Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-01-19

Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér 23. szám. Telefon. 112. szára. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és^ hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 16 K., félévre 8 K., negyedéTre 4 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 40 fillér. Pápa város és a lakásínség. Már két évvel ezelőtt kifejezést adtunk azon nézetünknek, hogy a világháború befejezése után, ugy az államra mint a városokra különféle természetű fontos te­endők sürgős elintézése fog várakozni. Ott tartunk, hogy a háborút már befejeztük. Igaz ugyan, hogy a háború végét nem igy képzeltük el magunknak, — fényes győze­lemről álmadoztunk és ábrándoztunk és e helyett csúfos vereséget szenvedtünk. Bár­mennyire szomorú is ez a körülmény reánk nézve, — a városokra háramló kötelességek teljesítése tekintetében, semmiféle változást nem idézett elő. Nem célunk, — hogy cikkünk keretében, — a városra háramló összes teendőket egytől-egyig már most elősoroljuk, azokkal majd külön — külön és egyenként akarunk és fogunk is fog­lalkozni. Ezúttal csak a legsürgősebb te­endők közül ragadunk ki egyet, ez pedig az általánosan ismert lakásínség, mely az utóbbi időben már oly mérveket öltött, — hogy annak gyors és alapos orvoslásáról kell gondoskodnunk. Erről akarunk most szólni, mert ennek a kérdésnek helyes és szakszerű elintézése égetően sürgős, azért foglalkozunk vele első sorban. Köztudomású, hogy_ a háború tartama alatt az egész ország térületén lakásínség ütötte fel a fejét. Pápán is észleltük ezt a nyomorúságot, sőt most a háború befejezése után sem javult, ellenkezőleg, csak rosza­bodott a helyzet. Kitűnik ez különösen azon intézkedésből, hogy, az ország összes városaiban, — tehát nálunk is, — Iakás­'hivatalt kellett szervezni, hogy a hajlék­talanok által támasztott sürgős igények, némileg is kielégítést nyerhessenek. Ha a most megállapított tényeket fon­tolóra vesszük, — azt hisszük eléggé indo­kolva van, — hogy ezzel a kérdéssel a nyilvánosság előtt foglalkozni kívánunk. De vannak ezenkívül más szempontok is, melyek szükségessé teszik, hogy a nálunk uralkodó lakásínséget komoly és beható tanulmányozás tárgyává tegyük. Feltéve, hogy ha nem is volna lakásínség Pápán, még akkor is foglalkoznunk kellene ezzel a- kérdéssel, — mert nem hisszük, sőt képtelenségnek tartjuk,\ hogy legyen még egy város az ország térületén, ahol annyi — minden tekintetben kritikán aluli nyo­morúságos lakás legyen mint nálunk. Ezek a lakásoknak csúfolt férőhelyek valóságos . odúk, piszkos lyukak, ronda barlangok, melyekről, arcunkon szégyenpirral. emlékez­hetünk csak meg. Már évtizedekkel ezelőtt, mikoí á közegészségügyről szóló törvényt megalkották, le kellett volna rombolni eze­ket az ólakat és őszintén szólva, végtelenül csodálkozunk, hogy" ezen idő után meg­választott városi főorvosok nem tettek ily értelmű javaslatokat a városi hatóságnak. Bizonyos az, hogy az összes járványos betegségek ezekből a lakásokból indultak ki a múltban és innen fognak kiindulni a jövőben is, ha nem segítünk a bajokon. A ki kételkedik állitásunk igazságában menjen el Pordányba, nézzen ott körül és igazat fog nekünk adni. Ezekben a miazinákkal telitett fészkekben tölti el több ezer ember egész életét. Lakásokat építő vállalat Pápán még sohasem volt, — a tőke ilyen irányban soha meg nem mozdult, valószínűleg azért mert e fajta vállalkozás iiem igen hozza meg a busás jövedelmet, — ma pedig a megdrágult viszonyok között még kevesebb kilátás van reá. Az utolsó két évtizedben épült házakat mind egytől — egyig magán­emberek építették saját használatukra. Szó­val szegény emberek számára Pápán senki sem emelt épületet. M* város ez érdemben teljesen közömbős maradt, holott a meg­oldandó sociális- kérdések között ez a leg­fontosabbak