Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-02-10

Pápa város hatóságának él több pápai i pápa-vidéki egyesületnek megválasstott köilőnye. Megjelenik minden vasárnap •zsrfcasstfleág «S kiadóhivatal: Uiildbcrg Uyula papirkereskedéae, F6-tér 23. szám. Telefon. US. Kelelöa szerkeszti! át laptulajdunot: GOLDBERG GYULA. KISflzotések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendSk. A lap ára: egész évre 19 h'., felévre 6 K , negyedévre 8 K. Nyílt-tér soronként 40 fillér. — Egyes ssám ára 80 fillér. A stílus. Az a régi közmondás, amely szerint madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni, az újabb időben egy kissé megváltozott. A madarat továbbra is a tolláról lehet megismerni, azonban az embert a stílusáról. A stílus mindig megadta és meghatározta a korszakot és az emberek lelkivilágát. Az ókorban, amikor az emberek erőteljes szálfák voltak, dagályos, merészen és messzehangzó volt az emberek stílusa, a középkorban, amikor az embereknek sok bajuk volt, magába zárkózott és szigorú, a Biedermayer korban, a mikor a császári és fejedelmi udvarokban meg a polgári házakban az intrika volt az uralkodó csillag, halk és mézes-mázos volt az emberek beszédének és írásainak stílusa, most a világháború negyedik esztendejében pedig a stílus a gorombaság és a durvaság. Sajnos, érint mindenkit ez a megállapítás, de igazságot állapít meg. Nemcsak gróf Károlyi Imre nyilt leveléről van szó, hanem egyáltalában sokkal eldurvultabbak az emberek, sokkal gorombább a beszédjük és a stilr.sck, mint bármikor. Nem politizálni akarunk, amikor gróf Károlyi Mihály levelét emlegetjük, csak megakarjuk állapítani, hogy le akarjuk szögezni, hogy ilyeu hangon még nem beszéltek és nem írtak eddig írnitudó emberek. Nagyon sajnálatos tény ez, nagyon szomorú megállapítás, de valóban így van. az embereket a négyéves háború annyira elkórgesítette, hogy a legszelídebb emberből is gorombaságok tűnnek és robbannak ki, a legsimább nyelvit emberek is elgaloppirozzák magukat ós egy egészen különös, kellemetlen beszéd és írásmodor kélt lábra. A háború után sok mindent kell restanrálni és a restaurálandó tárgyak között legelsősorban ott áll az emberi lélek. A világháború véres napjai annyi brutalitást váltottak ki az emberekből, hogy már a mai ember nem is az, aminek még néhány év előtt a kulturembert festették. Kétségtelen, hogy a lelkek és ezzel kapcsolatban a stílus restaurálása, az emberi idegek reudbehozatala óriási, mondhatni évtizedek re menő munka lesz. Azoknak, akik élén állanak az emberi társadalomnak, azoknak, akik mindig példaképei! szoktak szerepelni, amikor stílusról, modorról van szó és azoknak, akiknek kezébe az emberiség lelkivezetése lé van téve valóiággal gigászi munkát kell végezniök. A tanároknak, tanítóknak, papoknak, a falu jegyzőinek nagy és szép feladat áll rendelkezésükre. A jövő nemzedéknek az érdeke az, hogy ez a mai hihetetlenül durva stílus eltűnjék a közéletből. Nem szabad tovább is a mai módon bánniok egymással az embereknek, mert ha a lelnőttek életében a háború után is ez a durvaság lesz az uralkodó vonás, ükkor az feltétlenül Hagy mértékben ki fog hatni a legközelebbi nemzedékre is, amelynek nevelése a mai emberek kezében vau. Talán ez a nagy megrázkódtatás, az a hirtelen öröm, a melyet a béke megkötése fog kiváltani az emberekből, ugyanolyan nagy lesz, mint a háború kitörésének és a háború eseményeinek a hutása és akkor mindenki boldogan fog visszazökkente eV békebeli hangttistába. Lehet, hogy azok az emberek, akik ina minden felebarátjukban ellenséget látnak, a béke rózsaszínű ködében egyszerre más szemmel fognak mindenkit nézni és ezzel együtt meg fog változni a viselkedésük és a stílusuk is. A mai viszonyok azonban már semmiképen nem méltók a kulturemberekhez, a mai viszonyok továbbfejlődése vagy csak megmaradása is a jövő