Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-02-19 / 11. szám

1919 február 12. MUNKÁS ÚJSÁG 3. oldal. A forradalmak álmodója meghalt, Gyászolni jöttünk, elsiratni őt... Adyt siratni — mepnyit sirt miattunk, Adyt, a mindig sirót, szenvedőt, Magyar faluknak átkozó legényét, Ki mindig, mindig szidta a magyart, Ki mégis látó két szemének fényét, Úgy nem szerette... Csak szebbet akart!... Szerelmek, csókok, forradalmak álma Nyugodt percet lelkének nem hagyott. Oh, bár megint csak dobogóra válna Szive, mely most, már végkép megfagyott. Oh, csak e dal Őt is életre hivná, Had szidna minket érdemünk .szerint. Nehéz harcát, ha újra, újra vivná, Velünk zokogna, érezne megint. Magyarnak lenni, kiváló magyarnak, Csapás ez, átok, bánat, gyötrelem. Költője lenni sok új, drága dalnak Ott, hol csak áiok s durvaság terem; Túlnagy kereszt egy embernek cipelni, Túlnagy kereszt, göröngyös Golgota, Ady cipelte, Ady végigjárta, Nem is felejtjük Adyt el soha. MOLNÁR ÁRPÁD. HÍREK. A terrorról többször irtunk már a Munkás Újságban is. Leszögeztük már, hogy nem kenyerünk az erőszak és hangoztattuk azt is, hogy sohasem mi vagyunk okai annak, ha mégis igénybe vesszük ezt a harci eszközt is. Vegyünk egy példát. A butaság apostolai annyira igájukba.fogjék egy gyár munkásait, hogy azok az ott levő öniudatos és osztály­harcos munkásoknak kenyérharcát lehetet­lenné teszik. Elvakultságukban minden nyo­moruk dacára megelégedettek és nem is veszik észre azt, hogy mig ők, a munka emberei korpás kenyérből sem kapnak ele­get, addig a gyáros dúskál a földi javakban. Ők hisznek a mennyei boldogság meséjében és ezért lemondanak munkájuk gyümölcsé­ről — a papok javára. Otthon hideg munkásiakásban didereg a beteges család. Éhezik a gyermek. Oka-e vájjon a nyomornak más, mint a családfő, aki gyámoltalan eivakultsága miatt — éhezni hagyja gyermekét, családját? S most jön a szociálista terror. Kiemeli a családot a nyo­morból. Az éhes gyermek kezébe kenyeret ad — és vége. Mindenki józan ítéletére bizzuk, hogy vájjon bűn-e az, amit ez a vörös terror csi­nál, vagy igazi testvéri szeretet K. J. A nevelőmunkások szervezete. A győri „Testvériségben" olvassuk az alanti hirt: Hosszabb halálküzdelem után kimúlt az az életképtelen alakulat, amelyet ilyen cimen a győri tanítók és tanárok létesíteni kíván­tak Oka ennek igen egyszerű: befurakodtak a szakszervezetekbe a pap-tanárok, (kiknek ott helyük 6e volna, mert nekik egészen külön hatalom ellen kellene küzdeniök) és segítették őket a kongregációs stréberek. Ez a két csoport kezdettőt fogva ellenségesen viselkedett a saját szervezete ellen, a szer­vezeten belül. Eléggé sajnos, hogy a radi­kális párti tagok is egy követ fújtak velük, csupa szociálista félelemből. Az elemi iskoiai tanítók e héten kiváltak a szervezetből, pél­dájukat követni fogják a becsületes meg­győződésű tanárok is. Sikert jelent ez a klerikális-radikális törekvésüeknek, akiknek fontosabb a maguk politikai pártjának győ­zelme, mint a tanítók igazi érdekeinek elő- I mozdítása. A sikert betetőzi azonban az, hogy a kivált tanítók se tudták megtalálni a helyes utat. Meri