Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-05-22 / 41. szám
9 4. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 jun i us 3. Be a Vörös Hadseregbe! Az árvaszék a proletariátus szolgálatában A városi árvaszék — a pápai intézőbizottság intenciójához képest — ezentúl egyedüli feladatául a proletár kiskorúak és gondnokoltak testi, szellemi és erkölcsi jólétének védelmét tekinti. Ebben az irányban az első lépés az volt, hogy intézkedés történt az iránt, hogy a proletár-gyermekek minden ügye azonnal sorra kerüljön s a kérelmező lehetőleg a kérelem benyújtásának napján átvehesse az árvaszék határozatát. A határozatokat a lehető legrövidebben egyszerű mondatokban fogalmazzák meg, hogy a legegyszerűbb ember is könnyen megérthesse. A sürgősség érdekében megszüntették a tanicsülési elintézések módszerét. Minden ügyet érdemlegesen elintézhet, elnöki felülvizsgálat mellett, az előadó. A proletárok árvaszéke amig a Forradalmi Kormányzótanács másként nem intézkedik, nem ismer fellebbezést. írásban benyújtott instanciákra, kérvényekre nincsen szükség. Az árvaszék minden munkása s elsősorban az előadó rendelkezésére áll a proletáríestvéreinknek, meghallgatja és jegyzőkönyvbe foglalja kívánságaikat s az azonnali elintézésről gondoskodik. A., új rend máris érezteti jótékony hatását. Az elmúlt napokban megjelent az árvaszék előtt egy proletár jegyespár és arra kérték az árvaszéket, eszközölje ki, hogy házasságkötésük sürgősen megtörténhessék. A vőlegény a menetszázadba beosztott vörös katona, a menyasszony pedig apátlan és anyátlan árvalány, szülei évekkel ezelőtt a megszállott területen elhaltak, halotti anyakönyvi kivonataikat beszerezni nem lehetett, mert nern tudja, hogy egyáltalán van-e s hogy ki a gyámja. A katona-jegyespár azonban egy tanút hozott magával, ki állításuk valóságát igazolta s a kiskorú mennyasszony feletti gyámi tisztet is hajlandó volt elvállalni. A fiatalok kívánságát nyomban teljesítették s az ügyet azonnal elintézték, úgy, hogy a reggel 9 órakor jelentkező jegyesek délelőtt 11 órakor már mint boldog házastársak hagyták el a városháza épületét. De nemcsak tárt ajtókkal fogadják a proletárokat, hanem elébük is mennek. Módot nyújtottak nekik nevezetesen arra, hogy rendes napi munkaidejükből bármit is veszítenének, eljárhatnak ügyeikben az árvaszéken. Az árvaszék előadója ugyanis a folyó május hó 12-ike óta délutánonként 5—7 óráig rendes hivatalos helyiségében a proletárok részére hivatalos órát, inspekciót tart, jegyzőkönyvet vesz fel, javaslatokat hoz s ha kell, nyomban határoz is. Hogy ez az újítás megnyerte az érdekeltek tetszését, mutatja az, hogy az inspekció ideje alatt nap-nap után, mindig több és több fél jelentkezik. Aki vörös katona lesz, attól fegyelmet és lelkesedést vár a Forradalmi Kormányzótanács» • jDivatlevél Kedves Asszonyom, emlékszik-e még arra az időre, amikor először látogattam meg? Hogyne emlékeznék, hiszen nem is olyan nagyon régen volt. Magácska mindössze talán csak kéthetes asszonyka volt, bájos, szép, mézeshetes asszonyka. A kedvemért az égő piros otthcnkáját vette fel, engem leültetett maga elé egy kis bársonypuffra, csinos dobozkát tartott elém, amiben drága cigaretták, szivarok voltak s szépen, kedvesen mondta: — Tessék rágyújtani! Én azt kérdeztem, hogy Magácska nem dohányzik-e ? — Mit gondol? No haltja, hát olyannak néz engem? Úgyis tudom, nem komolyan gondolja, hogy én képes volnék a férfiak elől elszívni a dohányt, mikor nekem az semmi élvezetet sem nyújt. Ezt mondta. Pedig akkor még annyi dohány volt, hogy éjjel-nappal füstölhettünk, mégsem fogyott el. Azóta Asszonyom, hej, azóta nagyot lendült a világ kereke! A kéthetes mézes menyecskéből hat éves asszonyka lett, a dohányt azóta nagyító lencsével kell keresnünk valahol a föld alatt s azóta — tegnap láttam — Magácska is olyan vigan eregeti a füstöt, mintha valami élvezetet találna benne. És izé... most nem kérdi, hogy: — Mit gondol? No hallja... Én mégis gondolok valamire. Arra gondolok, hogy töredelmes szívvel és bűnbánó lélekkel bocsánatot kell kérnem Magácskától, mert a leveleimben, — de csakis a leveleimben —perverz gyönyörűséggel szerettem Magácskába harapni