Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-23 / 20. szám

2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 19Í9 március 23. történelmi múltja szinte erkölcsi kötelességünkké teszi, hogy külsőképen — utca-elnevezéssel — is dokumentáljuk a szoros kapcsolatot, amelyben városunk régi időktől fogva a könyvnyomtatással állott. Tisztelt Néptanács! Szerény véleményünk szerint a Gutenberg Jánosnak nevéről leendő utca-elkeresztelésnek nem kis mértékben nevelő hatásaJs volna az ifjúságra. Mert míg a hadvezérek neveit viselő utcafeliratok önkéntelenül is az öldöklést, a pusztítást, a szenvedést és gyászt hozó háborúkat juttatják eszünkbe, addig Gutenberg Jánosnak, a szelidlelkü könyvnyomtatónak neve, emlékének felidézése a békés munkára, a kultura áldásaira, a nyom-: tátott betű szeretetére hivja fel figyelmünket. A nagy demokratikus átalakulásban meg kell változni az ifjúság erkölcsi nevelésének is. Nem a hires gyilkoló-müvészeket, a „nagy" hadhadvezéreket, a népek elnyomatása és szegénysége árán fényességben tündöklött uralkodókat, hanem az emberiség jóltevőit, a kultura, a humanizmus, a polgári munka apostolait, a szabadság szószólóit kel! eléje követendő például állítani; a BShringeket, a Pasteuröket, a Tolsztojokat, Gutenberg Jánosokat, Széchenyi Istvánokat, Kossuth Lajosokat, Baross Gáborokat stb., stb. Ezek után még csak arra volnánk bátrak reámutatni, hogy melyik utcát nevezze el a Tisztelt Néptanács Gutenberg János nevéről. Mindenesetre a leghozzáillőbb volna, ha a Petőfi-utcát, amelyben majd 100 év óta áll fenn a főiskolai könyvnyomda, nevezhetnők Gutenberg János utcának, de Petőfi neve olyan nemzeti talizmán, amelyet helyéről eltávolítani nem szabad. Kutatva megfelelő utcák között, az elnevezésre legalkalmasabbnak találnók a szép Kossuth Lajos utcából kiinduló Major-utcát, amely majdan, ha kiépül, egyik legszebb utcája lesz Belvárosunknak. Ennek az utcának nevéhez — tudtunkkal — nem fűződik sem történelmi, sem személyi emlék, tehát nevének megváltoztatása semmiféle nehézségbe nem ütköznék. Egyébként a Tisztelt Néptanács bölcsességére bizzuk, hogy az elkeresztelésre megfelelő utcát jelöljön ki. Végül kérésünket a Tisztelt Néptanács jóindulatába ajánlva, — vagyunk Pápa, 1919 március 3-án kiváló tisztelettel a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete Pápai Helyicsoportja nevében: Náník Pál elnök. Dömötör János jegyző. MUNKÁSTÁRSAK! A Munkás Újságot minden szervezett munkásnak olvasni kell, — mert a párt ügyein kivül a szakszerveív^) zetek ügyeit is benne taw látjuk meg. Városi közkönyvtárat! A szociálizmus az emberiség két legnagyobb átka: a nyomor és tudatlanság elleni küzdelmet jelenti. Nyomor és tudatlanság közös tőből fakadnak, míg tudatlanság lesz, addig mindig lesz nyomor is a földön. A szociálizmus főfegyvere a nyomor elleni harcban felvilágosítás, tehát a tudatlanság elleni küzdelem. Ezt a célt szolgálja a szóbeli agitáció csakúgy, mint a sajtó, a röpirat és a könyv: a szociáldemokrácia e kipróbált harci fegyverei. Á szociáldemokrata szervezetek, mihelyt kissé megerősödnek, nyomban könyvtárakat létesítenek. A helybeli szakszervezetek legtöbbjének is van önálló könyvtára, néhány hónapja pedig mozgalom indult meg egy pártkönyvtár létesítésére is. Ma azonban már a szociáldemokrácia túlemelkedett a szakmozgalmokon és a pártéleten. Döntő befolyású' tényező lett úgy az országos, mint a községi pojitikában. Feladata azonban maradt a régi: küzdelem a nyomor és tudatlanság ellen. A céltudatos kultúrpolitika a legelső és legfontosabb feladatai közé tartozik. Ami e téren az iskolákban a tennivaló, azt mindenkinél avatottabb módon elvégzi majd az ország közoktatásügyi minisztere: dr. Kunfi Zsigmond elvtársunk. Ám az iskolán kivűl is marad elég tennivaló: a felnőttek, a butaságban felneveltek betűre szoktatása, felvilágosítása. A legkitűnőbb eszköz erre a célra — céltudatos ismeretterjesztő előadásokon kivül — a jól megszervezett és