Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-02-03

a közművek termelte anyagok önköltségi árban engedtessenek át. Ezt a városok egymásközt, kMesönűsen és egyetem­legese** biztosíthatják. Az anyagtermelés eddig említett forrájtin kívül azt i» Indítványosta Irtftfozatr Javaslat, hogy a hadicélokra most lekötött össaea építőanyagok, fuva­rozó eszközök, szerszámok és gépek a kvóta arányában viaszaszereztessenek és szintén a lakásépítkezés céljaira fordít­tassanak. Mivel azonban ezek mennyisége is­meretlen és visszaszerzésük ideje a diplomáciai tárgyakások miatt bizony tá­lait, aaért ezeket a. tényezőkei az anyag­beszerzés biztosítása körül tartaléktor­rátsnak kell inkább tekinteni. E ponton ön kény te lenül felmerül az a kérdés, hogy miképp lesz módjában az államnak ós a kouimunitásokuak az építőanyagok termelése, midőn manap­ság minden munkaerőt a hadicélok köt­nek la? b) A munkaerő kérdésének meg­oldása is a kivételéé hatalmi eszközök alkalmazására vár. az állami vasművek­ben, kőszén- és vasércbányákban s a fafeldolgozó telepeken, úgyszintén a köz­ségi ópítőaiiyagtermelő üzemekben foko­zottabb mértékben hadifoglyok haszná­landók fel, kiket helyi szolgálatra rendéit behívott szakmunkásokkal lehetne ki­egészíteni. A béke megkötése után a hadifoglyok helyébe a mi hadifoglyaink sorából való, valamint a harc szinteréről visszatérő iparoselemek lépnének, akik­bői már, nemcsak as anyagok termelésé­hez, hanem az építkezéshez szükséges munkaerő is bőven ki Ing kerülni. e) Építésvezetés és főfelügyelet. Legelső fokon ezt a központi szervezet­nek egy lehetőleg műszaki képzettségű teljhatalmú kormánybiztosa gyakorolná. Az építkezések végrehajtását a kormány­biztosnak közvetlenül alárendelt városi mérnök — szükség esetén kettő is — intézné. Ezeket, nehogy az építkezési ügyek intézése a városi ügyosztályok és szakbizottságok adminisztratív út­vesztőjében megfenekeljou, a személyes felelősség terhe alatt önálló hatáskörrel kellene as átmeneti időasak tartamára felruházni. ül. Az épitkah végrehajtása utámi teen­dők. Az épületek felülvizsgálata és költ­ségeinek leszámolása után véget ér a kirendelt mérnökök hatásköre. A kész épületek további kezelése visszaszáll a községekre. Az ezen a ponton jelentkező szociális feladatok is lelkiismeretes megoldást követelnek. As újonnan épülő házak adómentes ségét a mostaninál jóval nagyobb határig kell kiterjeszteni. A M. M. E. E. javas tatának megokolása szerint az adómén tessóg határa 30 óv volna, de csak a békekötés első két évében lakhatóvá tett épületekre nézve; ezentúl az adómentes­ség tartama fokozatosan leszállítandó, már a mostani adómentesség lépne ér­vénybe. Méltán remélhető, hogy ez az időbatár elegendő, mert egészséges közjegyében alakult kormiayuuk — a há berúokozta nyomor fekoSatos megszűn­tetésért s a* dolgozó társadalmi rétegek jólétének előmozdításán — nemcsak szavakkal,* hanem tettekkel is közre fog működni. ltye. tebrjItoS. kodás alapján felépülő megújhodása el fog következni és hogy a demokratizmus gazdasági fejlődés mellett a később fel' merüNr lakásszükséglet automatikusan fog szabályezódni. A városok által épített házak bérbe­adásánál pedig szorosan az előzetes munkaprogramm alapján kellene eljárni úgy, hogy azokat tényleg azok lakhas­sák, akik részére épültek. Minden részre­hajlás ós protekció kizárandó. A meg­állapított sorrendtől eltérni csak kivéte­les esetekben volna szabad, ha például az igényjogosult időközben elkelt, vagy máshová költözött; de ekkor is elsősor­ban a hasonló kategóriába tartozókat il­lesse meg a lakás. A bérjövedelmek akképp volnának az átmeneti időszakra megállapítnndők, hogy az amortizáción kívül csak a fenn­tartási ós kezelési költségek nyerjenek belőlük fedezetet, megjegyezvén itt is, hogy az állami és egyéb tisztviselők s munkások lakásai után esedékes lak béreket az alkalmazók, illetőleg a munka­adók áltat nyújtott évjáradéknak kellene fedeznie. Az elmondottak után itt is hang