Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-07-28

1918. jtűfamaB. zósére szükség esetén a városi rendőrség közreműködését vegye igénybe. 4. Felhívja a városi tauács a lakáshivatal elnökségét, (hogy a lakáshivátal ügyrendjét dolgozza ki és 15 nap alatt ide terjessze be, továbbá hogy a lakáshivatal felállításáról a 4180/1917. M. E. számú rendelet 34-38 §§-aibau körülírt hatásköréről, a lakáshivátal működése megkezdése idejének megállapítása után a közönség tájékoztatására a helybeli hírlapokban és falragaszuk utján azonnal remete, aki betegeket tud gyógyítani és csodát képes tenni. A lovag megnyergeltette lovát és egyedül lovagolt végig az erdőn egész napi járóföldet, mig végre megállt a remete kunyhója előtt. Leszállt a lováról és odakötötte egy fenyőfához. Aztán belépett a jámbor ember kunyhójába ée olyan italt kért tőle. amely visszaadja az álmát. Ast mondta, hogy fejedelmi módon fogja meg ajándékozni. A remete koszszau nézett rá, aztán azt mondta : — Van egy ilyen szer, én ismerem is, de nem mondhatom meg neked! Nincs semmi ereje, ha nem te magad találod meg. A lovag elment haza: íáradtan poroszkált VEGYES HÍREK. értesítést tegyen közzé, Végül hogy a a lova, táradUn íogta ö maga is a kantárt 4180/1917. M. E. SZáillU reudelet 3H-38 A

«°» töprenkedett, hogy mire gondoll.aft.tt a ., ... . .i . . ix * i * L. remete, hol találná ö meg az italt, amely meg§§-aiban előirt nyilvántartást adatok . ^ .\ ~ ^ „ " L» A. .U,™ gyűjtését már most kezdje meg, a szükséges nyomtatványokat készíttesse el ós a beszerzett nyilvántartási adatok alapján, amint ez lehetséges lesz, tegyen javaslatot a felektől szedhető illeték mérvére és módjára nézve. 5. A lakáshivatal működésével járó gyógyítaná. De nem talált semmit és ekkor elfogta a kétségbeesés. Egyik éjszakáu a másik után hevert ébren az ágyán és bámult a semmibe. És mindig csak a testvérét látta, amint az lájdalmas, haldokló pillantással tekint* vissza rá. Mentül gyengébbé és mentül csüggedtebbé lett, annál inkább tüut el a makacssága és keméuyszivüsóge is. Gonosz szive meglágyult' egy éjszakán halálos bűnnel vádolta magát és kiadások a lakáshivatal elnökének a jkönuy csordult ki a szeméből. Égetővé vált aa polgármester által láttamozott Utalványra R vágya, hogy megint jóvá tegye a bűnt, amit a Városi pénztárból lesznek folyósilan-! elkövetett és hogy kiengesztelje testvére fele dók, illetőleg előlegezendők. A magunk részéről bizalommal ós reménységgel tekintünk az uj hivatal működése elé és kiváujuk, hogy a hivatal működését mielőbb, de az aug. felmondások idejéig mindenesetre kezdje meg. Az elveszített álom. ségét és gyermekeit Letette ragyogó páncél ruháját és kora reggel zarándok ruhába öltözködve ment ki várából, hogy felkeresse azokat, akiket nyomoraságba taszított. De ea nem volt könnytt dolog. Bármilyen messzire vándorolt is, bármennyi ajtón kopogtatott is, senki sem tudott semmit az asszonyról és gyermekeiről, senki sem mondhatta meg, hová indultak akkor, amikor kitaszították őket. A lovagot sokszor olyan gyengeség fogta el, hogy alig birta már vonszolni magát, gyakEgy lovsg háborúskodást kezdett a test-1

