Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-05-25 / 42. szám

2 5. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 j un ius 3. den más helyét. (Hivatkozunk Pápa 24 is­kolájára.) Pápa úgyis 4 járás mezőgazdasági és az egész megye ipari központja. Miért ne birjon akkor Pápa közigazgatási tekin­tettel is önállósággal? Nem is kételkedünk ebben, hogy az lesz. Mert a Forradalmi Kormányzótanács által kiküldött politikai megbízottak, illetve biztosok nem pasák, mint a régi főispánok, akik rendcsen csak székhelyüket halmozták el mindenféle meg­érdemelt és meg nem érdemelt jóval, hanem kipróbált jó szociálista, becsületes munká­sok, akiknek szivéhez részrehajlás nem fér, akiknek az egyik proletár olyan kedves, mint a másik, akik az egyik város javát ép úgy akarják, mint a másikét, de akiket nem lokális, de magasabb szempontok vezetnek. E megbízottak feladata, hogy ügyeljenek arra, vájjon az egyes munkástanácsok min­den dolgukban a Kormányzótanács szelle­mében járnak-e el. Ők létesítik azt a kap­csoló szervet, mely összefűzi a Munkás­tanácsokat a Kormányzótanáccsal. Segítik a munkástanácsokat ama törekvésükben, mely a vármegye lakosságát érdeklő összes ügyek helyes irányba való vezetését célozza, elő­mozdítják a rendeletek helyes értelmezését és végrehajtását. Feladatuk a termelés inten­zivebbé tétele, a közellátás szervezése, a kultúra terjesztése, a forradalmi gondolatnak az elnyomott osztályok között való intenzív terjesztése. Külön feladata az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának és az egyéni kisajátítás­nak lehetetlenné tétele. A kormányzótanácsi biztosok gondoskod­nak a vármegye területén levő felesleges élelmiszereknek a fővárosba és egyéb váro­sok éhező proletáriátusához való eljuttatá­sáról. A biztosok lehetőleg együttműködnek a munkástanácsokkal és intéző-bizottságokkal. Ha azonban az intéző-bizottság a proletáriá­tus érdekeivel" eiientétes működési íejitnc ki, sőt a dolgozók érdekeit egyenesen sér­tené, a Kormányzótanácsi biztosok sürgős előterjesztést tesznek a Kormányzótanácsnak a szükséges intézkedések megtétele iránt. Ellenforradalom elfojtása céljából a Kormány­zótanács felhatalmazására a karhatalmat is igénybe vehetik. Ezekből látható, hogy a Veszprém vár­megye élére állított kormányzótanácsi biz­tos működési köréhez az atyaúristen és kis­király szerepében volt főispáné össze sem hasonlítható, de a reá ruházott hatalmi és jogkör, valamint e hivatal jelenlegi viselőjé­nek személye garanciát nyújt nekünk, hogy Pápa város ezentúl akadály nélkül haladhat a dolgozó emberek javára a fejlődés ama utján, melyet számára természetadta kedvező fekvése, mezőgazdasági, ipari és kultúrális helyzete kijelölt. s I í í I I * % I I I I Figyelem! Mindazok a pápai és járási ura­dalmak és föidmives elvtársak, akik szőlőtermeléssel foglalkoznak, ne mulasszák el a permetezéshez szük­séges intézkedéseket mielőbb meg­tenni. Permetezőgépeket, valamint hozzávaló alkatrészeket csakis a pápai Termelőszövetkezet utalvá­nyaival lehet vásárolni. Vörösréz tárgyakat és háztar­tási cikkeket újonnan készít és javításokat elfogad KLEBOVICS BÉLA rézműves, Pápa, Árok-utca 22. szám. FELHÍVOM a helybeli vörös katonaság és vörös őrség összes parancsnokait és alparancsno­kait, liogy vasárnap, e hó 25-én délelőtt 9 órakor a városházán levő hivatali helyiségemben je­lenjenek meg. — Piroth György teljhatalmú politikai megbízott. A devecseri ellenforradalom epilógusa. Teljes rend és tökéletes nyugalom van immár az álnok módon, hazugságokkal fel­izgatott és félrevezetett devecseri járásban. A fehérgárda mozgalmát a kiváló veszprémi és pápai katonaság egy nap alatt leszerelte, a budapesti vörösgárdisták pedig az egyes községekben házról-házra járva szedték össze az elrejtett fegyvereket. A nép immár belátja, hogy elámították hazug rémhírekkel és a forradalmi törvényszék sújtó ítélete elérte a bűnösöket, akik közül csupán Torma Károly gazdának, a puccs egyik értelmi szerzőjének, továbbá Zsédenyi s Horváth csendőröknek, akik csapataink megérkezése előtt elvtársainkat durván bántalmazták és ütlegelték, sikerült elmenekülniük s ekként ideig-óráig a megérdemelt büntetéstől sza­badulniok. Kézrekeritésükre 2000—2000 K dijat tűztek ki. A többiek felett a forradalmi törvényszék már Ítélkezett. Halálra ítélték Somogyi János gazdát, akiről beigazolást nyert, hogy mint az ellenforradalom intéző-bizottságának egyik tagja Ze'enka Montári tanító elvtársat éjjel letartóztatta, bántalmazta s a ló farkához kötve hurcolta be Devecserbe, mikor pedig a tanító az