Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-09-16 / 21. szám

EGYHÁZ A SZOVJETUNIÓBAN A fasizmus rablóháborújának erkölcsi fedezetéül a hazug hírverés a »keresztesháború« gondolatát igyekezett belenevelni a köztudatba. Beszéljenek a tények. A Szovjetunió alkotmányának 124. szakasza így hangzik: A polgárok * Lelkiismereti szabadságának biztosítása céljából az egyház a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségében el van választva az államtót és az iskola az egyháztól. A vallásgyakorlat szabadsága és a vallásellenes propaganda szabadsága minden polgár elismert joga<<. Az alkotmány tehát biztosítja a haladó emberiség egyik legféltettebb kincsét: a teljes lelkiismereti szabadságot és ezen belül a vallásgyakorlás teljes szabadságát mind a pravoszlávok, katolikusok és protestánsok, * mind a zsidók, mohamedánok, buddhisták és egyéb egyházak hívei részére. A Szovjetunióban így megszűnt annak a lehetősége, hogy a népet a vallási türelmetlen-, ség átkával különböző táborokra szakítsák. A vallás a Szovjetunió polgárainak magánügye, A templomok, zsinagógák, mecsetek, valamint a többi egyházi épületek; a berendezési tárgyak és kegyszerek a híveké. A lelkészek a polgári jogok teljes birtokában vannak. A Szovjetunióban tilos, hogy valaki egy másik ember vallásosságát, vagy hitetlenségét sértegesse. Az állam nem részesít kedvezményben semmiféle vallást és nem támogat a Nnép vagyonából semmiféle egyházat. Az iskolákban nem engedi meg a vallásoktatást, mert az ellentmondana a lelkiismereti szabadság elvének. A pravoszláv egyház életéről Miklós kievi és galíciai pátriárka (jelenleg a pravoszláv egyház feje) szerkesztésében a moszkvai pátriárkátus által 1943-ban kiadott: »Az orosz pravoszláv egyház és a honvédelmi háború« című füzet a következőket írja; A szovjet államnak a lelkiismereti szabadságról már 1918-ban kiadott rendelete minden vallási közösségnek, köztük a mi pravoszláv egyházunknak is biztosítja a jogot és lehetőséget, hogy hite parancsai szerint éljen, az egyházi szertartásokat végezze, amennyiben ezek a világi rendet és más polgárok jogait nem sértiík. Ez a rendelet az egyház belső életének az újjászületésére rendkívül hatással volt. A cári uralom alatt az egyház az állam szolgálatában állott és az állami befolyás kihatott mind az egyház szervezetére, mind a belső életére..; Ez a rendelet — összetörte azt az igát, amely hosszú évek óta nyomta az egyházat: megszabadította egyházunkat a külső befolyástól. Ez az egyház belső életére rendkívül hasznos volt... Ma az egyházat kizárólag a hívek tartják fenn. A gyülekezeteket az egyháztanácsok vezetik, amelyek a maguk köréből három személyt választanak: egy elöljárót, egy ügyvezetőt és egy pénztárost. A választásokat három évenként ejtik meg. Az egyházak jövedelme a szentelt gyertyák árusításából, az. istentiszteleteken öszszegyüjtött adományokból és a lelkészek hivatalos szolgálataiért járó összegekből tevődik ki. Az egyházak jóléte kizárólag a gyülekezetji tagok jólététől és buzgalmától függ. A gyülekezetek eparkiákat alkotnak, minden eparkia élén az eparkia-ipüspök áll. Az orosz pravoszláv egyház feje: »Moszkva és Kolomna Legszentségesebb Metropolitája«. Az állam és egyház szétválasztása folytán az egyház elvesztett bizonyos, elsősorban anyagi természetű előnyöket: földbirtokokat, különféle rendi előjogokat. Ezt a tényt a Szovjetunió '£flenségei hazug hírverésükben úgy állítják be, mint az »orosz egyház üldözését«. De az egy^ szerű hívő nép ezekben a változásokban nem üldözést lát, hanem az apostoli időkhöz való visszatérési, amikor az egyház és szolgái azt az igaz utat követték, amelyet Krisztus mutatott. »... A forradalom éveiben — mondja tovább az idézett irat — Oroszországban számos eljárás indult lelkészek ellen. De miért indultak meg ezek az eljárások? Kizárólag azért, mert ezek a lelkészek szovjetellenes tevékenységet fejtettek ki. Ezek politikai eljárások voltak, amelyeknek semmi közük sem volt az egyházi közösségek tisztán egyházi életéhez, a lelkészek tisztáne gyházi tevékenységéhez.