114,1 erőtlenül maradt fekve a iorráa mellett, vérével. Kivonult a testvére várából, ostrommal vette körül és haroba szállt vele. Szemtől szembe találkostak s ekkor a lovag megölte a testvérét, llároni nappal később pedig bevouult elesett várába, elkergette annak a febségét, fiát és a kis leányát. Azután megint hazalovagolt és nagy ünnepet csapott. Késő éjszakáig folyt a tivornya, meg a tánc. Amikor minden elcsöndesedett, a lovag lefeküdt uagy, biborthggouyökkel beaggatott ágyára ás aludni akart, mert fáradt volt. Amint ott feküdt az ágyán ét nyugtalanul hentergett ide-oda, egyszerre az álmot látta ott állani sz ágy mellett, uagy, sötét szárnyakkal. As alom ráuéiett komoly szemé\ •. és megérintette a homlokát. Azután kiterjeszt ;tte szárnyát, kirepült és eltüut as éjszakában. Ekkor nagy szorongás fogta el a lovagot: szinte fuldokolni kezdett az ágyban, tel kellett állania, hogy as ablakhoz lépjen és bessivja a hús éjjeli levegőt. Azután megint lefeküdt ás megpróbált aludni. De behányt szemmel is látott, látta megölt testvérét a földön feküdni, látta testvére hatni feleségét, amint kétségbeesve kulcsolja át a térdét, látta az ártatlan gyermekeket sorba jönui ki a várból és látta ss öreg szolga haragos arcát is, aki úrnőjét elkísérte a nyomorba s aki megátkosta a lovagot. Felugrott az ágyból, boros kupát ragadott, egy hajtásra kiitta, azután megint belefnrta fejét a vánkosok kösé és rá akarta magára erőltetni az alvást. Végül valami merevedés fogta el s megjött a feledés, de aludni nem tudott. Az ország minden bölcs emberét és minden kuruzslóját elhivatta, hogy találjanak ki valami ssert, ami vissza adja álmát. Adtak neki italokat és lltveket, ö bevett mindent, megkísérelt miudent, minden este reméuuyel feküdt le pompás ágyára és várta az álmot, de as álom nem jött meg. Ekkor említették ueki, hogy van egy erdei] amelyből a szomjúságát csillapította, sokszor lóit, hogy meghal, mielőtt elérné a célját. De miudig csak össze tudta szedni magát. Ekkor a nélkül, hogy maga is tudta volna, megint eljutott a remete gunyhójához és a remete üdvözölte. Megint aaért jösz, ugy-e, hogy gyógyulást kérj tőlem ? — kérdezte komolyan. — Gyógyulást, de uem a testemnek, hauem a lelkemnek — felelte a lovag. — Nem birom tovább hordani a biin súlyát, vezekelni akarok azért, amit elkövettem és azokat keresem, akik ellen vétettem. — Ekkor felragyogottá remete arca, kézen fogta a lovagot és azt mondta neki: — Gyere, szegény ember! En tudom hol vannak azok, akiket keresel. Együtt mentek keresztül az erdőn és a remete támogatta a lovagot és csakhamar egy napsugaras mezőre vezette, ahol virágok között kis háa állt. As ajtó előtt két gyerek játszott, mellettük bájos nő állt. Kezét a szeme fölé tartotta, amikor látta jönni a két embert és megremegve hátrált, amikor megismerte az egyiket. De a lovag a lába elé roskndt és kezébe temetve az arcát sitt. Aztáu megcsókolta az asszony ruháját. a bűnbánat szavait hebegte el és irgalmasságért könyörgött. Az asszouy látta fájdalmát, látta beesett arcát és meg bocsátott neki. — A szolgád leszek és a testvéred, — szólt a lovag halkan. Aztán e!hagyta az ereje, a feje hátrahanyatlott, a szeme lecsukódott. Arcára rászállt a boldogság és nyugalom sugara. A remete és az asszony halkan fektették le a virágos rétre oda térdeltek melléje. Ekkor fehér ruhás, magas alak közeledett. Odahajolt a lovag fölé, komoly szemével mosolyogva nézett rá, aztán a karjába emelte. Az örök álom volt. — Személyi hir. Dr. Tenzlinger Józs. r' polgármester több rendbeli hivatalos ügyben e hó 24. és 25-én Budapesten volt. 24-éu a páp i kereskedők és iparosok küldöttségét vezette a pénzügyminiszter elé adó-ügyben. Másnap e^y egész L'

