Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-02-17

PA PA I L A POK • Pápa város hatóságának él több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megvalasstott köslönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség 4« kiadóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereakedéae, Ffl tér 23. azém. Telefon. 11S2. csé Feiulß« aiarkeattS éa laptulajdonoa I QOLDBERG GTÜLA. Klfffizotéaek éa birdetéai dijak a Up kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész érre 12 K , félévre 6 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér •őrönként 40 fillér. — Egye» szám ára 80 fillér. Földet a rokkantaknak! A nemzet koszorús hősei, kik feláldozták testük épségét a haza ós nemzet függetlenségéért és szabadságáért, rokkantán s vagyon nélkül nem folytathatják hivatásukat, hanem reászorultak, uem a nemzet nagylelkűségére, hanem hazafias kötelességének teljesítésére. Aki lelkesedésével s két ép karja erejével meg tudta védeui szeretett hazánk területi épségét s lakosainak szabadságát, függetlenségét az ellenség gálád támadásai és büi.ös kísérletei ellen, az nem szorul alamizsnára, azt megsértjük azzal, ha feleslegünket ajándékozzuk nekik s nem gondoskodunk arról, hogy módot és alkalmat adjunk neki továbbra is arra, hogy munkával és saját megmaradt erejére támaszkodva lehessen továbbra is a haza és társadalom hasznot hozó és hasznot hajtó egyede. a magyar katona, ki vitézségével az egéss világ bámulatát vivta ki, nemcsak dicső multunk történetében, hanem a világháború folyama alalt, elsősorban földműves, agrárius természetű. A löld az, mely ideálként lebeg minden magyar szemei előtt s a föld volt az, melynek szeplőtlen szentségét kívánta megvédeni a gálád ellenség, minden szépet és jót széttaposó súlyos lábnyomától. A föld! Ez az a symbolum, mely még akkor is lelki szemei előtt lebegett, mikor a lövészárok ezer veszélyeit figyelte, mint előreküldött őrszem, vagy mikor lelkesedéssel rohamozott a túlnyomó ellenséggel szemben. S csakis a föld lehet az, melylyel megjutalmazhatjuk azokat, akiknek a világháború elvette testük épségét, azokat, akik uem tértek vissza többé olyan délcegen s épen, mint ahogyan felvirágozva elindultak a küzdelem mezejére. Földdel s csakis földdel expiálbatjuk a „Ma" szörnyű vétkeit, melyet a világháború felidézésével elkövetett s ez az az államnak, annak, akinek leginkább 'módja van hozzá, mert több joga a magyar földhöz senkinek sem lehet, mint azoknak, akik azt testük épségével mentették meg a kapzsi ellenség föld éhségé tői. A Magyar Agrár és Járadék Bank járt elől a jó példával, amikor 250 hold földet adományozott rokkant katonáknak, 250 hold földet pedig olcsó bórért bocsájtott rendelkezésiikre. De mi ez az 500 hold töld ahhoz képest, amennyire a valóságban szükség lenne! De viszont nem is kívánhatjuk, hogy csakis a magánosok áldozzanak ennek a szent célnak, mert a magántőke, tekintve a rokkantak nagy számát, nem is volna elegendő az igények kielégítésére. Az államnak legelső kötelessége a rokkantakról gondoskodnia. Az államnak, mely őket harcba szóllította s melynek integritását védték vérük hullajtásávai s fizették meg ezt a védelmet testük épségével. Bizouynsak • -agyunk benne, hogy az az állam, melynek ilyen fiai vannak, mint a minők a magyar katonák, nem fog megfeledkezni a koszorús hősök megjutalmazásáról, mert hiszen önön nagyságának lenne árulója az a ne /.et. mely a béke arauysugarú verőfényében nem juttatna ebből a féuyözöuből azoknak, akiknek szabadságát és függetlenségét elsősorban köszönheti. A központok hatásköre. A vidéki városok az elmúlt héten közös szervezetük, a vidéki városok kongresszusának állandó bizottsága közvetítésével a kormány elé terjesztették mindazokat a panaszaikat, amelyeket a közélelmezés kérdésében a fennálló állapotok ellen emelhetnek. Ezek közölt a panaszok között van természetesen sok olyan, amelyen a mai helyzetben a kormány ós az illetékes körök a legnagyobb jóakarattal sem tudnak segíteni, de van olyan is, amelyeken nemcsak egyetleu expideus, mely talán feledteti púdnak, hanem kötelességük is, hogy velük kegyetlen nyomorúságukat még akkor is, amikor már talán az egész társadalom, de lehet, hogy az egész világ is csakis az ő nyomoruk révén vesz tudomást arról, hogy volt valamikor egy hihetetlen, józan ésszel el sem képzelhető korszak, amikor az emberek egymást öldösték csupán azért, mert Isten a Bábel torony építésekor az emberek nyelvét összezavarta. A rokkantaknak tehát elsősorban földet kell adnia a társadalomnak, vag}' | segítsenek. Abból az előterjesztésből azonban, amelyet a vidéki városok kongresszusának állandó bizottsága a kormány elé juttatott, ki akarunk ragadni egy pontot. A vidéki városok ugyanis azt kívánják, hogy a kormány szüntesse meg a központok önálló rendelkezési jogát velük szomben és bármiféle rendelkezést csak az illetékes minisztériumok adhassanak ki. Általában véve a városok kívánják, hogy a kormány a közpoutok hatáskörét csak a véleményező és a végrehajtó szerepkörére korlátozza. A vidéki városoknak ez a kérelme valóban teljesen jogos ós időszerű. A vidéki városok adminisztrációja amúgy is mindig rendkívül nehéz és bonyolult volt. Nem dolgozik a vidéki város sem olyan nagy, sem olyan szakavatott személyzettel, mint a főváros egy-két nagyobb vidéki város kivételével — de másrészt minden egyes vidéki városuak vannak olyan speciális érdekei, minden vidéki város közviszonyai olyan elkülönözöttek, hogy az általános szabályrendeleteket rendszerint csak erős és alapos magyarázattal lehet egyes ügyeikre alkalmazni. Természetesen a békeidőben a rendeletek és utasítások nem érték egymást oly sütiin, mint ma és így a városok személyzetének volt alkalma alaposan megtanulni és a helyi viszonyokra opplikálui az egyes országos rendelkezéseket. Most azonban, a háború utóbbi éveiben, nemcsak

