Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-12-08

PAPAI LAPOK Papa varos ,iat

°saK««>ak es több pápai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősé* és kiadóhivatal : Ooldberg üyula papirkereskedése, Fö-tór 23. azám. Telefon. 1X2. szám. I'Ylrlös szerkeszti: és laptulajdonol: OOLDBBRQ GYULA. Ulfiflzetések ét hirdetési dijuk a Up kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 K., félérre 6 K., iiegyedérre 8 K. Nyitt-tér soronként 40 tiller. — Egyes szám ára 80 fillér. A pápai péksátorok. Lehet annak már husz esztendeje, hogy dr. Hoffner Sándor városi képviselő, sürgős indítványt adott be a város képviselőtestületéhez, — a róni. kath. főtemplom nyugoti oldalán elhelyezett péksátorok eltávolítása iránt. Igaza volt nevezett városi képviselőnek, mikor beadványában azt állította, hogy ezek a rozoga, minden izlés nélkül összetákolt faalkotmányok nem valók a Főtérre, azokat mostani helyükön tovább megtűrni vétek a jó izlés ellen és ezen kivül sérti a róm. kath. hivek valásosságát is. Husz éve telt el ezen indítvány beadása óta, de a péksátorok most is ott állanak rendületlenül, akárcsak össze volnának forrva a főtemplommal. A város közönségének izlóse rossz-e, — vagy valamiféle különleges privilégiumot élvezuek-e u péksátorok, — ezt a halandók közül eddig még senki sem tudta eldönteni. Tény azonban, hogy a pékmestereknek abban az időben nagy hatalmuk volt, melyet könyüszerrel megdönteni már csak azért sem lehetett, mert a városi tanácsnak egyik előkelő tagja maga is pékmester volt, aki nemcsak a városi tanácsban, — kunon a város képviselőtestületéhen is vezérszerepet vitt. Ha már most meggondoljuk, hogy a több tagból álló pékcsoport, fontos kérdések eldöntésénél a város képviselőtestületében igénybe vette a sógor, koma, jó barát és a különféle távoli rokonok támogatását is, — a határozatok meghozatalánál, a többséget a legtöbb esetben minden nehézség nélkül ki tudták erőszakolni. Akik vissza tudnak emlékezni arra az időre, azok bizonyára tudják, hogy dr. HolTuer Sándor indítványa felett is, a pékcsoport amúgy isten igazában elverte a port ós senki sem törődött a jó ízléssel, sem a róm. kath. hivek vallásos érzelmeivel, hanem egyedül a póksátorokkal. Ugy látszik, a városi képviselőtestület abban a meggyőződésben volt, hogy a péksátorokhoz csak keztyüs kézzel szabad nyúlni, mert a pékbódék Pápán a Főtérnek ós a róni. kath. főtemplomnak kiváló alkatrészét ós díszét képezik. Igy maradtak meg a péksátorok a mai napig a régi helyükön, — mert a városi képviselőtestület nem tudta elképzelui a főtemplomot péksátorok nélkül és viszont péksátorokat főtemplom nélkül. Ez a határozat azonbau a sógorság, komaság, rokonság és pajtások fundamentumán épült fel. Ennek tehát niucs szilárd alapja, — a hozott határozatnak alapkövei ingadozók. Ennek a határozatnak a megdöutése, helyesebben egy ujabb határozat meghozatala érdekében emeljük fel szavunkat és hisszük, hogy a magyar köztársaság, tehát az igazság korszakában, — nem minden eredmény nélkül. Álláspontunkat a következőkben akarjuk megindokolni: Eltekintve attól, hogy ezek az ősidőkre emlékeztető bódék a város Főterén, tehát a városnak egyik legszebb pontján diszteienkeduek, sőt a városnak ezt a szép terét a szó szoros értelmében véve csúffá teszik, ezen szépséghibájukon kivül rnég közegészségbe ütköző bűnei is vannak, melyek egyedül is elegendő indokul szolgálnak, hogy mostani holyükről eltávolrtfcNsanak, magyarul mondva, hogy cókmókostól a poklok fenekére küldessenek. Ezeknek a bódéknak elölről olyau alakjuk van, mint a békeidőbeli péksüteményeknek, idomtalanok ós sületlenek. A sátorok lábai, — habarcs nélkül, — pékinasok által egymásra rakott tégladarahokon, vagy Tőidbe vert cölöpökön nyugosznak. Közönséges, lágy fuvallatu szellőknél már hol jobbra, — hol balra ingadoznak, mint a nádszál. Az egyensúlyt békeidőben a kis péksütemények ezrei ós az elárusító poookos vénasszonyok, — a háborús idő alatt pedig a jó isten végtelen kegyelme tartotta fenn. * ^ Ilyenek a pékbódék elölről. De ha megnézzük azokat hátulról is, arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy ezeket a faalkotmányokat közegészségi szempontokból sürgősen el kell távolitanunk. Van ott látni való elég, de amit látunk az egyenesen felháborító és undorító. Béke időben ez a hely a péksütemények elárusilásával foglalkozó pocokos amazonoknak, — a háború alatt pedig az országos ós hetivásárokra beránduló falusiaknak valóságos closettfészke. Szóval nagy mennyiségben van itt leihalmozva mindenféle piszok, szemét, cserép ós üvegdarab. Nem kell még beható vizsgálat sem, hogy az emiitett rondaságok jelenlétét megállapítsuk _ e

