Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-03-24

Pápa város hatóságának éa több pápai • pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 8i«rk»»xtő»*(r 4» kiadóhivatal: Goldberg Gyula paplrkereskedéae, F6-tér 23. szám. Telefon. 112. mmám Folelée szerkesstS éa laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA. ElCflzetósek éa birdetéai dijak a lap kiadóhivaUliboi küldendők. A lap ára: egész évre 12 K., félévre 6 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér aoronként 40 fillér. — Egyei szám ára 80 fillér. Állami merkantil-politika. Kereskedőellenes tendenciák ma már olyan méreteket kezdenek ölteni, amelyek már existenciájukban fenyegetik a kereskedői világot. Most, hogy Wekerle beterjesztette a képviselőházban az új adójavaslatokat, aktuálissá vált, hogy helyzetünkkel a leghatóbban foglalkozzunk és az annyira széthúzó kereskedői világot egyesítsük, megszervezzük és tömörítsük. Hiszen, ha önmagunk nem állunk ellent ezen lehetetlen helyzetnek, úgy tényleg be fog következni az

i hogy az összes terheket mi kereskedők, iparosok viseljük, annak dacára, hogy megélhetésünket sem fogjuk tudni biztosítani. Minden józan gondolkozású ós értelmes kereskedő tudatában van annak, hogy szükség volt a legújabban megjelent rendeletekre. Tényleg történtek visszaélések és voltak és vannak olyan lelkiiameretleu kereskedők, akik túllépték azokat a batárokat, amelyek mellett polgári megélhetésüket biztosították volna. Voltak és vannak kereskedők és iparosok, akik árufelhalmozásokkal és áruelrejtésekkel jogosulatlan vagyonokat kerestek. Viszont azonban a kereskedői világ nagy része üzletének magától kínálkozó konjukturái következtében ért magasabb jövedelmeket. Ha alaposan, tiszta szemmel nézzük a helyzetet, úgy azt látjuk, hogy a kereskedő jövedelme nem volt nagyobb, mint a mezőgazdáé. Mig a mezőgazda minden különösebb befektetés nélkül élvezte a háborús konjunktúra által magával hozott magasabb jövedelmeket, addig a kereskedő fáradságos utánjárással, vagyonának rizikójával szerezte be áruját. A kereskedő, aki vásárlásokat azért eszközölt, hogy egyrészt a közérdek áruhiányt ne szenvedjen, a ke'-eskedő, aki mindig arra törekedett, hogy vevőkörét kiszolgálhassa és megtarthassa, szintén magasabb jövedelmeket ért el, nem azért, mintha az árubevásárlásnál az áru-uzsora lebegett volna szeme előtt, hanem azért, mert a háborús konjunktúra olyan volt, hogy áruhiány következtében az árak egyik napról a másikra tetemesen emelkedtek. És, hogy az árak a mai magasságra emelkedtek, annak oka abban keresendő, hogy immár negyedik éve háborúban állunk és hogy a kereskedő árujának háromnegyed részét Ausztriából hozza be, ahol már magas árak mellett kell neki azt megvásárolni. Nem szabad szem előtt téveszteni azt, hogy az abnormális magas* árakat azok az árucikkek érték el, amelyeket kizárólag külföldről importálunk és amelyekből nyersanyag hiánya következtében mindenféle produktió megszűnt. A kormány azonban ezeket a szempontokat nem mérlegeli kellőképen, valószínűleg akarata ellenére alakul a helyzet, bogy a kereskedő és iparos megélhetése lehetetlenné válik. A megalakult bizottságok és központok által minden kereskedői szabadforgalom megszűnik úgy, hogy a kereskedők kénytelenek lesznek előbb alkalmazottaikat szélnek ereszteni és üzleteiket bezárni. Pláue az utóbbi időben egymásután alakította meg a kormány majdnem az összes cikkekre vonatkozó