úton rámért ostorcsapások és a kimerült­ség miatt többször összerogyott, a földön vonszolta s ütlegelte. Ugyancsak Somogyi hajtott át Somlószöllősbe, ahonnan Losonczi tanító elvtársat hurcolta be Devecserbe s az úton félholtra verte, majd Devecserbe érve, a kocsiról a tömeg közé debta, ahol félholtra verték. Somogyit az ítélet alapján éjjel 2 órakor a devecseri temető szélén agyonlőtték. Ó volt a negyedik, aki halállal bünhödött. Bors Imre szabó-segéd is egyik vezető szereplője volt az ellenforradalomnak, ameny­nyiben hazugságokkal izgatta s ellenállásra tüzelte a népet, míg Somogyi Biró Gábor durván ütlegelte és kegyetlenül kinozta a letartóztatott devecseri elvtársakat. A forra­dalmi törvényszék őket életfogytiglani fegy­házra ítélte. Marton Gyula gazda 10 évi, Bélák Emdre szolgabíró és B'óhm Gyula ke­reskedő 6—6 évi fegyházat kapott. Ezenkívül 3—12 évi fegyházra ítéltek 15 embert, 2000—60.000 K pénzbüntetésre 45 embert, akikről bebizonyult, hogy az ellenforradalmi akcióban tevékeny részt vettek. Körülbelül egy millió korona pénzbüntetést szabtak ki, amelynek felét az elitéltek nyomban le is fizették, a hátralék lefizetésére pedig rövid halasztást kaptak. A jövő hónapban a devecseri járás összes községeit a központból kiküldött agitátorok fogják bejárni, akik a népet előadásokkal, röpiratokkal, könyvekkel világosítják majd fel, hogy a Tanácskormány a kisgazda- s földmivesosztálynak nem ellensége, hanem minden bajában igaz támogatója. A falu és a város. Kun Béla abban a minapi előadásában, amelyben a szociálista pártprogramm módo­sításával foglalkozott, hangsúlyozta a falu és a város ellentéteit, melyeket meg kell szün­tetni. Ez az ellentét bizonyos mértékig két­ségtelenül fennáll, még pedig jórészt olyan félreértések, aggályok és visszaélések folytán, amelyek könnyen kiküszöbölhetők volnának. A szociálista állam agrárprogrammja az, hogy a földosztás mellőzésével és a termelő­szövetkezetek átmeneti rendszere utján a telje­sen szociálizáit mezőgazdaságotvalósítsameg. A proletárállamnak feltétlenül szüksége van arra, hogy a mezőgazdasági termelés a föld népének ellátásán felül a városi proletár­ság megélhetését inztézményesen lehetővé tegye, viszont a Tanácskormány nem tűr meg semmiféle olyan irányzatot, amely al­kalmas arra, hogy mesterséges ellentéteket ébresszen a falu és a város proletársága között. Mindenki, aki a földet, a falut, a mezőgazdasági üzemeket szabad vadász­területnek tekinti, mindenki, aki a Tanács­kormány mezőgazdasági rendeleteit nem hajtja végre, vagy pedig úgy hajtja végre, hogy a dolgozó nép megkárosítottnak érez­heti magát, annélkül, hogy a proletárság ellátásának közös érdekeit szolgálná, — jog­gal tekinthető a proletárállam ellenségének és a kormánynak kell, hogy megtorlással is éljen. A falut nem szabad jog és ok nélkül kiuzsorázni, nem szabad a falu népét ellen­ségnek tekinteni, viszont a föidmives proletár­ságnak is fel kell ismernie a maga köteles­ségét. Az ország egységes élelmezése első­rangú és feiíétitii szükséglet és sz á<u?pnet­időben különösen fontos, hogy a mezőgazda­sági proletárság minden erővel azon legyen, hogy a termelés fokozódjék és minél rend­szeresebbé váljon. A mezőgazdasági termelés fokozása és rendszeresítése még nehezebb feladat, mint a hatalom megszervezése és a burzsoázia letörése volt. Lenin mondja, hogy meg kell erősíteni azt, amit meghódítottunk, amit el­határoztunk, amit törvénybe iktattunk, meg­fontoltunk és előjegyeztünk, még pedig a mindennapi munkafegyelem és az ellent­mondás nélkül való engedelmesség utján. A magyar földmivesszegényeknek ezt a kettős kötelességet kell érezniük, tudniok kell, hogy nemcsak magukért, hanem a város proletár­jaiért is dolgoznak és tudniok kell azt is, hogy a városi proletárság azért áll fegyver­ben, hogy a föld gyümölcse ne a henyé­lőknek, a dzsentriknek, a nagybérlőknek, a püspököknek és a grófoknak jusson, hanem azoké legyen, akik verejtékeznek és akik harcolnak is érte. Az ipari munkásság ma már nem a maga kizsákmányolói részére termel, hanem a dolgozó rétegek szükségleteit akarja és fogja rendszeresen kielégíteni. A földmíves­szegények eddig azért vásároltak uzsoraára­kon, mert a nagytőkések, a gyárosok, a vállalkozók kapzsiságát voltak kénytelenek elviselni. Az ipari termelés új rendje meg fogja könnyíteni a mezőgazdasági munkásság beszerzéseit, lehetővé teszi, hogy ruhához, csizmához, fehérneműhöz, gazdasági cikkek­hez, stb. jusson, viszont a város proletár­sága is számít arra, hogy a föld gyümölcse neki is terem.

Next

/
Thumbnails
Contents