Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-04-28

XLV. évfolyam. Pápa, mS április 28. 17. szám. PAPAI •i atf • I illt I; Pápa Tárol hatóságának éa több pápai i pápa-videki egyesületnek megválaaitott kŐsJö.tf e. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztősén 4* kiadóhivatal: Goldborg Gyula papírkereskedés*, Kö-tér 88. acim. T«i«fon. na. Felelős szerkesztő ét laptulajdonoa: OOLDBERG GYULA. Előfizetések él hirdetést <\:y t u lap kiadóhivatalához kü!dep..*k. A lap ára: egész évre lt K., félévre 6 K., negyedévre 8 K Nyilt-tér soronként 40 flllér. - Egyes szám ára 80 fillér. Dr. Rainprecht Antal. Mélységes és őszinte sajnálattal értesítjük lapunk olvasóközönségét, hogy vármegyénk szeretett főispánja, dr. Rainprecht Antal főispáni méltóságáról lemondott. Okul a beállott kormányváltozást hozta fel. Nem tudjuk, hogy a folytonos kormányválságok végezetül is hol és miben érnek véget, nem tudjuk, hogy az egymással megütközött két kormányzati elv közül melyik kerekedik időlegesen félül, de azt az egyet teljes határozottsággal mondhatjuk, hogy bármilyen rendszer próbálkozik is a mi vármegyénkben, mi és a mi táborunk a falusi gazdák dr. Rainprecht Antalt ezentúl is a magunkénak tartjuk, jóakaró támogatónknak tekintjük, akit szívvel-lélekkel követünk. Rainprecht Antalt mi a szivünkbe zártuk, megszerettük. Ám jöjjön bárki, bármilyen elvekkel: Rainprecht nélkül, pláne Rainprecht ellen semmire sem megy. Hasztalan lesz itt bármiféle kísérletezés. Ha egy szemernyi belátás, bölcsesség van a kormányban: dr. Rainprecht Antalt nem ereszti el, lemondását érvényteleníteni igyekszik, őt megtartja, mert dr. Rainprecht Antal nélkül itt semmiféle intenció sem érvényesül. Ezt vegyék tudomásul mindazok, akiket illet. Egyébként lesz rá gondunk, hogy a vármegye gazdapártjának a vármegye közönségének ezen állásfoglalása kellő formában kifejezve jusson tudomására úgy dr. Rainprecht Antalnak, mint a kormányéi löknek. Főispánunkat pedig arra kérjük: ne forduljon el e vármegye közönségétől, amely őt vallásfelekezeti és társadalmi osztálykülömbség nélkül szereti, végtelenül nagyra becsüli. Dr. Rainprecht mindég a szeretetet hirdette, mindég a szeretet, a megértés parancsa szavát követte és e szerint cselekedett. Nos mi a szeretet nevében kéMk ót: maradjon továbbra is a mi s^retett főispánunk. Az iparcikkek ármaximálása. Az árak m r

{

málása, amely régebben n kötött gazdasági rendszer idején egyáltalában nem volt ismeretlen fogaton*, a szaluul verseny uralkodásának ideje alatt teljesen fölösleges volt, minthogy a kereslet és kínálat viszonya a legtökéletesebben tudta szabályozni az árak alakulását. Különösen áll ez a kereskedelmi forgalom terén, ahol a szabad verseny mondhatni mindig teljes tisztanádban tudott érvényesülni. A háború ideje alatt azonban az erők | szabad játéka nem tudott érvényesülni és ily módon a szabad verseny árszabályozó hatását nélkülözni voltunk kénytelenek. Az árak emelkedését ismeretes körülmények okozták: így elsősorban a termelők igen nagy részének katouai szolgálatra való elvonása, továbbá hadfelszerelési cikkek előállítására való igénybevétele; a fogalmi és egyéb nehézségek, a külföldről való behozatalnak csaknem teljes elmaradása stb. Ezenfelül természetesen egyéb okok is közreműködtek, főként a közvetítői tevékenységbe befurakodott hivatatlau elemek megszaporodása, amelyek a rendes kereskedői tisztességtől eltérő módon nem arra törekedtek, hogy minél olcsóbb áron szerezzék be áruikat s azt tisztességes polgári haszonnal továbbadják, hanem minden áron vásároltak árukat 8 azoknak visszatartása révén is hozzájárultak ahhoz, hogy az árak minden rendszer nélkül emelkedjenek. Az állam ilyen körülmények között kényteleu volt visszatérni az árak hatósági megszabásának korához s elsősorban az oly cikkek árát maximálta, amelyek mint tömegcikkek hasonló minőségben fordultak elő, maximálásuk tehát könnyen volt lehetséges. Az iparcikkek ármaximálása azonban a dolgok természete szerint uem könnyű feladat. Ezek ugyanis oly sokféle minőségben fordulnak elő, hogy maximálásuk eddig szinte lehetetlennek bizonyult. A közvélemény, főképp a mezőgazdasági érdekeltség azonban mind hangosabb szóval követeli ezek árának hatósági megszabását is s úgylátazik, a kormány ez elől már nem igen térhet ki. Amint halljuk, Szterényi József, a

