Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-03-31

PA PA I L A POK Pápa várói hatóságának es több pápai • pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap 8zerkesst«s4f is kiadóhivatal: Ooldberg Gyula papirkereakedése, Fé-tér 28. szám. Velcjfast. 11a. Felelés szerkesEtS is laptulajdonos : GOLDBERG GYULA. EISfizotések és hirdetési dijak a lap kiadébivataléhos küldendők. A lap ára: egész évre 12 K., félévre 6 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes síim ara 80 fillér Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk t. előfizetőinknek, olvasóinknak át munkatártainknak! Mikor majd hazatérnek ... Mindjobban közeledik az az idő, amit mindnyájan olyan epedve várunk, a várva-várt béke. A békéről, ha gondolkozunk, előtérbe nyomul az a kinzó gondolat, mi történik azokkal a kiskereskedőkkel és kisiparosokkal, akik immár esztendők óta hadifogságban sínylődnek és üzletük a háború tartama alatt zárva volt Fontos probléma ez, amelyről nekünk, itthonniaradottaknak gondoskodnunk kell ék meg kell oldanunk ezt a kérdést. Meg kell találni azt a módot és azt a formát, amely mellett a hadiszolgálatból hazatérő kisiparos műhelyébe állhasson, kiskereskedő üzletét megnyithassa, hogy önmagát és családját eltarthassa. Az átmeneti gazdasági minisztériumra tartozik ugyan ez a hivatás, amely reméljük, a kérdés helyes megoldását meg is fogja találni; nekünk itthonmaradt kereskedőknek és iparosoknak főköteleaségünk azonban már most gondoskodni arról, hogy ez a kérdés tisztáztassék és helyesen megoldható legyen. Felfogásunk szerint a mód, amely mellett a kisiparosokat és kiskereskedőket újra műhelyükbe és üzletükbe visszahelyezzük, igen egyszerű. A kormánynak kell, hogy a feladata legyen, hogy ezek a hadifogságból hazatérő kisiparosoknak és kiskereskedőknek segítséget nyújtson és pedig oly képen, hogy kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsönt adjon a hazatérőknek. Természetesen meg kell vizsgálni az illetőknek a jelenlegi helyzetét ós szem előtt tartani a háború előtti helyzetüket is. A kölcsön a lehető legjobb feltételek mellett, minél hosszabb időtartam alatt fizetendő vissza az államnak. Ez ügyben azt hisszük, hogy ankétok is voltak ós ott szintén ebben a helyes irányban történt megállapodás. Ha az állam az anyagi részről gondoskodik, akkor természetesen a kereskedelmi köröknek kell minden lehetőt elkövetni, hogy épen ezek az emberek, akik annyit és anyagilag annyira mentek tönkre és a kik évek hosszú során át nélkülözték a rendes, megszokott életet, kell hogy támogatást nyerjenek, hogy áruval elláttassanak és hogy rendesen megélhessenek. Ezt a fontos kérdést immár a napirendről levenni nem lehet. Erélyesebb állást kell foglalni ebben a kérdésben a kereskedőknek és iparosoknak és minden lehetőt el kell követnünk a kérdés mielőbbi és helyes megoldása mellett, hogy mire ezek a boldogtalan emberek haza jönnek már, várja őket az a tudat, hogy megélhetésükről aa itthonmaradottak gondoskodtak. Az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség hivatott arra, hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tartsa, mert hisz zászlajára a kiskereskedelem és kisiparosok boldogulását tűzte jeligéül! Egyébként az U KISZ program in ja utal a megoldás gyakorlati módozataira is, amidőn azt követeli, hogy a