Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-01-25 / 4. szám

2. oidai. MUNKÁS UjSÁG 1919 január 22, hanem a földért járó kötvény kuponjait fogja vagdalni? Amerikában, Francziaországban és Olaszországban is el van választva az állam és egyház és seholsem vallásosabb a nép, mint ezekben az országokban. Ott a papok példás, mintaszerű életmódjukkal, mély vallásosságukkal és lankadatlan buzgalmukkal igyekeznek híveiket megtartani, számukat nevelni, kedélyükre hatni és leikükön uralkodni. Hisz a buzgóság nálunk sem hiányzik, sót remélhetőleg fokozódni fog. Minek akkor az aggodalom? Csak nem azért, mert akkor nem lesz módjukban a lelkek fölötti hatalmakat világi hatalmak megtartására és növelésére használni? Mert egész idejüket, minden tehetségüket és erejüket a hivek vallásosságának ápolására kell fordítani, mivel különben a báránykák ott fogják hagyni a nyájat. Ha Önök megtartják őket, nem akad egy farkas sem, mely juhaikat elrabolná, legkevésbbé a szociálizmus, mely mindenkinek a lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartja és tartani fogja. v. i. A kisiparosokat is csábítgatják szép hangú énekesek a keresztény szociálisták közé. A keresztény szociálizmus olyan csodabalzsam, mely minden sebet gyógyít. Meggyógyítani ugyan, miként a csodabalzsam, a keresztény szociálizmus sem gyógyít meg semmit, de a kuruzslói állítják, hogy mégis mindenre jó. Ha egyszer keresztény az a szociálizmus, akkor már hasznos. Miként az eredeti programm (1907-ből) mondja: „Ha pogány a tőke, meg kell keresztelni". Bizonyára nem egyébért, csak azért, mivel a keresztelés költségeivel több lesz a munkabér. A tisztelendő uraké, tudniillik. Hanem kérdeznénk egyet. Hol voltak a keresztény szociálisok, mikor még nem erősödött meg a szociáldemokrácia? Miért nem hencegtek és harcoltak a keresztény szociálisták már — mondjuk — húsz (20) esztendővel ezelőtt is a közérdekért? Honnan van az, hogy csak akkor kezdtek mozgolódni, mikor érezték a szociáldemokrata párt erősödésének hatásait, s honnan van, hogy csak a forradalom óta léptek élénkebb tevékenységbe ? A céljuk nyilvánvaló. Mindenki tudja és látja, hogy a szociáldemokrata párt az egyetlen, mely igazán a dolgozó emberek javát akarja. A keresztény szociálisok célja az, hogy ezt az igazságot elhomályosítsák, s a dolgozó embereket jövőben is megtartsák a társadalom heréinek szolgálatában. Ezért ütöttek össze ismét egy programmot — 1907 óta ki tudja, hányadikat? — amelyben, mint egy jó szakácskönyvben, minden Ízléshez van recept. Ha a kisgazdák akarnak ebédelni, kapnak kisgazda-programmot; ha a munkások, azok munkás-programmot kapnak. Munkások számára a sztrájkot is elismerik ugyan, mert e nélkül nem tudnának munkást papszamárnak fogni, de mivel a püspököket és grófokat, sőt a hadiuzsorásokat sem zárják ki a pártból, ezekre való tekintettel mégis megtagadják az osztályharcot. Ők társadalmi harmóniát és felebaráti szeretetet akarnak. Mivelhogy a sztrájk tudvalevőleg a harmónia, felebaráti szeretet és nem az osztályharc fegyvere. Mennyivel becsületesebb ennél a szociáldemokrácia világos beszéde! A szociáldemokrata párt becsületesen kimondja, hogy a dolgozó emberek, a munkások érdekében, a dologtalanok ellen igenis osztályharcot folytat minden eszközzel, mely a proletárság jogérzetével megegyezik. A szociáldemokrata párt olyan időben, mikor még hire sem volt a keresztény szociálizmusnak, fölállította a maga követeléseit a munkásság érdekében és ezekből azóta, egy jottát nem engedett és nem enged. Jöhetnek a pártba mindenféle emberek, beléphetnek, ha akarnak, hadiuzsorások is, de ez a párt magatartásán nem változtat, mert a párt vezetése, — olyan a párt szervezeti szabályzata, — mindig az osztálytudatos szervezett munkásság kezében marad. Akár belépnek a pártba, akár nem, a hadiuzsorások millióit ép úgy el fogja