Vesz­prémben a főispánnál, hanem kiterjed. Pápán is megtaláljuk a paraszt-sztrájk híveit. Hogy milyen formában, világítsa meg az a levél, amely szerkesztőségünkbe érkezett: Kikel a vetőrozs a magtárban! Sokan vagyunk új-gazdák a városban. Igaz, hogy Pápa az utóbbi időben inkább gyárvárosi­nak van beállítva, azonban ez, a tény nem bo­ríthat fátylat arra, hogy a város kétharmad része mezőgazdasággal foglalkozik, és most még ítöbb lett a mezőgazdasággal foglalkozók száma a földosztással kapcsolatban. Éppen ezeknek az újgazdáknak az érdeké­ben akarom felhívni a közvélemény figyelmét. Sok olyan újgazdánk van, aki rászorul az anyagi támogatásra. Még több azonban azoknak a száma, akiknek -vetőmagra van szükségük. A város vezetősége három hónappal ez, előtt megindított egy akciói, amely alapján vető­maghoz kívánta juttatni, az új gazdákat. Az új. gazdák jelentkeztek is széj) számmal és elője_ gyeztették maguknak a szükséges vetőmagot. A város vezetősége szépen dolgozott, mert már rég megvan a vetőmag, méghozzá nemesí­tett mag Lovászpalonáról. Ez a vetőmag kény­telen a városi mezőgazdasági hivatal végett magtárban kikelni. Most, hogy ott jártain mint újgazda a vető­magért ismételten, — mert már teliesen kör 1­münkre égett a dolog, — hiszen minden tehetős gazdánál ki is kelt a rozs — Mihálytól, a város^ gazdasági hivatalának vezetőjétől azt a felvilá­gosítást kaptam, hogy a Nemzeti Bizottság nem utalta még ki a vetőmagol, ő pedig így nem adja ki. Tisztán látni a szabotálást az újgazdákkal szemben. Hogyan .utaljon ki a Nemzeti Bizottság vetőmagot az újgazdáknak, ha nem jönnek hozzá ilyen irányú kéréssel azok, akiknek hivatalból ez a kötelességük. Ha hozzáértő gazdatiszt a (városi mezőgazdasági hivatal vezetője, — amit nem vonok kétségbe már azért sem, mert mint ilyen, már elérte a nyugdíjazási korhatárt, sőt már nyugdíjazták is, de mivel pótol hatatlan mun'kai­hogy bízzanak pártjukban, amely győzelemre viszi a dolgozók ügyét és megteremti a népi de­mokráciát Magyarországon. A székház előtt fe­ketélő tömeg percekig éltette Rákosi Mátyást, a Kommunista Párt nagy vezérét, majd a Himnusz és az Internacionálé hangjai mellett a legtnaif gyobb fegyelemben szétoszlott. Budapest dolgozóinak ezt a lelkesedésben minden eddigit túlszárnyaló felvonulása meg*. mutatta> hogy a munkásság a választások ered­ményét nem tekinti vereségnek. Megújult harci kedvvel áll ki a népi demokrácia védelmére és van ereje hozzá, hogy legyűrje a reakciót, megí­védje szabadságát — bárhonnan és bárkik tör­nek is ellene. „BUDAPEST A DOLGOZÓKÉ!" Kedden este elöntötték a dolgozók tömec gei a pesti utcákat. Az egyes kerületekből piros és nemzetiszínű zászlók alatt vonuló tüntető csoportok végeláthatatlan, hatalmas tömeggé egyesültek a József-körút és Rákóczi-út sarkán. Zengett a körút a „Munkásegység" és „Rákosi— Szakasits" jelszavaktól. A Himnuszt énekelve indult el a kilométeres hosszúságban kígyózó, 30.000 főnyi tömeg a Szociáldemokrata Párt Rákóczi-úti központja elé, ahol a hangszóró az Internacionálét harsogta, majd Bán elvtárs, ipar­ügyi miniszter tartott rövid beszédet a függet­len, szabad és demokratikus Magyarország mel­lett tűntető dolgozókhoz. Az időközben egyre szaporodó tömeg kétfelé oszlott: az egyik cso­port a Belvárosba, a másik a Tisza Kálmán­térre vonult a Kommunista Párt székháza elé. Amikor az első tüntetők a Belvárosba érkeztek, a menet vége még a Nemzeti Színház előtt hul­lámzott. „Hová tették