Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-03-02

Pápai Lapok tult, — pártját pedig szétszórta a köztársaság szele. Amit azonban a régi kormány, Tisza István nyomása alatt nem merészelt, megtenni, — nincs kizárva, .hogy a köztársasági kormány másként gondolkozik ós más elbánásban fogja részesíteni, Pápa város vérig sértett lakosságát. Aztis hallottuk, hogy a köztársasági kormány a választókerületeket újra fogja rendezni, ez ezonban még bizonytalan. A néptanácsnak csak egy szavába kerül és a polgármesternek a kérvényeket újra be kell adnia a kormányhoz. Ausztriában már megvoltak a választások, tudjuk, hogy a szociáldemokrata párt nagy győzelmet aratott. így lesz ez Magyarországban is. Pápa város is szociáldemokrata-párthoz tartozó képviselőt fog a parlamentbe küldeni, — ha újra önálló választó-kerületté avatják. önálló választó-kerületünk elvesztése miatt lelkünk bánata kezdett elviselhetlenné válni, ezért nyilfc való mással könnyítettünk tehát magunkon a fenntiekben. • • • y. A magyar kereskedő az uj összhangban. Fogy már az utolsó hónapja is a télnek, amelyen tul reánk köszönt majd a minden esztendők újból megéledő forradalma; a tavasz. Kész vetésünk kevés várja az idén a tavaszt, de várja aunál több gondolát: kétség és reménység, s mind a kettőből több, mint bármikor. Ebből bőven vetettünk az idén. Az ősz elején még csak kétségünk és aggodalmunk volt, de amióta a forradalom fölszántotta a magyar ugart, jutott rnuk — dolgozni ós ha a munkában, amely magunkért és mindnyájunkért folyik, megtaláljuk öurnagunkat ós beilleszkedünk abba az összhangba, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Ez az összhang nem engedi meg, hogy valakinek a hangszere tulhangos legyen, hogy egy ember, vagy egy csoport, vagy akár egy osztály kedvéért mások elhalkuljanak. Ebből az uj összhangból ki vannak küszöbölve a szóló betétek, itt nagy, szépséges harmóniáról lehet szó, amelyben a nemzetnek í.iiuden tagja a maga jogához és a maga kötelességéhez jut. Az uj jogok sokak számára lemondást jelentenek, az uj kötelességekből fakad azok joga és jóléte, akiknek eddig ebből semmi vagy kevesebb volt. Ennek a készülő egyensulyozottságnak szinte a legközepén a magyar kereskedő világot látjuk szemünk előtt feltűnni. Ennek az osztálynak helyzete nem fog eltolódni, talán az egyetlen, amely az eddig elfoglalt ponton marad. Panasza jogfosztoltságban eddig sem lehetett, ha helyzetét más osztályokkal mérjük össze; privilégiumai sem voltak az igaz, de' ennek fejében nem is kell lemondaniok semmiről. Politikájukban nem álltak a szélső ponton, de a konzervatív elmaradással sem vádolhatók meg. Körülbelül azt a határvonalat húzták meg, amelyen ma a demokratikus pol gárság a vele szövetkezett munkássággal össze tudott kapcsolódni. A váltakozó . háborús „viszonyokhoz labilitásuknál fogva a legkönnyebben tudtak alkalmazkodni s a mai uj helyzet sem okozott nagyobb megrázkódtatást körükben. Mindezekből megállapítható, hogy a magyar kereskedő-osztály, ha szenkereskedőtől kell kérnünk az áram megindítását. A közönség közvetlenül vele érintkezik, s a vásárlóra, különösen a falvak népére, végtelenül jó hatással, volna, ha látná, hogy olcs.óbb az élete. Kedvet, nyugodtságot, jó hajlamokat szül majd benne oz, ráveszi a munkáid ós arra, hogy a túlzott bérköveteléseit mérsékelje. A kereskedő részéről, ismételjük, áldozatot kérünk, s itt nemcsak az ő, másoknál egy arasznyival kedvezőbb helyzetére utalunk, hanem intelligenciájára ós megértésére is építünk. Színészet. Aranyember. " Jókai örökszép drámája Aranyember került •színre zsúfolt ház előtt. A darab gyönyörűségeit a kitűnő előadás csak " emelte. Benkö Ilonka Athália szerepében remekelt. Timár Mihályt Császár Gyula természetes alakításban játszotta. Igen jó játékukért dicséretet érdemelnek még: Dalnoky Tesza, Vajdáné, Antal Nusi, Vajda Lajos, Érckövy László. Felhő Klári. A sok léha operettek mellett jól esik látnunk néha egy-egy kedves népszínműt. Vasárnap este Felhő Klárit, a rég nem látott szép népszínműt láttuk. A címszerepet Kállay Jolán játszotta, aki nemcsak a vidám, pajkos jelenetekben, hanem a drámai játékban is kiváló művésznő. Fátyol Ferkó parádés szerepében Császár Gyula nyújtott kiváló alakítást. Kedves volt mint Ka|tica, Autal Nusi. Máté László természetes játékával a szokott jó volt. Kokkánét Vajdánó adta, aki nyelveskedésóvel állandó derültséget keltett. Dicséretet érdemel Vajda Lajos, Beukö Ilonka, Autal Lajos, Kovácsics Margit, Érckövy, Bihary. Névtelen asszony. Sikerült előadásban mutatták be a Névtelen asszony c. híres drámát. A darab szép tartalma és kifogástalan előadása csak elismerést érdemel. Benkő Ilonka fényesen oldotta meg feladatát. A drámai jeleneteket megrázó erővel vcdett is, a legkevósbbé gyengült le j. T 1 • • i i • i, T » • i / - i /»I • n i . . . .adta. Jeles színésznek bizonyult Nagy Jenő ez bele a reménységből is. Szorongó sziv-|é

