Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-11-24

XLV. évfolyam. Pápa, 1918 november 24. 47. szám. PÁ PA I L A POK Papa varos ltatósuenmik na »AKU eg tobb papai s papa-rideki egyesületnek megválasstott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőséi; 4* kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, F5-tér 23. szám. Telofcn 112. ezáxrx. Felelós szerkesztő éa laptulajdonos : GOLDBERG GYULA. KlSflzetésck és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendSk. A lap ára: ogész évre 12 K., Mlévre 6 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér soronként 40 illlér. — Egyes szám ára 80 fillér. Mult heti apróságok. Az a keserves világháború csaknem mindenünkből kifosztott bennünket. Sok viz lefolyik addig a Tapolcán, mig az általános szűkölködés csak némileg enyhülni fog, de még sokkal több időbe fog kerülni mire odaérünk, hogy minden téren bőséges élelmiszerek fognak rendelkezésünkre állani. Feltéve, hogy ezek az óhajtások rövid idő alatt mégis beteljesednek és lesz bőven mindenünk a mit szemünk, szánk kivan, — még mindig nem lesz elegendő cipőnk és ruhánk. A háború alatt anynyira kifogytunk a ruházati cikkekből, hogy azokat egyhamar pótolni nem lesz módunkban. Pedig most ujabb áldozatot követelnek tőlünk. A hazatérő katonáknak ruhanemüekre van szükségük, felhívják tehát a nagyközönséget, hogy minden ruhafeleslegét záros határidő alatt szolgáltassa be a városi hatóságnak. Meg vagyunk győződve, hogy ennek a lelkes felhívásnak eleget tesz minden magyar ember ós készséggel rendelkezésére fogja bocsátani a hatóságnak amije még van, — a mit az erdélyi menekültek már régebben el nem vittek. Adja Isten, hogy a gyűjtés eredménnyel végződjék. Egyik miniszterünk kijelentésében azonbau mégis kételkedünk, aki azt mondotta, hogy adjunk oda mindent, amit csak odaadhatunk, — mert rövid két hó leforgása alatt elegendő mennyi3Ógü ruhakelnie lesz az országban és igy mindenkinek módjában fog állani a beszolgáltatott ruhauemüek helyett ujakat beszerezni. A miniszter jóslatában nem bizunk, nem reménykedünk, — de tegyük fel, hogy ha — két hó múlva mégis lesz elegendő ruhaszövet az országban, — azt elfelejtette megmondani, hogy a bevásárláshoz szükséges pénzt lud vegyük hozzá? • * * A tornyokból elvitték a harangokat, a templomokból az orgonasipokat, villamostelepünkről az accumulatorok egy nagy részét, konyhákból a rézmozsarakat és rézedényeket. A legutóbbi időben kimondották a halálos-itéletet a szobakilincsekre is, hogy a császároknak és királyoknak minél több lövöldözésben lehessen részük. Ezer szerencse, hogy a köztársaságot kikiáltottuk, mert bizony isten az uralkodók kedvééri még ezeket is elvitették volna. Harangok és rózmozsarakhól öntötték az ágyukat, természetesnek találjuk tehát, hogy a harangokat és réztnozsarakat ágyuk anyagából kell pótolni. Csak azt nem tudjuk, hol vannak ezek az ágyuk ? Az olasz harctéri jelentések szerint a világháború legutolsó hónapjában, az olasz harctéren több mint hatezer ágyút zsákmányoltak tőlünk. A megmaradt ágyúinkat az osztrákok, horvátok és csehek vették el tőlünk. Attól tartok, hogy az ágyukból készítendő harangok hangjában nem mi, hanem elleuségeink fognak gyönyörködni. * * * Horvátországban történt. Egy kisebb városnak első tisztviselőjét a zöldgárda levetkőztette meztelenre, végig hajszolta a város utcáin, táncolni kényszeritette mindaddig, mig teljesen kimerülve lerogyott az utca kövezetére. Ekkor a zöldgárda emberei, a szó szoros értelmében feldarabolták. Éiiv tökéletesen bebeszélte a horvát nyelvet és testestől, lelkestől horvát