Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-10-20

42. szám. PÁPAI LAPOK Pápa varoB hatóságának és több pápai s pápa-vit'eki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ooldberg Oyula pspirkereskodése, F8-tér 23. szám. Telefen. 112. szám. Feleifia szerkesztő 6a laptulajdonol: OOLDBERG OYULA. ElfiBzetések éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ogősz évro 12 K., félévre 6 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér loronként 40 fillér. — Egyes szam ira 80 OUér. Közegészségügy államosítása. Nem hisszük, hogy ;izok az álla­mok, melyek a világháborúban aktiv részt vettek, képesek volnának helyes statisztikai adatokkal eddigi vesztesé­geiket pontosan kimutatni. Az elszen­vedett veszteségek minden kétséget ki­zárólag kiszámíthatatlanok és pótolha­tatlanok, talán még az utókor sem fogja soha megtudni, hogy mennyi véráldo­zatba került a világháború. Sok millió szülő, hitves, testvér, rokon és barát siratja u háborúban elesett halotját. A hadviselő államok tele vannak ember* veszteséggel, nyomorúsággal és adós­sággal. A magyar statisztikusok számítása szerint ebben a világháborúban iniutegy hat-hétszázezer magyar katona halt hősi halált a harctereken és kórházakban. Fájó szívvel gondoluuk erre az óriási veszteségre. Ezt a súlyos veszteségetj nagyon hosszú ideig fogjuk érezni min­den téren és beláthattam időig nem fog­juk tudni kiheverni. Ilyen körülmények között első kö­telességünk mindent elkövetni, hogy okos és célszerű intézkedésekkel az el­pusztult emberanyagot pótoljuk. Ezeknek az óriási veszteségeknek pótlására gondolt a magyar kormány is, mikor kiadta a hatalmas jelszót, hogy a közegészségügyi teendőket minden téren és minden vonalon államosítani fogja. Az erre vonatkozó törvényjavas­lat már el is készült és a legközelebbi időben a képviselőház elé terjesztik. Megállapítjuk, hogy a magyar kor­mánynak ezen elhatározása bölcs, előre­látó, — szükséges, rendkívül értékesés megbecsülhetetlen. A józan ész követeli, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb tör­vényerőre emeltessék, — mert a harc­téri veszteségeket egyedül ós csakis a gyermekhalandóság megakadályozásá­val, illetőleg a haláleseteknek minimumra leendő csökkentésével lehet csak pó­tolni. Nem ismerjük a törvényjavaslatot, valószínűleg mindenre figyelmet fordí­tottak benne, de az bizonyos, hogy a cél csak akkor lesz igazán elérhető, ha az állam minden születendő gyermekre már a születéstől kezdve szakközegeivel felügyeltet és a kiadandó rendelkezése­kéi, esetről-osetre vasszigorral végre­hajtatja.* a közegészségügy államosításának ál­láspontjára helyezkedni, inert a mostani törvényhalósági és községi közegész­ségügyi közegekkel, a kitűzött szentes magas célt elérni nem lett volna képes. A mostani közegek erre képtelenek, azonban ki kell jelentenünk, hogy nemj a közegekben, hanem a rendszerben vau a hiba. A járványos betegségek gyors ter­jedését csak ritkán tudjuk megakadá­lyozni, mert sem a törvényhatósági sem a községi orvosok netr tudnak érvényt szerezni rendelkezéseiknek. Ezeket a rendelkezéseket ugyai.is a községi kö­zegek soha, vagy cáak a legritkább esetben szereznek érvényt. Pontosság és lelkiismeretségről szó sincs. Pedig ha valahol, ugy itt van szük­ség a legnagyobb lelkiismeretességre. Azért vau tehát szükség a köz­egészségügy államosítására, hogy a közegészségügy szolgalatban álló orvo­! sokn.il;. a küzigazgatáte keretén belül szabadabb mozgást, nélkülüzlieüen erély t és a községi közegek felelt a szükséges fölényt biztosítsuk. Nem hisszük, hogy az egész ország területén akadna csak egyetlenegy em­ber is, a ki a tervbe vett államosítást nem helyeselné. Két évtized óta han­goztattuk ós hangoztatták mások is az ország területén, a