Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-10-27

bogy a papi nőtlenség mai korba nem illő elvének alapján sok ezer ember, magyar pap megfosztva legyen a családalapítás jogától. Félre ezekkel a régi, ósdi felfogásokkal. Ha jogot adunk a világ minden népének, adjunk jogot a papoknak is a házasságkötésre. Fogjon össze ország-világ, miért ne állhatna ennek a nagy mozgalomnak is élére Wilson, az amerikai köztársaság elnöke? — Hadiktál nekünk a központi hatalmaknak, diktáljon az elnök ur a római pápának is és kényszerítse tűzzel vassal, a papi nőtlenség eltörlésére. Ezt kívánja nemcsak a magyar nemzet, hanem az összes katholikus államok fejlődése és boldogulása, mert különben ezt a világrázkódást még a róm. kath. vallás is meg fogja érezni. Abban a szent meggyőződósben élünk, bogy a világháborúval kapcsolatos óriási fejlődóst, az egész emberiség átalakulását és a papi nőtlenség eltörlését most már a tiara sem akadályozhatja meg. Egy róm. kath. családos ember. A hálátlan. — Ez már csakugyan arcátlanság! — raorluuga Serviet, a kesében levő névjegyre tekintve. Majd a várakozó hivatalszolgához fordult. - Bizonyos, hogy ez az ur engem keres? — Igenis. Csakis személyesen a nagyságos úrral akar beszélni. — Mintegy ötvenéves, magas, szakállas ur, ugye? — Igenis. Szemüveget visel. — Persze, ő az. A pokolba is... Vésesse be. Serviet jóizivfl, jókedélyü ember volt. s kitűnő állást tültött be egy biztosító társulni uál, De egy névnek az emléke, a puszta kiejtése még ma is dühbe hozta. Nicolas Rájön? ... Ez a Najon egy kétes üzletekkel foglalkozó Ugyuök volt és Serviet-et, midöu még pályája kezdetének nehézjégeivel küzdött, olykor apró péuzkölcsöuökkel segítette ki. A pénzt szinte ráerőszakolta, persze uzsorakamatra s hacsak iélnappal késett a fizetéssel, kérlelhetetlenül megkínozta. Élete összes kellemetlen emlékei Rajon nevével voltak összeköttetésben. Bútorai elárvereztet ése, családjával való összekülünbüzése, egy télben maradt házasság ... mind ! Rajon nemcsak vérszopó uzsorásnak, de ádáz ellenségnek is bizonyult. S most, hét év utáu ide merészkedik elébe. Igaz. hogy ez az alázatosait meghunyászkodó Rajon ugyancsak különbözött a hét év előtti hetyke, bőbeszédű Rajontói . . . Üljön le, Rajon ur! — Köszönöm. Ön mindig előzékeny, Serviet ur! S minő pompás színben van. Hogy megy az üzlet? Köszönöm. S az öné ? Féuyesen miut régen ? Fényesen ? Oh, hát uem hallotta volna? Tönkrementem, Serviet ur! Öt év előtt töukremeutem. Az adósaim vittek a tönkbe. Azóta azt sem tudom, miből, hogyan éljek .. . — Hát a barátjai? Sok barátja volt. — Miud cserben hagytak. Ugy fogadtak, mint egy kutyát. Eljöttem hát önhöz ... — Miért? — Hogy egy louist kölcsönözzön. Serviet ur ... Szavamra ma még egy falatot sem ettem. — Hm ! Emlékszik még, Rajon, hogy viselkedett velem szemben? — Ó tudom, nem érdemlem meg nagylelkűségét. — Hogyan árverezte el összes bútoraimat... — Nos, nem-e annyival jólesőbb és büszPatai ttyt kébb ma a gondolat: — íme, nyolc év előtt még a bútoraimat árverezték el s ma egy előkelő biztosító iutózet vezető osztályának fön oka vagyok! — Ó Serviet ur . .. Serviet mosolygott. — Itt vau a louis, Rajon. És most Isten vele. — Köszönöm, Serviet ur. Isten áldja meg. Serviet elgondolkozott a szerencse változatossága felett és félóra múlva kellemes hangulatban hagyta el az irodát. Két hét múlva Rajon ismét felkereste. Kapott valami kis állást, de a főnöke megbukott s uem tudta alkalmazottját fizetni. Serviet eltalálta hová céloz és ismét megajándékozta egy louissal. De Rajonnak ez nem volt elég. — Önnek nagy befolyása van, Serviet ur! Szerezhetne nekem egy állást. Serviet megígérte. S most már Rajou érdeklődés UrUgye alatt néhány uap múlva ott várt reá a kapu előtt. Ez a találkozás Servietnek tizenöt frankjába került. Igy ment ez jó ideig, de végre is Serviet megsokalta a dolgot. S egy napon kereken megtagadta az uzsorásnak az njólag kölcsön kért louist. — Nem lehet, barátom. Már tetemes öszszeggel tartozik s viszonyaim valóban nem engedik . .. — Még ez egyszer. — Lehetetlen. — Jól van, — mormogá neheztelve Rajon. — Ön is cserben hagy. Pedig azt hittem, régi összeköttetésünk alapján . . . Eh, az ember már a barátaibau sem bizhat! Serviet azt hitte végérvényesen lerázta a nyakáról. De ime, alig egy hét múlva már