Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-29 / 22. szám

1919 március 29. MUNKÁS Ú

JSÁG 3. oida!. Felsőgörzsönyben Réfi István és Gross elvtársak jártak. Petend pusztán Knapp Imre elvtárs alapította meg a direktóriumot. Tagjai: Nagy Károly, Kalmár József, Csuti Mihály. Katonailag kiképzett proletárifjak és férfiak! Hozzátok szólok! Akarjátok-e, hogy a proletárdiktatúra, a szegény emberek kormánya Magyarországban megmaradjon? Akarjátok-e, hogy a Kormányzótanács számotokra, apátok, anyátok, testvéretek és jó barátaitok számára égy szép, virágos jövőt, boidog, békés, anyagi gondoktól mentes életet előkészítsen? Akarjátok-e, hogy munkátok gyümölcsét ti magatok és szeretetteitek élvezzétek és ne vegye el annak javarészét a tőkés, hogy a te keserves keresetedből palotákat építsen, szép kerteket ültettessen, szép feleséget, szép szeretőt tartson, őket bársonyban, selyemben öltöztesse, míg te a sok dologtól, szük táplálkozástól korán elhervadó és vénülő feleséged, sápadt gyermekeid rongyokban járnak? Akarsz-e tovább is szegénységben, nyomorban, egészségtelen, szük, sötét, nedves, dohos szagú lakásban lakni, hust csak néha vasárnap asztalodon látni ? Akarsz-e tovább is tudatlanságban, sötétségben élni? Akarod-e, hogy alacsonyabb rendű embernek nézzenek, megvessenek, lenézzenek azok, akik a te munkádból gazdagodtak meg? Akarod-e, hogy uraid, megvetőid, kizsákmányolóid száma még sokkal szívtelenebbekkel, sokkal kegyetlenebbekkel szaporodjék? Akarod-e, hogy ezentúl nemcsak magyar, hanem cseh, szerb és román urak rugdossanak, tiporjanak a sárba? Akarod-e, hogy csehek, románok, szerbek kötözzenek béklyóba,tegyenek szájkosarat a szádra, mikor panaszkodol, hogy korbácsolnak, 25 és 50 suhogó botot mérnek hátadra ? Akarod-e, hogy csehek, románok, szerbek feloszlassák szociálista szervezeteinket, melyek a múltban kivívták, hogy munkádat már kezdik kissé jobban fizetni, melyek megvédtek a kizsákmányolók elnyomásától? Akarjátok-e, hogy csehek, románok és szerbek ellopják utolsó falatunkat szánkból, elrabolják erdeinket, hogy örök életünkben a hosszú teleken dideregjünk, fázzunk, fogunk vacogjon a hidegtői, szenünket, vasunkat, más ércünket eltulajdonítsák, hogy nálunk soha gyáripar ne fejlődhessen, a dolgozó ember munkát ne találjon, hanem örökre koldusszegényen éljen? Ákarjátok-e, hogy a román szociálista testvéreinket kínozza, megcsonkított tagjaikon a nyers, vérző, sebet sóvai behintse, hogy így fokozza fájdalmait? Ha. nem akarjátok mindezeket a szörnyűségeket, kövessétek ama derék munkástesívéreink példáját, akik már beállottak a vörös-hadseregbe, mely hivatva van a proletárdiktatúrát, a szegény emberek kormányát megvédeni és állandósítani és a ti boldog, szép jövőtöket biztosítani. Nem fogtok cseh, román és szerb proletártestvéreink, hanem a szerb, román és cseh rabló, gyilkos imperialisták ellen harcolni. Harcotok sem lesz hosszú és nem lesz nehéz, mert szerb, román, cseh, francia és angol proletár testvéreink nem fognak* a szociálista magyar Kormányzótanács ellen harcolni. Hiszen a csehek nem is mernek ellenünk mozgósítani, mert mihelyt ezt megteszik, cseh munkástestvéreink azonnal kimondják az általános sztrájkot, melynek-következményei tízszer, százszor súlyosabbak egy vesztett háborúnál. Aztán segítségünkre sietnek mostan a világ legfegyelmezettebb, legbátrabb, legjobban felszerelt katonái: az orosz bolsevista csapatok. Siessetek mindannyian ! Jelentkezzetek! Ne kelljen majd a velük való találkozáskor szégyenkezni, hogy kevesen nyujtunk nekik testvéri kézszorítást: Jelentkezzetek azonnal! Védelmezzétek meg a szegény emberek kormányát, életeteket, jövendő boldogságtokat! v. i. HÍREK. Éppen így kezdődött. Mint szigorúan zártkörű társaság: békésen tengődtünk szent Oroszországban. Egyszerre aztán megmozdult a lomha birodalom és elmeszesedésnek indult ereiben friss vér kezdett pezsegni. Ez a friss vér, ez az új élet a proletárság megdönthetetlen forradalma volt. Az események oly gyorsan követték egymást, hogy sorrendjükre visszaemlékezni lehetetlen. Csak egy biztos, hogy így kezdődött, mint nálunk. Az elv pedig az volt: mindent a dolgozóknak, semmit a henyélőknek. A parazita élet eltűnt. Kímélet nélkül letörtek mindent, ami a proletárság törekvésének útjába állott s miután hatalom, erő nélkül nem lehet, felállították a vörös hadsereget, mely a világ legerősebb, legegységesebb és legfegyelmezettebb hadserege, mert mjnden tagja öntudatos harcos, ki nem a burzsoá, hanem a világproletárság érdekeiért harcol. Ledőltek a vallás és nemzetiség építette válaszfalak s már