S ma aránylag a lóerősebb inakkal|

esfce is

. M

átó László az orvos, Császár Gyula ámelvre mások a mint föüírvész ie-vekeztek tehetségüket órtókedáshoz nagyban hozzájável lessük a tavasz ébredését me fogja-e elnyomni a kártékony gaz a'az állami segítség tartja bennük a lellessuk a tavasz ébredését: vaj jon, bírja az uj. iramot, amelyre mások a'mint főügyész igyekezi lyikből fog több kikelni, vájjon nem j maguk lábán már képtelenek, s csupán | aiteni. A pompás előad rultak Heltai, Antii Nusi. Érckövy, Vajda. nemzet reménységének földjét? Végtelenül sok függ ettől a tavaszket. Hogy ez igy van, nagy szerencse: nemcsak a kereskedő-osztályé, hanem tói. A sok szenvedés, a feje tetejére!a nemzeté is, amely uj küzdelmeiben állított öt esztendő, az annak nyomába bizva, számíthat erre a leginkább intakt jövő nagy megrázkódtatás — nem seregére. szabad csodálkozni rajta — felkavarta: Éz a bizalom, minden okunk mega reudet, össze bonyolította a régi élet van rá, hogy higyjünk, nem üres kópidegszálait, ellépett avult kötelékeket, zelődés. A mi kereskedőink, akik minamelyek helyett nem tudtak megérő-' den viharban igy meg tudták állni södni az ujak, a rettenetes évek során.helyüket, most nem fogják kivonni kártékony mérgek fejlődtek, amelyek- J magukat a közös .munkából, A nagy kel még nem tudott megbirkózni az (

harmóniának ők is részesei lesznek, ország legyengült szervezete. álla- ha kell lemondással -ós áldozattal is. pótban ért minket a tél, amelynek még'Amikor várjuk a reménységek tavaszát külön sajátos nyomorúságai csak fokoz's amikor bízunk abban, hogy a feltá Iák azt a nyomott és szorongó bangu latot, aki nem alakult uj rend kavargását, amelyben vágyakozva nézünk segítség és kivezető ut felé yalamenynyien. TJgy érezzük, ezt a tavasz hozza meg. Addig megpihennek a megtépett idegek, a régiek helyeit bevágódnalc a megváltozott világ útjába az uj keréknyomok és el lehet indulni a boldogabb jövő felé. Lehet — ha tudunk ós akamadó élet a mezők népét visszaadja a munkának, mikor az ipari munkástól azt kérjük, hogy a dolgon kívül még a közrend megszilárdításában is vegyen részt, a kereskedő szerepét abban látjuk, hogy megindítja azt a folyamatát, an?oly az elviselhetetlen drágaságból a normális élet. felé vezet. Mondhatná a kereskedő, hogy a kiinduló pont ne ő legyen, hanem a termelő, mégis a Hóvirág. Tartalmatlan, üres darab, zenéje még tűrhető a kedden bemutatott Hóvirág c. operettnek. Ami kis sikere volt, az csupán Dalnoky, Császár, Vajda kitűnő játékának tudható be. Liliom. A Vígszínház nagysikerű renrizót szerdán este sikerült előadásban adták nálunk is. Liliom, a csirkefogót Császár Gyula mesésen állította elénk. Julit Kállay helyett Antal Nusi játszotta, akinek játéka kifogástalan jó volt. A fővárosi liget alakjainak hü mintaképét mutatták be természetes alakításban : Dalnoky, Vajda, Kovácsics. János vitéz. Csütörtökön este ismét János vitéz került szinre. Kállay Jolán rekedtsége miatt a címszerepet Antal Lajos játszotta, aki dicséretre méltó buzgósággal játszatta meg szerepét, bár Kállay Jolánt pótolni nem tudta. Az előadás a szezon legrosszabbik előadása volt. A szereplők rossz hangulatban voltak, mind oly komoly arcot vágott, mintha nem is operettet, hanem Romeot ós Júliát adták volua. Vajda, Lajos pedig egyenesen botrányosan visolkedet a színpadon. Talán mégis jobb volna, ha van valami ügyük, a kulisszák mögött,' nem pedig a színpadon elintézni, mert végro is a közönség azért megy a színházba, hogy egy jó előadásban szórakozzon nem pedig azért, hogy bosszankodjon.