koboztatni a párt, mint ahogyan meg fogja szüntetni általában a munkanélküli jövedelmeket. Ezt az osztályharc hozza magával. De csakis az osztályharc és nem a mindenfelé való udvariaskodás és a gazdagoknak, munkásoknak egyaránt való udvarlás. Az osztályharc emelte a szociáldemokráciát arra a magaslatra, amelyen ma láthatjuk. De ha így van, akkor világos a helyzet. Aki a saját érdekeit ki akarja elégíteni, az kénytelen az osztályharc alapjára helyezkedni. Ha tehát a kisiparosoknak fáj valami, aminthogy fáj, akkor nekik is osztályharcos alapon kell szervezkedniük. El is tekintve attól, hogy vannak közbecsülésnek örvendő és köztiszteletet érdemlő zsidó kisiparosok is: ne várjanak ők semmit a keresztény szociális párttól. Ne várják, hogy a keresztény szociálisok harcoljanak ő érettük. Amelyik párt azt hirdeti, hogy a kisiparosokért harcol, az a párt csal. Minden párt önmagáért harcol. Segíts magadon, s az Isten is megsegít. A szociáldemokrata párt nem harcol a kisiparosokért, — nem harcol másért sem, — de tömörít magában minden dolgozó embert, aki a saját érdekeiért gazdasági osztályharcot folytat. Tömörüljenek a kisiparosok is, lépjenek az osztályharc porondjára, s legyenek meggyőződve, hogy osztályharcukban a szociáldemokrata párt az ő érdekeik képviseletétől sem zárkózik el! Osztálytudatos munkás csak munkáslapot vesz, olvas, terjeszt. Nyilatkozat. Tisztelt Szerkesztő Elvtársak! A „Pápa és Vidéke" szerkesztőségének küldtem az alábbi sorokat. Kérem, hogy Önök is közöljék a Munkás Újság vasárnapi számában, annál inkább, mert meglehet, hogy a „Pápa és Vidéke" a klerikális sajtó szelleméhez hiven esetleg egyáltalán nem, vagy csak hiányosan közli majd nyilatkozatomat. Nyilatkozatom a következő: A „Pápa és Vidéke" szerkesztőségének Pápa. Kérem következő soraim közlését: A „Pápa és Vidéke" 1919. évi január hó 19-i számában a vezércikk egyebek között a következőket irta rólam: „Nincs is rossz iziése Kalmár úrnak sem, hogy ker. szociálista és _ korcs antiszemita elveit rövid időre mégint visszacserélte hasznosabb elvekre!" Amit bármiféle lapok mint véleményt a személyemről vagy elveimről irnak, az soha nem érdekelt. Nem érdekel a „Pápa és Vidéke" véleménye sem. Az idézett néhány sor azonban tényállítást is tartalmaz, amelyet helyre kell igazítanom. Azzal a gyanúsítással, mintha „rövid időre" és „hasznosság" szempontjából „visszacseréltem" volna elveimet, természetesen nem foglalkozom. Á gyanúsítás nem arra vet árnyékot, akit meggyanúsítanak, hanem arra, aki alaptalanul gyanúsít, s nem hiszem, hogy a „Pápa és Vidéke" a gyanúsítást a legcsekélyebb bizonyítékkal is támogatni tudná. Azt a vádat, mintha nekem „ker. szociálista és korcs antiszemita elveim" lettek volna, visszautasítom. Tényállás a következő: Én 1907, azaz ezerkilencszázhét óta, tehát több, mint tizenegy esztendeje, kora ifjúságomtól kezdve tagja voitara és vagyok a szociáldemokrata pártnak. A háború alatt, 1917-ben a szociáldemokrata párt vezetősége is belépeti az úgynevezett „választójogi blokkba", melynek többek között részese volt az akkori egész országgyűlési ellenzék is. Tehát a keresztény szociálisok is, Ez a választójogi blokk arról volt nevezetes, hogy mindenkinek akart választójogot adni, éppen csak a földmunkásoknak és földmives asszonyoknak nem. Én, mint aki a magyar föidmivest a világ legderekabb emberének tartom, tiltakoztam a magyar föld népének elárulása ellen. Azonban eredménytelenül. Katonai szolgálatot teljesítettem, s így nem tehettem egyebet, minthogy a sikertelen tiltakozás után a szociáldemokrata pártvezetőségnek bejelentettem a pártból való kilépésemet Ezután, amennyire katonai szolgálati viszonyaim engedték, több irányban kísérleteztem, hogy nem lehetne-e a magyar földmives nép jogainak kivivására esetleg valamely más pártot csatasorba állítani. Sajnálattal vagyok kény-