csak a dolgoztatók, a "más munkájából élők, a henyélők ellen kellett küzdeni. És megindult a küzdelem a világ proletárjai nevében és érdekében. Gyönyörű harc, győzedelmes csata, a mi csatánk ez és csak akkor lesz vége, ha az egész világon beteljesedik a fenséges eszme: a proletárság felszabadítása, a dolgozó emberiség boldogsága. Mondom: éppen így kezdődött... Diák nagygyűlés. A Pápai Középiskolái Szociálista Diákok Szervezetének a vezetősége diák nagygyűlést hirdetett márc. 25-ére a Munkás-Otthonba, A gyűlésen a felhívásra nagy számban jelentek meg a diákok. A megnyitó után a gyűlés vezetésére Seregély Géza, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Kiss Albert theologus elvtársakat választották meg. Seregély elnök miután a gyűlést megnyitotta, ismertette a kommunista társadalmat. Utána Stern Jenő elvtárs ismertette a szervezet célját, a szociálista párt keletkezésének előzményeit, óhajait, feladatát és ezzel kapcsolatban a vörös-hadsereg hivatását. Ezután Kiss Albert elvtárs szólt néhány szót, tiltakozva / az eilen, hogy őket, theologusokat holmi csuhásoknak nevezzék. Majd Szelestei János elvtárs ismertette az ifjúság hiányos és antiszociálista szellemben való nevelését. Utána Várhelyi Izsó tanár elvtárs beszélt a volt szociáldemokrata párt és a volt kommunista párt egy céljáról s a különböző irányokról. Végül Molnár párttitkár és Buxbaum Béla népbiztos elvtársak intették az ifjúságot, hogy a szervezkedés nem azt jelenti, hogy ne tanuljanak, hanem, hogy fokozott erővel tanuljanak, hogy másokat taníthassanak. Ezután az impozás gyűlést az elnök berekesztette és az ifjúság a Marseilles eléneklésével oszlott széjjel. A Kormányzó tanács parancsa: Minden élelmiszer-üzlet nyitva tartandó! Eljegyzések. Örömmel jelentjük, hogy Krausz Dávid helybeli iparos leányát: Sárit eljegyezte Pollitzer Ignác elvtársunk. — Molnár Béla szabómester elvtársunk eljegyezte Wellner Malvin kisasszonyt Budapestről. A Hungária műtrágyagyár szocializálása. A műtrágyagyár szocializálását a helybeli direktórium rendelete folytán tegnap délután hajtotta végre Molnár Árpád elvtárs a megfelelő segédlettel. Molnár elvtárs a műtrágyagyár összes alkalmazottait egybehiván, beszédet intézett hozzájuk, megmagyarázta a szocializálás mibenlétét, s felszólította őket nyilatkozattételre, óhajtják-e, hogy a gyár eddigi vezetője állásában megmaradjon. Igenlő válasz után két bizalmiférfiut választottak. Végül dr. Rosti Józset elvtárs, a gyár vezetője néhány buzdító szót intézett az alkalmazottakhoz s kérte őket, hogy ezentúl, miután saját javukra dolgoznak, megfeszített igyekezettel és szorgalommal szolgálják az immár köztulajdonba átment telepet. A'házak kommunizáíásáról szóló törvény nagy ijedelmet okozott városunk polgárságánák körében is. A háztulajdonosok nem mernek javításokat eszközöltetni; éppen ezért tartjuk fontosnak megírni azt, hogy Pápán a házak még magántulajdont képeznek és a Direktórium elrendeli, hogy mindenki a házát tataroztassa, mert ellenkező esetben a Direktórium a háztulajdonosok költségére fogja a javításokat elvégeztetni. Feminista-előadás. Dr. Dienes Valéria, budapesti kiküldött, hétfőn, 31-én délután fél 4 órakor a városi színházban előadást tart. Tárgya: „A nő és a kommunizmus." Belépődíj nincs. — Mindenki ott legyen! A pápai feminista szövetkezet. A Perutz szövőgyár kommunizálása. Ezelőtt 19 évvel fényes ünnepségek keretében és miniszterek jelenlétében avatták fel a Perutzok szövőgyárát, hogy kifejezhessék a tőke gőgjét, míg ma, csendben, minden ünnepi lárma nélkül került a dolgozó proletárig birtokába. Molnár párttitkár elvtárs, néhány vörös gárdista és szervezett munkás kíséretében megjelent a gyárban és az egybegyűlt tisztviselői kar előtt rövid, de annál tartalmasabb beszédben a gyárat — a Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján, a pápai Direktórium megbízásából — a dolgozó munkásság tulajdonának nyilvánította. Ugyancsak a Direktórium megbízásából az eddigi népbiztosokat, Deutsch Lajos és Pauer János elvtársakat állásában megerősíti, azzal a módosítással, hogy Deutsch Lajost, mint vezető biztost a gyár ügyeinek intézésével megbízza, egyszersmind felkérve őt, hogy a Direktóriumnak tegyen javaslatot a gyár üzembe helyezése tárgyában. Végül meleg szavakkal buzdította a tisztviselőket a további komoly és törekvő munkára. Deutsch Lajos vezető biztos, megindult hangon tett ígéretet, hogy a reá rót nehéz munkát a leghűebben fogja végezni és továbbra is — úgy mint a múltban — teljes erejével és minden igyekvésével a dolgozó munkásság jólétéért fog küzdeni.