Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-11-10

Háború után. Vége a háborúnak. Teljes ötven hó napon át küzdöttünk drága hazánkért Az ellenség nem tudott bennünket le győzni, a legyvert letettük önként, mert a további küzdelemnek semm célja nem volt. Idegen érdekekért bar colui a végtelenségig, — nohát ez let volna a legnagyobb esztelenség. A frontokról tömegesen érkeznél haza katouáink, — örömmel fogadjál őket a szülők, hitvesok, testvérek, ro konok. Melegen üdvözöljük őket mi ií abban a reményben, hogy mindenk visszatér háboruelőtti foglalkozásához hogy a hazának ismét hasznos polgára lehessenek. Hazaérkező katonáinkat, addig is mig megfelelő foglalkozáshoz tudnál jutni, kötelességünk ellátni kenyérre és a legszükségesebb, talán régóta nél külözött ruhanomüekkel. Katonáink szá mára foglalkozást találni nem lesz nehéz Különösen azokat tudjuk könnyűszerre foglalkozáshoz juttatni, akik a bábon előtt mezei gazdálkodással foglalkoztak A hazájukba visszatérő orosz, szerb éí olasz foglyok helye betöltésre vár, sol százezer embert minden akadály nélkü lehet juttatni munkához. Jelentékenyen nehezebb helyzet ál elő az iparossegédek elhelyezése tekin tétében. Benne vagyunk a télben, ebbei az időszakban, de azután a háborús vi szonyok miatt is, ezen a téren vállal kozás nincs. Tudjuk, hogy ezeknek el látása és elhelyezése nagy nehézségekbe fog ütközni, mégis módot kell arra találni, hogy szükséget ne szenvedjenek * . * A pápai Nemzeti Tanács folyó hó 4-én tartotta alakuló-gyűlését. A megválasztott tagok teljes számban jelentek meg. Két bizottságot választottak, melyek azonnal megkezdették működésüket. Információk beszerzése végett a Nemzeti Tanács, két tagját Budapestre küldötte ki. Elhatározta, hogy a hazatért és még hazatérő katonák számára pénz- ós ruhasegélyt fog gyűjteni, ezenkívül a humánus intézkedések egész hosszú sorát fogja már a legközelebbi időben megvalósítani. Előre látjuk, hogy a ruhanemüek gyűjtése nem fog fényes eredménuyel végződni, mert sajnos, alig van család, ahol ruhanemüek ben felesleg állana rendelkezésre. A feleslegeket a családok már leadták a korábbi gyűjtéseknél, eredményre tehát nem számíthatunk. A szükséges ruhanemüek beszerzéséről tehát más úton kell gondos kodni. A beszerzés helyes útját és mód ját azt hisszük, a helyi Nemzeti Tanác meg fogja találni. • * • Sürgős és áldásos feladat várakozil a Nemzeti Tanácsra. — A háború fc lyamán mesterségesen felhajtott élelmi cikkek árainak leszorítása ós azoknál rendes mederbe terelése. A városi köz élelmezési bizottság ezen a téren ered menyeket felmutatni nem tudott, - d azt hisszük, nem is állott módjába! mert a közélelmezési bizottság felsőbl hatóságoktól nyert utasítások alapjai dolgozott ós igy kötött marsrutája volt A Nemzeti Tanács azonban nincs kötv szigorú szabályokhoz, épp azért nen szabad tűrnie, hogy lelketlen módon a háború befejezése után is kiszipolyoz zauak bennünket. Nem szabad továbl tűrni a piacon és üzletekben azt a rém drágaságot, inely a^Jetüut kormányo! alatt a mi bőrünk ós zsebünk rovásár gyalázatos módon garázdálkodott. A uzsorának véget kell vetni mindeu téren Nem tudjuk a módját, hogyan kel lene ismét a rendes kerékvágásba zök kennünk, de már engedelmet kérünk csak nem tűrhetjük tovább, hogy a pá pai piacon egy sovány libának 80— 10C og}

