Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-03-17

szólalt fel és nagyhatású beszéddel indokolta meg ezen javaslatot „Az országban mindaddig nyugalom nem lesz, amig a választójog Ugye végleges elintézést nem nyer. Kérve kérem e nemes vármegye polgárait: ne pártpolitikai szempontok irányítsák őket e felette fontos kérdésnek intézésében. Értsük meg egymást, fogjunk össze, öleljük át egymást, hiszen a 4 éves küzdelem és szenvedés tüzében összeolvadhatott a lelkünk. Ne taszítsuk el ridegen magunktól e hon idegen nyelvű, de hazafiasán érző polgárait, hanem legyünk irántuk megértéssel, szeretettel!" Szavait lelkes éljenzés és taps kisérte. Utána dr. Antal O. orsz. képviselő állott fel és gyakori szónoki kitörésekkel igyekezett lerontani Óvári szavainak hatását, ellene szólt és az Orsz. Iskola Egylet javaslatát pártolta, követelvén, hogy a magyarul nem tudó nemzetisegeknek ne adjunk szavazati jogot .Ha — úgymond — Tisza engedékeny volt ezekkel szemben és ha a Tiszakormány rosszul csinálta a nemzetiségi politikát — ebből nem következik, hogy a mai kormány is rosszul csinálja ugyanezt. Ne bízzuk e fontos kérdést a kormány tetszésére, hanem álljunk az erdélyiek mellé és követeljük a magyar olvasásirást". Majd Szász K. képviselőházi elnök állott fel szólásra és nagy hévvel próbált lándzsát törni Rákosi Jenó és az Isk. Egylet javaslata mellett, miközben a következőket mondotta: .Van-e magyar ember, aki nem akarja azt, amit az Iskola Egylet kér, sürget? Van-e itt e teremben csak egyetlen egy is? Ha van, ugy megérdemeljük, hogy süly ed jen el Magyarországul" Majd igy: .Ha elesik Antal Géza indítványa és vele az Iskola Egylet javaslata — ugy elesett, elveszett az önálló Magyarország is!" Szavait gyakori ellentmondás, közbeszólás kísérte s hogy szavait ő maga is hogyan latolgatta, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy végezetül — Véssey Józsefnek igen talpraesett, hazafias hévtől lángoló beszéde, Kóros, Spitzer szavai után, maga a munkapárt és Szász Károly is elejtette Antal G. indítványát, mert a vármegye törvényhatósága óriási lelkesedéssel, egyhangúlag hozott határozattal elfogadta Óvári fent leközölt indítványát azzal a hozzáadással, hogy a vármegye ezen egyhangú állásfoglalása, a kormány iránti feltétlen bizalma felirat utján közöltessék a kormánnyal. A vármegye ezen ujabb impozáns határozata, amely egyúttal a törvényhatóság egyhangú bizalmi nyilatkozatának gyönyörű bizonysága és megnyilatkozása — ujabb dokumentum a vármegye főispánjának eredményteljes, közhasznú működése, kiváló politikai tapintató és páratlanul álló népszerűsége mellett. A közgyűlés első napján ezen fontos és kiválóan politikai vonatkozású ügy mellett egyébb tárgyra nem is került sor, meri utána dr. Mohácsy Lajos interpellációja következett, melyet az alispánhoz intézett. Dr. Mohácsy azt a kérdést intézte az alispánhoz: kellő gondoskodás mellett történik-e a vetőmagvak kiosztása és hogy kit terhel a felelősség azért, ha egyes kisgazdák nem kapnak vetőmagot azon egyszerű okból, mert as elöljáróság elmulasztotta a vetőmag árát beszedni. Az alispán megnyugtató válaszában azt mondta, hogy vetőmag van elegendő. A felelősség az elöljáróságot terheli, de reméli, hogy ezt jóvá teheti azzal, hogy ezeknek a kisgazdáknak is juttat vetőmagot. Ugyancsak dr. Mohácsy interpellálta meg az alispánt, az orosz béke nyomán bekövetkező alakulásokkal kapcsolatos fogolycsere ügyében, utalván arra, hogy milyen óriási veszedelem fenyegeti a vármegye gazdáit, ha egyszerre vonják be a náluk levő oroszfoglyokat. Kéri, hogy eszközölje ki, hogyha majd a csere megindul — a gazdáktól utoljára vigyék el őket és nyomban adjanak helyettük