központokat és bizottságot. Nem okult a mult példáin, hogy a központok és bizottságok csak arra voltak jók, hogy az iparcikkek teljesen eltűntek úgy, hogy ha a közönségnek ezekből a cikkekből valamire szüksége van, úgy az legális úton, legális kereskedő által be nem szerezhető, hanem kénytelen elemektől lehetetlen árakon vásárolni. Esnem statisztikai adatokkal akarom igazamat bizonyítani, hanem mint kereskedő a mai helyzet kialakulásáról vázlatot kívánok adni és felhívni a kereskedők és iparosok figyelmét a helyzet türhetetienségére s arra, hogy elérkezett az ideje annak, hogy nem a niaguuk érdekében, de a nagyközönség érdekében cselekedjünk és ne engedjük, hogy a kormány ferde megvilágításban lássa a helyzetet. A magyar kereskedelem és ipar megteremtése. Ama nagy kérdés előtt állunk ma, hogy a háború utáu miként fognak a viszonyok kialakulni. Hogy miként lesz lehetséges, hogy a háború után az ipar s a kereskedelem fenmaradjon, hogy az emberek százezrei, akik a háború után hazatéruek karesethez juthassanak s hogy miként lesz lehetséges, hogy a hadikölcsön nagy terhei ez a nagy tőke s ennek kamatai törleszthetők legyenek. Itt az ideje, hogy ezzel a gonddal komolyan foglalkozzunk, s hogy haladéktalanul egy gazdasági programmot állapítsunk meg, de nemcsak papíron, hanem igaz szakértelemmel az ipar s a kereskedelem minden ágazatában ki kell azt dolgoznunk, melyet azután haladéktalanul meg is kell valósítanunk. Természetes, hogy a háború tartama alatt felgyülemlett adósságokat törleszteni kell. Ezen nagy adósság teher s ennek kamatai nem törleszthetők egyedül a mindig újonnan s újabban kitalált adókkal, nem emeljük, hauem gyeugítjük az ipart s a kereskedelmet egyaránt. Ezek a nagy terhek csak egy helyesen lefektetett gazdasági politika és erős magyar kereskedelem s ipar megteremtése útján törleszthetők. Remélhető, hogy a kormány megfogja találni az utat. a szükséges nagy kereskedelem sürgős megteremtéséhez, a legszükségesebb nyersanyagok beszerzéséhez, melyek ezután a gyárak között arányosan szétosztandók. Meg| fogja hozni a legszigorúbb rendszabályokat a lánckereskedelem ellen, hogy a harctérről hazatérő kereskedők s iparosok, kik a háború folytán existentiájukat elveszítették, árúkkal és nyersanyagokkal kellőleg elláthatók legyenek s hogy munkásházak sürgősen építtessenek. A legfontosabb kérdés ma a nyersanyagok előteremtése. Bármily nagy áldozatokba is kerüljön az, annak meg kell lennie. Mert nem szabad bevárnunk, amig az országban a még meglevő kis készletek is elfogynak, mert a hazatérő gyári munkásokra nézve, az nagy katasztrófa lenne, mert ez esetben kereset s megélhetés nélkül maradnának azok. Ebbe a gazdasági politikába a magyar kormánynak be kell vonni a kereskedelmet és az ipart, sőt a tőkéket is már most kell mozgósítani s meg vagyunk róla győződve, hogy ez esetben az eredmény hatalmas lesz, mert mindenki, akinek fölös tőkéje lesz, melyet eddig a hadikölcsönbe fektetett, a jövőben a kereskedelem s az ipar szolgálatába fogja állítani, annyival is inkább, miután a mai viszonyoknál fogva a tőkének ily befektetése csak szép haszonnal járhat. Azért kívánatos, hogy már ma minden előkészület megtétessék új gyárak megépítéséhez s minden kereskedő s iparos szóllíttassék fel, hogy vegyen részt ebben a nagy gazdasági harcban. Csak hosszas munka után végre sikerült megállapítanunk, hogy ipar és kereskedelem támasz nélkül is megállhat majd/