Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-01-12

Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: CUldberg Oyula papirkereskodőse, F6-tér 23. szám. •Telefon. 1152. ssána.. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 18 IC, félévre 8 IC, negyedem) 4 K. Nyilt-tér sorpnként 40 fillér. — Egyes szám ára 40 fillér. Hazafiság és munka. Bölcs Salamon, ÍI henye, tunya, min (len éri elégedetlen Ben Zórá-t, el-, küldötte a hangyákhoz, hogy tanuljon tőlük munkásságot, szorgalmút, és takarékosságot. Azóta már több ezer esztendő gördült le az idők végtelenségébe, de azért bölcs Salamonnak eszméje ma sem avult el. Ma is ott állunk, hogy sok embert kellene elküldeni "a hangyákhoz a szór-' galom és'"munkásság elsajátítása, megtanulása "végett. Azok a kik már tanulmányozták Valamikor a hangyák parányi-népének követésreméltó szokásait, sok hasznos foglalkozásulvon kívül, bizonyára észrevették és "megbámulták azt a példás rendet, a mely ezeknek a kis társadalmaknak jellegzetes és valóban kiváló sajátsága. Bátran elmondhatjuk, hogy ha az emberi társadalomban is ilyen szép, példás rend volna, akkor meglehetne teremteni Piátónak azt az ideáltársadalmát, a miről a régi bölcsek és politikusok egykor oly sokat ábrándoztak. De hát nincs semmi tökéletes a mi földünkön. Ez a parányi, munkás rovarnép is, melynek minden egyes bolya, egy-egy külön álló országnak, vagy államnak a mintája lehetne, a munkálkodás békés erényei mellett, a háborúskodás pusztító démonának is hódol. Csakhogy ezeknek a kis országoknak nem az a végcéljuk a háborúskodással, hogy tartományokat foglaljanak el, vagy országokat daraboljanak fel, hanem az, hogy a legyőzött hangyák soraiból rabszolgákat hurcolhassanak saját boly-birodalmukba, — a kikkel azonban dicséretükre legyen mondva, sokkal emberségesebben bánnak, a mint bántak most a világháború alatt egyes küzdő ellenséges országok, a mi elfogott szegény katonáinkkal. Vége vau a nagy küzdelemnek. Tartunk tőle, hogy Magyarországra végzetes jövő várakozik. Katonáink a harcterekről hazaérkeztek, az elfogottak nagyrészét pedig ellenségeink már hazaszállították. A magyarnemzet munkaereje tehát javarészben itthon volna, — de szomorúan kell konstatálnunk, hogy azoknak nagy részenem akarja felvenni újra a munkát. A kormány és .a különböző nemzeti tanácsok ez irányban megkíséreltek már mindent, de eddig semmiféle eredményre nem vezettek. Ilyen állapotok uralkodnak az egész országterületén. Nagyon .siralmashelyzet, melyből egyhamar nincs kibontakozás. Mindezekhez még hozzájárul az is, hogy az ország területének megvédelmezésére hivatott és visszatartott katonáink között hiányzik teljesen, a fegyelem, összetartás ós felebbvalók iránti engedéímessóg. Ezekből pedig az következik, hogy nekünk tulajdonképpen nincs katonaságunk, azokra ez időszerűit ne.j is támaszkodhatunk. Most pedig ott álmuk, hogy cseh, román és szerb katonák naponként nagy darabokat foglalnak el és hasítanak ki Magyarország testéből és ugy vesszük észre, mire a béketárgyalásokba belekapnak, marad is, nem is, valami az ország területéből. Azt mondják ós tennen hirdetik, hogy a foglalásokkal nem kell törődnünk, mert Magyarország sorsa felett, a bóketárgyalásokon lógnak végérvényesen dönteni. Ha mégis az országterületének megszállásról volna csupán szó, belenyugodnánk valahogy, de azt vesszük észre, hogy