Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-06-30

Népruházat. (Hatóságunk figyelmébe!) Szterónyi keresk. minister erős kézzel fogott hozzá a népruházat tényleges keresztülviteléhez. Azonban a törvényhatóságok nemtörődömsége folytán a megkívánt összeírást még máig sem terjesztették fel a miniszteri meghatalmazotthoz s igy a meglevő készletek szétküldése is ezért késik, mint ezt a Budapesten eljáró Bélák főszolgabírónak és Révész főmérnöknek a cipőiroda vezetőjének személyesen megmondták. így tehát egyelőre osak azt a menynyiséget lehet utalványozni — és nálunk május hó 15-ikétől kezdve már utalványozzák is — amit a cipőiroda vezetője május hó 15-én zár alá tudott venni. Egy darabig tehát lábbelivel el tudja látni a néprultázati kirendeltség a várost és járás', de mi lesz azután, ha -o kis készletet a 72,01» lélek elfogyasztotta ?! S mi lesz avval az ide küldölt — egyulőre még csnk papiroson — tehén, ló és borjubőrrel és hasitolt box bőrrel, melyhez meg talpat nem utalványozott a törvényhatóság olső tisztviselője, nz alispán ? Noha papiroson talpat is utalványozott igen kis mennyiségben, do ahelyett, csak papirvékonyságu úgynevezett hasszélt küldött ide a veszprémi elosztó kereskedő, mely ténykedéséért 1% hasznot, 2% biztosítást, fuvarköltséget stb. számított lel — elismerjük jogosan. Ámde a mi kiskereskedőinknek is kell KJ'o-ot juttatni, tehát minden elfogadható ok nélkül 7*» helyett mintegy 20%-al drágítják meg a bőröket> Miért iiem lehet ezt egy egész járásnak és egy 22.000 lakosságú városnak, tehát mintegy 7»»,000 embernek direkte a bőrközpouttól utaltatni?! A legutóbbi közgyűlésen, melyen az alispin elnököl', beígérte, hogy pártatlanul és jóindulattal kezeli Pápa város ügyeit. Miért nem fordul tehát hozzá' a város, hogy most ezen elsőrendű köz-( szükségleti cikkek szétosztásánál ezen jóindulatát, vag}' legalább is a lélekszám szerinti és kvóta szerint jutó mennyiséget a város és járás meg is kapja!.' Reméljük, hogy az uj polgármester programmbeszédébe lefektetett irányelveihez híven a „nópruházat"-ra nagyobb gondot fog fordítani és segit e bajokon. Ki kell emelni a várost — és a vele egyesitett — járást a törvényhatóság alól, ugy mint az ez idén már aj élelmezés terén is meg lesz. Az alís pátinak is kevesebb dolga lesz s m is jobban járunk igy. Azonban ez még csak a cipő. De hol van a ruha és fehérneműi Amiket ma csak a régi és uj milliomo sok képesek beszerezni és megfizetni Feltótlenül elsőrendű kötelessége Í hatóságuak gondoskodni arról, hogy ezen cikkek is beszerezhetők legyenek de nem a láuckereskedelfiiu utján. Van még igen sok áru, amit élei rnes és megbízható szakember fel tud keresni ós régi Összeköttetései utján be szerezni s azt a város áiial megállapi tandó áron jegyek ellenében az am Szorulóknak kiadui. Ezt azonban nem lehet bUrokratikut uton intézni. Itt kizárólag a kereskedői és pedig elsőrendű kereskedői képesseggel megáldott becsületes, megbizhatí egyént kell szerezni, aki a maga koc kazatára beszerezné,- ÖV a városnak a: árukat és a város által meg.illapitaiuK áron ós ennek ellenőrzésével árusil tatuá el. Amilyen nehéznek látszik e dolog — olyan egyszerű a kivitele. Ilyen irányú javaslatunkkal szívesen szolgálunk a köz érdekében a hatóságnak s megvan minden reményünk arra, hogy a kellő eredmén}

