Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-06-08 / 47. szám
1919 ju li tis 111. MUNKÁS üjSÁG 3. oldala jogot. És végezetül be fogjátok látni, hogy nincs nagyobb bűn, mint most, ezekben a napokban zavart okozni, a proletárság hatalma ellen áskálódni! Aki erre vetemedik, az nemcsak ellenforradalmár, de — a szerintetek sokkal megbélyegzőbb — hazaáruló! N. S. A pártegységről. u. j Mindenekelőtt legyünk most niár tisztá- j ban azzal, hogy mi legyen a pártnak reformálandó programmja, az a programm, melynek számára át kell mentenünk a pártegységet. Itt nincs helye a kertelésnek. Tisztességes, becsületes szociálista csak egy van és ez kell, hogy engesztelhetetlen gyűlölője legyen a burzsoáziának, utálója az osztálykülönbségnek és rajongója a szociálista társadalomnak. Az a munkás, aki becsületesen akarja azt, hogy a jövő társadalom ne a munkások kizsákmányolásán alapuljon, aki akarja, hogy a jövőben ne üljenek a dolgozó milliók nyakán dologtalan, here ezrek, hogy ne legyen megdöbbentő halálozási arány a proletárok között, hogy ne legyen nyomor és kétségbeesés a munka jutalma, az szociálista ma is és az lesz minden időben. Aki pedig azt, amit felsoroltam, mind szivéből és eszével kívánja, annak tényleg be kell látnia azt, hogy a mi novembertől márciusig folytatott szociáldemokrata politikánk idejét multa, túlhaladott politika és ma már az öntudatos munkás nem akarhat más fegyvert a jövőjéért vivott és vívandó harcában, mint a proletárdiktatúra fegyverét. Nem keli tehát azt hinni, hogy a pártnak ezelőtt szociáldemokrata, de egységes elvi alapokon álló tagjai nem állanak ma is egységesen a diktatúra alapján. Azok a kishitűek, kikről cikkem első részében is irtam, akik nem tudják mérlegelni az adott viszonyokat, akik türelmetlenek ahelyett, hogy belátók lennének, azok ma már ellenségeink és azokkal szemben szintén érvényesülnie kell a proletáriátus erejének. A pártegység megvan. Szociálisták vagyunk mindannyian, kik ezelőtt szociáldemokraták voltunk és jöhet bármilyen szinbe öltözött ellenforradalom, akár személyek, akár nélkülözések alakjában, mi pápai munkások hűek leszünk ahhoz, amihez 1919 március 21-ike óta becsületünk köt, a szociálizmust egyedül megvalósítható eszközhöz: a proletárdiktatúrához. (Vége.) Molnár Árpád. Rosenberger Hugó műszeres? és villanyszerelést műhelye Korvin-utea 4. szám, Pápa (volt Lőwenstein-fíle liszt-üzlet). Elváilal új villanyvilágítási és villanycsengő berendezéseket és ezek javítását, úgyszintén mindennemű gépek javítását, u. m.: varrógép, irógép, kerékpár, gramafon és ezekhez mindennemű alkatrész kapható. Kéri a közönség szives pártfogását. Áz élelmezési kérdés és a multak bűnei. Az ellenségektől körülvett magyar tanácsköztársaság nehéz élelmezési viszonyok között van. Nem oly kicsik ugyan a fejadagok, mint voltak Németországban a háborúnak mind a három utolsó évében s Ausztriában egészen a legutolsó hónapokig. De az élelmezési bajokat sem letagadni, sem lekicsinyelni nem szabad: épen azért, hogy segíteni lehessen rajtuk. Mert segíteni kell is, lehet is. A csaknem öt éves háborútól kifosztott s amellett legdúsabban termő területeitől megrabolt országot ugyan egyszerre semmiféle hatalom nem töltheti meg élelmiszerekkel, de a kérlelhetetlen szigorúsággal keresztül vitt szervezés és elosztás biztosíthat minden dolgozónak családostól annyi élelmiszert, hogy kalamitások nélkül kivárhatjuk a forradalom győzelmét, a legjobb élelmiszertermő vidékek felszabadulását és a tanácsköztársaságért harcban álló munkások visszatértét. Mig ez az idő eljön, nemcsak türelemre és kitartásra van szükség. A termelő erők teljes kihasználásával jelentékenyen jobb helyzetet lehet biztosítani. A vidék kimondhatatlanul sokat segíthet Budapesten, mert hiszen Magyarország csaknem minden területe egyik vagy másik fontos élelmiszerben felesleget tud produkálni. Budapest pedig segíthet a vidéken — tehát önmagán — azzal, ha minden gyárban, minden műhelyben, ahol csak szén és nyersanyag van, fokozza a munkateljesítményt, szükségleti cikkeket, csereeszközöket produkál. Az élelmezés problémája tehát, bármilyen nehéz is, nem megoldhatatlan. Természetes, hogy a lappangó ellenforradalom felhasználja ezeket a nehézségeket s egyrészt túlozza azok adatait, másrészt arról