a búzát? Elitták a kis­gazdák!" — harsogták a kart karbaöltve haladó kopottruhás munkások és aktatáskás értelmisé­giek. „Munkásököl vasököl, odacsapunk, hogyha köll!" — zúgott a jelszó. „Budapest a dolgozóké! u — harsogta a fel­vonuló tömeg. A Független Kisgazdapárt Sem­melweis-utcai székháza elé érve az egyébként fegyelmezetten felvonuló munkástömeg egy tagja elragadtatta magát. A rendőrség riadóautóval azonnal a helyszínre robogott. Mire a rendőr­ség megérkezett, a tüntetők élén haladó ren­dezőgárda tagjai kordont vontak a Kisgazdapárt székháza körül, hogy minden esetleges erősza­kosságot megakadályozzanak. Időközben a hely­színre érkezett Farkas Mihály elvtárs, belügyi államtitkár is, aki utasítást adott az épületnek rendőrkordonnal való körülvételére és minden kilengés megakadályozására. A másik tüntető csoporthoz a Tisza Kál­mánt-téren Rákosi elvtárs intézett rövid beszé­det. Fegyelemre intette a dolgozókat és kérte, Huszmétermázsa erő tudásánál fogva, ott ül most is a hivatalban., — joggal mondhatjuk, hogy szabotálja az i újjáépítést, mivel a vetőmag kiosztást nem i szorgalmazta annyira, hogy az már megtörtént j dolog legyen október tizenötre. Nem érez és nem is érezhet együtt a md? gyár nincstelen parasztsággal, mert nem a prö? Uelár sorsból emelkedett ki, aki a szenvedésé­ben, a küzdelmeken szerezte magas pozícióját. Elvárom a földhözjuttatott újgazdák nevé­ben, hogy a város mezőgazdasági hivatala sürf­gősen intézkedjen a vetőmag kiosztásáról, mert a jövő évi termes kevesebb lesz elmulasztása esetén és újra csak kenyérgonddal kell küz­deni a jövő évben városunknak és ezen keresztül fiatal Demokráciánknak. Egy á/gjnzda.« Jílek főjegyző úr is szabotál Nehogy véletlen mégis megművelhesse az újgazda a földjét, — hogy a gépeit se tudja használni, Jílek úr Mezőlakon lefoglalta az ott lévő üzemanyagot. — Tudjuk, hogy ő máris •kész a felelettel, hivatkozik ilyen és olyan számú rendeletre. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy az üzemanyagot fel lehet szabadítani egy kis jóindulattal anélkül, hogy az törvénybe üt­közne,, de Jílek úrnak nem fontos, hogy a föld meg legyen művelve, neki parasztsztrejk kell! •— Jó uraim, csak játszák reakciós játéf­kaikat — addig, >;míg kér a nép« — még haj­landó tűrni ezt a bőrére menő játékot, mert, ha megúnta és ökölbeszorul keze, akkor jaj azok­nak, akik játszanák vele, akik csúfot űznek belőle! Vigyázzanak az urak, mert a nép ökle Remény! textilnyersanyagot kapott a Városi Szövőgyár és a Pápar Mechanikai Szövőgyár A német megszálló és nyilas uralom pusz­títása különösen a textilnyersanyagok terén a legszomorúbb. Országszerte nagy és lázas haj­szát folytatnak gyáraink, hogy üzemüket fenn­tarthassák és munkásainak kenyerét biztosít­hassák. Ez a helyzet Pápán is. Egy véletlen körülmény következtében na­gyobb mennyiségű textilnyersanyag került az Elhagyott Javak Kormánybiztossága kezei közé. Ebből a mennyiségből dr. Földes Imre minisz­teri oszt. tanácsos kormánybiztos helyettes Pápa város és Veszprém vm. iránti barátsága ujabb jeléül mintegy husz métermázsa textil nyersanya­got utalt ki Pápa város részére. Ennek a meny­nyiségnek részéi a Városi Szövőgyár és y g részét a Pápai Mechanikai Szövőgyár kapta. Az ifjúságért! Rendkívül nagy öröm tölti el szívemet most, amikor arról értesültem, hogy a MaDISz minden erejével az ország újjáépítésére törek­szik. Ezt a nagy munkát az alapok helyes és tökéletes lerakásával kezdi