Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-06-03 / 6. szám

egyik asztalos a másik szabó. Mindkét szövet­kezet nemcsak pápai viszonylatban állta meg a helyét, hanem Dunántúl nagy részén is el­ismeréssel említik meg a nevüket. Az anyagiak terén sem szenvednek hátrányt... Ne féljen egy iparos társam sem, a ma felépülő társadalom olyan intézkedésétől, amely meggátolná az egyéni érvényesülés lehetőségeit. Egy új társadalmat akarunk kiépíteni, melyből a mult hibái elfognak tűnni. Nem fordulhat elő az, hogy a dolgozók kapják a nemzeti jövedelem 20 %-át, míg a kevesek, a „kérlek alássanok" 80 ü/<r°t kaptak. Mind­nyájan tudjuk, s ha tudjuk akkor rajtunk a sor ezen most lehet változtatni becsületes, odaadó, munkával. Rajtad, rajtunk a társadalom minden dol­gozóján, akik évtizedekig harcoltak a szabad Magyarországért. Most itt van a kezetekben, csak tudjatok vele éini, nehogy „szabadosság" váljék belőle. Most rajtunk a sor, mutassuk meg, hogy van élet a romok alatt! Tamás József. Levél a szerkesztőhöz. Szerkesztő elvtárs ! Kérem, olvassa el soraimat és ha meg­felelőnek tartja, közölje le az újságban. Csütörtökön, Űrnapján délelőtt, a piac lejárónál tanuja voltán egy nagyon kellemetlen esetnek. „Robotra" szedték össze az embereket, mikor arra mentem, éppen egy nő könyörgött, hogy engedjék szabadon, ő a piacra akar menni, a gyerekeket nem hagyhatja egyedül, ebédet kell főzni, stb. és elkezdett sírni. Mind a kettőt sajnáltam, az asszonyt is, meg a rendőrt is. Elképzelhető, hogy nem a legkellemesebb dolog elmenni a piacra, készülni az ünnepre, — az embert várják otthon — és nem mehet, mert elfogták robotra. A rendőr sorsa sem volt irigylésre méltó. Látszott rajta, hogy nem szívesen teszi, hogy átérzi az asszony helyzetét és szívesen segítene rajta, dehát hiába, a munkás kell. Sokáig magam előtt láttam a jelenetet és gondolkoztam. Most már nem is csak a piacra járó, munkára elfogott asszonyról van szó, hanem azokról a szak-, vagy más mu kások­ról is, akiknek a munkáját máshol sokkal in­kább lehetne értékesíteni. A város lakosságának nagy teher a köz­munka. De komoly teher a város pénztárának is. Tudjuk azt is, hogy városunk komoly anyagi nehézségekkel küzd. Érdekes, hogy a Pápára érkezők két dol­got állapítanak meg először. Az egyik az, hogy „Hát, itt még a romok sincsenek eltakarítva?" És igazuk van. Pápa nem volt úgy lerombolva, hogy a romokat már régen ne lehetett volna eltakaríttatni. Tudjuk, hogy akkor, amikor az eddigi kézmunkát sem tudtuk rendesen ellátni, nem lehetett még több embert igénybe venni rom eltakarításra is ... Hanem nézzük csak, mi a másik, amit a Pápára érkező először kérdez: „Hát itt még minden nyilas szabadon van ?" Az hiszem, az egész város józanul gon­dolkodó polgárainak nevében szólok, ha ezt kérem : Tisztítsák már meg a várost, szedjék össze a nyilasokat és takaríttassák el velük a romokat és két probléma máris megoldódott. A harmadikat, a közmunkát pedig a következő képpen gondolom megoldani": Jónéhányan vannak városunkban olyanok, akik nem vettek részt tevékenyen a jobboldali mozgalomban, nincs olyan váci ellenük, melynek alapján népbíróság elé, vagy internálásra ke­rülnének, (mert ezeket gondoltam romeltakarí­tásra) de akik németbarátok és nyilasszimpati­zánsok voltak. Ezeket vegyék igénybe közmun­kánál ! Azokat, kik erkölcsi, anyagi támogatásba részesítették a nyilas pártot, akik csak „csendes" tagjai voltak a pártnak. Én tudom, hogy kik ezek, még akkor is, ha semilyen listán nem Értesítést kérek fiamról, aki az orosz megszálló csapatok bejövetele előestéjén még itthon volt, de alakulata ejtőernyős II. zászlóalj, 4. százada magával vitte. Hogy merre, hol van­nak, semmit sem tudok róla. Kérem azokat, akik Marton Sándor hollétéről tudnak, értesít­senek. Marton