szomszédaink a szó szoros értelmében foglalnak és a mit elfoglaltak, olt véglegesen be is rendezkednek. Ha tehál igaz, hogy sorsunk felett végérvényesen a béketanács fog dönteni, miért nem verjük ki akkor a cseh, roynán és szerb bandákat az ország területéről? Nagyon félünk, hogy ezek a fokozatos foglalások az ország területén, — befejezett tények elé állítanak bennünket a bóketárgyalásokonEgyet azonban semmiképpen nem tudunk megérteni. Nézzük meg a cseh és szerb katonákat. Ezek ugyanannyi ideig küzdöttek és harcoltak a világháború csataterein, mint a mi katonáink és azok még most is SZÍVÓS makacssággal és elhatározással harcolnak ellenünk, naponként nagyobb és nagyobb területeket foglalnak el az ország testéből, — mi pedig ölbe tett kezekkel, egykedvűen nézzük országunk végpusztulását. Ha ellenségeink kifáradt katonáikat csatasorba tudják még állítani elleuünk, mjért nem állítjuk mi is saját hazánk védelmére a már eléggé kipihent katonáinkat? ' Nem a csehek, hanem mi állunk most igazán csehül. Ha ezeket mind elgondoljuk, önkéntelenül is bölcs Salamon eszméje jut eszünkbe. Hol vagy te bölcs Salamon! Téged keresünk a végveszélyben. - Akár hol vagy, ne sajnáld a fáradtságot, jöjj el sürgősen hozzánk és küld el a mi katonáinkat is, — a mint elküldölted egykor Ben Zórá-t a hangya-bolyokba, hogy tanuljanak a hangyáktól szorgalmat, munkásságot, engedelmességet és a mi fő, tanuljanak hazaszeretetet! . . . . y. A városok állásfoglalása. Kisújszállás városa 1918. december 28-áu rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésében a következő véghatározatot hozta: „A képviselőtestület hazafiúi aggodalommal eltelve tekint á miudinkább sötétedő'' kilátásokfelé s néma fájdalommal szemlélve ezeréves hazánk vergődését, katasztrofális nehéz napjaiban, — a jobb jövőbe vetett hittel, reménységgel, a magyarok Istenébe vetett bizalommal Óhajtván óhajtja, hogy találja meg sokat hánytatott hazánk, a kivezető utat súlyos, nehéz helyzetéből, örömmel s reménykedve jelenti be Magyarország Területi Epsógéuek Védelmi Ligájába való belépését s Isten áldását kéri annak munkájára." Eger városa 1918. december hó 27-én tartott rendkívüli képviselőtestületi ülésén ezen határozatot hozta: „A képviselőtestület, tudatában annak a veszélynek, - amely az ország" területi integritását fenyegeti, - kimondja hogy Magyarország * Területi Épségének Védelmi Ligájához csatjakozik ós utasítja a tanácsot, hogy a ligához való csatlakozása céljából felhívást intézzen a helybeli társadalmi, kulturális és gazdasági testületekhez és egyesületekhez." Szatmárnémeti városi tanácsa 1918 december 28-án tartott üléséből értesítette a ligát, hogy városuk hazafias közönségének nevében a közeli román megszállás által teremtett súlyos helyzetben őszinte örömmel és lelkesedéssel csatlakozlak a „Magyarország Területi Épségét társadalmi ós tudományos felvilágosító munkával megvédő Ligához." Máramarossziget városa 1918. december hó 30-án tartott üléséből táviratilag csatlakozott „Máramaros vármegye 5 korona - városának: Máramarossziget, Huszt, Técső, Hosszumező, Visk lakosai, valamint bányavárosai: Aknasugatag, Akuaszlatina, Rónaszók tegnap tartott ülésükből^ kifolyólag igaz lelkesedéssel, testtel ós lélekkel csatlakoznak mintegy 70.000 lakost kitevő területtel a Magyarország Területének Védelmi Ligájához." Adakozzunk a hadiárvák alapjára.