meg a MaDISz. Ha az alap jó, akkor rendszerint a felépítmény is jó lesz. Tehát az alapon van a hangsúly. Az alaplerakást jól próbálja a MaDISz megvalósí­tani. Tanulóifjúságunk nehéz és küzdelmes munkáját kívánja a MaDISz könnyebbé, elvisel­hetőbbé tenni. Felállítja a „diákszobát", ahol tanulóink meleg helyen, kellő tanári felügyelet mellett végzik a maguk munkáit. A háború következtében rengeteg háznak még csak ablaküvege sincs. A mai nehéz be- * szerzési viszonyok közepette még a legnagyobb utánjárás'sal sem lehet kellő mennyiségű tüzelő­anyagot beszerezni. Hideg és huzatos szobák­ban tanulni nem lehet. Milyen jól esik az a szülőnek, ha tudja, hogy fia a MaDISz diák­szobában elvégezheti a feladatát. Jól esik tudni minden szülőnek, hogy gyermeke előrehaladását szívén viseli valaki Ez a valaki pedig az a tanár, aki készségesen vállalkozik az ifjúság iskolánkívüli nevelésére és oktatására. Hogy a MaDISz minél eredményesebb munkát végez­hessen ezen a téren, ezért szeretettel kéri és várja a pápai iskolák tanárait, hogy a diák­szoba munkájában segítségre siessenek, szak­szerű tanácsaikkal támogassák. Sándor József ker. küzépisk. igazgató, a Diákügyosztály tanári tanácsadója. Svábkérdés— kenyérkérdés (Szabad Nép 1945. okt. 7-i számából.) Pápa környékén a sváb falvakban a földek 30—40 százaléka nincs megművelve, 50 holdak egy tagban maradtak vetetlenek a tavasszal. Ez természetes is, hiszen a svábok egy része elment SS-nek, más része már az internálótáborokba került. De mi lesz most? Szántani, vetni kel­lene és a svábság szabotál, csak annyit dolgozik, hogy magának elegendőt termeljen. Sürgősen új telepeseket kellene irányítani a voltksbund-Yöldekre. Eddig azonban telepítés még nem volt. A Megyei Földosztó Bizottság nem nyúlt még a volksbund^földekhez. (Igíaz, hogy nagybirtokok is vannak még egészben.) Magyarázatul: a Megyei Földosztó Bizott­ság elnöke Mihályi, volt földbirtokos. A svábo­kat igazoló bizottság elnöke Budimácz..sváb ügy­véd. És csak egy példa a sok közül: Bakonyt­szentivánon Randwegh tanító tanít, noha áthe­lyezésre ítélték. Ugyancsak ő egyik demokrati­kus pártunk helyi vezetője, habár megelőzőleg! volksbund-szervező volt és még magukat ma­gyarnak vallókat is beírt a volksbundHistába. Az ilyen »demokratikus« vezetők terjesztik vá­lasztási beszédeikben, hogy a kommunisták el­veszik az új birtokosoktól a földet, viszont a Kisgazda Pártra szavazó svábok mentesülnek a kitelepítés alól. íme, ilyen állapotok vannak Rainprecht fő. ispán úr megyéjében. És az egészhez csak ezt fűzzük hozzá: mi, kommunisták rajta leszünk, hogy a szabotáló svábok helyét minél előbb elfoglalják a becsületes, dolgos, magyar föld­igénylők. — A Perutzgyár operett-előadása. Mint már multheti számunkban megemlítettük, nagyszabású operett kerül színre a Perutzgyár rendezésében, hétfőn, kedden, szerdán és csü­törtökön a Jókai-színházban. Már eddig is nagy anyagi áldozatot hozott a vállalat, hogy ez az operett úgy rendezésben, mint díszletek és ru­hák tekintetében kifogástalan legyen. Érdekes­sége az előadásnak, hogy a legkisebb [szerepeket is ambícióval játsszák a vállalat tisztviselői is, bebizonyítva szolidaritásukat, amit a munkások­kal e téren is vállaltak. Tekintettel a nagy érdeklődésre az előadás iránt, felhívjuk a nagy­érdemű közönség figyelmét, hogy jegyeikről előre gondoskodjanak. Jegyelővétel a Jókaid színházban minden nap d. e. 9—11-ig, d. u. 3—4-ig; J

Next

/
Thumbnails
Contents