iég egy kis séta tavasszal vagy nyáron a bódék közelében és a felséges illat azonnal elárulja a raktár titkait. Ezeknek a ronda alkotásoknak az eltávolítása most aktuális, mielőtt a pékek azokba újra befészkelnék magukat. Azt hisszük, elintézhetjük magunk is és uem kell ezzel a kérdéssel is a béketárgyalások elé járulnunk. Mielőtt azonban a tárgyalásokat megkezdenénk, jöjjüuk tisztába, hogy miféle célt is szolgáluak ós mit keresnek voltaképp ezek a póksátorok Főterünkön? A belváros távolabb pontjain levő pékek uek a városi tanács régente engedélyt adott, hogy a főtemplom mellett sátoro- . kat állíthassanak fel és süteményeiket azokban elárusíthassák. Nehogy a sátoros pékek előnyösebb helyzetbe jussanak a többi péknél, — valamennyi pék jogot kért és kapott sátor felállítására. Fel is állították azokat olyan vonalban, u

°gy ugy néznek ki, mint a glédában álló kiszolgált beteges népfülkelők. Mikor a városi tanács a város távolabb pontján lakó pékeknek sátor felállítására engedélyt adott, azzal indokolta meg, hogy ezek sátor nélkül megélni nem tudtak volna. A pékiparosok pedig a sátorok felállításának szükségét ugy magyarázták, hogy ez a belváros közönségére valóságos jótétemény, mert mindenki a Főtéren is attól a péktől vásárolhatja a süteményeket, amelyik legjobb süteményeket koszit. Ezt természeteseit ugy kell érteui, hogy mindegyik a magúét tartja legjobbnak. A péksátorok eltávolításának tehát sem királyi, sem köztársasági akadályai nincsenek és igy miuden aggály nélkül határozhatunk uzok sorsa felett. Feltesszük a kérdést, hogy szüksége vau-e a nagyközönségnek a péksátorokra és ha igen, — a póksátorokat jó izlés és közegészségi okokból megtürhetjUk-e mostani helyükön ? A mi nézetünk az, hogy a péksátorokat mostani helyükön közegészségügyi szempontokból megtűrni nem lehet, nem szabad. Vájjon szüksége vau-e a belváros lakosságának a póksátorokra, a vélemények megoszolhatnak. E felett nem vitatkozunk. Tegyük fel, hogy szükség van reájuk. Ebben az esetben a bódékat más helyre kell áthelyezni. A hely megválasztása nem ütközik nagy akadályokba. Magunk részéről javaslatba hozzuk a közetkező alkalmasnak látszó helyeket: 1. A Főtéren levő két — emeletes uradalmi bérház második udvarát. Béreljék ki a pékek ós helyezzék el ott sátoraikat. 2. A róm. kath. elemi iskola sarkától a Mihályi-házig terjedő területet, a