Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-06-15

XLVI. évfolyam. Pápa, 1919 június 15. 21. szárii. Független politikai, társadalmi ós közgazdasági heti lap. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskodőse, F5-tér 23. szám. Tolefoaa. 112. szám. Az igazság győzni fog! EISflzotésok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 16 IC., félévre 8 IC, negyedévre 4 K. Nyilt-tór soronként 40 flllőr. — Egyes szám ára 40 fillér. Vörös katonák és a . régi hadsereg. A harctéri diadalok csaknem végnélküli sorozatával lepett meg bennünket közelmúltban a magyar vörös hadsereg. Dicsőséget aratott az összes harcvonalakon és az elért sikerek büszkeséggel töltöttek el mindjájtiukaí. Ütik, verik, űzik a cseheket és románokat, — szép sorrendben foglalják vissza, ellenségeink állal megszállolt városokat ós területeket ós mi tiszteletteljes bámulattal csodáljuk vörös hadseregünk dicsőséges előnyomulását és páratlan hősiességét. Mikor mindezeket láljuk és tapasztaljuk, mikor ezek a tények, niegcáfolhalatlairül itt feküsznek szemeink előtt, önkéntelenül is a királyok jutnak eszüukbe, azok a királyok, akiknek ,taljpnyomásáfc mindenkor ott éreztük a ; nyákunkon/ A királyok - idejében, a nemzetek, országok ós birodalmak, — a saját vérükből összeállított hadsereget sohasem mondhatták magukénak, — ez a jog abban az időben, minden esetben csak a királyokat, vagy amint akkor csúfolták őket, a legfőbb hadurakat ilették ineg. Eltek is ezzel a joggal elég sürüen. Rendeletekben és hadiparancsokban nem is használtak a hadseregről más kifejezést, mint: „az ón hadseregem." Ilyen vagy ehhez hasonló kifejezésekben volt alkalmunk a múltban gyönyörködni eleget. Szóval mi adtuk mindig a katonákat, — mi űzettük, mi ruháztuk, mi élelmeztük az egész hadsereget, de a hadsereg azért nem volt a mienk, magunkénak soha nem mondhattuk, mert a királyok nem .engedték. A hadsereggel csak a király rendelkezett teljhatalmilag, a nemzeteknek, országoknak, birodalmaknak ebben a kérdésben semmiféle intézkedési joguk nem volt és igy nagyon természetes, hogy a háború és a békek.érdések eldöntése is egyedül a királyok hatáskörébe tartoztak. Ezt ueveztük mi alkotmányunk. Hát alkotmánynak lehet tartani az olyan fércművet, mely a katonaság feletti teljhatalmat, a háború és a béko kérdésének eldöntését, a nemzetek sorsát, boldogságát ós boldogtalanságát, millió és millió ember életét egész teljességébon egyetlenegy embernek, a királynak, helyesebben mondva, cifra ruhába felöltöztetett bábuak kezeibe rakja le? Nekünk erős a meggyőződésünk, hogy ha a magyar hadsereg felett nem első Ferencz József az utolsó előtti király gyakorolta volna a teljhatalmat, akkor az ötéves pusztító világháború nem következett volna be és legalább is egy millió magyar ifjú életét megmentettünk volna. Nem csoda, mert hát második gyermekkorát élte az öreg, — éppúgy mint most Clemenceau. Ilyen vén embereket már nem volna szabad a hatalom polcán megtűrni. Intő példa oz nekünk a jövendő szempontjából. * Látjátok édes magyar testvéreink, egy köztársasági államformában sohasem fordulhat elő hasonló ferde helyzet, mert a köztársaságban nem engedik meg, hogy egy ember ilyen rémséges nagy hatalmat gyakoroljon. És ez igy vau helyesen. Ezért kell nekünk megbecsülnünk és tiszteletben tartanunk a köztársasági államformát, mert az előbb rjelzetfc óriási 11 agyfüérv crTiátaltmj"itt írem egy kézben, hanem egy egész tanácsnak kezeiben nyugszik. Most