r nem íog elmaradni Várjuk tehát sőt elvárjuk, hogy a hatóság ez irányban a kellő lépéseket haladéktalanul meg fogja tenni. Mit fogunk exportálni a háború után? Irta: i^

r- K váci Gyola udv. tan«>«o«. II. Mindezekkel kimutatni véleni azt. hogy a békés idő!; i-sportjának megszokott és kitaposott irányában haladva, komolyan a békés idők exportjaink Bgészben alig 10— i2*-kára lesz mé^ a lehetőség. Megállapítani vélem azt. hogy ^sportpolitikánkat a háború után meg kell változtatnunk, ha a helyzet jelzett Italaktitásáva), illetőleg a módosult körülményekkel megfontoltan számolni és magunk ellen véteni nem akarunk. Számtalan tekintet, melyekre más alkalmakkor már reámutattam, fogja követelni, hogy az átmenetgazdaság korszakában telhető erővel ápoljuk az exportot. A fentebbiek -zerint azonban még i régi méretekéi sem tarthatjuk be, ha i megszokott irányban haladnánk. Uj Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősé* és kiadóhivatal: Ooldbcrg Uyula papirkereakodéae, Fff-ter 23. atam. nyomokat kell leh.it keresnünk és uj ösvényeket kitaposnunk. Melyik legyeit ez az uj irány? Ha földrajzi helyzetünk nőm utalna reá, a kényszerítő körülmények fognák követelni a béke helyreálltával, hogy tekintélyes részt vegyen kereskedelmünk a Kelct-és Nyugat közvetítésében. Hi a hivatásos exportőr nem fog találna hazai, termékei, melyet kivigyen, keresnie és meg kell találnia azt a külföldit, melyet transitó közvetíthet. A háború megtanított arra. hogy e közvetítésre meg van a mód ós hogy a közvetítő kereskedés folytatását több jelentős közérdek támogatja. Emlékezzünk csak az esetekre, amikor magyar közvetítéssel gyufa ment .Svédországból Törökországba, üvegáru Németországból Bulgáriába, stjt és citrom Svájcból R unániába. Magyar kéz dolgozott azon. hogy cirokszalma Németországba kerüljön Bulgáriából, csemegetüge, mazsola, mogyoró Törökországból az északi semleges országokba! Ne felejtsük el, hogy találkozni lóg nem egy kétes cikk. melynek behozatalára nem lesz engedély kapható, de kezelésére igen. Ne hagyjuk figyelmen kivül. hogy valutáris hasson is támogatni fogja az ily vállalkozást, ha megfontolva választja meg a vállalkozó a valutát, melyben fizet s azt amelyben a továbbadott árut uiagáuuk megfizetteti. Az ország exportpolitikáját, amióta a kivételes helyzet tart és minden konkrét esetben megfontolását követelik.a viszonyok annak. \.ijjou van-e tényleg feleslegünk, niely«;l export utján is értékesíthetnénk: tudvalevőleg egy ministeriumközi bizottság képviseli. Ennek a bízott' hágnak a működése nem lesz rövid életii. A háború vége egyáltalán nem fogja meghozni az engedélyezési rendszer kimúlását. Importok és exportok dolgaiban keresett hely lesz továbbra is a pénzügy ministérin m vámosztályának a folyosója. Nem is tudom másképp elképzelni. Arra is cl lehet készülve minden jövőre tervező exportőr, hogy a mérhetetlen drágaság íekiizdésére elsősorban ízt a fegyvert fogja az exportpolitika 'elhasználni, miszerint azokat a nyersanyagokat, melyeket a hazai industria s fel tud dolgozni, megtartsa a hazai ermelésnek. A hazai nyersanyagokat feldolgozó iparvállalatok a az azokból ilakultgérdekeltségek figyelmes őrszemei esznek a kiviteli engedélyek körül tapasztalható eljárásnak s igy be fognak