« Az egyháznak az államtól való szétválása folytán a névleges keresztyének tömegesen hagyták el az egyházat, de ez az egyház hívő élete elmélyülésének csak javára volt. És ma a Szovjetunióban mindenütt, Moszkvában épúgy, mint bárhol az országban zavartalanul szolgálnak a lelkészek és templomok. A falvak és városok lakói csakúgy látogatják az istentiszteleteket, mint a hadifoglyok a fogolytáborokban és ahogy az Oroszországban felállított lengyel és csehszlovák légió tagjai tábori lelkészeik istentiszteleteit. Ez a valóság. Az orosz pravoszláv egyház hü maradt hivatásához és évszázados hagyomá

: nyaihoz: egy maradt népével, együtt örült, együtt szenvedett híveivel. Ahogy a fent idézett irat mondja: »Az orosz pravoszláv egyháznak a népével való egység újra teljes erejében mutatkozott meg a német rablók ellen vívott honvédelmi háborúban. Az egyház hivatalos lapja Antikrisztusnak minősítette Hitlert. Az egyház állandóan -hősi harcra szólította fel híveit a fasiszta rablókellen, akik iszonyatos szenvedéseket zúdítottak az orosz népre s a pravoszláv egyhlázra. A gyülekezetekhez intézett pásztorlevelek részletesen feltárták a németek gazságait: a hívekkel és lelkészekkel való embertelen bánásmódot.^ templomok elpusztítását, pótolhatatlan egyházi műkincsek elrablását. A lelkészek imáikban és prédikációikban állandóan megemlékeznek a Vörös Hadsereg győzelmeiről. A hívek és lelkészek sok százmillió rubelt adtak össze a Vörös Hadsereg felszerelésére. Sztálin marsai köszönő szavakban emlékezett meg az. egyház hazafias magatartásáról. A Sztálingrád és Leningrád védelmében kitűnt lelkészek érdemrendet kaptak. Ma, amikor a magyarországi egyházak látják, hogy mit jelentett a lelkiismereti szabadság — fasiszta értelmezésben, egyet tehetnek, egyeit kell tenniök: még szorosabban eggyéválniok népükkel, mint valaha és népükkel együtt hősiesen vállalniok a harcot a magyar lelkiismereti szabadságért, az új demokratikus, magyar életért, Dr. Jánosi Ferenc ref. lelkipásztor. A szabadság szeretete mindenkiben él, tekintet nélkül arra, hogy az élete milyen keretek között mozog. Valamilyen formában mindenkiben él a szabadság utáni vágy. Természetesen a maga módja szerinti elképzelésben várja annak bekövetkezését Most itt a szabadság, csak az a kérdés, tudunk-e vele élni? Nem magyarázzuk-e félre? Mert akkor veszélyessé válhat az egyénre és a közösségre is. A szabadság nem csak a felszabadulás érzésével kimerülő valami, hanem minden emberre bizonyos kötelezettséggel is jár. Nem egyeztethető össze az ország demokratikus fell építésénék gondolatával az egyes emberek tűi— | zott haszonlesése a másik rovására. A szabadi ságnak ilyen értelmezése visszaélés az igazi I szabadsággal. Elérkeztünk gondolatunkkal oda, | ahol a kötelesség kezdődik. Minden embernek ; az a kötelessége, hogy a cselekedeteivel, üzletkötéseivel, mindig a közösség érdekeit nézze. Saját lelkiismeretét megnyugtatva elmondhassa — én megtettem kötelességemet — másoktól is ezt várom. Ha csak azt tartjuk szem előtt, hogy „szabadság" van és ezt úgy értelmezzük, hogy most mindent szabad, akkor tévedésben vagyunk. Tudnunk kell, hogy mit szabad ,és mit nem szabad. Másképpen nem tudjuk megérteni és igazán hasznossá tenni a szabadságot. — Hova jutnánk, ha mindenki a szabadságra hivatkozva, törvényen kívül állónak tekintené magát. Mi lenne a termeléssel, úgy a gyárakban, mint mindenütt, ahol rendszer — mondjuk a termelés törvénye — szerint kell dolgozni. Ezt csak azok tudják és érzik, akiknek nem a gyár igazgatója, nem