Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-02-01 / 6. szám

2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 február 12. fordítani, hanem kénytelenk lesznek a mostani politikai agitációra fordított . időt és tevékenységet is a vallás és hit ápolására szentelni, ha nem akarják a talajt lábuk alól elveszteni. igazán, csodás aranyszívre vall az a böics tanácsa, hogy a termelő eszközök társadalmosítását a dolgozó proletárok kis műhelyeinek köztulajdonba vételével kezdjük meg, a nagytőkéseket és nagybirtokosokat pedig hagyjuk utoljára. Ez az ember szeretetre valló tanácsa azonban saját pártjának programmjával is ellentétben áll. Tanácsa nélkül is tudjuk, hol kell a kaput döngetni. Döngetjük is, bármennyire fájjon minden kalapácsütésünk Főtisztelendőségednek. Ami pedig a rendet illeti, ne kalandozzunk el oly messze. Teremtsen rendet mindenki a maga falujában, városában, abból aztán kialakul az országos rend. Főtisztelendőséged szerint annak, hogy az ország nagy részét megszállották, a belgrádi fegyverszünet, Károlyi meg Linder az okai, mert az utóbbi tönkretette a hadsereget. Hát volt nekünk oly hadseregünk, mely rendelkezésünkre állt, mikor határainkat, házi tűzhelyünket kellett volna megvédenünk? Most már különben hivatalos iratokból bebizonyítható, hogy a hadsereg felbomlása már okt. 12-én, tehát jóval a forradalom kitörése előtt kezdődött. Franchet D'Esperay talán Főtisztelendőségednél hivatottabbannak kijelentésére, kivel állt szóba az ántánt, mely a németek fegyverszüneti ajánlatára kimondta, hogy a régi antidemokratikus kormányokkal nem tárgyal. Andrássy ajánlatát az ántánt nem is méltatta válaszra, tehát nem köthetett vele fegyverszüneti egyezséget. Íme ilyenek az Önök igazságai! írja, hogy jármot emlegetek, Ön szerint, járom a marha nyakába való, a szocíálizmus, mely istentelenséget hirdet, állattá sülyeszti le az embert, aki így aztán jármot visel. Élt és él sok atheista, aki erkölcs, jótékonyság, emberszeretet és jellem dolgában olyan magasan áll a heccpap fölött, mint a Csimborasszó a kemenesaljai dombok felett. De ettől eltekintve a szocíálizmus több mint négy évtizede csak gazdasági életproblémákkal foglalkozik, nem pedig vallásiakkal. Az ön által is támogatott és agyonvédett társadalmi rend rakta nyakunkba a militarizmus és a kapitalizmus jármát. Az előbbi küldött akaratunk ellenére a tömeggyilkolásra. Az utóbbi kényszerítette a proletártömegeket, hogy a nagytőkéseknek éhségbérért dolgozzanak és ha tisztességes megélhetési feltételeket kértünk, akkor belénk fojtották a szót. Hát ez a kettős járom tetszeti Főtisztelendőségednek és táborának? Többször szemünkre veti tudatlanságunkat. Hát ezentúl szorgalmasan olvassuk a klerikális újságokat, azokból sokat lehet tanulni, különösen — uszítást. Legközelebbi értekezletünkön felolvasom cikkét, attól majd okosabbak, tanultabbak leszünk. Még csak egyet. Mielőtt Főt. városkánkba jött, a legtöbb család békében élt. Ön politikai agitációjával elhintette a békétlenségnek és civódásnak magvait és ezáltal veszekedés támadt sok családfő, hitves, rokon és testvér között. jíi pártunk vezető emberét meg akarta fosztani kenyerétől. Ezzel arcul csapta e parancsokat: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." „Dobd vissza kenyérrel, ki rád követ dob." v^nt senki sem dobta meg kövei, mégis ki akarta venni egy család tagjainak szájából a kenyerét. Hogy ne okozzak Főtisztelendőségednek fejfájást, a névtelen cikkíró fellebbenti inkognitójának fátyolát és aláírja szerény nevét. Ami a szombathelyi választást illeti, arra majd Kovács elvtárs érdemileg fog válaszolni. Kreiner József a szociáldemokrata párt titkára. Kik a hazafiak ? Erdélyben sztrájkba léptek az összes közalkalmazottak, póstások, vasutasok, 32.000 bányász és még mintegy 30.000 más szervezett munkás, mire a románok — Nagyvárad kormánybiztosának kijelentése szerint — parancsot kaptak, hogy a demarkációs vonalra vonuljanak vissza. Ezt a hirt tudatták a vasárnapi lapok. Rólunk, szociáldemokratákról rendszerint azt hirdetik ellenségeink, hogy mi hazátlanok vagyunk. Pápán különböző felekezetű papok, mint Mohácsi úr és Tihanyi úr, a mi nemzetköziségünket hazátlanságnak nevezik. A vasárnapi kisgazda gyűlésen arról szónokolt a ker. szoc.