megfelelően vezetett közkönyvtár, amely nem csupán kielégíti az olvasásra vágyó néprétegek igényeit, hanem, amely egyenesen olvasásra csábítja, szoktatja az eddig betűtől irtózó embereket. Pápán van ugyan egy nyilvános könyvtár: a főiskolai könyvtár, városunknak emez egyetlen igazi kultúrintézménye. De ez semmi körülmények között sem helyettesítheti egy városi nyilvános közkönyvtár fontos funkcióit. Mert a főiskolai könyvtár elsősorban református theológiai szakkönyvtár, a modern tudományágak közül épen a szociológia és a nemzetgazdaságtan, e két legnagyobb érdeklődésre számot tartó tudományszak, alig van benne egy-két művel képviselve. Szépirodaimi gyűjteménye, amely nélkül az embereket olvasásra szoktatni lehetetlen, rendkívül szegény, egészen a legutóbbi időkig belletrisztikai könyveket nem is kölcsönzött ki a könyvtár. Azonkívül megfelelő olvasóhelyisége sincs s a hivatalos órák is oly időben (csak hétköznap és csak délután 2 órától 4-ig) tartanak, mikor a szélesebb néprétegeknek egyáltalán nincs módjuk könyvtárba járni. Egy városi közkönyvtár felállítása tehát a Néptanács legsürgősebb feladatai közé tartozik, annál is inkább, mert ez aránylag igen csekély, néhány ezer korona költséggel megvalósítható. A könyvtár feladata hármas volna: Először megfelelő szépirodalmi és tudományos könyvanyag beszerzésével és állandó frissítésével megteremteni és folyton fejleszteni minél szélesebb néprétegek olvasási kedvét. Másodszor lehetőleg teljes közigazgatási szakkönyvtárat létesíteni a városi tisztikar részére. — A várospolitika problémái ma már komoly tanulmányt követelnek egy modern városi tisztikartól. Pedig reméljük, hogy ennek a városnak az ügyei is egy modern tisztikar kezeibe lesznek letéve, amely nem bugaci kupaktanács módjára, hanem a várostudomány legmodernebb eredményeinek ismertetésével igyekszik fontos feladatait megoldani. Harmadszor speciális pápai könyvtárnak kel! az új könyvtárnak lennie, amely összegyüjtsön minden sajtóterméket, amely e városban készült, vagy amely erre a városra vonatkozik. Ezt a fontos kulturfeladatot igazán nekünk kell elvégeznünk, mert ezt ugyan nem végzi el helyettünk senki más. Ismételjük: az egész könyvtárügy igazán csekély anyagi áldozatot kiván, oly áldozatot, amely feltétlenül meg fogja teremni a maga gyümölcsét: a lelkek és agyak megnemesülését. E sorok irója e cikkben foglaltak alapján, konkrét javaslatot fog a városi nyilvános közkönyvtár mielőbbi megszervezése iránt a városi Néptanács elé terjeszteni és bizalommal reméli, hogy ott nem fog süket fülekre találni. Dr. Török Mihály. HÍREK. Ne bántsátok a várkerti madarakat! Hiszen, nincsenek közöttük keresztény szociálisták, sem más ellenforradalmárok vagy rendbontók! Ne dobáljátok a hasznos, csillogó tollú, szemeket gyönyörködtető ártatlan szárnyasokat! Ezzel elvadítjátok őket és talán testvéreteket, rokonotokat, jóbarátotokat fosztjátok meg attól az ártatlan örömtöl, melyet nekik e pompás ruházatú madarak közelről való szemlélése szerezhetne. Külföldön a szelid énekes madarak, galambok és díszmadarak nem menekülnek az emberek elől, hanem eléjük röpülnek, mert ottan a gyerekek, ifjak, hajadonok, és aggastyánok a madarakat nem bántják, hanem élelmet szórnak nekik, ezzel édesgetik magukhoz. Az igazi szociálista a legnemesebb humanizmus alapján áll, mely a szeretetet még a szelid állatokra is kiterjeszti. Ne vagdaljátok a fákat sem a várkertben, melyek forró nyári napokon nektek, szüleiteknek, testvéreiteknek dús lombjaikkal hűsítő árnyékot nyújtanak. Míg ha vandáimódra késetekkel neki estek a fáknak, ezek elsenyvednek, kiszáradnak és a rekkenő nyári hőségben az árnyéktalan, lombtalan várkertben nem lesz sem nektek örömetek, sem hozzátartozóitok nem fognak a munka után és a munkaszünet napjain enyhülést találni. Hozzátok is szólok ifjú munkások! Viseljétek magatokat szociálistákhoz méltóan! Ne mondja a burzsoá rólatok: „Durvák, kíméletlennek, még a szelid madarakat is bántják,