ismét előtte állt. Mosolyogva, cigarettával. — Na hallja, ez már mégis... — ii•• «aiua., ezúttal jó újságot hozok. Úgyszólván egész életemre el vagyok látva ... — No hála Istennek! — Csak egy kis kaucióra volna szükségem. Ha száz frauknm volna, játszva kereshetnék havonta négy-ötezáz frankot. S önre gondoltam, a kitűnő Serviet úrra . . . Tudom, ezt nem tagadja meg .. . — Megbolondult! — kiált a dühösen Serviet. — Száz frank! Kitűnő! — Csak nem tagadja meg?! — De igeuia megtagadom. A leghatározottabban. És egyszersmind telsz..Ilitcm. hogy egyszer s mindenkorra kíméljen meg a látogatásaitól. A szomszéd szobában néhány hivatalnok kíváncsian állt meg a heves szóváltás hallatára és Serviet jól hallá, amint a kiutasított. Rajon J méltatlankodva beszélte a köréje sereglö urakuak : | — elutasított! Engem!... ö — engem! |Ez as ember, akiuek én száz és száz szívességet, < tettem akkor, amikor még egy senki volt s ugyancsak rá volt szorulva az én jóságomra. S Servieten ez esettel kapcsolatosan örökkön nijtmata.lt a hálátlan, öuzö és szívtelen ember hire. FÉNYTELEN NAPOK. Egyhangú, szürke, bús napok. Nincsenek rózsák • szerelmek, Oly fáradt és öreg vagyok, Szép álmok hova tüntetek?! De bármily fájó is a mult, Ködös, sivár • bús a jelen, Felemel az és vigaszt, nyújt Hogy Te, szerettél végtelen. Patayné Farkas Gizi. VIGASZ. (iyere ide, pajtás! Szemed könybe lábad . .. A pokolnak országában Sose sirjon vágyad! Hervasztják a köunyek Büszke lei ii-ékéil! Montellonak bús panasza Sose fájjon néked! Életölő búval Mért ölöd az élted? Hiszen ezer, hő imádság Száll a mennybe érted! . . . Borús még az égbolt, De mosolyg már kéke . . . Négy uagy évnek pokla ntáu Eljö majd a . . . Béke! . . . Olasz harctér, 1918. okt. hó. Huhn Gyula mm iiiREL — Új rend a városházán. A folyó évi szeptember hó 27-éu megtartott közgyűlésen a hivatalos órák megállapítása és beosztáea, tekintettel a fűtés és világítás tárgyában kiadott rendeletekre, melyek a legnagyobb takarékosságot írják elö, tekintettel továbbá arra, hogy az egyhazamba való munka a munkaerők teljesebb kihasználását, eredményezi, folyó évi november hó 1-től kezdve a városházán levő hivatalokbau a hivatalos órák a következőképen állapíttattak meg, illetve osztattak be: A kezelök és segédszemélyzet hivatalos órái köznapokon 8-tól 2-ig, vasár- és Ünnepnapokon pedig 8-tól H-ig; a pénztár hivatalos órái köznapokon 8-tól 2-ig, vasár- és Ünnepnapokon pedig 8-tól 11-ig; a fogalmazó személyzet hivatalos órái köznapokon 9-t öt 2-ig, vasár- és ünnepnapokon 9-töl 11 óráig tartanak. A telekkel való érintkezés tárgyában folyó évi augusztus hó 21-én kelt értesítéstől eltéröleg a felvilágosítás adásának időpontját, akként osztották be, hogy a kezelő- és segédszemélyzet, valamint a fogaimazószemélyzet tagjai 9-től 11-ig adhatnak csak felvilágosítást, ellenben a pénztár személyzete 8-tól 12-ig áll a közönség rendelkezésére. Ezeukivül 2-töl 5-ig inspekcióé tisztviselő fog a közönség rendelkezésére állni, azonban csak indokoltan sürgős esetekben. Az élelmezési iroda hivatalos órái ezentúl is 8-tól 12-ig és 2-töl 6-ig lesznek megtartva. — Mai vezércikkünk végén még egy mondat volt, melyet a vezércikk komolysága érdekében ott töröltünk, itt azonban mint érdekes megjegyzést közreadjuk. A vezércikk utolsó mondata igy szólt: .Utóvégre, miért legyen a kath. papoknak jobb dolguk, mint nekünk családos embereknek?* Szerkesztő. — Élelmes városi vezetőségek. A fehérnemű dolgában mind nagyobb lesz a szükség a polgári lakosság körében. Vannak városok, amelyek számoltak már a fenyegető bajjal és Svájcból szereztek fehérueuiUt, ahol még elég olcsón lehetett kapui. Igy Pécs városa húszezer pár harisnyát hozatott, melyet oksóu ad el a rászorulóknak. Szeged pedig tízmillió értékű textilárut kötött le külömbözö svájci cégekuél; ebben igea sok a vászon- és a szövetáru, zsebkendő, ing és női bluz. Nem ártana ha a nii városunk vezetősége is érdeklődne egy kiesé e dolgok iráut. Városunk e tekiutetben már is igen uagy a szükséglet, melyet helyben uem lehet lődözni, részint az árú hiánya, részint a meglevő készletek uzsoraára miatt. — Hősi halál. Let én vei Houthy-Letheuyey Béla, 7. konvédhuszárezedüuk kapitánya, aki több kitüntetésben részesült, as olass karotéreu, a tarcentoi hadikórházban elhunyt harminc éves korában.