egyike. — Más- városok min­den évben néhány házat építtetnek fel, hogy azok, akiknek házuk nincs, megfelelő lakáshoz juthassanak, ezenkívül hasonló építkezéseket annyagilag és erkölcsileg tá­mogatnak és az építtetőknek különféle ked­vezményeket nyújtanak. Az bizonyos, hogy a megfertőzött piszkos lakások elpusztítása, közegészség­ügyi tekintetekből a városnak eminens érdeke és nem marad más hátra, mint ezek helyett uj épületeket kell évről — évre emelnünk egészséges lakásokkal. Miután meggyőződtünk arról, hogy uj házak építésére vállalkozó nincs, — a város­nak kell kezébe venni a lakásviszonyok rendezését, — helyesebben a városnak kell vállalkoznia uj házak felépítésére. Ha a város közönségében csak a legparányibb sociális érzék lappang és ha saját jól fel­fogott érdekeit tartja szem előtt, — akkor nem zárkózhatik el a kérdés helyes meg­oldása elől. Ne ijedjen meg a város, erre a szociális vállalkozására nem fog reáfizétni egy fillért sem. Nem kellenek nekünk, diszes, — szép, monumentális, parádés, külsőleg fel­cicomázott házak, hanem egyszerű, polgári | igényeinknek megfelelő kis épületek, egy, | két vagy legfeljebb három szobás lakásokkal jés a szükséges mellékhelyiségekkel. Arra ! nézve nem teszünk javaslatot, hogy a • város hová építtessen házakat. A feleletet erre megadja a város építkezési szabály­rendeletének kiegészítő' részét képező és 1 a város jövő fejlődését feltüntető térkép. A tervbe vett utcák telkeit vegye meg a város. Ha a telektulajdonosok nem akarják tisztességes polgári árakon azokat a város részére átengedni, módjában áll a városnak a telkeket minden nehézség nélkül kisajá­títani. Hála istennek, ebben a tekintetben már nem vagyunk oly rosz helyzetben, .mint voltunk akkor, — mikor még minden legkisebb területnek kisajátításához előzőleg ministeri engedélyt kellett kieszközölnünk. E tekintetben tehát nem volna aka­dály. Az építkezési, programmot állapítsa meg és néhány építkezési tervet szerezzen be sürgősen a v. tanács. Ezek a tervek a földmivelésügyi minisztériumban feltalál­hatók, melyeket a városnak szívesen áten­ged a miniszter. Az építkezésekhez szük­séges pénzösszegeta helybeli pénzintézetek a legnagyobb készséggel fogják a város rendelkezésére bocsátani. A város ne legyen vállalkozó. Nem szabad'megengedni, hogy a város minden áron sokszoros háziúr legyen — hanem- a felépítendő házakat bocsássa azonnal áruba és a legelső jelentkező vevőnek adja el nyerészkedés nélkül, akár készpénz — fize­tés ellenében, — akár részletfizetésre. Biz­tosra veheti a város, hogy a házak nem maradnak a nyakán. Valamennyi házára fog vevő jelentkezni, addig pedig a bér­jövedelmekből fizesse az építkezési költ­ségek kamatát. Magán emberek a mai viszonyok között nem mernek házépítésbe belekapni, de a teljesen kész házat szívesen megveszik a várostól különösen akkor ha azokat önköltségi árban bocsátja a vevők rendelkezéséré. Nem tud a város annyi házat építtetni, melyeket ilyen módozatok mellett ne tudna eladni. Amely városban elegendő lakás és egészséges ivóviz áll rendelkezésre, — azt a vidéki közönség tömegesen keresi fel. Ha megszívleli a város ezen egyszerű, — minden nehézség nélkül megvalósítható, nagyfontosságú javaslatunkat és ennek a kérdésnek elbírálásánál nem ragaszkodik ahhoz a bizonyos, úgynevezett „copf"-hoz, mely már igen sok város" haladásának volt a megölő betűje, — akkor a város eleget tesz sociális kötelességének, — megszünteti a városban a lakásínséget, a közegészség­ügyet óriási lépéssel elő.bbre viszi a város haladását és fejlődését pedig nagy mérték­ben előmozdítja. Nem akarjuk, hogy szavunk pusztában elhangzott' szó maradjon. Nem fogunk ad­dig megnyugodni míg a város ezt a fontos kérdést napirendre ki nem tüzi. Követeljük, hogy a város a szegényebb sorsú családok érdekében tegye meg kötelességét. Meg

Next

/
Thumbnails
Contents