súlyoznom kell azt a fővárosban tartott országos értekezleten egyhangúlag meg­állapított sarkalatos elvet, hogy az át­meneti időszak építkezései elsősorban, sőt némely városban kizárólag a mun­kások és tisztviselők, tehát a kizárólag fogyasztó társadalmi rétegek ellátása ér­dekében hajtandók végre. Itt kapcsolódik bele a kérdésbe több emberproblémánk is, hiszen a munkáslakások közismert túlzsúfoltsága a dolgozó százezrek snrai­ból szedi tömegesen könyörtelenül áldo­zatait. Másrészt a háború ezt a két tár­sadalmi réteget sújtotta és sújtja még mindig a legérzékenyebben, mert ők, az önhibájukon kívül bekövetkezettpénz­elértéktelenüléssel szemben, nem hárít­hatják át más társadalmi rétegekre el- i szenvedett veszteségeiket. Meggyőződésem, hogy csak a dol­gozó társadalmi rétegek fokozott tevé­kenysége fogja a háború évei alatt tönkre­tett nemzeti javakat és az emberéletben elpusztult termelő milliónyi alanyt idővel a köznek visszaszerezheti; míg ellenben a káború alatt produktiv munka nélkül összeharácsolt nagytőkék, a közszükség­letek termelő folyamatában fognak idővel szétfolyni. Talán a lakáskérdés orvoslására fel­soroltam eszközök itt-ott túlontúl radiká­lisaknak tetszenek a a kivihetősóg szem­pontjából sok ellenvetéssel fognak talál­kozni. De ez nem csüggeszt. Hogyha a rendkívüli időkhöz mérten gyökeres ós gyors megoldásra törekszünk: akkor nem szabad visszariadnunk oly eszkö­zöktől sem, melyek egyes társadalmi elemek egyoldalú érdekeit talán sértik, de • köz egyetemes céljait szolgálni al­kalmasak. Magam részéről hiszem ós remélem, no: '".7: Vers, melyet egy fost mony »Iii frtam Úlinos, kóttűf, fullasstó levegő. A járda lucskos, szállong az cső. A bolt kopottá*, ás kouioryan áll, Mint egy öreg királyi hatalom. S a csendet eső rytraussal kopog Egy rendőr siralom. . .. .•; . a sáros járdán sokan kettesen, Vagy száz asszony vár szép türelmesen. Várnak a lisztre, kezükben a jegy. Mert lisztet itt raáT jegyre kapni csak, És felügyel, hogy osend és rend legyen A rendőri sírok. A sok-sok asszony, majdnem mind beteg. Soványok, gyengék, fáradt öregek. Aa egyik karját) kis gyermek köhög, A másik bambán néz az égre fel És olvasót zörög. A harmadik kezében egy kosár Oipője fongy-os és ruhája sár. A szoknyáját szorítja egy poronty És sirva kéri, hogy siessenek! — Szegény asszony megtörten mesél „Jaj már es is beteg!" Van köztük, ski sátnedlit hozott És rája ül aaonban, nyomban ott. Vau még öt éves gyermekecske is S egy vén ember, ki már alig hogy él Mégis rendben, csendben áldogál, Kell, kell kenyér! Vau köztük serdült, sápadt házi lány, Abból a fajból, mely sohasem vidám. Kezében könyv, piros kötésű, szép, És olvas groti történeteket. S ha már sokáig olvasott szegény, Felhőkbe nézeget. t Ott álva éu is e sorok mögött, Nem éreztem, hogy eső öntözött. Nem bántam azt sem, hogy csodálkozott. Csupán talán ssiVemre ült a' köd. És a Jövő kisértett zordonan. A bús sorok mögött. 1018- Moln.r Arpé*. VEGYES HÍREK. ugy hogy a békekötés utáni t-ik évben'hogy hazánknak a produktiv inunkál­— Jankovioh-Bósán Eudre gróf újabb megbízatása. A kösélelmesési hivatal vezetésé­vel megbízott miniszter Jankovieh-lJéiáu Endre gróf miniszteri meghatalmazott hatáskörét Tolna-, Zala- és Vasvánnegyékre is kiterjesztette s egy­úttal állandó helyetteséül eseu vármegyékre nézve is Szeiberliug Demo di.-t rendelte ki. — Vaskoronarend egy főhadnagynak. A király telsőcsicsói Pálfly Elek 7. h. huszár­("zredbeli tartalékos főhadnagynak, Pál0y Elek uy. vármegyei árvaszéki elnök, csépi földbirtokos fiának as ellenség előtt tanúsított vitéz ót külö­nösen eredményes magatartása elismeréséül a vaskoronarend hadiékkményee, kardokkal dissi* tett III. osstályát adományozta. — Kirendelés. A m. kir. igazságügyininitz­ter a veszprémi kir. törvényszék területére vizs­gálóbíróul Csákány Sándor, vizsgálóbírói állandó helyettesül Sokat zler István veszprémi kit. terv.* ssék. bírákat rendelt* ki,

Next

/
Thumbnails
Contents