más foglyokat, mert máskép megakad a mezei munka Az alispán megnyugtató választ adott: kész felterjesztést tenni ily értelemben, kész megvédeni a vármegye gazdaközönségét A harmadik kérdés, amelyben dr. Mohácsy meginterpellálta az alispánt: a rézgálicz volt, dr. Mohácsy rámutatott arra, hogy milyen országos csapás fenyegeti a bortermelőkben a nemzeti vagyont, hiszen a bor, a magyar valuta javításának egyik főeszköze. Kéri, tegye meg a lépéseket, hogy a szőlőgazdák kellő időben kapjanak rézgáliczot. Az alispán fájó érzéssel jelzi, hogy rézgálicz — nincs. De megígéri, hogy igen is felterjesztésben fogja kérni a rézgáliczot Végül a pápai lókórház vétkes mulasztását teszi szóvá dr. Mohácsy, amelyet abban követett el a lókórház parancsnoksága, hogy még ki nem gyógyult rühkóros lovakat adott el s ezzel megfertőzte a pápai járás lóállományát, kiszámithatlan kárt okozott a gazdáknak. A legfájdalmasabb az, hogy egyes családok is elragadták ezt a csúf betegséget, amiért is sürgetve kéri az alispánt, gondoskodjék a rühkór gyógyszeréről, miután a betegség terjedésének föoka az orvosszer hiánya. Az alispán a legnagyobb készséggel ígérte, hogy sürgetni fogja az orvosszert, egyben megteszi a lépéseket, hogy a pápai lókórház ne adjon el ezeptúl rühkóros lovakat. Úgy az interpelláló, mint a közgyűlés — megnyugvással vették tudomásul az alispán válaszát. Az alispán ama bejelentése után, hogy a kormány élelmezési kormánybiztossá gróf JankovichBésán Endrét nevezte ki, akit a vármegye bizalommal köszönt — és Kenessey Istvánnak a rekvirálás körüli eljárást bíráló felszólalása után a közgyűlés első napja véget ért. Másnap márczius 12-én megcsappant érdeklődés mellett nyertek elintézést a közgyűlés egyébb tárgyai. Az alispáni jelentés tudomásul vétele után a közgyűlés elhatározta, hogy az ország területi épségének védelme iránt felterjesztést tesz épp úgy, mint Máramaros és Sopronmegyék; visszautasítja erélyesen a csehek pimaszkodását, akik kótyagos fejjel arra mernek gondolni, hogy tőlünk a mi felvidéki tótjainkat elcsatolják; feliratot intéz az erdélyi károknak állampénzből kifizetése iránt. Elhatározta a közgyűlés, hogy miként Szepesmegye, mi is sürgetni fogjuk agy közegészségügyi ministerium felállítását, hogy fgy ingyen orvos álljon rendelkezésűnkre. Követeljük az önálló magyar hadsereget, hogy ezentúl ne handabandázzon, ne povedáljon a magyar bakának semmiféle c se Iák tiszt, hanem magyar legyen a kommandó; követeljük, hogy a párbajt tiltsák szigorúan. A gyűlés tudomásul vette, hogy a rokkantipari kereseti telep czéljaira eddig 32,843 K. 11 áll. jött be. Kötelezték Töpler Károly bérlőt, hogy a Megyei-út hosszat épített iparvágányért a tulajdonjog elismerése czimén évi 10 K-t fizessen. A vármegye a 31. honvéd gyalogezrednek 100 harcztéren levő fiát biztosítja be s ezek helyett a 3600 K-t mi fizetjük. Félemelte több jegyző (igy a pápateszéri, nagydémi, bakonytamási) fűtési, iroda, fuvarátalányát, elöljárók napidiját, ellenben megsemmisítette a pápát eszéri előfogatok fuvardíjának felemelését. Sürgeti, hogy a jövő évi terményeket járásonként létesítendő közraktárakban gyűjtsék, hogy igy a lakosság közel érje a szükséges lisztet, gabonát s hogy a nem termelő ne a Haditerménytöl vásároljon, mert ez megdrágítja a gabonát. A tavalyi hatósági szesz után a megye 20,869 K-t kapott; ebből most a megye .Hadi jótékonysági alapot" létesített s a 100 honvéd életét már ebből biztosította. A vidéki hírlapíróknak 100 K. segélyt szavazott meg, hozzájárult ahhoz, hogy Várpalotán két segédjegyzői állás legyen, azután több apróbb ügynek s a községi költségvetéseknek, számadásoknak jóváhagyása után a közgyűlés véget