soinó központban járt el a polgámtesl r a várost érdeklő ügyekben. — Rendkívüli inegyegyülés volt folyó hó 22-én d. e. 10 órakor Veszprémben a megyeit. zán. A közgyűlést bátran Zita közgyűlésnek mondhatnánk, mert egyetlen tárgyát a megye tiltakozás a képezte a királynéról elterjesztett rágalmakkal szemben. A közgyűlés ezt meg is cselekedte, feliratilag adott kifejezést a királyné iránt érzett loyal itásának, hódoló tiszteletének — kellő eréllyel bélyegezvén meg a rágalmazókat. A közgyülésne'c azonban volt egy felette érdekes jelenete is. A Í alispán u. i. azt ajánlotta, hogy a megye hódolatát egy küldöttség tolmácsolja a Királyasszony előtt s nyomban ajánlotta, hogy a küldöttségbe a közgyűlés válassza be: báró Fiáth Pál, Szász Károly, Rhédey Gyula és Vécsey Tamás biz. tagokat. Az alispán javaslatával szemben Jákóy Géza — igen tapintatosan — azt indítványozta, ne menjünk most Bécsbe, hanem feliratilag nyilatkozzék meg a megye. Utána dr. Rainprecht Antal volt főispán emelkedett szólásra s a mig egy felöl helyeselte | Jákóy indítványát, addig másfelől azon esetre, ha mégis küldöttség menne fel, indítványozta, hogy e küldöttségbe a gyűlés kisgazda tagjai közül is válasszanak be valakit. „Meglep — úgymond hogy a küldöttség tagjai közt a dolgozó kis emberek közül senkit sem látok; pedig az országol nemcsak a méltóságos és kegyelmes urak s a pepita-nadrágósok mentették meg, hanem első sorban a dolgozó milliók. A királyi pár iránt is tartozunk azzal a figyelemmel, hogy olyan embereket is szine elé bocsássunk, a kiket — ismerve I a nép iránt érzett hálájukat és őszinte szeretetüket |— Őfelségéik is örömmel látnak a hódolók között, hogy az ö színük láttára csakugyan meggyőződve lehessenek arról, hogy az egész nemzet szeretete és ragaszkodása az, a mit az ország törvényhatóságai a trón zsámolya elé hoztak. A vármegye is méltóképen csak ugy lesz ott képviselve, ha a nép, a százezrek képviselője is ott lesz a küldöttségben." A gyűlés nyomban e beszéd hatása alatt Nagy A Mihály kisgazdát, a gazdapárt alelnökét be is választotta a küldöttségbe. De utóbb még is ugy határozott a gyűlés, hogy feliratilag hódol a Királyasszony előtt. — Hősi halai. A városházára érkezett hivatalos értesítés szerint Zachar Micsló Pál honvéd, pápai lakos a Piave menti harcokban hősi halált halt. Nevezett a polgári életben drótos volt. — Két indítvány. Török Mihály városi képviselő két indítványt terjesstett a városi képviselőtestület elé. AZ egyik indítvány az ingatlanok átruházása után fizetendő városi pótilleték kulcsának az eddigi háromszorosára leendő felemelésére irányul. A másik a telekértékadó behozatalára vonatkozik. A polgármester az indítványokat a t. főügyésznek adta ki előkészítés végett. — Dr. Steiner Pal jelölése, kolozsvári egyetem orvosi fakultása az üresedésben levő sebészeti tanszékre harmadik helyen dr. Vadakovich Kamiit és kiváló Toldinkét dr. Steiner Pál kolozsvári egyetemi magáutanárt jelölte. Az első hely jelöltje dr. Pólya Jenő, a második helyre dr. Gerő Imre és dr. Lichtenberg Sáudor jelöltettek. — Küldöttség a pénzügyminiszternél. A harmadosztályú kereseti adójavaslat ellen az érdekeltek állást foglaltak. Ebből kifolyólag a mult vasárnap délután 2 órakor értekezlet volt, amelyen részt vett dr. Antal Géza városunk orsz. képviselője is. Az értekezletet dr. Hofiher Sándor vezette ós ismertette az adókivetés által súlyosan ériutett adózók móltallanságát s ajánlotta, hogy s pénzügyi titkár helyett más előadónak