sutlog, hogy mindennek a mai rendszer az oka. A nehézségek túlzásától — tehát hazudozástól — nincs mit félni, mert minél sötétebbnek látszik a szituáció, annál elszántabban állít a proletárdiktatúra minden szervező erőt a segítség szolgálatába. Arra a kérdésre pedig, hogy ki és mi az oka az anyaghiánynak, az éhségnek, mindenki feleletet kaphat, ha átnéz kissé a szomszédba. Prágában és Brünnben éhséglázadások, fosztogatások reszkettették meg a burzsoáziát. Az ántánt kedvenc gyermekei, a győztesek szövetségesei tehát nem kapnak ennivalót és anyagot; azaz kapnak : a vagyonosok, a tőkések; a cseh proletáriátus kényszerrendszabályokra szorul. Ausztriában, melynek félszociálista kormánya azzal rémítgeti a népet, hogy éhenhal, ha a tanácsrendszerre tér át: kétségbeesve konstatálják, hogy az oly szűken számított élelmiszerért le kell kötni Ausziria nemzeti vagyonát és jövedelmét, vagyis a jövő nemzedék boldogulását. Az ántánt tehát komoly segítséget nem nyújt sem cseh szövetségeseinek, sem kedvenc ellenségének, a bécsi népnek. Magyarország ellen pedig a cseheket és románokat küldi az ántánt, akik maguk is olyan szükséggel és — főként Románia — olyan anyaghiánnyal küzdenek, hogy ahová bevonulnak, ott legelső dolguk minden megmozdíthatót elvinni. S hogy egy ellenforradalmi rendszer | hogyan dobná oda a proletáriátust az éhség ; martalékának, arról, a háborús tapasztalatok után, felesieges beszélni. Minden dolgozónak és minden munkaképtelennek joga van a kenyérhez. De senkit ; sem indíthat meg, hogy a kapitalisták kiváltságos élelmezési helyzete is megszűnt. Az igazságos elosztásnak már a burzsoá társadalomban meg kellett volna történnie. Hogy nem történt meg, a multak e bűneiért kell most szenvednünk, s e bűnöket kell a Tanácskormánynak kérlelhetetlen energiával jóvátennie. Forgácsok. Gyönyörű vidék. Szép ligetek, erdők, lankás dombok. A természet elhatmozta minden kincsével. A széltől odahordott magvakból kinőtt, gazdagon termő gyümölcsfák messziről kínálják gyümölcsüket. Egy nagy csapat ember igyekszik a földi paradicsom felé. Csakhogy nem lehet átmenni. Igen széles folyó választja el a boldogulásért küzdő sok ezer embert a jóllétet, gondtalan megélhetést igérő földtől. Hidat akarnak verni a folyón. Nem lehet. A viz 8—10 kilométer széles. Hajón kellene átmenni. De hajó nincs. Előbb hajókat kell építeni A folyón bősz ellenséges hajóhad cirkál. El vannak látva bőven ágyúval, gépfegyverrel, munícióval. Az átkelésre készülő csapat nem veszti el bátorságát. Nem hagyja el türelme. Nem csügged. Dolgozik, fúr, farag, ácsol, kalapácsol. Védekezik a folyón cirkáló hajóhad golyózápora ellen. Közben maga is harcol. A harc idején koplal, néikülöz, ázik, fázik, lerongyolódik. De a bátor, lelkes had zokszó nélkül türi a tenger szenvedést. Tudja miért kell mindezt elviselnie. A szép, nemes célért, a boldogságot, nyugodt életet biztosító közös birtokért érdemes tűrni, szenvedni. Mi szociálisták egy szebb, egy boldogabb jövő felé törekszünk. Már a szociálista ideál megvalósulásának útjára léptünk. Az útat eltorlaszolták előttünk külső és belső ellenségeink, a nemzetközi rablók, az egymással szövetkezett mindenféle nyelvű kapitalisták. Az út mellől elhordták a fát, a szenet, az éleimet, mindenütt betömték az életforrásokat. Mindé» bokorból martalócok törnek ránk. De a bátor, hőslelkü, céltudatos munkásseregek széthányják a torlaszokat. Kiráncigálnak minden bokrot, mely mögül martalócok leselkednek. A kapitalisták zsoldos szolgahadát ütik, verik, hajtják, üldözik. (Ők ugyan szégyenietükben azt mondják, hogy maguktól mennek, mert nem tesz jót nekik a magyar föld zord levegője. De miért nem mentek, hanem jöttek mindig beljebb, mielőtt felkerekedtek ellenük a hőslelkü munkáshadak?) A küzdelem hevében a vörös hadak is sokat tűrnek. Koplainak, szomjúságot szenvednek. A kemény föld a párnájuk. A kék égboltozat a takarójuk. De nem panaszkodnak. Harci tüzüket nem hűsíti csüggedés. Csak mennek előre. Tudják, miért harcolnak, miért koplalnak, áznak, fáznak, nélkülözik a pihenést, a nyugalmat. Akkor miért zúgolódik, aki itthon maradt ? Miért van szája tele panasszal? Hisz minden nap terített asztalhoz ül! Bármilyen sovány legyen is ebédje, de meleg ételt eszik, amit maga, felesége, vagy lánya főzött.