ahelyett, hogy a köz­alkalmazottak szakszervezetébe tömörülnének, hir szerint a „Győrmegyei tanítóegyesület"-et akarják felújítani. Ez ismét nem volna meg­felelő lépés oly szakma részéről, amelyről pedig már föltettük, hogy megértette, hol van az ő igazi helye. Reméljük, hogy még idejekorán magára eszmél a tanítóság és egyletesdi helyett be fog kapcsolódni a nagy országos munkásmozgalomba. A Néptanács tagjait a főispán kine­vezte. Jövő számunkban részletesen fogunk Néptanáccsal foglalkozni, egyelőre csak kinevezettek névsorát közöljük, óyőri Gyula, ajnóczky Béla, dr. Hoffner Sándor, dr. Kő­rös Endre, Keresztes Gyula, Giczy Gábor, dr. Balla Róbert, Muli József, Nóvák István, Renner Ármin, Torma Lajos. "CzeHdömöik bölcse, dr. Kiihár, a Keme­nesalja folyó hó 3-iki számában megint fel­kap a hazugságok gyors röptű lovára és vágtat úgy — ahogy csak egy hecckáplán képes. Ha nem lenne Czelldömölkön vasár­nap népgyűlés, ahol szóval fognak Kühár úrnak megfelelni, akkor megírnánk itt, hogy ferdít és hü marad magához. No de majd vasárnap! . .. EHenforradalmároskodás ? A Munkás Tanács kedd esti ülésén foglalkozott két városi hivatalnok ellenforradalmi üzeimeivel. Neveiket a fegyelmi vizsgálat lefolytatása előtt nem nevezzük meg, de annyit máris megírunk, ha bünösségük tényleg kiderül, repülni fognak Pápáról. A Munkás Újság könyvtára. A szociá­lista irodalom terjesztése és az új szociálista könyvek kiadása, egyik sarkalatos programm­pontja a Munkás Újság kiadóhivatalának. Örömmel közöljük tehát elvtársaikkal, hogy sorozatos kiadásaink első száma a legrövi­debb időn belül megjelenik. A Szív. Az ugyanilyen cimü „néplaphoz" megdöbbentően hasonló a kéttornyulaki kis­gazdapárt szive. Történt ugyanis, hogy a rokkantak ügyében kinjárt a helyi rokkantak egyesületének egy tagja Kéttornyulakon és a kisgazdapárt helyiségében egy „jó magyar" a következőket mondta neki: „Majd én is elütöm a lábamat és fel fogom venni a rok­kant segélyeket". Hát kérem, ez aztán az igazi sziv, a keresztény magyarok érző rész­véttel telt szive. Helyreigazítás. Mult számunkban tévesen irtuk meg, hogy a földmunkások veszprémi kongresszusán csak Hockinger és Gombás elvtárs vett részt. Ott volt még részünkről Sághy István elvtárs is, ki minden tekintet­ben hozzájárult a kongresszus sikeres ered­ményeihez. Jő példa. Egy elvtársunk irja: Trauner Lipót űr, az ipartestület újonnan megválasztott elnökének műhelyében egy segéd sem dol­gozik, ellenben sürög-forog ott vagy iiz tanonc ... A levél többi részéi nem közöljük. Megállapítjuk azonban, hogy nem egészen jó példával jár elől az elnök. Nyilatkozatot küldött be hozzánk a pápai textil-gyárban dolgozó munkások szociálista szakszervezete, melyben hűen leírják keresz­tény szociális munkástársaik botrányos vi­selkedésének történetét. A jövő számunkra hagyjuk ezt a nyilatkozatot, mert ezzel sem óhajtunk elébe vágni az esetleges esemé­nyeknek. Felülfizetések. A pincérek estéiyén utólag felülfizettek: Horváth István hizlaldás 30 K, Kern Józsefné, Boros Erzsi 20—20 K, Roz­mann Gyula 10 K. — A nemes adományozók fogadják a rendezőség hálás köszönetét. A Munkás-Otthon