Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-02-12 / 9. szám

I. évfolyam. Pápa, 1919 február 12. 9. szám. MUNKÁS ÚJSÁG Politikai lap s A pápai és czelldömölki szociáldemokrata pártszervezetek hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Kossuth Lajos-utca 13. szám. E címre küldendők a lap szellemi, valamint anyagi részét illető küldemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Szerkesztik: TORMA LAJOS és KEREKES JÁNOS Felelős szerkesztő: MOLNÁR ÁRPÁD Kiadja a pápai szociáldemokrata párt. Megjelenik minden szerdán és vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 20 kor., fél évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket jutányos áron felvesz a kiadóhivatal. Szocializmus és a vallás. Abból az alkalomból, hogy pap nél­kül temették Muli elvtárs sógornőjét, a „Pápa és Vidéke" ismét előhozako­dik a már megszokott hazugságaival. A klerikálisok lapja nyilván attól tart, hogy elterjed a pap nélküli temetés és ezáltal a telhetetlen papzsák jöve­delmemegcsappan. A „Pápa és Vidéke" azzal rágalmazza Mulit és a szociális­tákat, hogy nincs vallásuk, de babo­nájuk. Bár tudjuk, hogy a papok csak azt hallják, ami céljaiknak kedvez, mégis újból és újból le kell szögez­nünk azt a tényt, hogy a szociálista eszmék sokkal közelebb állnak Krisztus­eredeti tanaihoz, mint a papság taní­tásai és hogy a szociálisták nem el­lenségei a vallásnak. Mi magasan értékeljük a vallások­ban lefektetett erkölcsi igazságokat és magunk is erélyesen küzdünk azok­nak az érvényesüléséért, de megbélyeg­zünk minden olyan törekvést, mely a vallás cégére alatt a nép butítására, annak kizsákmányolására törekszik ,és gyűlölséget hirdet. A szociálisták sohasem a vallást támadják, hanem az egyházat, mely Krisztus tanait eredeti mivoltukból ki­forgatta, a népet rendszeresen butította, hogy világi hatalmát is végnélkül nö­velje és azt biztosítsa. Sajnos, nagyon is hosszú ideig sikerült ez neki. Most azonban nem nyugszunk addig, míg az eddig lelkisötétségben tartott koponyákat gondolkodni meg nem tanítjuk, míg fel nem világosítjuk őket, hogy szemfényvesztés, amit a papok a néppel művelnek. Mialatt a szentatyák a népnek a szegénység erényét prédikálják, addig legnagyobb része duslálkodik a földi javakban, mialatt azt tanították, ne ölj, addig az ő áldásuk kisérte a katonákat, hogy minél többet ölhessenek meg ember­társaik közül. Míg Krisztus a legtisz­tább emberi szeretetet hirdette, addig az egyház a vallás szent neve alatt a keresztes hadjáratokat, a vallásháborúk egész özönét zúdította a világra, az emberek tiz- és százezreit gyötörte az inkvizíció kinzó kamráiban halálra, égette máglyákon elevenen eretnekek­nek mondott embertársait csupán azért, mert máskép magyarázták Krisztus ta­* Múlt számunkból kiszorult. Két nyilt levél. i. A Pápa és Vidéke szerkesztőségének. .Míg Önök csupán pártunk és egyes személyek ellen intézték gaz rágal­makkal telített kirohanásaikat, mi el­követtük azt a hibát, hogy vitatkozni próbáltunk szennyes Írásaikkal. Lap­juknak legutóbbi számában azonban levetve minden álcát, Önök végkép az ellenforradalom szolgálatába állottak. Támadják a Népkormányt, a Nép­törvényeket, sőt a most megalakítandó Néptanácsot is. Becsületességük felett ezzel pálcát törtek. Nyomorult védelmezőivé aija­sodtak a régi, bukott, bűnös rendszer­nek, mely nyugodt lelkiismerettel küldte a vágóhidra testvéreinket, fiainkat és apáinkat. Megérdemelnék, hogy a Pesti Hírlap­pal szemben alkalmazott retorziót hasz­náljuk Önökkel szemben is, de nem tesszük ezt azért, mert nem akarjuk, hogy egypár vétkes ellenforradalmár miatt sok félrevezetett, de egyébként becsületes ember is bűnhődjön. Figyelmeztetjük azonban Önöket, hogy tovább nem türjük piszkos akna­munkájukat, mellyel a forradalom vív­mányait akarják megsemmisíteni. El­nézésünk a multaknak szólott, a jö­vőért Önök viselik a felelősséget. Nem akarunk fenyegetőzni, de nyiltan és őszintén megírjuk, hogy ezentúl min­den ellenforradalmi kapálódzásukat súlyosan fogjuk megtorolni. II. !)r. Ralnprccht Antal főispán-kermánybiztos Úrnak. Kormánybiztos Úr! Mikor a Nép­kormány bizalmából Ön ismét vissza­került Veszprém vármegye főispáni székébe, hogy saját szavaival éljünk: „szive sugallatára hallgatva" ellátoga­tott a pápai munkásság otthonába is. Egy zsúfolt terem előtt tartott jóhatásu beszédére Horváth János elvtárs vála­szolt, aki rámutatott önnek az ellen­forradalom gyalázatos mozgolódására s. Önt másnap egy és más ügyben elkerestük a polgármesteri hivatalban, ahol jónak látta kijelenteni, hogy nem olyan veszélyes a helyzet, mint hisz­szük, mert nincs ellenforradalom és talán nem is lesz. Kormánybiztos Úr! Nem tudjuk, hogy ma is azt állítja-e, amit a múltban állított, de ha igen, úgy figyelmébe ajánljuk a Pápa és Vidéke cimü helyi lap legutolsó számát és felkérjük, hogy mondjon birálatot arról, hogy mi az abban megjelent vezércikk, ha nem ellenforradalom. Gyalázatosabb őszinteséggel még nem irt talán ebben a kis országban egy csuhás sem a forradalmi kormány ellen, mint a „T." betű alatt rejtőző népbutító. Kormánybiztos Úr! A szociáldemok­rata párt forradalmi párt és nem haj­landó tovább ölbe tett kezekkel nézni a lelkiismeretlen bűnösök vérlázító szemíelenkedését. --A'régi rendnek burzsoá kormányai csendőrszuronyokkal és bebörtönzéssel fojtották belénk a szót, a militarizmus vérszopó pléhgallérosai lelövették a népszabadság lelkes harcosait, ha né­zeteiknek csak kifejezést is adtak. Türelmünknek vége, Kormánybiztos Úr! Vagy megteszi ön a kötelességét és leveri a vármegyében észlelhető ellenforradalmi akciókat, vagy ha ön nem képes erre, akkor le fogjuk verni mi és nem fogjuk szégyelleni alkal­mazni mindazon módszert, mellyel a múltban a burzsoázia mi ellenünk dolgozott. MUNKASTÁRSAK! A Munkás Újságot minden szervezett munkásnak ol­vasni kell, — mert a párt ügyein kivül a szakszerve­kor) zetek ügyeit is benne ta­VR/ láljuk meg. Munkások, mi harcra készülő­dünk. Szervezkedni, tanulni, taní­tani — és akkor máris győztünk!

Next

/
Thumbnails
Contents