Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-06-22 / 52. szám

Pápa, 1919 fulius 29. Világ proletárjai egyesüljetek! X ->*' I. évfolyam. 68. szám. UJSAG i Szdciálista-EoMimiBista Munkástk Magyartrszági Pártja pápai pártszervezetének hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Petőfi-utca 13. szám. E ciare küMenáők a lap szellemi, valamint anyagi részét Illető küldemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség, Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetés) ér: Egész évre 42 korona, fél évre 21 korona. Egyes szAm ára 40 fillér. Szerdán este 8 órakor ősszvezetőségi ülés a városháza flagytertnében. Gyilkos béke. Öntudatos és öntudatlan ellenforradalmárok híresztelik, hogy a megszállott területeken és Ausztriában milyen kitűnő dolguk van az embereknek, milyen bőviben vannak az élelmiszereknek és ipari cikkeknek. A következő példák igazolják, milyen hazugok e híresztelések. A Felvidék némely részében 12 K-ért mérik a hus kilóját. A legtöbb munkás napi keresete azonban 6 korona. Mikor ehetik a 12 koronás húsból az a munkás, aki naponként csak 6 K-t keres? Mi keservesebb, ha a proletárnak a kevésből valami, vagy a bőségből semmi sem jut? Másik példa: Bécsben, ahol állítólag oly sok és olyan olcsó az ipari cikk, a lakosság naponta háromszor kisebb kenyeret kap, mint Budapesten, ennek is a fele kukoricalisztből való, húsból pedig minden 8—10 napban 10 deka jut egy személyre. De száz és száz ilyen példát lehetne felsorolni (ha lapunk sziik terjedelme engedné), melyek igazolják, hogy milyen „jól" megy dolga a megszállott területek lakóinak és osztrák szomszédainknak. igaz, az ántánt szállított Ausztriának egy ideig valamelyes élelmet, hogy tőlük megszámlálhatatlan milliókat csikarjon ki és Ausztria beletörődjék abba, hogy a békekötéssel kezét-lábát levágják. Az osztrákok hűséges, engedelmes szolgák gyanánt beadták derekukat az ántántnak, hogy gyomruk korgását egy időre elhallgattassák. De kinek jutott bőven az ántánt élelmiszállítmányaiból ? A burzsoáziának, aki 70—80 koronát tudott az előkelő szállókban egy ebédért fizetni, de nem a havonként 400 —500 K-t kereső osztrák munkásnak. íme egy tál lencséért adta el az osztrák burzsoá és szociáldemokrácia az üdvösségét, népe jövendő boldogságát, néhányszori jóllakásért árulták el odaát a szociálizmus ügyét, az iny és gyomor pillanatnyi kielégítéséért borsódzott a hátuk a kommunizmustól. Lemondtak a dolgozó osztály uralmáról, hogy a pillanatnyi szenvedéstől, nélkülözéstől megszabaduljanak és a rövid tartamú „jólétért", melyről láttuk, hogyan fest, nyakukba vették az örökös nélkülözés és szenvedés igáját. Jótétemény lesz rájuk nézve, ha az elkerülhetetlen proletáruralom megmenti őket ettől a szeges igától. Hiába aportiroztak az osztrákok az áníání imperialistáinak, mint az engedelmes pincsikutya gazdájának, hiába igyekeztek kedvükben járni a kommunisták üldözésével, hiába akasztották szegre az osztrák sz ciáldemokraták elveiket, az aportirozásért, a hizelgésért, elveik eltagadásáért csak arculcsapásokat kaptak cserébe. Sőt még többet. Kezüket, lábukat levágják, legszebb, legtermékenyebb német tartományaikat elveszik tőlük, úgy, hogy a 27 és fél millió osztrák lakosból alig marad hat millió. Az ántánt kapitalistái keveset törődnek azzal, hogy fogja a megmaradt köves terület négy millió lakosa Bécs két millió osztrákját eltartani. Azért sem fáj a feje, hogyan tudja ez a kicsiny, megnyomorított ország azt a temérdek milliárd hadisarcot megfizetni. Amit még a régi nagy Ausztria sem tudna. Mert hiszen még a csecsszopó gyerekre is 8200 korona évi hadisarc jut. E mellett a koplaló, kiéhezett osztrákok, akik csak minden 8—10 napon egyszer ehetnek 10 deka hust, 16.500 darab házi állatot kénytelenek átengedni legyőzőiknek. Hányszor ehetnek majd az osztrákok hónaponként hust a „boldog" béke után? íme, ilyen árt kellett fizetni azért a néhány hónapig feltálait dús lakomákért, melyből az osztrák proletáriátusnak csak morzsák és csontok jutottak. íme, ilyen keservesen kell annak csalódni, aki a kapitalisták irgalmasságára, könyörületességére és nagylelkűségére számít. Az osztrák kapitalisták is jól tudták azt az elemi igazságot, amit minden gyerek tud, hogy aki a fegyvert erősen kezében tartja, kedvezőbb békét tud kicsikarni, mint az, aki azt leteszi és kiszolgáltatja magát az ellenség kényének-kedvének. Jól tudták ezt az osztrák kapitalisták. Meghunnyászkodásukkal nem is akarták hazájukat, népüket megmenteni, hanem csak saját pénzeszsákjaikat. Ezért engedték, hogy ellenségeik az örökös szenvedés és nélkülözés igáját az osztrákok nyakába nyomják. Még alá sem irták a békét, nélkülözésük, nyomorgásuk újból kezdődik, mert az ántánt már beszüntette az élelmiszerszállításokat. Az osztrák proletáriátus azonban remélhetőleg nem sokáig lesz hajlandó a szenvedés, a nélkülözés igáját viselni, hanem lerázza azt magáról és inkább fogja a rövid ideig taríó még nagyobb szenvedést választani, mint a lassú sorvadás felé vezető örökös kínlódást Ez a gyilkos béke rövidesen meg fogja ölni az osztrák reakciósok uralmát, melynek romjain hamarosan felépül egy új szomszédos proletáruralom. Katonaruha beszolgáltatása. A pápai vörös őrség a kormányzótanács erre vonatkozó rendelete alapján közli, hogy minden polgári egyén 3 nap alatt köteles beszolgáltatni a tulajdonában lévő katonaruhát. Kivételt csupán azok képeznek, kiknek egy rend katonaruhán kivül egyéb polgári öltönyük nincs. Ezek a katonaruhát továbbra is viselhetik, de csupán kalap vagy polgári sapka viselése mellett. Katonasapka viselése tilos. Ha e felszólítás kellő eredménnyel nem járna, úgy a vörös őrség szigorú házkutatást fog tartani s akinél elrejtett katonaruháí találnak, azt a forradalmi törvényszék szigorúan fogja büntetni.