közegészségügy ál­lamosítását. Senki sem reagált roá. Világhábo­rúnak kellett elkövetkezni, hogy a kor­mány ezt az országos közóhajt a meg­valósulás stádiumába juttatta. A fődolog azonban most már az, hogy a törvényjavaslatból törvény le­gyen és igy a közóhaj dűlőre jusson. A késedelem a jelen esetben nagy hiba sőt bűn lenne. A közegészségügynek államosításá­val kapcsolatban reméljük, hogy elha­nyagolt kórházügyeink is revisió alá kerülnek. A kettő egymástól elválaszt­hatatlan és igy végre a pápai közkórház is megoldást fog találni. A pápai küzkórház megteremtése nálunk sürgős feladatot képez. Nekünk ez idő szerint kórházuuk nincs, AZ ir­galmasok kórházát és a városi női kór­házat nem lehet a modern kórházak sorába beilleszteni. Nagyon kezdetlege­sek, ós az uj kórházakkal össze nem hasonlíthatók. Még átalakításokkal sem tudnánk azokat olyan állapotba helyezni, hogy kifogástalanoknak lehetne minő­síteni. Különben kár volna minden költ­A pápai kórházügyre különben leg­közelebb visszatérünk, mert a város közegészségügyének fejlesztése az egész város lakosságára uézve óriási fontos­sággal bír. Nagyobb érdemnek tartjuk a köz­egészségügy fejlesztésén dolgozni, mun­kálkodni, mint egy hadsereg élén fényes győzelmet aratni. Lehet-e szebb hivatás, mint beteg­ségben sínylődő felebarátaink kínjának enyhítése. A ki ebben előhalad és ve­zérszerepet visz, a legnagyobb elisme­rést érdemli meg. Huszárnap. A magyar kormány kénytelen volt|sógért. Lomtárba való mind a kettő. Sokszor, nagyon sokszor láttunk meuet­szá'/.udokat, melyekben felvirágozott fiatul és nem egészen fiatal vitézek mind egyforma han­gos nótaszóval vonultak vasútállomásunk felé. Ezek a nótázó huszárok elmentek oda, ahol a halál tartja dus aratását. Sok özvegy és árva elveszítette keresőjét, gondviselőjét, akik most rá vi.in.ttL utalvc, hogy jótékony saivek kftnyö­rtiletes adományaival enyhítsék nélkülözéseiket. Ezeknek az elesett hős huszároknak özvegyei és árvái segélyezésére rendezett „Huszárnapot" a helybeli huszárezred pótszázad tisztikara. Rövid pár hete született meg a nemes eszme, melyet csakhamar tett követett. Megin­dult a mozgósítás a helybeli úrhölgyek között is, melynak eredményekép boszorkányos ügyes­séggel és gyorsasággal megcsinálták a felejthe­tetlen élvezetes „Hiiszárnap" műsorát. A falra­gaszok jelezték a gazdag programmot, amely nem túlozott, mert a valóságban még sokkal többet, nyújtott, a rendezőség, mint amennyit hirdetett. Az üuuepély szombat, este vette kezdetét Városunk szombaton este ünnepi hangulatot öl­tött, felgyúltak az Ívlámpák és lényárban úszott miudeu. ami a boldog békeidőkre emlékeztetett bennünket. Este H órára zsúfolásig megtelt a színház előkelő közönséggel és a müvészestély megkezdődött. Előre bocsátjuk, hogy a inüvószestélyröl, illetve szereplőiről kritikát nem írhatunk, ameny­njiln'ii mind oly elsőrendű művészek, akiknek osupán nevük megemlítése elég, hogy jellemez­zük őket. A mtívószestélyt a pozsonyi honvéd zenekar nyitotta meg két szép zeneszámmal. Utána Tomor Árkád szent-benedekrendi tanár lépett a színpadi függöny elé és elmondta szív­ből fakadó költőies, szép prológját, amit a hu­szárokról irt. A prológ meleg érzést keltett a szivekben, amelyekhez nagyban hozzájárult a gyönyörű elöndása is. A fővárosi művészek közül elsőnek Kürti József, a Nemzeti Színház művésze lépett fol, aki egy hatásos drámai költeményt adott elö, majd a sürü taps után még néhány humoros verssel mulattatta a közönséget. Nagy Izabella a m. kir. Operaház tagja opera részleteket éne­kelt nagy hatással. Taruai Alajos zeneszerző, a pápai közönség régi kedves ismerőse, néhány saját szerzeményű dalával gyönyörködtetett ben­uüket. Kallós Erzsi hangverseuyéuekesuö a Mig-

Next

/
Thumbnails
Contents