Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-09-22

Megjelenik minden vasárnap. 8zerk*szt6aéff é« kiadóhivatal: Uuldberg Gyula papirkoreskodcsu, Ffl-tér 23. szám. Telaíon 112. szám. A pápai zöldségpiac. Pápán ugy látszik mesterséges utón! gyártják u nyomort. A hatósági helytelen intézkedések egész láncolata, legalább erre engednek következtetni. A rnult évben valahogyan csak megtudtuk érteni, hogy az élelmiszerek ára, mindnyájunk szívfájdalmára, rohamosan emelkedett. A mull évi tossz, száraz időjárás ezt teljesen indokolttá tette. Ma azonban mikor mindnyájan tudjuk, hogy zöldség és általában a konyhafélékből óriási mennyiség termett és nagy készletek állanak a közönség rendelkezésére, sőt bátran elmondhatjuk, hogy ezen a téren túltermelésünk van, — nem tudjuk, nem vagyunk képesek megérteni, hogy a túltermelés dacára az élelmiszerek ára folyton emelkedik, mikor arru semmiféle jogos ok nem forog fenn. Igazán nem Tüdjfik. hogy a városi hatóság mulasztása-e, — vagy a nagyságos kofák élelmessége tartja-e fenn,! állandóan és következetesen, a nagymérvű és ma már türhetlen drágaságot. A méltóságos hadimilliomosok, a kik nem szoktuk lehajolni, ha néhány fillért a földre leejtenek, talán ueui is képesek megérteni, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó. Nem értik ők, hogy mit jelent a szegény emberekre ha a burgonya ára duplájára szökik, ha a húsnak és kenyérnek ára, a különböző pótdijakkal együtt, következetesen és csaknem uaponkónt, — nem is fillérekkel, — hanem koronákkal emelkedik ? Nem, — ezt a hadimilliomosok nem értik meg, — de nem is érthetik meg, mert ehhez nincs — szivük. Ezek különben nincsenek is hivatva arra. hogy a létező bajokon segítsenek, de hát segítsenek azok, — a kiknek ez hivatásukban, kötelességükben és módjukban áll. Több ügy és emberszeretetet kérünk a közigazgatási hatóságoktól. Uraim, kevesebb dictiót 11 kis existentiákért. de több segítséget és jóakaratot kérünk számukra. Silány dictiót már hallói tunk eleget, do segítség és jóakaratból még vajmi keveset láttunk. Miután pedig ez a segítség a piaci-kérdés rendezésével áll szoros kapcsolatban, — teremtsenek tehát első sorban rendet a piacon. Egész komolyan és határozottan állítjuk, hogy Budapesten az ország fővárosában olcsóbban lehet zöldFelelSs azorkoMtC es laptulajdonos: I GOLDBERG GYULA. A la Ü mm ... W iégféléket vásárolni, mint a pápai piacon 2zt elhinni nehéz, pedig ez igy van gazolni tudják ezt azok, a kik ez irán Budapesten érdeklődtek. Arru nálunk nie_ nem volt eset logy zöldségféléket v laki maximális íron alul tudott vol" \ sárolui. Sen i termelő, sem a kofa •. nrija must nális áron alul, —ah'uo i egyiknek ;em a másiknak nincs SZÍ és érzéke — inkább elszállitjúk hasa, ^ .'i vagj negeszik, vagy elhagyják r- ni, — le ne adj isten, hogy maxim. á«oi ilul bocsátanak a nagy közönsc. i--u lelkezósóre. Az ország fővárosában ez máskén iram Bárki is meggyőződhetik róla. H< i budapesti piac tul van zsúfolva zöld légfélékkel, ha a termelő ezeket maxi nális áron eladni nem tudja, — eladj; dcsóbban is, de semmi esetre sem ci jeli ismét haza, h'>gy ott az értékei söldség a szaoiéiUVaTwJSjríi kerüljön. 