központok milliós nyereségeit fordítsák a hadbavonult kereskedők és iparosok anyagi exisztenoiájának megalapozására. Ezeket a milliókata kereskedelem tői és ipartól vonták el: ha tehát közcélokra akarják fordítani, igy joggal jelentheti be a maga igényét a hadbavonult kereskedő és iparos. Húsvéti ének. Messze a pusztán vágtat a szál vész Sir a bűnös föld terhe alatt, Tarajos villám szerte cikkázik Harsog a ménkű s fákat arat. Éji sötétség bús bakaosinját Veri a zápor sirva, vadul S amott az éjben pialog egy mécses Kopasz, nagy ormu szikla alnl. Szerte sötétség, ám a Hitt ténye Szent sugarait most küldi szét, — Hah, ki az ottan?!... Ki keres engem?!. S Júdás kacagva Krisztushoz lép. Zörren a bokor, villan kardél, Uram ne rettegj! — Szóla Simon — Hadd osak a kardod, Júdásnak csókja Néas ide, itt ég: homlokomon. Dinnyés Árpád. A baromfi-tömegtermelés szervezése. Baromfi és tojás: Ez a két szó ma sok háziasszony és gyengegyomrú embertársunk fülében kelt fájó érzelmeket, hiszen a fogalmak, amiket velük megjelöltek, jóformán elérhetetlenek a közönség nagy többségére nézve. Sajnos, alaposabb javulásra, pláne a normális állapotok elérésére még sokáig nincs kilátás. A konzervált (hűtőházi és meszes) tojáskészletek fogytán vannak. Mindinkább friss tojásokra leszünk utalva. Megnyugtatásunkra a tyúkok, tavasz felé haladván, talán most már szorgalmasabban fognak tojni, de azért Húsvétig szűken leszünk a tojással. Akkorra kilátásunk van rá, hogy két nyugati szövetségesünk tojásszükségletének egy részét Orosz- és Lengyelországból szerezheti be, ahonnan mi is kaphatunk valamit, ha elég élelmesek leszünk. Karácsony óta baromfi is kevesebb van a piacon, kezd a baromfi-eleség elfogyni, a hizott lúd kevés s az árak mesebeliek. íme: 1 pár élő csirke . . 28—85 kor. 1 n hizott liba . 220—230 „ 1 kg. lúdzsír vagy háj 38—40 „ 1 pár tyúk . . 35—46 „ 1 kg. lúdhús. . 24-25 „ 1 drb. tojás .... 52 fill. üe valakinek eszébe ne jusson a baromfiárakat maximálni, mert akkor azt a keveset is, ami van, „kézalatt" fogják tovább adni - Több izben értekeztem már a baromfi-állomány állapotáról. A baromfiállomány megfogyott. Hogy miért, az könnyen megérthető dolog. A tenyésztés csökkent, mert a baromfi etetése ma bűvészet. Honnan, mivel, az a kérdés. A tenyésztő kisgazda a lövészárokban van. Ez így lesz még jó ideig. Mi tehát a teendő? Előkészülni, hogy mihelyt a baromfieleség megszerzése könyuyebben megy, a tömegtermelés rögtön meginduljon. Ezt kell minden lehető módon elősegíteni. Ezen a téren nem lehet elég sokat tenni az országban. Egy lépés sem fölösleges, még áldozatok árán sem. Amellett vagyok, hogy városaink rendezzenek be, legalább kórházaik ós piacuk ellátására baromfitenyészeteket. A katonaság ezt már a háború óta teszi. A kormány, bizonyos feltételek, ú. m. a telep berendezésének, a tenyésztés irányának stb. előírása és felügyelet mellett, segélyezhetné a városokat és más egyesületeket is, pl. a vidéki gazdasági egyesületeket. Hogy miből, hát a központok vagyonából. Erre milliókat fordítani, nemzetgazdasági feladat. Sokat tehetnének e téren a magy. kir. államvasutak pályaőreik útján. Tudomásunk van arról, hogy az államvasutak egyes voualain igen szép eredményt értek el Beiwinkler korán elhunyt, de szerencsére van helyébe másik lelkes szakember, Kovács Ödön fő-