műkedvelő-estélyén fe­lülfizetni szívesek voltak: Leitner Jenő 10 K, Singer Antal, Szeberényi Árpád, Simonits Márton 5—5 K, Hemberger Jenő 4 K, Fried­bauer Franciska, Füstös István, Máfus Ferenc, Szekér Gyula, N. N. 2—2 K, Pokrácz Géza 1 K. — A nemes adományokért hálás köszö­netet inond a rendezőség. Panaszkodnak az elvtársaink, hogy az állomáson székelő vasúti őrség egyes esetek­ben igen durva módon lép fel a kezeügyébe kerülő embertársainkkal. Ütlegekről is hal­lunk regélni, de hát ezt el aem akarjuk hinni; annyit azonban megírunk, hogy ha valaki hibát követ el, akkor más rendszabályozási mód is áll rendelkezésünkre, mint a pofon. Ez legyen a múlté ! .. . Dr. Lukács Vilmos ügyvédi irodáját Rákóczi-utca 13. szám alól Kossuth Lajos-utca 14. szám alá (Saudek-féle házba) helyezte át. HMMM mi WtmHM WMtMmMj MMMM »»»* A ruházati szakosztály értesítése. Értesítem városunknak és vidékünknek a lábbeli iránt érdeklődő közönségét, hogy 1. a népruházati bizottság bőrosztálya Löwenstein J. és Fiai cégnél 200 pár borjú ­bőr férficipőt és ugyanennyi nőicipőt utalt ki a városi közönségnek 85 60, illetve 82 90 korona kiskereskedői áron; ezek Berger Antalnál, Neumann Benőnél és Kiss Ferenc­nél, utalvány nélkül, megrendelési-lap alá­írása után kaphatók. 2. Február 13-án utalt ki a bőrosztáiy 500 pár Hungária-gyártásu cipőt, e gyár helybeli fiókja képviselőjének, Poiitzer Arnold­nak elárusításra. A készletért már felutazott Poiitzer úr s ha meghozza, 300 párt a Pápa vidéki lakosság rendelkezésére bocsátunk, szabott áron, megrendelési-lap aláírása mellett. 3. További 400 pár is ki van utalva Berger Antalnak; ha szerencsésen meghoz­hatja, ezt a készletet is megosztjuk a hely­beliek és vidékiek közt, úgy most, mint a következő hónapókban, mert a gyár terme­lése a mi j rendelkezésünkre áll továbbra is. 4. Akiknek Szegfű Károly helybeli timár­mesternél állatbőrük van feldolgozásra, érte­sítsenek — kérem — írásban, a bőr mennyi­ségéről és minőségéről, hogy azt részükre haladéktalanul kiutalhassam. Nevezett timár­mester ugyanis, részint a bőr kidolgozására szükséges anyagok hiánya, részint munkaerő szűkében, meg betegeskedése miatt sem volt képes megfelelni a hozzá fűzött várakozá­soknak, hogy t. i. nemcsak a város, hanem az egész vidék lakosságát elláthatja bőrrel; szállított pedig két hónap alatt vagy egy fél métermázsa felsőbőrt és talpat. Készleteinek mozgósításával és ipari munkássága felsza­badításával talán jobban szolgálhatjuk a köz­érdeket. Sarudy György, a voi: N. T. ruházati szakosztályának elit3kf. SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. „János vitéz." Szombaton, vasárnap a „János vitéz"-t újították fel kevés sikerrel. Ami e kedves operettnek a fflékessége, éneke és zenéje nem érvényesült kellőleg részbei a szereplök rekedtsége, részben gyenge hang­anyaga miatt, no meg azért, mert a „János vitéz" muzsikáját megfeielőleg interpretálni négy szál zenész nem elégséges. A cím­szerepben Kállay Jolán gyönyörű jelenség volt, Császár Gyula (Bagó) is felemlitést ér­demel jó játékáért és érzéssel előadott éne­keiért.

Next

/
Thumbnails
Contents