1

" a személyzete csökkent a városoknak, nemcsak a lisztviselői kar szenvedett fogyatkozást a katonai behívások révén, hanem ezzel szembeu a munka is nagymértékben megszaporodott. Egymást érik az ujabb és ujabb háborús Rendelkezések, amelyek közül — valljuk be - igen sok el is vau hibázva, vagy tisztán elméleti alapra van helyezve, ugy, hogy a gyakorlatba átültetni igen nehéz. Ha azonban ezek a rendelkezések csak egy helyről, illetve mondjuk három-négy helyről, az egyes szakminisztériumoktól jönnének, akkor 'még vendben volna, hiszen a minisztériumokkal megérteti magát a vidéki közigazgatás. Azonban uem három-négy. hanem huszonhárom-huszonnégy sőt Imég több helyről kapjuk a rendeleteket 'és igen sokszor megtörténik, hogy ha az egyik rendeletnek a város eleget tesz vagy • város polgáraival eloget tétetett, akkor beleütközik egy másik rendeletbe. Minden cikkre, minden szakmára van már központ és még alig van száma a Hivatalos Lapnak, hogy ujabb központosító rendeletet ue olvassunk benne. Minden központnak van rendelkezési joga, a sok rendelkezés egész chaoszt alkot és a vidéki városoknak, a vidéki városok tisztikarainak még arra sincs idejük, hogy az összes rei.deleteket elolvassák. Ez a hely ".et. ha még tovább fej-