Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-06-02

XLV. évfolyam. Pápa, 1918 június 2. 22. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereakedéae, F8-tér 23. szám. Telefon 112. assájaa. Felelés szerkcsztC ét laptulajdonoi: GOLDBERG GYULA. EISBzutések éa hirdetési dijak a lap kiadéhivateláhoi küldendők. A lap éra: egész évre 12 K , félévre 6 K , negyedévre 8 K Nyilt-tér soronként 40 Aller. — Egyes Sfám ára 80 tUlér. Hadimunkára. Ugy látszik, az uj kormány alatt valóban megkezdődött végre a harc, amelyet már régóta sürgetünk és amely az ország életérdeke, a harc, a komoly, erőteljes harc az árdrágító iparosok ellen. Mert eddig folyt a harc az élelmiszerdrágitók ellen, de ezzel a százfejü hydrának csak egyik fejét vágta le a kormány, a másik kilencvenkilenc lej mind az iparosok árdrágítása. Tudvalevő pedig, hogy a hydra száz fejét oly gyorsan kell levágni, hogy ne nőhessen ki újra. Mind a száz lőnek porba kell hullania, akkor lehet ilt az országban rend és béke. A cipészek elleni hatósági intézkedéssel kezdődött meg ez a harc és rövid egy hét alatt már megjelent a második rendelet, amely a legkomolyabb eszközök igénybevételével akarja biztosítani a cipőjegyrendszernek ós a cipőmaxi múlásnak a sikerét és a hatását. A hadimunkára való behívás lehetősége függ mostantól kezdve minden cipész felett, aki reniteuskedik és aki a jogos polgári haszon íölött a konjuktura kihasználása kedvéért igyekszik mindenáron magasabb ós magasabb árakat szabni készítményeiért. Amig csak az első rendelet került nyilvánosságra ebben az ügyben, addig megvalljuk őszintén, nem sokat bíztunk, nem sokat hittünk abban, hogy itt valódi komoly és erélyes akció indul meg. De ez a második rendelet megnyugtat bennünket és meg kell, hogy nyugtassa az egész országot. Igy ez tovább valóban nem mehetett. Az ország elsőrendű szükségletei lehetetlen árakon voltak csak kielégíthetők. A középpolgári lakosság, amely miuden országnak a gerince, már szinte luldokolva vergődött az árdrágítás tengerében. A paraszt, a fóldmivelőnép — igaz, hogy drágán fizette meg az iparcikkeket — de legalább élelemmel el volt látva. A kereskedő és iparos az élelmicikkeket fizette meg drágán, de viszont iparcikkekben nem szenvedett hiányt. A lateiner osztály, a tisztviselők, a tanítók, a hivatalnokok azonban sem az egyik sem a másik húsos fazéknál nem álltak ott, és igy természetszerűleg lehetetlen volt számukra a lótfentartás. Nem volt soha elég a fizetésjavitás, mert hiszen a fizetésjavitással együtt szökkentek fel az árak, nem volt soha megnyugvás, megelégedettség, .sőt még inkább szaporodott mindig a nyomor. Amikor a külföldi árakról olvasunk hírlapi jelentéseket, valósággal elszorul a szivünk. Franciaországban haragszanak az emberek, mert a cipő ára felszökött hetven frankra és a vaj kilója öt és fél frank. Ezért már forronganak a francia háziasszonyok és polgárok. Es ugyanakkor mi — ha vajat egyáltalán kapunk — 60 koronát fizetünk érte, a cipészek pétiig tiltakoznak, zúgolódnak és gyűléseznek, mert a cipő árát mindössze 165 koronára maximál ák. Ennek az állapotnak feltétlenül véget kell vetni. Lehetetlenség hogy egy országot egy kaszt — az iparosok kasztja — ugy kiuzsorázzon, ahogy az nálunk megtörtént. Heinéinünk kell és bizonyosak is vagyunk benne, hogy a cipészek után következnek az egyéb iparosok, a ruhakereskedők, megszüntetik talán a butoruzsorát és megszüntetnek miuden elsőrendű szükségleti cikkel folytatott árdrágítást. ** A háború negyedik évének vége felé