ért. Fcglyok. Aat ígérték, hogy de mese lesz. Ha majd egyszer a nagy napok jőunek És lakói visszavándorolnók A borzalmas oross börtönöknek. Krisztust vartok Rózsák záporát. S kórusát meuybéli angyaloknak. Azt hitték a könnyek medribe Új csudákkal, buldogságot lopnak. _19ia márolus 17. Ez már igy van. Jó nekünk igy is Csürhe módra beterelik Őket. üorlicéh, Przemyslib .hőseit" A csodás, szent ..ellenségverőket". Mindig igy- volt. Igy is lesz amig Becsapotton — égi mannát várunk Boldogság itt nem lesz ismerős Ameddig mi rendet nem csinálunk. Molnár Árpád. VEGYES HÍREK. tol U — A főispán népf. százados* ő os. és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott népf. századossá dr. Rainprecht Antalt, Veszprémvármegye főispánját. — őrnagyi kinevezés. A király Lukanoinyei Nényei Láazlót, huszárezredünk hős kapitányát őrnaggyá nevezte ki. — Kitüntetett huszárok. A hadseregparancsnokság 1. osat. ezüst vitézségi érmet adományozott Fnk Mihály buszárnak, Juháss Jóssef tiszthelyettesnek, Molnár Mihály tart. őrmesternek, a II. oszt. vitézségi érmet Rusbachi Matavoszky Sándor tart. hadapródjelöltnek, Erdélyi László tart. szakaszvezetőnek, Horváth Vmcze népf. tizedéének, Kocsis Károly tizedesnek a m. kir. 7. honvéd huszárezredben. A koronás vaa érdemkeresztet kapták a vitézségi éren szalagján Török Bertalan 1. <>s«t. föpatkolómeater éa Márkus Benjámin t. o. őrmester. — Tiszti kinevezések- A király Meiszuer Gyula főhadnagyot' századossá, Bérezik Lássló tart. hagy nagy ot főhadnaggyá ée Bérezik Sándor tart. zászlóst hadnaggyá nevezte ki Mindhárman a 7. honvéd huszárezredhez tartósnak. — A városházi agyforgalom. A városi közigazgatás, ügyforgalmát as 1917 november 16-tól 1918 febr. 15-ig terjedő időszakbau a következő adatok tűntetik fel: a közigazgatási iktatóba érkezett 8980 ügydarab, elintéztetett 8618, elintézetlen 106; árvaszéki Ugy érkezett 381, elintéztetett ugyanennyi; a községi bkósághoz érkezett 45, mely mind elintéztetett, felebbesés alatt áll 4, végrehajtás alatt 4 ugy; a kihágási iktatóba érkezett 104, elintéztetett 88, elintézés alatt áll 21 ügy; tanáoavégzé* hozatott 359, közgyűlési határozat 29; bizouyítvány kiadatott 896; a rendőrkapitányí hivatal elintézett 1088 ügyet; községi kézbesítés volt 258, toloneűgy 8; oaelédkönyv kiadatott 18 darab. Aa összez ügyek száma 8079. — Szabadságos katonáknak I A városi hatóságok figyelmezteti a szabadságon levő hadseregbeli, honvédségi és népfelkelő egyéneket, hogy a aaabadaagnak|14 nappal való meghozzsaabbítása ugy érteimesendő, hogy csakis és kizárólag azoknak a szabadsága tekintendő 14 nappal megkoazabbitattuak, akiknek a harctéren vagy hadtápkörletben nyert szabadsága még folyó évi március hó 10 ike előtt járt le, a március lü-ike utáni hataridőre nyert szabadság lejártával pedig as illetőknek nyomban a lejáratkor kell bevonulni. — Március 15. A 48-as nagy mároaiusi idők emlékét ez évben is kegyeletes ünnepségek keretében ünnepelte meg iskoláink, társasköreink és egyesületeink legnagyobb része. Helyszűke miatt ezúttal csak a kollégiumi ifjúság kétfős ünnepélyéről számolunk be, amely — mint mindig - aa idén ia mintegy központja volt a márciusi ünnepségeknek. Az űnuepség első tele a honvédemléknél a szabadságtéren folyt le a szokásos műsorral: Himnusz, Szózat, emlékbeszéd, Talpra magyar! Osupán az ünnepi óda ssavalójának személyében történt a műsortól eltérő változás — éppenséggel nem olyan indokokból, amelyek nagyon néltók volnának a szabadság, egyenlöaég és testvériség nagyszerű ünnepéhez, még kevésbbé ez Ünnep által szimbolizált, magasztos eszmékhez. A színházi ünnepély keretében — a kollégiumi zene- és énekkar preoiz számain kívül — Walten-