nemzedékek teljes lelki lezülöttsógót jelentenék. i kérem Polgármester Urat, hogy ezen Hesseget özv. Horváth Jánosné megidézése vei, nevemben is kifejezett vigasztaló szavak kíséretében neve; zett kezéhez kifizetni szíveskedjék. Különös Örömömre szolgál Polgármester Urat értesíteni, hogy a közeiben nagyobb (10-15 ezer korona) összeget lesz módomban városa szegényei között felosztatni. Fogadja Polgármester Úr öesfnte tiszteleteni nyilvánítását. Dr. Rainprecht Antal, RUspsa Ennyi gyengéd figyelem, ilytoku nemeslelkUség, ilyen renkölt gondolkodásmód, amelyről ez a levél tanúskodik, valóban méltó arra, hogy minden derék és jó ember bálás elismerésnél, őszinte bámulattal adósaik iránta. A mi főispánunk. Fiatal, de sunyi kiváló jelességgel ékeskedő főispánunk neve kezd fogalommá válni. A fáradhatatlan munka, a soha nem pihenő agilitás, a minden ssépért és jóért való izsó lelkesedés és határtalan áldozatkészség élő szimbólumává. Ékes tanubizouy .^ga ennek az a lévé', amely' a héten rendőrlegénységünk egyik derék tagjának ; Horváth Jánosnak hősi halála alkáli.inból intézett a főispán polgármesterünkhöz. Minden magasztaló és dicsőítő kommentárnál ssebben beszél maga a feukOlt szellemről tanúskodó levél, amelyet olvasóközönségünk iránt érzett kötelességünknek tartunk itt egész terjedelmében közölni : Veszprém, 1918 február 5. Tekintetes Polgármester Úr! A .Pápai Hírlapiból olvasom, hogy rendőrséglik egyik régi, éi demes tagja, Horváth János rendőr •> múlt évben hősi halált halt. Van sserencsém értesíteni, hogy as általam létesített főispáni gyorssegély-alapból Tekintetességed címére 200 koronát a Veszprémi Közgazdaeági Bank és Takarékpénatárból kmultam éa Háborús erkölcsök. . TT» n (F. É.. Nem írunk újdonságot, ha ast mondjuk, hogy a háborúk nem mozdítják elő a jó erkölcsöket. Eddig azonban as erkölcsöket a háborúban való eldurvulásából csupán EKó könyvéből, a történelemből értesülhetünk. A világháború, mely sajnos a mi alt-tünkben, szemünk előtt viharzik végig, mondhatnók aa egész világ emberiségén, megmutatta, hogy a történelem néni a való szemüvegén keresetül bírálja meg ss eseményeket, hauem mérsékli a kor nemtelen kinövéseit s osak halvány, elmosódott képét tükrözi vissz* azon rettenteknek, melyek a háborúk elmaradhatatlan kisérőtársai. Ha eleddig olvastuk, hogy miuő visssaha* tása vau az emberek öldöklési vágyának, a habomnak, az erkölcsökre, sohasem jutott eszünkbe gondolkozni azon, vájjon minő követkemények hatásképen változnak meg az erkölcsök a háborús rettenetek közepette. Ma azonban már egészen tiszta képet kaphatunk arról, hogy mi az okozója annak, hogy a háborús erkölcsök nem egyenrangúak a béke szelíd, szivárványos, hamvas erköloseivel, hanem egy egészen speciális, különleges, mondhatnók háborús alakulat keletkezik, mely as egéss emberiséget annyira deformálja, hogy még ások sam veszik észre a két erkölos közötti különbséget, akik benne éltek, bunne voltak s régiben s az újban egyaránt. Nem ve szazuk magunkra as erkölcsbiró hótehér tógáját, hogy abban tetszelegjünk maguuknak s olvasóink előtt. Nagyon is meg tudjuk érteni annak ' következményeit, ha az asszony roagára hagyatva, műiden védelem és támasz nélkül küzd a kegyetlen élet minden kísértéseivel. Még jolibau meg tudjuk érteni, hogy az apátlan gyermekek, kiknek anyja a munkában avagy a háztartásához szükségek czikkek bessersésébsii, távol háza tájáról nem kaphatják a kellő nevelést. S igy megmaradnak ősi elvadultságukban s nem fogják az elkövetkezendő generáció erkölcsi szinvonalat emelni. Ha már konstatáltuk a bábomban való erkölcsi sülyedést, foutosabbuak tartjuk azokat I aa ideákat és terveket, melyek ennek as erkölcsi ! eldurvulásuak utján ssegik s ismét arra a piedesztálra emelik aa erkölcsöt, melyen évszázadokon keresztül, a háborús idők előtt a kös s mind| nyájunk javára tündökölt.