mikor vörös katonáink győzelmes előnyomulását ünnepeljük az egész ország területén, — az ántánt békebizottsága ultimátumot, küldött a magyar kormánynak, — hogy haladék nélkül vessen véget a cseli-szlovákok elleni támadásoknak, mert ellen esetben az ántánt a legszélsőbb rendszabályokhoz fog nyúlni. **» Tehát a kéffarku cseh oroszlán meg vau rököuyödve, mert több mint bizonyos, hogy az ultimátumot a csehek kétségbeesett jajkiállására adta ki nekünk az ántánt békebizottsága. Ez teljesen megnyugtató reánk nézve, de azért szeretnénk már ott tartani, mikor a románok és a szerbek is hasontartalmu kérvényekkel forduluak az ántánt békebizottságához. Mikor majd ezek is elkezdenek jajveszékelni az ántánt bókebizottságának, akkor talán nagy kegyesen minket is meginvitálnak Varseil lesbe, amint erre Ígéretet is tettek. Szép. Megvagyunk hatva a sok jóakarattól. Ami Kun Béla, válaszát illeti, azt teljesen korrektnek tartjuk. Azt hisszük, hogy a békebizottság is bele fog nyugodni. De azért „Be a Vörös Hadseregbe" — proletárok. Nagy feladatok várakoznak még reánk. A Vörös Hadsereg már eddig is megmutatta, hogy többéi ér az eltűnt imperialista hadseregnél. Egyedüli óhajtásunk és hő kívánságunk, hogy mutassa meg a jövőben is, Veszprém—Pápa. Van egy családnak 7 gyermeke; ezek közül 5 még kiskorú, 2 felnőtt nagykorú. Mivel minden egyes kiskorúnak saját vagyona van, a szülők mindegyik mellé alkalmaztak egy felügyelőnevelőt és egy számtartót. Az idősebbik fiút a szülők szeretik, kedvelik, dédelgetik. Ebben a sanyarú szük drága világban minden megszerezhető és megkapható élelmet megszerzik számára egész tehetségükkel, iparkodásukkal azon vannak, hogy érdekét tőlük telhetőleg előmozdítsák és előbbrevigyók. A másik fiút nem szeretik, elhanyagolják, nem valami sokat törődnek vele. Eleiem tekintetében valamint a közszükségleti cikkekből koránt sem kap elegendőt. Nem csoda ha az utóbbi már rég megunta és megeléglette szüleinek ezen bánásmódját; nem akar már tovább a család mostohája lenni. Ezért már rég azon gondolkodik, elszakad a szülői háziéit legjobb -eser-efcne"teljesen önálló lenni; de mivel ennek sok az akadálya, arra törekszik, hogy külön családot alapit, szülői módjára; ebben az esetben két kiskorú testvérét, kik legközelebb álltak és állnak hozzá magával viszi uj családjába és kiegósziti a legközelebbi. szomszédjaival, kikkel azonos az érdeke. Ha pedig ez sem sikerülne, akkor kész inkább egy uj firmához menni mint alkalmazott; akitől tudja, hogy ez nagyon megörülne az uj segédnek és segítőnek és hogy ez igen jól bánnék vele. Ezen Allegóriát minden pápai azonnal megérti. Már reges régen elakarunk szakadni Veszprémmegyétől, melynek mi vagyunk örökös mostohája. A megye sohasem törődött Pápa város érdekével; sőt akár hányszor vétett ellene. Két izben volt jó akaratú főispánja, de ezek nem tudni mi okból nem voltak képesek a károsítást megakadályozni. Már több izben tárgyalta a közgyűlés a Veszprémmegyétől való elszakadást; a legtöbb felszólaló hideg nyugalommal beszélt és valamennyien helyeselték az indítványt. Pápa legjobb szeretne önálló törvényhatóság lenni; de ha ez nem sikerül, akkor külön Pápamogyét akarunk, melyhez tartoznék a pápai és devecseri járás, azonkívül a szomszéd kemenesaljai ós a csornai járás, melynek lakossága különben is Pápára gravitál. Vasmegye úgyis túlságos nagy; van 10 járása és nem vészit sokat ha legnagyobb járását a Ozelldömölkit elveszik. Ennek dacára