Ferenc városi kézbesítő. szerepeltek vagy nem szerepelnek, — s azt hiszem az illetékesek is tudják . . . Ők ugyanúgy okai annak, ami történt, mint a fegyveres szolgálatot teljesítő nyilas párttagok, mert az ő támogatásuk nélkül a nyi­lasok nem tudták volna azt tenni, amit így tudtak. Vigyék ezeket közmunkára, tekintet nélkül arra, hogy jelenleg milyen pozícióban vannak, írják össze ezeket — van elég — és ha köz-' munkás kell, menjenek értük! Akkor nem kell majd a piacra járó asszo­nyokat elfogni és közmunkára vinni. Elvtársi üdvözlettel : K. M. Mit várunk az új filmektől? — Levél a szerkesztőhöz. — Szerkesztő Elvtárs! Most, amikor több hetes szünet után is­mét megnyílnak a mozik kapui, aktuálisnak tartom foglalkozni egy kicsit azzal a kérdéssel is, hogy milyen filmeket szeretnénk látni a jö­vőben. A film mindig közel állt a-tömeglek ér­deklődéséhez. Hogy miért? Igen egyszerű rá a válasz. A film a maga hagyománytalan múlt­jában szinte kihívja a legkendőzetlenebb igaz­ságú élet ábrázolását. És ezt nemcsak lelki), hanem technikai követelményei is megengedik a filmnek, sőt megkövetelik tőle. Ez tehát az a pont, ahol a film sokkal közelebb kerül az em­beri érdeklődéshez. És mégis mit láttunk eddig? Az eddigi magyar film teljesen hamis utakon járt az élet ábrázolásában. Mégpedig nem azért, mert romantikát adott, — mert hi­szen a tömegek mindig romantikát kerestek 1 még az élet ábrázoló művészetében is, — ha­nem azért, mert ez a romantika hamis és ide­gen volt a tömegek életétől. Megfigyelhettük;, hogy a filmek kilencven százaléka az életnek azt a csillogó, nagyvilági ábrázolását mutatja be a maga mondvacsinált problémáival, amely sohasem volt a tömegek élete és problémája, hanem a felettük uralkodó, róluk tudomást sem vevő kiválasztottaké. Vagy mit érdekelt bennünket br. X. gaz­dag földbirtokos úr, és Y grófkisasszony sze­relmi története. Az ő életük nem a mi életünk volt. Míg nekünk keservesen kell küzdenünk a mindennapi kenyérért, miért mutatják azt, hogy egyesek hány millió pengőt költenek el léhaságokra? És hogyha már romantikát adnak a filmen, miért nem a mi életünk egyszerű, tiszta és igaz romantikáját adják? Ha igaz az a sokat idézett mondás, hogyha az egész emberiség elpusztulna á csgk Shakes­peare művei maradnának meg, ennek alanján össze lehetne állítani az elpusztult emberiség egész lelki berendezését, — akkor még igazabb az, hogy az újjászülető világ gyermeke, ha a régi világból csak néhány ezer filmtekercs ma­radt volna meg, esküt tenne rá, hogy ez a Világ[ nem állt másokból, mint grófokból, .grófnők­ből földbirtokosokból,,, bankárok és gépíró­kisasszonyok szerelméből, esetleg néhány duhaj, pohártörő parasztlegényből. Ezekkel a filmekkel butították a közön­séget. Mit értek el vele? Azt, hogy a romantikát szerető fiatalság minden egyes előadást meg­nézett, de mivel ezekből a filmekből tanulni, nem tudott, legfeljebb csak ábrándozott, fel­legvárakat épített magának, várta a mesebeli) hercegeit, aki majd őt is kiemeli az eddigi kör­nyezetéből. Eszébe se jutott az, hogy a jólétet a maga és embertársai számára neki a többiek­kel együttműködve kell kiharcolnia. Nem szeretnénk, ha az új filmek is ilye­nek lennének. Foglalkozzanak a tömegek prob­lémáival. Akkor majd nem ábrándozni fogj­anak a tömegek, hanem körülnéznek és meglátják a hibát maguk az eddigi rendszerben és kedviöffc kapnak ahoz, hogy ők maguk kiharcolják azt a nívót, a saját erejükből, amelyen a dolgo* zóknak élniök kell. Bízunk az új filmekben, hogy felismeri majd a maga páratlan jelentőségét, egy uj, nagy és általános emberi művészet fejleszté­sében, és az új Magyarország kialakításában! Németh Margit, HÍRE K. — Devecserben megtalálták a 48-as honvédzászló)<at. Amikor Szálasiék elmene­kültek Budapestről, a Hadimúzeum anyagát