megyünk. A magyar nép és különösen a magyar középosztály csodás energiáról és erőről tett tanúbizonyságot e négy háborús esztendő alatt. De ez az erő és energia is valamikor kifogyhat, amikor annyira igénybe vau véve, mint nálunk. Kétségtelen, hogy az egész középosztály uj kedvvel, uj lelkesedéssel fogja végigküzdeni a háború hátralevő idejét, ha látni fogja, hogy vau aki támogatja, van aki gondoskodik róla, hogy halálra ne uzsorázzák. Májusi eső. Adóreform, béke, választójog, Károlyi Mihály-ügy, mindez távolról sem olyan fontos, mint amilyen .fontos a májusi eső volt az elmúlt napokban. Az ország a legnagyobb áhítattal, a legnagyobb reménykedéssel várta már azt a májusi esőt, amely minden évben a legfontosabb problémája az egész tavaszi vetési szezonnak. Soha jobbkor, soha ennyire idejében nem jött a májusi eső, mint az idén. Akkor, amikor a vezető férfiak Németországgal szorosabb szövetségben állapodtak meg, amikor természetesen a szövetségi hűség és bajtársi rokonszenv alapján fájdalommal olvassuk a németországi kenyéradagnk leszállításáról szóló hirl, akkor százszorosan kell örülnünk a májusi esőnek. Mert ez a májusi eső teszi lehetővé legelsősorban, hogy olyou termést remélhessünk, amely termés lehetővé teszi, hogy a magunk nélkülözése nélkül tekintélyes mennyiségű gabonát engedjünk át Ausztriának és Németországnak, de ez a májusi eső még sok egyébre is jó. A májusi eső révéu előálló nagyobb gabonatermés felhasználása megfelelő kezekben végre eredményezheti azt, hogy az osztrák és német iparcikkekből nagyobb mennyiséget, tekintélyesebb quantumot tudjunk behozni. Kétségtelen, hogy ezekre az iparcikkekre nagyon rá vagyunk szorulva. Akkor, amikor nálunk egy pár cipő — a legolcsóbb — 250 korona, egy női ruha kétezer korona és egy férfi ruha 1400 korona, ugyanakkor Bécsbeu a legdrágább cipő 190, de már 60 korouáért is nagyszerű cipőt lehet kapni, egy női kosztüm hétszáz koronáért kapható és férfi ruhát ugyancsak 700 koronáért csinálnak a legelegánsabb bécsi szabók. Ez a helyzat miránk nézve retteneteseu hátrányos. Mert igaz, hogy élelmiszerekkel mi vagyuuk legjobban ellátva közópeurópai szövetségeseink között, de egyedül aa élelmiszerek nem elégítik ki az embert. A ruházkodás minden ága épp oly elsőrendű szükséglet, mint az élelmezés és akkor, ha a ruházkodási cikkek árai horribilis magasságokba szökkennek fel, teljes lehetetlenség azt mondani az ország népére, hogy kellőeu el vau látva. Miért vaunak a fizetésreudezési mozgalmak, miért van elégedetlenség a tisztviselők, a tanítók és minden fizfizetéstt polgár osztályában. Nem azért, mert a zsn kevés vagy a liszt barna. Ehhez már hozzászoktak az emberek, de ahhoz nem szoktak hozzá és nem is tudnak hozzászokni, hogy a lábujjuk kilássák a cipőből és a könyökükre már ne lehessen foltot csinálni, mert a ruhájuk annyira elvásott, hogy nem tartja a foltot. Igy tovább ez a helyzet nem maradhat. Ugyanakkor, amikor hozsannával kel lelt fogadnunk az ország érdekében a májusi esőt, amely mindennel, amire élelmezési szempontból szükségünk vau, ellát berniünket, ugyauakkor a legnagyobb szomorúsággal kell arra gondolnunk, hogy még gabonánk révén sem tudjuk elérni az olcsóbb iparcikkek behozatalát. Reméljük, hogy akkor, amikor Szteréuyi József az ország kereskedelmi minisztere, aki az ország egyik legelső kereskedelmi szakértője, nem fogunk megint keresztülesni és elmaradni, hanem ugyanakkor, mikor a szövetségi hűség elve alapjáu a normálisra megszabott keuyér éa élelmiszer adagok után