a mester, hanem a munka parancsol. Vigyázzunk magunkra, nehogy a szabadságunk szabadossággá váljon és a magunk alkotta törvényekbe ütközzünk. Később pedig pirulnunk kelljen önmagunk, vagy szégyenkeznünk gyermekeink előtt, akik a szabadságot már a valódi értelemben fogják ismerni és nem I bitorolják egymás kárára. Az itt elmondottak megszívlelése és egy kis 1 önbírálat után sok kilengés megszünhetik, tisztább szívvel köszönthetjük egymást: Szabadság, — Barátság! Svetidor. Az úf gazdák kongresszusa Mult szombaton reggel 7 órakor a budapesti Városi Színház épülete zsúfolásig megtelt az ország minden részéből összegyűlt földigénylőbizottsági kiküldöttekkel, az új gazdák képviselőivel. A kongresszus első előadója Veres Péter, az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke volt. Ismertette a földreform végrehajtására vonatkozó eddig rendelkezésre álló statisztikai adatokat. Mivel a községek nagyrésze jelentést még nem küldött, így ezek az adatok korántsem véglegesek. Ezek szerint igénybevettek 59.546 birtokot, közel 4 millió hold területtel, 500.000-nél több földigénylő kapott eddig földet. A juttcitottak köziil 177.790 napszámos, 75.137 gazdasági cseléd, 33280 törpebirtokos, 22 934 kisbirtokos, 15.165 iparos. Ezek az adatok a további jelentések beérkezésével természetesen nőni fognak. Vetes Pét r beszéde további részében részletesen kitért a földreform során előadódott problémákra és hangsúlyozta, hogy a reformot most már minél hamarább be kell fejezni. Ezután Erdei Ferenc belügyminiszter beszélt az agrárönkormányzatról és a szövetkezetekről. Beszédében kiemelte a Földmunkás Szakszervezet jelentőségét. A kongresszus utolsó szónoka volt Bán Antal iparügyi miniszter e!vfárs. Bán elvtárs aiól a segítségről számolt be, amelyet az ipar nyújt a mezőgazdaságnak. Bejelentette, hogy ez év végéig a gyárakból kikerül 130 traktor, 25.000 kasza, 250.000 patkósarok, 10.000 kézifürész és más fontos iparcikk. Az elmúlt két hónapban 500 vagon petroleumot, gázolajat és benzint bocsájtottak a mezőgazdaság rendelkezésére. Megindult a hengerolaj-teraielés belföldön. Ismertette a falu ruhaanyaggal való el látása terén eddig elért eredményeket. A ruhaanyagok kiosztására rövidesen sor kerül. Beszédének végén annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a város és falu népe testvéri közösségben minden erejét beveti az újjáépítésbe, s ha ez igy történik, a demokrácia diada'a teljes lesz. Az ugodi jegyző szabotálja a főid megművelését Vasárnap Pápán tartott a MKP járási értekezletet. Itt már nem volt olyan bizakodó a hangulat, mint Veszprémben. A községi titkárok a járásoban lévő tizennégy sváb községre panaszkodnak. Kirívó eseteket hoznak fel példának. Van hiba másutt is. .Ugodon a jegyző vezetésével a Nemzeti Bizottság a volksbundistákat leigazolja, a község néhány magyar lakosát pedig kitalált vádak alapján internáltatja. Így természetesen a földosztás sem demokratikus uton halad, mert nincs magyar igénylő. A jegyző a lefoglalt fogatokat nem a felszántatlan területek megművelésére rendeli ki, hanem a saját földjén termett paradicsomot fuvaroztatja a városba velük. De baj van Ugodon a környékbeli erdőbirtokok részére megszabott 50 ezer köbméter beszolgáltatandó fa kitermelésével is. A kitermelés még meg sem indult, mert a jegyzőnek nem áll „érdekében", hogy kedves svábjait közmunkára rendelje ki. (A Dunántúli Szabad Nép Szeptember 11-iki számából.) Vaszar és Tamási községek a hadifoglyokért Körülbelül két hét óta, mióta a hadifoglyok hazatérőben vannak, minden vonat érkezésekor az állomáson van Vaszar község népe, hogy tejjel, kenyérrel, gyümölccsel kedveskedjen az átutazó hadifoglyoknak. Vaszar példáját követte Tamási is. A Ti problémáitokkal foglalkozik a MKP földmíves hetilapja a S&abad Föld" 00