r kövér libának pedig 160—180 ko róna legyen az ára. A Nemzeti Tanác: törje le az uzsorát a legsürgősebben elég volt ötven hónapon át tűrni ezeké a kvaliükálhatlan merénylőtöket, melye ket zsebünk ellen intéztek. Szegények és rongyosok lettünk Fáztunk ós éheztünk, keserű ke nyeret és krumplit ettünk, mert az hittük, hogy édes hazánknak teszünl ezzel szolgálatot. Most tudjuk csak hogy a nélkülözéssel nem a hazánál hoztunk áldozatot. Most a háború után szükséges, bőgj megváltozzanak ezek a viszonyok. Bi zunk abban, hogy a szabadság és egyeu lőség jegy ében megszületett kormánynál rendet fog teremteni ezen a téren is. Nem kívánjuk sem a kormánytól sem a Nemzeti Tanácstól, hogy azonna Kánaánba vezessen bennünket, do azi jogosan megkövetelhetjük, hogy teremt senek sürgősen rendet és adják mej; nekünk mindennapi kenyerünket, he olcsóbbau nem is lehet, hát legalábl i.iaximális áron. Nem szabad mögengedni, hogj lánckereskedelem dőzsöljön tovább is lejünk felett. • • • Megjelenik minden vasárnap. Sz.rk.aztöiég és kiadóhivatal: Uoldborg Oyula papirkereakedéio, FS-tér 23. izom. isim. Nem szeretem, hogy az országos Nemzeti Tanácsba egy fehérnép is belekerült. Kétségtelen, hogy díszt kölcsönöz azoknak a testületeknek, melyekbe nőket is felvesznek, — de az ón meggyőződésem mégis az, hogy nő nem való semmiféle országos testületbe, mert én csak egyetlenegy tökéletes asszonyt ismerek a föld kerekségén, — de az is márványból van faragva. Győzelmes háború. Hónapokon, sőt éveken keresztül bolondították bennünket győzelmi hírekkel. Minden két-három hónapban valamelyik fronton óriási győzelmet arattunk és hiába számította ki a józan ész, hogy hetvenhét ellenség ellen egymaguuk nem tudunk megküzdeni és a hetvenhét fejű hydrának minden fejét egyszerre ugy sem tudjuk levágni, benne kellett élnünk az előlegezett győzelmi mámorban. Most azután, mikor két-három hét alatt teljesen felfordult a hadiszerencse, azok, akik győzelmet kiáltottak, maguk vallották be, hog.í a pesszimistáknak volt igazuk, elvesztettük a háborút. Azután elkövetkezett a dicsőséges október 31-ének éjszakája és a hadiszerencse forgandósága megnt megvalósult. Minden veszteség, mindeu vereség, mindeu fegyverletétel mellett mégis győzelmes háborút vivtuuk ki 4 éven át. Legalább is miránk magyarokra győzelmesssé vált ez a háború annak a hatalmas, forradalmi átalakulásnak a révén, amely az egy éjszakán végbement. A magyar nemzet legyőzte összes ellenségeit, végzett mindenkivel és mindennel, összes elnyomóival, a régi rendSZERIÜL. Magyarországnak és a magyar nemzetnek a világháború elején két ellensége volt, az egyik az orosz birodalom, a másik az osztályuralom. Mind a kettővel sikerült végeznünk és ha a világtörténelem végig fogja nézni a nagy háború történetét, nem tehet más megállapítást, mint azt, hogy a legnagyobb győzelmet a háborúban nem Hindenburg és nem Ludendorf ós nem Foch aratták, hanem a magyar NEMZET, amely ozer éves ellenségét, az oligarchát győzte le. Elmúlt, elsöprődött egy olyan korszak, amely megingathatatlannak tartotta magát és amelyet megingathatatlannak tartottunk mi magunk, az egész magyar nemzet is. De a megingathatatlan bálvány ledőlt ós egy uj korszak kezdődött.