-ból kisgazdává vedlett öblös hang, hogy mutasson még valaki egy pártot, a kisgazda párton kivül, mely az ország területi „integritását" (== épségét, csorbíthatatlanságát) akarja. Hát itt van. Mi mutatunk. A bányászok szociáldemokraták. A szervezett munkások szociáldemokraták. A vasutasok és póstások szociáldemokraták. A közalkalmazottak nem mind szociáldemokraták ugyan, de szociáldemokraták szervezték meg őket. Az egész erdélyi sztrájk szociáldemokrata munka. A szociáldemokrata osztálytudatos szervezkedés egy csatasorba állította a román munkást a magyar tisztviselővel, s a szociáldemokrácia nemzetközisége az Erdélybe hozott romániai román vasutasokat szolidárissá, együttérzővé tette az erdélyi magyar vasutasokkal, s ők is megszüntették a munkát. Oh, mi szociáldemokraták bizonyára nem vagyunk hazafiak! A mi szánk bizonyára nem jár a hazafiság nevében. Utáljuk a hazafias frázisokat, mert azok csak az emberiség elbolondítására valók. De a szájunk jártatása helyett — cselekszünk ! Nem jajgatunk az ország területi integritásáért, de küzdünk minden imperiálista, hódító elnyomatás ellen. Minden nép szabadságának kivívása meghozza a mi szabadságunkat és területi integritásunkat is minden soviniszta frázis nélkül. A Népszava irja: íme, újból kiderül, hogy csak a proletárság mer és tud cselekedni ebben az országban. Az a proletárság, amelyben egyetlen szikrája sem él a sovinizmusnak, amely undorodik a frázisos nacionalizmustól, de amely komoiyan veszi a népek önrendelkező jogát és nem tűri, hogy elragadják tőle azokat a szabadságokat, amiket forradalmával kivívott. A proletárság fölkel Erdélyben, ugyanakkor, amikor az erdélyi mágnások, a Telekyek és mások behódolnak a román bojároknak, a proletárság harcol a Felvidéken, amikor a Zichy grófok kijelentik, hogy minden hatalom istentől éred és hogy ők ezért alázatosan hajtják meg a fejükét a cseh uralom előtt. A proletárság szabad akar lenni és védi a magyar nép szabadságát, ugyanakkor, amikor a Károlyi-párt jobbszárnyának leleplezése szerint a délvidéki „kitűnő családok" a Karagyorgyevicsokhoz akarnak tartozni, hogy meneküljenek a vagyonadó és földosztás elől. A honfibútól csöpögő reakciósok vagy behódoltak az idegen uralomnak, vagy pedig Iátszatellenállásokat szerveztek. Az érsekújvári honvédelmi bizottmány nemzeti ellenállása minden klerikális heccelődés ellenére is csúfos kudarccal és hitvány gyávasággal végződött, de az annyit szidott és ócsárolt nagyváradi Katonatanács most bátran és elszántan állja meg a helyét. A Budapesten handa-bandázó álszékelyek a Várba vonulgatnak föl éretlen és ostoba fenyegetődzéseikkel, de az igazi székely nép komoly protestálással és nemes méltósággal fordul a szabadságaira törő bojár-elnyomás ellen. Kiderült, hogy míg a székelység odahaza kesergett, addig a minduntalan „székely véreit" emlegető Bartha hadügyminiszter úr egy nem éppen székely eredetű cégnek ajándékozott 13 milliót és miközben az álszékelyek gyülekezetén egyre-másra röpködtek az antiszemita frázisok, egy nagyon is sémita eredetű hadseregszállítóval kötött a székely vezér intimus barátságot. A honfibútól reszkető és nyavalygó polgári sajtóról kiderült, hogy minden búbánata csak a Wertheim-kasszáját félti, csak a millióiért reszket és nyavalyog." Bármit mond az ellenforradalmi sajtó hazugsága, az igazság mégis csak az és minden nap eseményei újra azt bizonyítják, hogy a magyar forradalmat és a magyar nép épségét csak a szocíálizmus, csak a nemzetköziség diadalra jutása, csak az Internácionále mentheti meg. Mi tehát bizonyára nem vagyunk hazafiak, de azért bátran föl merjük vetni a kérdést, hogy hát kik az igazi hazafiak ? Keresztény szociálisok ii református iskolában. — Levél a Szerkesztőhöz. — T. Szerkesztő Elvtárs! Folyó hó 26-án, vasárnap délelőtt egész véletlen a református elemi iskola udvarára vetődtem, ahol csoportosan emberek álldogáltak. Érdeklődtem, hogy mire várnak és akkor tudtam meg, hogy a református iskola egyik termében a keresztény szociálisok fognak előadást tartani a kisgazdáknak. Persze, én is bementem. Éppen Keresztes be-