amiatt, hogy eddig nem hajtott térdet-fejet Divat őszentsége előtt. Higyje el, Asszonyom, most kéjelgek a boldogságban, azt se tudom, mit csináljak, akkora az örömöm: csörgősipkát húzok a fejemre, tapsolok a két kezemmel s úgy táncolok, danolok jókedvemben, hogy tán még a selyemszárnyú kis angyalok is összeverik a sarkantyús csízmáikat fent a magas égben. Hiszen Magácska egy arany-asszony, Magácska a legelső divathölgy! Számolt a dohányinség szomorú valóságával, látta, hogy nincs dohány, nincs cigaretta, nincs szivar, nincs semmi, amit füstölni lehetne, — erre aztán gondolt merészet és nagyot azóta — héjén uraménistenem —, úgy fújja a szép kék füstöt, hogy szinte attól kell félnem, hogy szívszélütést kapok a nagy gyönyörűségtől. Asszonyom, mikor a férfiaknak sirva bár, de mégis le kel! mondaniok a dohányzásról, mert nincs füstölni való, ugyanakkor az asszonyoknak vékony kis cigarettára gyújtani, a füstöt tükör előtt betanult grandezzával fújni: ez már aztán az igazi, szép, gyönyör ü divat. Leborulok Magácska előtt s gondolatban ezerszer megcsókolom mind a két kis kezét, Asszonyom, hogy levetette a nőiszakaszos kedves nagymamája elavult krinolinos divatját s valódi borostyánszipkából szívja már a jó, drága, az édes cigarettafüstöt. Asszonyom, a dohányzás a legszebb asszony-divat í Igaz ugyan, hogy a fehér fogacskái meg fognak kicsikét sárgulni, de mi ez a csekélység, ha arról van szó, hogy a dohányzás divat! Igaz ugyan, hogy a ruháinak nemsokára hamisítatlan férfi-illata lesz, de ez meg — látja —, mindjárt kettősjgyönyörüség. igaz ugyan, hogy a dohányos férfiak vad kétségbeeséssel, száraz és elepedő ajakkal sóhajtozva kutatnak egy rossz kis cigaretta után, de hiszen ez mind semmi, ha arról van szó, hogy a dohányzás a legszebb asszony-divat. Szívja csak, Asszonyom a cigarettáit, ne sajnálja a szép fehér fogsorát, ne kíméljen senkit, semmit ne bánja, ha a dohányfüst úgy felkavarja is a gyomrocskája nyugalmát, hogy minden félórában a Rákóczi, vagy a rókáci, vagy hogy is hívják utcába kell szaladnia. Szívja csak a cigarettáit s ha egy dohánytalanságban szenvedő szegény elvtársam úgy vergődne is Magácska előtt, mint a szárnyaszegett madár s könyörögve, rimánkodva kérné, hogy szánja meg, csak egy- egyetlen egy kis cigarettát adjon neki, csak egy felet, csak egy egész rövid lélegzetű icinyke-picinyke slukkot, egy parányi szippantáskát: fújja csak a füstöt, Asszonyom, de a legszánalmasabban csengd vészkiáltásra se, a világ minden ezüstjéért, aranyáért se, seramiért se adjon még egy röpke slukkocskát se, mert az már nem lenne méltó az igazi divathoz. Ha találkozik a barátnőjével, csak ennyit mondjon neki: — Nem dohányzol, kérlek? Na hallod, mikor ilyen kevés a dohány, még nem is füstölsz? Csak fújja, fújja a füstöt, Asszonyom, ne zavartassa magát azzal, hogy mint az első szerelemre, olyan kegyeletes áhítattal gondolok vissza azokra a szép, bájos szavaira, amiket az első látogatásomkor mondott: — Tessék rágyújtani. Ha keresztre feszülök is a sárga irigységtől, ha belepusztulok is, azért csak szívja a cigarettáit, Asszonyom. Tizenkét cigarettát vegyen a szájába egyszerre, gyújtson rá a legvastagabb szivarra, pipát tömjön meg jó magyar dohánnyal s azt vegye a fogai közé, csak füstöljön. Füstöljön otthon és az utcán, éjjel és nappal, szárazon és vizén, mindig mindenütt, — mert ez szép, gyönyörű divat. Holmi gyárkémények pirulva bújjanak el magácska mellett, úgy füstöljön, Vezuviók szégyenkezve törpüljenek el Magácska mellett, úgy füstöljön, eget és földet árasszon el a füsttel, úgy füstöljön, fulladjon meg a füstben az egész világ, úgy füstöljön s közben — Allah növessze hosszúra a Magácska bajuszpelyheit a divat örök dicsőségére. réef. Vörös katona nem tesz önkényes intézkedéseket. A vörös katona tudja, hogy csafe akkor győzhetünk, ha a Vörös Hadseregben rend és vasfegyelem van. Aki tehát — még ha a vörös katonák ruháját hordja ís, — vét a forradalmi rend ellen, az elárulja a proletáriátus érdekeit, az nem vörös katona, azt forradalmi törvényszék elé kell állítani. Ke csak saját szükségletetekre vessetek, gondoljatok az értetek küzdő proletár testvéreltek szükségleteire.