és i közöttük a Szovjettől annakidején visszakapott 48-as honvédzászlókat is magukkal vitték. Mint „A mai nap" jelenti, a zászlókat Devecserben megtalálták. A lap értesülése szerint a honvéd­lobogókat a Vörös Hadsereg ünnepélyesen fogja " átadni a magyar kormánynak immár másodszor és véglegesen. — Készül a szabad választójog. A belügyminisztériumban a választójogi törvény­javaslaton dolgoznak, olyan javaslaton, amely végre biztosítja Magyarországon a nép akaratá­nak érvényesülését. Az egyéni kerületek rend­szerét a javaslat mellőzi, a titkos választás megyei, vagy országos listán fog történni. A végleges szövegről a pártok képviselői fognak dönteni. — Adásztevel példamutatása. Adász­tevelen pár nappal ezelőtt először jelentek meg a honvédség kiküldöttei. A kisbíró kihirdette, hogy a katonák élelmezésének feljavítása érde­kében mindenki adakozzék jószívvel, tehetsége szerint. Néhány óra alatt 350 kg. babot, 165 kg. lisztet, 1650 kg. burgonyát, 10 kg. füstölt ­hust, 337 darab tojást és 19 darab kenyeret halmoztak fel a községházán. Adásztevel helyt­állt, eleget tett kötelességének. Sokan talán már a szükségesből adtak, a hiányzóból, de adtak, igaz örömmel, őszinte lelkesedéssel, je­léül annak, hogy az új honvédséget valóban a magukénak érzik, mint ahogy a katonák is biztosan testvérüknek éreznek minden Adász­tevelit. — A szesz áldozatai. Czobor István, járásbírósági altiszt, Németh Lajos vendéglős és Szászi Ferenc műköszörűs, faszeszből pálin­kát készítettek. Czobor felhajtott egy egész kupicát, Németh és Szászi csak egy-egy felet. Mindhárman rosszul lettek, Czobor meg is halt. Szászi és Németh állapota nem súlyos. — Jó gyümölcstermést várnak. A MTI jelentése szerint várakozáson felül jó lesz az idei gyümölcstermés. Csupán egyes gyü­mölcsfélékből, így cseresznyéből és meggyből lesz féltermés. A legjcbb termés almából és köitéből ígérkezik, úgyszintén szilvából is. A közellátásügyi minisztériumban rövidesen érte­kezlet lesz a gyümölcstermés értékesítésének kérdéséről. — Ezer pengőt adott a MaDISz. a népkonyha szegényeinek. Két leánytag jelent meg az ifjúsági szövetségtől a népjóléti ügyosztályon és a vasárnap rendezett házavató­ünnepség bíiffé-bevételéből 1000 pengőt a nép­konyha javára ajánlott fel. — Leszerelhetők az óvóhelyek. A honvédelmi miniszter elrendelte az óvóhelyek \eszerelését és azoknak felszerelési tárgyait tu­lajdonosaik bármilyen épííőmunkára szabadon felhasználhatják. — Egyben a honvédelmi mi­niszter fegyelmi eljárást indított az ellen a tisztviselő ellen, aki az óvóhelyek leszerelésé­vel kapcsolatban olyan információt adott, hogy azokat úgy szereljék le, hogy szükség esetén eredeti, rendeltetésüknek visszaadhatók legyenek. — Megalakult a MaDISz szociális ügyosztálya, mely feladatául tűzte ki felkutatni és megfelelő helyen orvosolni a hadbavonultak hozzátartozóival, a munkás- és tanonckérdéssel az iskolákkal kapcsolatban felmerülő összes szociális problémákat. — Szabad dohányt termelni. Pénzügy­minisztérium 210.108/X1II.—1945. sz. rendelete szerint, akik mezőgazdasági termeléssel hivatás­szerűen foglalkoznak, saját szükségletre dohányt termelhetnek. Lehetőleg belterületen kell a dohányt elültetni, összefüggő, egészet képező területen és más növénnyel vegyesen ültetni tilos. A magtermelés tilos, a dohánynövénynél a virágkorona letörése kötelező. Egy-egy ter­melő 200 (kettőszáz) dohánypalánta kiültetésére kérhet engedélyt. Az engedélyt a területileg illetékes pénzügyőri szakasz adja meg. Az engedély elnyerésekor 300 (háromszáz) pengő dohánytermelési engedélyilletéket kell a pénz­ügyőrségnél lefizetni. Aki engedély nélkül ter­mel dohányt, az súlyos büntetés alá esik. Ér­tesülésünk szerint dohánymagot a pápai dohány­gyár útján lehet még szerezni.

Next

/
Thumbnails
Contents