érzelmű volt, — egy megbocsáthatatlan nagy hibája és bűne volt: magyarországban született. * * * Vindiscligriitz herceg, a volt közélelmezési miniszterünk másfél millió kor. aranypénzt cipelt magával Svájcba. Tényleg másfél millió volt az összeg, mert a svájci határrendőrség a vasládát felbontotta és erről meggyőződést szerzett. Vindisehgiatz polgártárs, a határrendőröknek kijelentette, hogy az aranypénz Habsburg Károly tulajdona és az ő számára akar Svájcban villát vásárolni. — Igen ám, csakhogy benfentcs egyének azt mondották, hogy a pénzt nem villavásárlásra, hanem politikai célokra vitte ki magával Svájcba. Eljárása azt a benyomást kelti, — hogy ellenségünk volt mindig, — miniszter korában is, — most is. Ez az a volt miniszter, aki minister korában is Németországnak és az osztrák-németeknek kedvezett és azok malmára hajtotta mindig a vizet. Bécsben és Orácban olcsóbb volt a hus, mint nálunk, pedig ezekben a városokban is magyar szarvasmarhákat vágtak. Hiába, — kutyából nem lesz szalonna. * • * A pápai korcsmárosok és vendéglősök még mindig a tizenhat koronánál (ártanak. Ne adj Islen, hogy olcsóbban mérjék a bornak literjót! Ugy látszik, még most sem akarják tudomásul venni, hogy néhány bornagykereskedő birtokában több millió hektoliter bort találtak elraktározva ós a bor árát igy mesterségesen felhajto:ták. A pápai korcsniárosoknak jó lesz résen lenni. Ha leszállítják a bor árát, most még mindig jobb áron tudják készleteiket forgalomba hozni, mint egy-két hóval később. * * • A nőket is bevettük ez alkotmányba. Csak azután meg ne bánjuk. A papucskormány hősei már erősen tanulnak főzni, vasalni, mosni és gyermeket — dajkálni. Én azonban feltettem magamban, hogy feleségein dolgát sohasem fogom elvégezni. Ha azonban ő fogja megkeresni a kiadásokra szükséges öszszeget, - egye fene, — akkor odaállok a takaréktüzhelyhez, délelőtt keverem a rántást, délután pedig leülök a kanapádéra, játszom a gyermekekkel és ha kell, akkor el is nadrágolom őket. Elvem az, hogy mindig és mindent csak kedélyesen. * * * A legérdekesebbről csaknem megfeledkeztem. A városbau suttognak, sőt itt-ott már nyíltan beszélnek az uj képviselőjelöltről. Neveket is emlegetnek, de most még csak titokban, — suba alatt. Egy-két hót alatt kialakulnak a vélemények, — akkor majd bővebben foglalkozunk ezzel a nagyfontosságú kérdéssel. Veszprémmegyei Nemzeti Tanács alakuló közgyűlése. November 20-án tartotta meg Veszprémben a megyeház dísztermében alakuló közgyűlését a Vármegyei Nemzeti Tanács. Ez a nap ünnep napja volt a vármegye földmiveseinek, kisgazdáinak, a falvak népének ünnepe a népuralom hatalomra jutásának e vármegyében. Háromszáz falusi földmives és gazda vonult fel e napon, testvéri egyetértésben az általuk kiküldött és megválasztott kisiparosokkal és a szellemi munkások azon részével akik eddigi működésükkel, életükkel bizonyságot tettek a mellett, hogy együtt éreznek a nép egyszerű fiaival, rajta segíteni akarnak és megértik azt a törekvést, a mely a földmiveseket, a kisgazdákat földhöz, joghoz kívánja juttatni. A nagygyűlést megelőzőleg a megyei 48-as gazdapárt értekezletet tartott a Korona külön termében. E gyűlésen dr. Mohácsy Lajos elnök szeretettel üdvözölte az óriási számban felvonult földmives népet, gazdákat és lelkes szavakban hivta fel az egész megye földmiveseit, kisiparosait, hogy szervezkedjenek, tömörüljenek a gazdapárt zászlaja alá, a mely testvéri szeretettel fogadja őket. Az értekezlet elhatározta, hogy a mai gyűlésből kifolyólag táviratban üdvözlik Buza Barna földmivelésügyi minisztert és egy külön küldöttség utján