( volt kereskedelemügyi miniszter, szintén programmjába vette ezen kérdés niegi oldását. Minthogy tehát el kell készülve, lennünk az iparcikkek ár-maximálására is, helyénvaló, hogy e kérdéssel lapunk hasábjain is foglalkozzunk. Köztudomású, hogy az ármaximálások terén észlelt eddigi tapasztalatok igen szomorúak. Az irmaximálás igen sokszor azért nem sikerült, mert csak egyes meghatározott cikkekre nézve történt, de sok hasonló minőségű és reudeltelésü árut nem érintett. Igen természetes tehát, hogy a maximált áru a piacról eltűnt ée hasonló minőségű és rendeltetésű, de nem maximált áru került forgalomba. Sok esetben a maximálás csak egyes meghatározott területekre szólt, amikor is a maximált áru ezen területekről kiszivárgott és oly helyeken került eladásra, ahol a maximális ár nem volt érvényben. Az árak meghatározása továbbá igen ritkán történt teljes szakértelem mellett, mert az összes scámbajöhető szakértőket nem hallgatták meg. Egészen természetes, hogy olyankor, amidőn az ármaximálás folytáu a termelés rentabilitása nem voll biztosítható, az ármaximálásnak osak az volt a következménye, hogy a kérdéses áruoikket uem állították elő többé. Amint az eddigiekből is látjuk, az ármaximálás kérdése igen nagy körültekintést és alapos hozzáértést igényel. Ezt azért emeljük ki, hogy amennyiben az iparcikkek ármaximálása tényleg be fog következni, az eddigi szomorú tapasztalatokat ne hagyják figyelmen kívül és pedig annál kevósbbé, minthogy az iparcikkek maximálása, amint már azt előbb is említettük, tulajdonképp a legnehezebb feladatok közé tartozik. Nem elég ugyanis a kész árucikkek árát maximálni, hanem az annak előállításához szükséges Összes nyersanyagok és lelkész gyártmányok árait is meg kell határozni és ezenkívül a munkabérek állandósítására is törekedni kell, mert ha ezen alaptényezők árai rendszer nélkül ós rohamosan változnának, úgy az ármaximálás tulajdonképpen lehetetlenné volna téve. Az iparcikkek ármaximálásánál még egy újabb nehézség is számbaveendő. Es pedig az, hogy vájjon Ausztria is hajlandó-e ezekre vonatkozólag a maximálás terére lépni. Ha Ausztria ezt nem tenné meg, úgy semmi gyakorlati eredményt a maximálástői nem várhatunk, minthogy mint pár excellence agrár állam, csak kisebb mórtékben állítunk elő iparcikkeket s azokat túlnyomó részt Ausztriából szerezzük be. Természetes, hogy mi nem írhatjuk elő Ausztriának, hogy milyen áron szállítsa áruit, tehát ha a maximálást Arsztriábau nem eszközölhetik, úgy az iparcikkek túlnyomó része maximálatlan marad, sőt még az itthon termelt árucikkekre is könnyű lesz ráfogni az osztrák eredetet. Föltéve, hogy az iparcikkek ármaximálását Ausztriában is eszközölni fogják, ami tehát egy conditio siue qua non, vizsgálnunk kellene, hogy melyik szerv állapítsa meg ezen legmagasabb árakat. Természetes, hogy erre a nemrég megalakult s működésüket nemsokára megkezdő árvizsgáló bizottságok volnának a legalkalmasabbak. FeltéÜeuül •