1 «g nagyobb baj nálunk, hogy kévéi ;ermelő hoz a piacra zöldségfélét. Eu lek azonban nagyon egyszerű a ma ryarázata és pedig az, hogy a kofái ci járnak a faivakra, ott összevásárolna! nindent, a mit csak lehet, a pápai pia •on pedig busás nyereséggel árub; 3ocsátjálk és a nagy közönség nyakábi sózzák. Ez a legnagyobb uzsora, melynél aiegszüututése valóságos jótéteméu^ tolna a vásárló közönségre nézve. Ern talán még nem is gondolt a városi ói lárási hatóság? Ebben rejlik a csiráji mindenféle visszaélésnek és elviselhet !eu drágaságuak, — no azutáu hozzája rulnak ehhez nagy mértékben a m lódelgetett Mihaszna Andrásaink is. Megtörtént ugyanis többször, hogi l termelőt megszállt a jólélek, vagy na gyon megunta már a piaci álldogálásl —- hát maximális áron alul adogatta e \ tököt, káposztát és sárgarépát. Azaz hogy adogatta volna, ha a rendőr rög tön ott nem termett volna, — de há 3tt termett és figyelmeztette ugy az ela Jót mint a vevőt, hogy maximális árot sem felül sem alul eladni nem szabat semmit. Miért ? Hát csak azért mert röndnek mu száj lenni. Nem viccet akartunk ezzel ehnon lani, — hanem komoly megtörtónt va óságot, mely jóizü is, de egyúttal szo noru is. Ki hitte vo na, hogy Pápán a zöld jég és sárgarépák hazájában valamiko; Hlzetések és hirdetési dijak a lap k>sd "aiote.i.1

. -• kBlliuUtft ára: cgéas «vre 13 K., félérre • K . negycdéiTe 8 K tr soronként 10 Wlér. — Bgres saén ára 30 flUsr. ilyen állapotok is lesznek? Ki hitte volna, hogy a pápai piacon, mikor a szomszédos községekben a nagybérlők, több száz holdon termelik a zöldséget, uborkát és tököt, Pápa város lakossága mégis osak méreg drága árakon tud ezekhez hozzájutni. Nagyon szomorú időket étünk Kilátásaink egy szebb jötő utáa, — még a messze távolban sem láthatók. A város közönségének buaima tehát csak a városi hatóságban pontosul össze. Váljon ez a bizalom nem zsugorodik-e össze és reményeink nem válnak-e foszlányokká, — kí tudná azt most megmondani? Magyar érdekek a Balkánon. Már több cikkünkben reámutattunk arra a nagyfontosságú kérdésre, mely a háborús nyomorúságunk s egyéb gondjainkkal való túlzott elfogulatlanságunk közben szinte teljesen elmosódott nagy lendületet vett közgazdasági életünkben. Megírtuk s figyelmeztettük u magyar érdekeltséget, hogy mialatt mi elet háláiharcot vivunk egyéni függetlenségünk és szabadságuokért, a világ majd minden harcterén, azalatt kisiklattak kezeink közül mindama piacok, melyek a jövendő Magyarország közgazdasági életének bázisát kell, hogy képezzék. Kereskedelmünk és ipari termékeink a háború folyamán eltűntek a Balkán piacairól, hogy helyet engedjenek más államok ügyesebb s talán kormányuk által jobban támogatott s elősegített kereskedelmének s ma már ugy áll a helyzet, hogy a megszállott ellenséges te*ü leteken csupán a nómet ipar és kereskedelem uralkodik. Bizonyos, hogy nem a mi kereskedőink hibásak abban, hogy ez a viszáb helyzet olőáilbatot, mert az áruhiány hozzá is járult ahhoz, hogy kevesebb gondot fordítsanak régi s jövendő egyedüli piacuk kielégítésére, mégis inkább annak tudható be a negligencia, hogy a német kormány erős akaratával azsmben ugy a magyar, mint a közös kor máuy ktvés erélyt és ellenállást tanúsított. Bármiképpen is történt a dolog, a tény uz, hogy a Balkán piacairól teljesen kiszorult a magyar kereskedelem s ha sürgősen nem intézkedünk, egészon bizonyos, hogy a jövőt illetőleg olyan helyzet áll elő, hogy majd a béke eljövendő korszakában már hiába próbál-